Édes Drágám az Édesanyám. Született 1944 03.05-én Kiskundorozsmán. Elhunyt a mai napon 2009 06. 14-én délelőtt.

154 cm és 52 kg volt, gyönyörű nő, gyönyörű asszony. Nekem a legszebb. Mindig büszke voltam rá. Egyszer csak nagyon összeesett, asztmás lett, allergiája lett, és beteg volt szinte minden belső szerve. Június 1-én a Decsi háziorvosa megnézte megfázás miatt, másnap rohammentő vitte be Szekszárdra a kórházba ahol elhunyt. Halálának oka levegőelégtelenség.....06-13-án láttuk egymást utoljára, ekkor haza felé menet a kimerültségtől, bánattól, idegi kimerültségtől térdre estem. 06.14-én holtan találtam. Már csak a testétől tudtam búcsút venni. De eltudtam tőle búcsúzni, és rábíztam Isten szeretetére, védelmére. A teste fölött elmondtam egy imát. Nyugodj békében mamám!

Köszönöm Neked az életet amit adtál, köszönöm, hogy életed része lehettem. Fájdalmam mély, gyászom örök.

2009.07.03-án pénteken hamvait örök nyugalomra helyeztük, és Isten végtelen szeretetére bíztuk.

Édes drágám utolsó szavai amikkel búcsúzott....puszi, puszi. Neked is puszi, puszi kicsi mamám.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában,
mennynek és földnek teremtőjében, és Jézus
Krisztusban, O egyszülött Fiában, mi Urunkban, ki
fogantaték Szent Lélektől, születék Szz Máriától,
szenvede Pontius Pilátus alatt, megfeszítteték,ű
meghala és eltemetteték, szálla alá poklokra,
harmadnapon halottaiból feltámada, felméne
mennyekbe, ott ül a Mindenható Atya Istennek
jobbján, onnan lészen eljövendő, ítélni eleveneket
és holtakat.
Hiszek Szent Lélekben. Hiszek egy közönséges
keresztyén anyaszentegyházat, szenteknek
egyességét, bűneinknek bocsánatát, testünknek
feltámadását és az örök életet. Ámen.

Imára kulcsolt remegő kezekkel,
könnyel áztatott szomorú szemekkel,
Istent kérem hallja meg jajszavam,
hallja meg lelkem mekkora gyászba van.

Nyílnak a virágok pompázó kertekben,
bánatvirág nyílik régóta a szívemben,
fekete rózsák gyökeret eresztettek,
ezek tüskéi folyton megsebeznek.

Emlékek suhannak a szellő hátán,
hangok és arcok itt hagytak árván,
szerető ölelések melyek elmaradtak,
lettek lakói rideg kriptafalaknak.

Temetőkben kóborló szomorú lélek,
mióta elmentél árván így élek,
nem találom helyem ezen a földön,
emléked virágát könnyemmel öntözöm. ( saját)