"...ha tudtam volna akkor,hogy elveszítelek
kértem volna Istent,hagy menjek helyetted..."

Hiányzol!

Hiányzol!!!!!!

Hallottak napja alkalmából

"Csak az hal meg, akit elfelednek. Akit emlegetnek, örökké élni fog"

Hallottak napja alkalmából

Csak mert hiányzol...

Drága Apa! Ma 4éve,hogy elmentél.Nagyon hiányzol és nagyon szeretünk!

"...ha tudtam volna akkor,hogy elveszítelek,kértem volna Istent hagy menjek helyetted..."

Édesapám betegsége váratlanul ért mindenkit,hisz látszólag addig semmi baja nem volt pedig az orvos szerint már rég beteg volt.De mikor ennek a betegségnek tünetei vannak már a végső stádiumba van.Ez Édesapámnál is így volt.Talán meg van írva a sorsunk talán semmi sincs véletlenül.Úgy lettem terhes a kisfiammal hogy nem terveztük de Úgy döntöttünk megtartjuk a babát és összeházasodunk a párommal.Ha akkor máshogy döntünk apukám nem élhette volna meg hogy a lánya férjhez megy és hogy unokája születik.Talán a sors akarta,hogy így legyen hisz büszke apaként ott lehetett az esküvőmön és büszke nagypapa lehetett mikor a kisfiam kimondta hogy: "papa"!Mikor a második kisfiam született már sajnos nem élt.De én hiszek a lélekvándorlásba.....A kisfiam apukám névnapját született.Makacs és akaratos,eléri,hogy mindig neki legyen igaza...olyan mint apukám volt...talán ez véletlen?Lehet de nem lenne csodálatos hogyha saját unokájába születhetett volna ujjá...nekem jó érzés ezt hinni....!

Még gyermekek voltunk, s egy fűzfa alatt játszottunk,
nem gyötört bánat, nem kísért kétely, csak játszottunk,
ha akkor tudtam volna, hogy elveszíthetlek,
kértem volna Istent, hadd menjek én helyetted...

Hogy miért pont most, és miért pont Te,
ez a kérdés visszhangzik lelkembe,
még gyermekek voltunk, és az élet küszöbén álltunk,
hová mélyült, hová süllyedt a sok gyönyörű álmunk...

Most hazafelé tartok, s rajtad gondolkodom,
szívemet perzseli az emésztő fájdalom,
elmentél... azóta nem írtam egy sort sem,
nem kell a vigasz, nem lesz jobb már sosem...

A hangodat hallom, az arcodat még látom,
ha behunyom a szemem, mindig azt kívánom,
hogy ölelj át kérlek csak még egyszer,
bocsásd meg nekem, hogy nem mondtam el,
tudtam és éreztem elveszítelek,
s nem kértem Istent, hagy menjek én helyetted...


Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni,
Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett,
Így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek.
Alszom mélyen zúgó lomb alatt,
Ó, ne zavarjátok meg édes álmomat.
Boruljatok a síromra csendesen,
Legyetek nyugodtan, már nem fáj semmi sem.
Csak az hal meg, akit elfelednek.
Egyetlen titka volt jóságos lelkednek:
Mosoly, hit és tiszta szeretet.
Olyan csend van itt nélküled, hogy szinte hallani,
Amit még utoljára akartál mondani.
Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik,
A halál fájdalmát csak az élők érzik.


"Fáradt teste megpihenni tért.
Hosszú nehéz út volt, amit Ő megért
Türelemmel várt az Úr hívó szavára,
Ő már belépett az örök hazába
Csillag volt Ő, mert szívből szeretett,
Mi is úgy szerettük, ahogy csak lehetett.
Elment tőlünk, mint a lenyugvó nap.
de szívünkben örökké él , és velünk marad."