Kimondhatatlanul hiányzol Apa!

Nagyon szeretlek Apa!

Nagyon szeretlek!!!!!!!!!!!!!
Hiányzol... :(

;(

Apának!

Itt hagytál engem teljesen egyedül,
Tiszta tudatom a bánatba menekül.
Kereslek Téged, futok hegyen, mezőn,
Kezdek fáradni, elfogyott az erőm.

Kiáltok messzire, választ nem kapok,
Apa merre vagy?... egyedül vagyok.
Hiányod elemészt, sorsom rosszra fordul,
Szívemen a seb soha be nem gyógyul.

'Az élet megy tovább"... ezt szokták mondani.
Nélküled ez nem megy, kezdek kialudni.
Egy vigaszom lesz csak, tiltakozhat bárki:
Átölelsz, s megsúgod: "Szeretlek buta Táti!"

Szeretlek Apa, nagyon hiányzol. Az idő sem enyhít semmit, sőt...

"AZ IDŐNEK AZ Ő MÚLÁSA...


Múlik, múlik, és semmi. Jó volna megízlelni
Azt az érzést, amikor együtt haladhatok vele.
Fiatal koromban csak cammogott.
Hívtam, gyere utánam, ha tudsz,
Te lassú idő!

Telik - /de buta szó!/,- most már halad velem.
Együtt futunk, nem vagyok már oly szertelen
Cammog, megy, siet, száguld,
Már sípoló tüdővel én kergetem
A szapora időt.

De az csak siet. Sok napon száradott csontjaim
Tartanak vissza a versenyben, de érzem,
Ez már nem fair küzdelem.
Nyelvet öltök utána, és észre sem veszi
A száguldó idő."

Jadrano 2006



Valóban nem fair, Apa!
Nagyon hiányzol!!!!

Tudom, hogy velem vagy Apa, szükségem is van Rád!
Ha nem lennél itt velem, én mennék el Hozzád.
Nagyon szeretlek!

Nagyon szeretlek Apa, olyan jó, hogy velem vagy!

Ilyen az ember: sohasem látja helyesen a sorsát, míg az ellenkezőjét is meg nem tapasztalja, és csak azt tudja igazán értékelni, ami elveszett...

"A végletes fájdalom, csakúgy mint a végletes öröm, oly szertelen érzés , hogy nem tarthat sokáig. Az emberi szív nem élhet sokáig végletekben."

"A végletes fájdalom oly szertelen érzés , hogy nem tarthat sokáig. Az emberi sziv nem élhet sokáig végletekben."

Az egyetlen ember, ki feltétel nélkül szeretett, elment.
Már fentről vigyáz rám az én drága Apukám.
Hiányát feledtetni senki nem tudja,
Amit itt hagyott nekem, az az érzelmek pokla.

Borzasztóan hiányzol Apa!

"Az álmatlan éjszakák gyorsan fölemésztik az életet.
S mert virrasztás alatt a lélek nem jut elég mézhez, táplálék hiányában a vágyak sovány kosztján igyekszik megélni, s mivel ebből sem örömöt, sem fenntartó erőt nem meríthet, s érzi, hogy hamarosan belepusztul a sóvárgásba, a filozófiához, a kemény elhatározáshoz és a belenyugváshoz fordul, segítségért kiált hozzájuk.
De hiába!
Nem segítenek, meg sem hallják a kiáltást, s a lélek elerőtlenedik."

Nagyon hiányzol Apa!!!!!!!!!!!

"Számomra Te sohasem leszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok.
Drága jó szívét, két dolgos kezét
Áldd meg Atyám.
S mi köszönjük, hogy Ő lehetett
a mi Édesapánk."

"Ha a fa élete megszakad, egy percig éli túl virága."

"Nem félek a haláltól...
Mert Ő vár rám, kit tiszta szívből szeretek,
Az én Apám, ki tudom, s érzem, hogy szeretett."

"Az emberi természet olyan, hogy mindennél jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasóvárogjuk azt, amit elvesztettünk, hogy sokkal kevésbé becsüljük meg azt, amink megmaradt."

"A boldogtalan számára a legkeservesebb az ébredés; az érzékek szunnyadnak, a gondolat megpihen, a gondok tovareppennek, s akkor hirtelen vad erővel tör rá a sors minden keserűsége, hogy csaknem összeroppan belé."

"A halál rettenetes, de nem annak, aki meghal, hanem annak, aki él."
Nagyon hiányzol Apa!

Nagyon szeretlek!

Hiányzol Apa!

Sok kis történetet tudnék sorolni.
Nem is ezt fogom ide írni, hanem azt, hogy miért is hiányzik nekem ennyire.
Az én Apukám verseket írt, nem is akármilyeneket. Nekem is írt. Vicceset is, és komolyat is. Sokszor olvasom ezeket.
Megértett. Én csak most értem Őt meg igazán, hogy mennyi áldozatot hozott értünk. Leírhatatlan.
Sokat nevettünk, nagyon jó humora volt.
Ami mégis a legjobban hiányzik, hogy megölel, és ezt mondja: "Szejetjek Buta Táti!"
Ez nagyon-nagyon hiányzik!
Szeretlek Apa!

"A mély gyász, amelyet egy szeretett ember halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan."

Számomra Te sosem leszel halott,
Örökké élsz, mint a csillagok!

Nagyon szeretlek és nagyon hiányzol Apa!

"Apa, most elmondom Neked,
amit úgyis tudtál, bízom benne,
bár nem volt szavakba öntve,
hogy erős karó voltál nékem
sorsom orkános szelében.
Hajóm alatt Te voltál a hullám,
s árbócomon a vitorla,
mi sérült életemet gyengéden
biztonságos partra sodorta.
Fészek voltál, ahová vissza-szállhatott
lelkem, ez az örök vándorló madár,
s röptettél, mikor hivott a látóhatár.
Nem kérdeztem meg soha Tőled,
hogy beváltottam-e reményeidet,
mikor kóborlásaimra idulva
arcomra csókoltál útlevelet.
Nem mondtam el soha, mit álmodtam,
pedig álmaimat is Tőled kaptam,
most már tudom, mert úgy váltak valóra
mintha abban is a Te kezed volna.
Most felnézek, és kinyitom az eget
még egy percre, hogy elmonjam Neked,
hogy megnyugtassalak, nem vagyok árva,
mert itt vagy velem, a lelkembe zárva,
s most én őrizlek, védelek,
míg felettem is elszállnak a hűtlen évek.
S mielőtt bezárulna az ég,
még két szót felkiálltanék,
mit ritkán mondtam, azután elengedlek:
Apa, szeretlek!"

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket.
Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."