Drága Édesanyám!
Több, mint 12 éve veszítettelek el hirtelen, egyik napról a másikra.
Te voltál az, aki erre a világra hozott és védett, óvott és felnevelt.
Remélem, hogy nem hoztam Rád szégyent, mert Te vagy a mintaképem.
Szeretlek Anyukám

10 éves voltam, amikor elmentél. Azalatt a 10 év alatt annyi csodát kaptam tőled, ami le sem írható, el sem mondható. Törődtél velem, engedtél huncutkodni, játszottunk sokat. Engedted, hogy "süssek" 8 éves gyerek módra - lelkesen, bár az eredmény ehetetlen volt. Ha kellett matekoztál velem, miközben valami finomat sütöttél nekem. Azóta 12 év telt el, a világ megfordult, de ha azt mondják, hogy "hasonlítassz a Mamádra", akkor büszkén kihúzom magamat, mert örömmel tölt el, hiszen Te, amikor éltél már angyal voltál! S 12 év ide vagy oda a nevetésed még mindig a fülemben cseng! Nagyon szeretlek Drága Mamám!

Drága Anyukám! Ez a gyertya az emlékedre ég. Szerető lányod: Jutka

Drága Anyukám!

Felneveltél egyedül, sok-sok nehézséggel megküzdve.
Unokádat, aki már egyetemista nagylány Niki imádtad, szeretgetted és kényeztetted.
Hidd el büszke lehetsz Rá, de Te ezt úgyis, mert Te is angyal vagy fennt, együtt drága férjemmel Istvánnal együtt, s vigyáztok, óvtok minket.

Nagyon hiányzol Anyukám

"Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom…
Gyémánt vagyok fénylő havon.
Érő kalászon nyári napfény.
Szelíd esőcske őszi estén.
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál."
Mary Elizabeth Frye