Édes apukám örökké emlékezni fogok rád! Szeretlek!

Néha szeretnék gyermek lenni újra.
Öledbe bújva hallgatni a sok mesét,
Fantáziád sok kacagtató történetét.
Ahogy simogatsz, még mindig látom,
S hallom, ahogy mondod, kisleányom.
Senki nem hívott így, ezen a világon.
Emlékszel?- hogy varázsoltál nekem?
Nagy kópé voltál, s elhitetted velem,
Hogy a sok csoki, a ruhámban terem.
Aztán később, amikor unokáid lettek,
A sok bolondságot velük is megtetted.
Tudod apa, sokszor gondolok reátok,
S nem is tudom, hogy köszönjem meg,
Gyermekkoromat, azt a mesevilágot.
S hallom, ahogy, mondod: kisleányom.
Senki nem hívott így, ezen a világon.