Vissza

Angyal adatlap
Képek (2)
image
Becenév:
Laura
Név:
Wágner Laura
Dátum:
2009.08.05. - 2010.07.03.
Születési hely:
Magyarország,
Elmúlás helye:
Magyarország,
Elmúlás oka:
Új gyertyagyújtás - megemlékezés felvétele

Korábbi megemlékezések, történetek, idézetek

Térképnézet választás:
citromka - 2010.09.01. 19:23
Drága Szüleim, nagyon-nagyon nehéz.
Úgy hiányzik nekem a símogató kéz,
Hiányzik az arc, mit megcsókolhatok,
Hiányzik a váll, mit átkarolhatok.
Úgy hiányoztok nekem, el nem mondhatom.
Nem hoz engem vissza semilyen hatalom.
Imádkoztok minden nap odalentről értem,
Nem felejtetek engem, én azt tudom, érzem.
Rég volt mikor utoljára átöltetek engem
Olyan boldog voltam....! úgy hiányoztok nekem!
Hiányzik minden: kedves mosolyotok,mindig éber figyelmetek,
Ölelő karjaitok, tiszta szeretetetek.
Ezeket soha, soha nem feledem
Nagyon szeretlek Titeket, senkit sem jobban,
Szívem idefent is csak értetek dobban.
Testem az csak, mi odalenn pihen,
Szívem és lelkem értetek él idefenn!
Angyalok közt lakom, de haza vágyom
Szüleim karjába: ez az én álmom."
apa - 2011.06.07. 18:26
.
apa - 2011.06.04. 16:40
.
anya - 2011.06.04. 16:39
.
apa - 2011.06.04. 16:32
.
anya - 2011.06.04. 16:32
.
apa - 2011.06.04. 16:31
.
anya - 2011.06.04. 16:30
.
apa - 2011.05.29. 20:31
.
apa - 2011.05.29. 20:29
.
anya - 2011.05.29. 20:28
.
apa - 2011.05.29. 20:28
.
anya - 2011.05.29. 20:24
.
anya - 2011.05.29. 20:16
.
apa - 2011.05.29. 20:14
.
apa - 2011.05.29. 20:14
.
anya - 2011.05.29. 20:13
.
apa - 2011.05.29. 20:13
.
apa - 2011.05.29. 20:12
.
apa - 2011.05.29. 20:12
.
anya - 2011.05.29. 20:11
.
anya - 2011.05.29. 20:10
.
apa - 2011.05.29. 20:09
.
apa - 2011.05.29. 20:08
.
apa - 2011.05.29. 20:07
.
anya - 2011.05.29. 20:06
.
anya - 2011.05.29. 20:05
.
anya - 2011.05.29. 20:05
.
anya - 2011.05.29. 20:04
.
apa - 2011.05.29. 20:04
.
apa - 2011.05.29. 20:03
szeretlek
apa - 2011.05.21. 20:27
.
anya - 2011.05.21. 20:24
.
anya - 2011.05.21. 20:21
.
apa - 2011.05.21. 20:17
.
apa - 2011.05.21. 20:12
.
anya - 2011.05.21. 20:11
.
anya - 2011.05.21. 20:05
.
anya - 2011.05.21. 20:04
.
apa - 2011.05.21. 20:02
.
anya - 2011.05.21. 19:59
.
apa - 2011.05.21. 19:58
.
apa - 2011.05.21. 19:57
.
anya - 2011.05.21. 19:56
.
apa - 2011.05.21. 19:55
.
anya - 2011.05.21. 19:53
.
apa - 2011.05.21. 19:51
.
apa - 2011.05.11. 17:51
szeretlek...
anya - 2011.05.11. 17:51
hiányzol...
apa - 2011.05.11. 17:50
hiányzol...
apa - 2011.05.11. 17:49
szeretlek...
apa - 2011.05.11. 17:49
nagyon szeretlek...
anya - 2011.05.11. 17:48
nagyon hiányzol...
anya - 2011.05.11. 17:48
nagyon szeretlek...
apa - 2011.05.11. 17:40
.
anya - 2011.05.11. 17:40
.
apa - 2011.05.11. 17:39
.
anya - 2011.05.11. 17:39
.
apa - 2011.05.11. 17:39
.
anya - 2011.05.11. 17:38
.
anya - 2011.05.11. 17:37
.
apa - 2011.05.11. 17:37
.
anya - 2011.05.11. 17:37
.
apa - 2011.05.11. 17:36
.
anya - 2011.05.11. 17:36
.
apa - 2011.05.10. 19:07
apa
anya - 2011.05.10. 19:07
.
apa - 2011.05.10. 19:06
.
anya - 2011.05.10. 19:06
.
anya - 2011.05.10. 19:05
.
apa - 2011.05.10. 19:05
.
anya - 2011.05.10. 19:05
.
apa - 2011.05.10. 19:04
.
anya - 2011.05.10. 19:04
.
apa - 2011.05.10. 19:03
.
anya - 2011.05.10. 19:02
.
apa - 2011.05.10. 19:00
.
PAPA MAMA - 2011.05.05. 9:06
Álomangyal

"Csak álmomban látlak annyi magány után, most hallgatok!
Részeg vagyok, de nélküled úgy szomjazom!
Furcsa árnyak az égen, elkísérnek hozzád!
Mikor erősen érzem a vihar szagát, megfagyok!


Néha még az égen kereslek!
Tudom, hogy a Földön nem találnék rád!
Néha még a mélyben kereslek!
Már tudom, az angyalom vagy,
És álmomban vigyázol rám!
Csak hallgatok... hallgatok...

Apró kis gyermek egy székből feléd mutat.
A szemében látom a fényed, kicsit idősebb vagy.
Olyan zavaros most ez az álom,
Ahogy látom a gyerekszobát!
Pöttyös kis ruhában forogsz-forogsz,
Felém nevetsz, és én boldog vagyok!

Néha még az égen kereslek!
Tudom, hogy a Földön nem találnék rád!
Néha még a mélyben kereslek!
Már tudom, az angyalom vagy,
És álmomban vigyázol rám!
Csak hallgatok...vége már,
Egy utolsó mondat még a fejemben jár,
Hallgatom, álmodom,
Most magunkat látom és én veled vagyok!

Néha még az égen kereslek!
Tudom, hogy a Földön nem találnék rád!
Néha még a mélyben kereslek!
Már tudom, az angyalom vagy,
És álmomban vigyázol rám!
Csak hallgatok...hallgatok...
Csak álmomban látlak annyi magány után, most hallgatok!
KERESZTAPA - 2011.05.05. 9:00
Szenved a lelkem mert nem vagy velem,
Szenved a szívem mert nem vagy mellettem.
A szívem azt akarja, hogy itt légy velem,
de az eszem tudja sajna ez lehetetlen.
Szenved a szívem, s szenvedek én magam,
Szenvedek, hisz ez az állapot kibírhatatlan.
A felejtés fájdalmas lesz nagyon, miközben
lelkem szenved, s reménykedik nagyon.

Múlik az idő, s múlik az élet, s
szertefoszlanak a rég dédelgetett
szép évek.
Reménykedik lelkem, reménykedik szívem, s
a remény élteti minden szívverésem.
Te vagy az álmom, te vagy az ébredésem,
s te vagy minden szívverésem.
Vágyakozva nézem a csillagos eget, s
remélem, majd egyszer ott lehetünk Veled!
keresztapa - 2011.05.05. 8:54
Annyira fáj, hogy el sem mondhatom !
Nem látom többé, s nem is hallhatom.
Hiába érzem őt itt belül élénken,
kezét felém nyújtva esdőn, félénken.
Mardos a kín, hogy meg nem menthettelek,
s mikor elmentél nem fogtam a kezed.
anya - 2011.04.30. 20:37
hiányzol
anya - 2011.04.28. 20:38
hiányzol
apa - 2011.04.28. 20:37
hiányzol
apa - 2011.04.28. 20:36
szeretlek
anya - 2011.04.28. 20:35
szeretlek
apa - 2011.04.28. 20:34
szeretlek
apa - 2011.04.28. 20:32
szeretlek
apa - 2011.04.28. 20:31
szeretlek
apa - 2011.04.28. 20:30
szeretlek
anya - 2011.04.28. 20:28
hiányzol
apa - 2011.04.28. 20:26
szeretlek
apa - 2011.04.28. 20:24
szeretlek
apa - 2011.04.28. 20:22
hiányzol
apa - 2011.04.28. 20:21
szeretlek
apa - 2011.04.28. 20:19
szeretlek
anya - 2011.04.28. 20:18
hiányzol
anya - 2011.04.28. 20:17
szeretlek
anya - 2011.04.25. 20:24
hiányzol...
apa - 2011.04.25. 20:24
szeretlek.
anya - 2011.04.25. 20:07
szeretlek
apa - 2011.04.25. 20:04
szeretlek
apa - 2011.04.25. 19:57
szeretlek
apa - 2011.04.25. 19:54
hiányzol
apa - 2011.04.25. 19:51
szeretlek
apa - 2011.04.25. 19:48
hiányzol
apa - 2011.04.25. 19:42
szeretlek
apa - 2011.04.25. 19:41
szeretlek
apa - 2011.04.25. 19:39
hiányzol
anya - 2011.04.25. 19:37
szeretlek
apa - 2011.04.25. 19:36
hiányzol
apa - 2011.04.25. 19:32
szeretlek
anya - 2011.04.25. 19:32
hiányzol
apa - 2011.04.25. 19:31
szeretlek
apa - 2011.04.24. 21:36
szeretlek
anya - 2011.04.24. 21:32
hiányzol
apa - 2011.04.24. 21:31
szeretlek
apa - 2011.04.24. 21:29
szeretlek.
apa - 2011.04.24. 21:13
hiányzol
apa - 2011.04.24. 21:12
szeretlek
anya - 2011.04.24. 21:11
hiányzol
apa - 2011.04.24. 21:10
hiányzol
anya - 2011.04.24. 21:09
szeretlek
apa - 2011.04.24. 21:08
hiányzol
apa - 2011.04.24. 21:06
szeretlek
apa - 2011.04.24. 21:04
szeretlek
anya - 2011.04.24. 21:01
szeretlek
anya - 2011.04.24. 21:00
hiányzol
apa - 2011.04.24. 20:58
szeretlek
anya - 2011.04.24. 20:56
szeretlek
Édesanya - 2011.04.23. 15:04
nagyon hiányzol
Édesapa - 2011.04.23. 14:44
Nagyon HIÁNYZOL KISLÁNYOM...
apa - 2011.04.22. 23:49
hiányzol
anya - 2011.04.22. 23:47
szeretlek....
apa - 2011.04.22. 23:46
szeretlek
apa - 2011.04.22. 23:45
szeretlek...
anya - 2011.04.22. 23:43
hiányzol
anya - 2011.04.22. 23:42
szeretlek
Lehoczki család - 2011.04.19. 10:37
.
anya - 2011.04.17. 17:43
szeretlek
apa - 2011.04.17. 17:06
szeretlek
apa - 2011.04.17. 17:04
hiányzol
anya - 2011.04.17. 17:01
szeretlek
apa - 2011.04.17. 16:59
hiányzol
anya - 2011.04.17. 16:57
szeretlek...
anya - 2011.04.16. 21:40
hiányzol
anya - 2011.04.16. 21:38
szeretlek
apa - 2011.04.16. 21:36
hiányzol
anya - 2011.04.16. 21:34
hiányzol
apa - 2011.04.16. 21:32
szeretlek
anya - 2011.04.16. 21:29
szeretlek
anya - 2011.04.16. 21:20
szeretlek
anya - 2011.04.16. 21:15
szeretlek
anya - 2011.04.16. 21:12
hiányzol
apa - 2011.04.16. 21:09
hiányzol
apa - 2011.04.16. 21:08
szeretlek
apa - 2011.04.16. 21:05
hiányzol...
apa - 2011.04.16. 21:03
szeretlek...
apa - 2011.04.16. 21:00
hiányzol
anya - 2011.04.16. 20:41
szeretlek
anya - 2011.04.16. 20:21
hiányzol
apa - 2011.04.16. 20:17
szeretlek.
apa - 2011.04.16. 19:30
szeretlek
apa - 2011.04.16. 19:22
szeretlek
anya - 2011.04.16. 19:20
hiányzol
apa - 2011.04.16. 19:17
szeretlek
apa - 2011.04.16. 19:15
hiányzol
anya - 2011.04.16. 19:09
szeretlek
anya - 2011.04.16. 19:08
szeretlek
apa - 2011.04.16. 18:45
szeretlek
apa - 2011.04.16. 18:42
szeretlek.
apa - 2011.04.16. 18:35
hiányzol
apa - 2011.04.16. 18:33
szeretlek
apa - 2011.04.16. 18:29
hiányzol
anya - 2011.04.16. 18:28
szeretlek
anya - 2011.04.12. 20:03
szeretlek
apa - 2011.04.12. 20:02
szeretlek
apa - 2011.04.12. 20:00
szeretlek
apa - 2011.04.12. 19:58
hiányzol
anya - 2011.04.12. 19:55
szeretlek
apa - 2011.04.10. 20:05
hiányzol
apa - 2011.04.10. 20:04
szeretlek
anya - 2011.04.10. 20:02
hiányzol
Anya - 2011.04.10. 19:59
szeretlek
Anya - 2011.04.09. 21:33
szeretlek
Apa - 2011.04.09. 21:30
hiányzol
Anya - 2011.04.09. 21:28
szeretlek
Apa - 2011.04.09. 21:25
szeretlek....
Apa - 2011.04.09. 21:24
hiányzol.
Apa - 2011.04.09. 21:21
szeretlek....
Apa - 2011.04.09. 21:19
szeretlek...
Anya - 2011.04.09. 21:17
szeretlek
Anya - 2011.04.09. 21:15
szeretlek....
Anya - 2011.04.09. 21:12
szeretlek
Apa - 2011.04.09. 21:08
hiányzol
Anya - 2011.04.09. 21:07
szeretlek
Apa - 2011.04.09. 21:04
hiányzol
Apa - 2011.04.09. 21:01
szeretlek....
Anya - 2011.04.09. 21:00
hiányzol
Anya - 2011.04.09. 20:57
szeretlek
Apa - 2011.04.08. 10:02
Valaki mindig elmegy közülünk,
S magával visz egy darabot a szívünkből.
Mozdulataikat, szavaikat ismételjük újra és újra,
Mintha csak így próbálnánk éltetni magunkban.
Látjuk, ahogy odafentről fénylő csillagként ragyognak ránk.
Ajkukon eddig sohasem hallott dallamok születnek.
Dallamok, amelyek csak nekünk szólnak. Nekünk,
Az itt maradottaknak. Így értjük meg, hogy nincs értelmetlen élet,
Mert egy valami értelmetlen csak, és az a halál!
Tovább őrizve szívünk mélyén, minden lélegzetvételünkben,
Gyertyalángba lobbant emléküket. Valaki elment közülünk.
Örökül hagyva ránk emlékképeket. Itt hagyva egy ki nem hunyó
Gyertyafényt, mert szívünkben és életünkben Ők a Nap, a Hold
És a csillagok, a bolygók, melyek körülöttünk forognak végtelen időkig.
papa - 2011.04.05. 17:48
hiányzol nagyon
KERESZTAPA - 2011.04.05. 17:46
hiányzol macika
mama - 2011.04.05. 17:45
hiányzol
KERESZTAPA - 2011.04.05. 17:44
hiányzol nagyon
KERESZTAPA - 2011.04.05. 17:43
hiányzol
Lehoczki család - 2011.04.04. 8:00
.
Anya - 2011.04.03. 16:02
szeretlek
Apa - 2011.04.03. 16:00
hiányzol
Apa - 2011.04.03. 15:59
szeretlek
Anya - 2011.04.03. 15:58
hiányzol....
Anya - 2011.04.03. 15:58
szeretlek
Apa - 2011.04.03. 15:57
hiányzol
Apa - 2011.04.03. 15:56
szeretlek
Anya - 2011.04.03. 15:54
hiányzol
Anya - 2011.04.03. 15:53
szeretlek
Lehoczki család - 2011.03.29. 9:48
.
Apa - 2011.03.27. 20:20
szeretlek....
Anya - 2011.03.27. 20:19
hiányzol
Anya - 2011.03.27. 20:18
szeretlek
Apa - 2011.03.27. 20:15
hiányzol
Apa - 2011.03.27. 20:15
szeretlek
Anya - 2011.03.27. 20:14
szeretlek
KERESZTAPA - 2011.03.26. 18:40
hiányzol
KERESZTAPA - 2011.03.26. 18:39
hiányzol nagyon
Apa - 2011.03.22. 23:52
hiányzol...
Apa - 2011.03.22. 23:52
szeretlek....
Anya - 2011.03.22. 23:51
hiányzol....
Anya - 2011.03.22. 23:51
szeretlek....
Apa - 2011.03.21. 23:45
szeretlek....
Anya - 2011.03.21. 23:45
szeretlek...
Apa - 2011.03.21. 23:44
hiányzol...
Apa - 2011.03.21. 23:44
szeretlek...
Anya - 2011.03.21. 23:44
hiányzol....
Anya - 2011.03.21. 23:43
szeretlek....
Lehoczki család - 2011.03.21. 9:17
.
Anya - 2011.03.20. 19:01
Uram!

Adj neki nyugalmat,

s egy csendes felhőn párnát!

Fogadd be Őt

Uram!

S vigyázd örök álmát!
Apa - 2011.03.20. 18:59
Tudjuk, hogy nem jöhet , mégis egyre várjuk
Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk...
Az ész megérti, de a szív soha,
Hogy egyszer majd Mi is elmegyünk,
ahol Ő van oda.
Anya - 2011.03.20. 18:57
Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad,
Nincs felettünk hatalma a sírnak.
Örök az arcod, nem száll el a szavad,
Minden mosolyod a lelkemben marad.
Temethet a halál, pusztíthat vízözön,
Élsz a Szívemben örökre, ezt is köszönöm!
Anya - 2011.03.20. 18:51
"Fekszem egy álomszép réten
s körülöttem táncolnak az angyalok...
szaladnék feléd, sietnék hozzád,
de sajnos már nem tudok,
ha majd leszáll az éj, válassz
magadnak egy szépen fénylő csillagot...
az a fénypont vigyáz majd rád...
ha hiszed azt, hogy ott vagyok..."
Anya - 2011.03.20. 18:48
Minden percben, minden pillanatban
Itt jársz gondolataimban.
Nem tudok nem gondolni Rád!
Hiába mondják-az élet megy tovább!
Igen, valóban élünk, de hogyan?
Összetört szívvel, szomorúan,
Mert Te nem vagy itt, nem láthatunk,
S így el sem múlhat bánatunk.
Titkon azt reméljük,hogy felébredünk,
S akkor itt leszel velünk.
De aztán rájövünk, ez nem álom, ez az ébrenlét,
S szívünket a fájdalom érzése szaggatja szét.
Összetört szívünk, széthullott életünk,
De ami összetart bennünket, az a szeretetünk.
Anya - 2011.03.20. 18:47
Ez a gyertya most érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben.
Ki vigyázol rám onnan fentről,
S lelkemhez szólsz a végtelenből!
Apa - 2011.03.20. 18:45

Szomorú fűz, mér` csügged az ágad?
Tán szívedet betölti az örökös bánat?
Fáj neked, hogy többé nem lehet veled?
Fáj, hogy nem tudhatja, mennyire szereted?
Apa - 2011.03.20. 18:42
"Benne vagy a szóban,
a lehulló csendben.
Angyalok között
az örök életben."
Anya - 2011.03.20. 18:40

Ne vádoljunk senkit a multért,
A vád már úgyis hasztalan.
Talán másképp lehetett volna, -
Most már... mindennek vége van!...
Úgy szeretnék zokogni, sírni
A sírra ébredt vágy felett, -
De ránézek fehér arcodra
S elfojtom, némán, könnyemet.
Apa - 2011.03.19. 21:51
szeretlek...
Apa - 2011.03.19. 21:45
szeretlek...
Apa - 2011.03.19. 21:34
szeretlek.
Apa - 2011.03.19. 20:54
hiányzol...
Anya - 2011.03.19. 20:48
szeretlek...
Apa - 2011.03.19. 18:46
hiányzol...
Anya - 2011.03.19. 18:45
hiányzol...
Apa - 2011.03.19. 18:45
szeretlek...
aPA - 2011.03.19. 18:21
szeretlek...
Apa - 2011.03.19. 16:50

Itt vagy velem a lelkem mélyén,
Örökre belevésted magad.
Tudom, soha nem látlak már,
De jó tudni, hogy velem vagy.

Nem búcsúztunk, úgy mentél el,
Azt hitted visszajössz.
Most is látom két szemedet,
Segítségért könyörög.

Kevés voltam a segítséghez,
S, szemed fénye kialudt.
Öleltem a kihűlt tested,
Tudtam, nincs már vissza út.

Pataknyi könny folyt szemeimből,
A Halál meg nevetett.
Enyém lett, kit úgy szerettél,
Elvettem egy életet.
Anya - 2011.03.19. 16:37
"Őrizni fognak tetteid,
Elmúlni nem hagyunk,
Emléked nem halványul,
Míg Rád gondolunk.
Az ember több, mint múló idő,
Az ember egész végtelen,
Búcsúzni tán éppen ezért reménytelen. "
Apa - 2011.03.15. 21:37
hiányzol....
Anya - 2011.03.15. 21:29
hiányzol...
Apa - 2011.03.15. 21:22
hiányzol....
Apa - 2011.03.15. 21:19
hiányzol...
Apa - 2011.03.15. 21:17
szeretlek...
Apa - 2011.03.15. 21:12
hiányzol...
Anya - 2011.03.15. 21:10
szeretlek...
Anya - 2011.03.15. 21:03
szeretlek....
Anya - 2011.03.15. 21:01
hiányzol....
Anya - 2011.03.15. 21:00
hiányzol....
Apa - 2011.03.15. 20:59
szeretlek....
Apa - 2011.03.15. 20:59
hiányzol....
Apa - 2011.03.15. 20:58
szeretlek....
Apa - 2011.03.15. 20:57
szeretlek....
Anya - 2011.03.15. 20:54
hiányzol....
Anya - 2011.03.15. 20:53
szeretlek....
Apa - 2011.03.14. 20:20
szeretlek....
Anya - 2011.03.14. 20:20
szeretlek.....
Anya - 2011.03.12. 23:56
szeretlek...
Apa - 2011.03.12. 23:52
szeretlek....
Apa - 2011.03.12. 23:50
hiányzol....
Apa - 2011.03.12. 23:44
hiányzol....
Anya - 2011.03.12. 23:37
szeretlek...
Anya - 2011.03.12. 23:32
hiányzol...
Apa - 2011.03.12. 23:31
hiányzol...
Anya - 2011.03.12. 23:30
szeretlek.....
Anya - 2011.03.12. 23:27
szeretlek....
apa - 2011.03.12. 23:25
hiányzol..........
Anya - 2011.03.12. 23:24
szeretlek...
Apa - 2011.03.12. 23:18
szeretlek...
Anya - 2011.03.12. 23:15
hiányzol....
Anya - 2011.03.12. 23:14
szeretlek...
keresztapa - 2011.03.12. 19:10
hiányzol,,.....
Apa - 2011.03.12. 1:42
szeretlek...
Apa - 2011.03.12. 1:40
hiányzol....
Anya - 2011.03.12. 1:39
szeretlek...
Anya - 2011.03.12. 1:14
hiányzol....
Anya - 2011.03.12. 1:14
szeretlek....
Anya - 2011.03.11. 0:17
szeretlek....
Apa - 2011.03.11. 0:17
hiányzol....
Apa - 2011.03.11. 0:16
hiányzol...
Apa - 2011.03.11. 0:16
szeretlek...
Anya - 2011.03.11. 0:15
szeretlek...
négy unokás nagymama - 2011.03.10. 18:32
kis angyalka
Apa - 2011.03.09. 0:09
szeretlek...
Anya - 2011.03.09. 0:08
szeretlek...
Apa - 2011.03.09. 0:07
hiányzol...
Apa - 2011.03.09. 0:06
szeretlek....
Anya - 2011.03.09. 0:06
hiányzol....
Anya - 2011.03.09. 0:04
szeretlek...
Apa - 2011.03.09. 0:04
hiányzol...
Apa - 2011.03.09. 0:03
szeretlek...
Anya - 2011.03.09. 0:02
hiányzol....
Anya - 2011.03.09. 0:00
szeretlek...
Apa - 2011.03.07. 9:56
hiányzol...
Apa - 2011.03.07. 9:54
szeretlek...
Anya - 2011.03.07. 9:54
szeretlek...
Anya - 2011.03.07. 9:52
hiányzol....
Apa - 2011.03.07. 9:48
hiányzol...
Apa - 2011.03.07. 9:45
szeretlek....
Anya - 2011.03.07. 9:42
szeretlek...
Anya - 2011.03.07. 9:29
Gyertyák és könnyek,
a fájdalom súlya nem lesz könnyebb.
Velünk együtt sír az ég,
hosszú útra mentél.
Itt hagytál mindent amit szerettél,
bár csak egyszer látnánk még!

KERESZTAPA - 2011.03.05. 17:12
hiányzol nagyon nagyon
Anya - 2011.03.04. 14:55
Egy titokzatos éjjelen gyertya lángja ég,
Árván világít temető rejtekén.
Őrzi az én Kincsem álmát itt lenn,
Míg Ő egy csodás csillagként tündököl fenn.
Lenéz a kis lángra ott talál engem,
S tudja mindig vele a szeretetem.
S ha a gyertya lángja egy könnyet ejt,
Az Ő szemében is ragyog egy könnycsepp,
Mert tudja, a gyertya lángja én vagyok,
Imádom Őt: a legszebb csillagot!
Apa - 2011.03.04. 14:41
Ne fájjon Nektek,hogy már nem vagyok
Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok!
Ha szép idő van, s kék az ég,
Jusson eszetekbe sok szép emlék.
Ha Rám gondoltok , soha ne sírjatok
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog,
S azt jelenti,hogy boldog vagyok.
Ha hullócsillag száll az éjféli égen
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
hogy boldog lehessen szívetek.
Ha Rám gondoltok soha ne sírjatok,
Hiszen a szívetekben jó helyen vagyok...
Anya - 2011.03.04. 14:39
" Angyalok suhannak gyertyaláng fölött,
a jövő előtt, a múlt mögött.
Emlékezzünk arra ki nincs köztünk,
talán lelke röppen itt fölöttünk.
Törékeny angyalként vigyáz ránk,
az Ő lelkéért égjen egy láng! "
Anya - 2011.03.04. 14:35
Csak várni egy napra... összeroskadva..
...s remélni, hogy eljön a boldogság..
Tétlenül várni, meggyötört szívvel
...várni... csak várni... egy életen át!

Majd talán holnap... ha ébred a reggel...
S ezüstös fényét hinti reám...
Igen, talán holnap, itt lesz majd nálam,
...bekopog ...átölel ...és FÖLEMEL!

Majd talán holnap ha eljön az "új nap!"
Biztatom magam minduntalan,
...és várok ...csak várok... töretlen hittel,
Összetört szívvel, magányosan.
Apa - 2011.03.04. 14:33
"Nevetésed hiányzik, nagyon.....
...gyöngyöző nevetésért dobban nehéz sóhajom.
Pillantásod hiányzik nagyon.....
....szemed tükrében jelenem, nem láthatom....
Álmaid hiányoznak nagyon....
.....álmaimmal össze nem fonhatom.
Lelked hiányzik nagyon......
......magamét pusztulni hagyom.
Sugárzón fényed hiányzik nagyon... "

Anya - 2011.03.04. 14:32
"A múltba visszanézve valami fáj,
valakit keresünk, aki nincs már.
Csak az idő múlik, feledni nem lehet,
szívünkben örök a fájdalom és a szeretet.
De Ő nekünk sohasem lesz halott,
mert a jók örökké élnek, mint a csillagok."
Apa - 2011.03.04. 14:22
Ha kérdezném,mi lenne a válaszod?
Hogyan éljek Nélküled?
Te tudod?
Ha tudod,mond el nekem,vagy üzenj!
Angyalok szárnyán küldj üzenetet,
Hogy legalább álmaimban még Veled legyek!
Halk fohásszal kérem az eget,
Apa - 2011.03.04. 14:17
Nem vársz már minket ragyogó szemekkel.
Nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.
De egy könnycsepp a szemünkben Érted él.
Egy gyertya az asztalon Érted ég.
S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,
Amit tőlünk soha senki el nem vehet.
Anya - 2011.03.04. 14:16
Könnyektől ázott szemmel Neked suttogom,
Hogy eljut-e Hozzád, azt nem tudom.
Hitem már nincs, ezért csak remélem,
Hogy egyszer majd találkozom Véled.
Hiányod iszonyatos teherként nehezedik rám,
Elveszett Veled ez az egész világ ...
Apa - 2011.03.04. 14:16
Egy titokzatos éjjelen gyertya lángja ég,
Árván világít temető rejtekén.
Őrzi az én Kincsem álmát itt lenn,
Míg Ő egy csodás csillagként tündököl fenn.
Lenéz a kis lángra ott talál engem,
S tudja mindig vele a szeretetem.
S ha a gyertya lángja egy könnyet ejt,
Az Ő szemében is ragyog egy könnycsepp,
Mert tudja, a gyertya lángja én vagyok,
Imádom Őt: a legszebb csillagot!

Anya - 2011.03.04. 14:15
Másképp lenne minden hogyha velünk lennél,
Ha hozzánk szólnál,ha ránk nevetnél.
Elvitted a fényt a derűt a meleget,
Csak egy fénysugarat hagytál,az emlékedet.
Ez a gyertya most Érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben.
Ki vigyázol ránk odafentről,
S lelkünkhöz szól a végtelenből!
Anya - 2011.03.03. 18:46
A bölcsőtől a koporsóig
Minden múlandó, illanó itt.
Ma még jövő, holnapra múlt,
A tarka lepke porba hullt.

Anya - 2011.03.03. 18:42
Sohasem halványul szívünkben emléked
Sohasem szűnik meg lelkünk gyásza érted
Anya - 2011.03.03. 18:36
Gyere Angyal, mert szükségem van rád.
Érezni szeretném a kezed bársonyát:
Ahogy lágyan fáradt arcomhoz ér,
Oly szelíden, ahogy egy sóhaj útra kél.

Gyere és hozd el a szívembe a Fényt,
Meggyötört lelkemnek adj újabb reményt!
Gyere és suttogj nyugtató szavakat,
Míg bennem a bánat végleg elapad!

Gyere, hogy láthassam szelíd mosolyod,
Melyből a szeretet fénye rám ragyog!
Gyere és maradj itt addig velem,
Míg lelkem megnyugszik és visszatér a hitem!

Míg végre én is elhiszem,
Hogy az Élet még szép lehet,
S hogy a Szeretet győzelmet arathat,
A rút Halál felett...


Apa - 2011.03.03. 18:36
"A mély gyász,
amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk,
abból a megérzésből fakad,
hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan,
valami, ami csak rá jellemző,
és ezért teljességgel pótolhatatlan."
(Arthur Schopenhauer)
keresztapa - 2011.03.03. 18:01
hiányzol nagyon
Apa - 2011.03.02. 20:16
szeretlek...
Anya - 2011.03.02. 20:15
szeretlek...
Apa - 2011.03.02. 20:14
hiányzol...
Apa - 2011.03.02. 20:14
szeretlek....
Anya - 2011.03.02. 20:13
hiányzol.
Anya - 2011.03.02. 20:12
szeretlek...
Anya - 2011.03.02. 20:12
szeretlek....
Apa - 2011.03.02. 20:11
hiányzol...
Apa - 2011.03.02. 20:08
szeretlek...
Anya - 2011.03.02. 20:06
hiányzol...
Anya - 2011.03.02. 20:02
szeretlek...
Lehoczki család - 2011.03.01. 7:48
.
Apa - 2011.02.28. 20:11
hiányzol...
Apa - 2011.02.28. 20:10
szeretlek.....
Anya - 2011.02.28. 20:09
szeretlek...
Anya - 2011.02.28. 20:09
szeretlek...
Anya - 2011.02.28. 20:08
hiányzol....
Anya - 2011.02.28. 20:07
szeretlek...
Anya - 2011.02.27. 19:31
szeretlek....
Anya - 2011.02.27. 19:30
szeretlek...
Anya - 2011.02.27. 19:29
szeretlek....
Apa - 2011.02.27. 19:28
szeretlek....
Apa - 2011.02.27. 19:28
hiányzol...
Apa - 2011.02.27. 19:27
szeretlek....
Anya - 2011.02.27. 19:26
hiányzol....
Anya - 2011.02.27. 19:25
szeretlek....
Apa - 2011.02.25. 23:57
hiányzol...
Apa - 2011.02.25. 23:57
szeretlek...
Anya - 2011.02.25. 23:56
hiányzol...
Anya - 2011.02.25. 23:56
szeretlek...
Anya - 2011.02.25. 0:41

Csak egyet álmodsz, és jövök,
A földön itt mi sem örök,
S melletted leszek újra én.
Anya - 2011.02.25. 0:38

Imára kulcsolt remegő kezekkel,
könnyel áztatott szomorú szemekkel,
Istent kérem hallja meg jajszavam,
hallja meg lelkem mekkora gyászba van.

Nyílnak a virágok pompázó kertekben,
bánatvirág nyílik régóta a szívemben,
fekete rózsák gyökeret eresztettek,
ezek tüskéi folyton megsebeznek.

Emlékek suhannak a szellő hátán,
hangok és arcok itt hagytak árván,
szerető ölelések melyek elmaradtak,
lettek lakói rideg kriptafalaknak.

Temetőkben kóborló szomorú lélek,
mióta elmentél árván így élek,
nem találom helyem ezen a földön,
emléked virágát könnyemmel öntözöm.
Apa - 2011.02.25. 0:37
A csillagok örökké égnek,
Nem fogynak el, mint az élet.
A földön is vannak és eltűnnek csendben,
De tudjuk, hogy annyival több lesz az égen.
A végtelen nem érhet véget,
A csillagok örökké élnek!

Anya&Apa - 2011.02.25. 0:36

Érted sírunk át minden éjszakát,
sose fogjuk érteni isten égi szavát.
Miért tette ezt velünk?
pedig mi igazából szeretünk!


Anya - 2011.02.25. 0:35
szeretlek....
Apa - 2011.02.25. 0:34
szeretlek...
Anya - 2011.02.25. 0:33
szeretlek...
Apa - 2011.02.25. 0:32
hiányzol.....
Apa - 2011.02.25. 0:32
szeretlek..
Anya - 2011.02.25. 0:30
hiányzol...
Anya - 2011.02.25. 0:30
szeretlek...
Apa - 2011.02.24. 0:12
Arcomról a mosolyt letörölte,
Pillanatok alatt messze repítette:
Fel-fel a felhők fölé,
Útja során vitte a szél,
Vissza, napokig nem hozta.
Csak a tépelődést hagyta ily módon hátra,
Bocsánatot nem kért, hogy jókedvem ellopta.
Kacagott a bánat, hogy mosolyom elcsalta.
Szívet tépő fájdalom az én fizetségem,
Amiért mások szavának könnyen bedőltem.
Gyermeki szavával szépen tudott kérni,
Alattomos módon mégis kijátszani.
Apai szívemben ezért dúl a bánat,
Sok szenvedés után az öröm még várhat.
A boldogságot kutatjuk mindig mi emberek,
Csak figyelmen kívül hagyjuk, hogy bánatból
Mennyit bír az elfáradt szervezet.
Anya - 2011.02.24. 0:11

"A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,
mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet...
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat... "
Apa - 2011.02.24. 0:11
Álomangyal

"Csak álmomban látlak annyi magány után, most hallgatok!
Részeg vagyok, de nélküled úgy szomjazom!
Furcsa árnyak az égen, elkísérnek hozzád!
Mikor erősen érzem a vihar szagát, megfagyok!


Néha még az égen kereslek!
Tudom, hogy a Földön nem találnék rád!
Néha még a mélyben kereslek!
Már tudom, az angyalom vagy,
És álmomban vigyázol rám!
Csak hallgatok... hallgatok...

Apró kis gyermek egy székből feléd mutat.
A szemében látom a fényed, kicsit idősebb vagy.
Olyan zavaros most ez az álom,
Ahogy látom a gyerekszobát!
Pöttyös kis ruhában forogsz-forogsz,
Felém nevetsz, és én boldog vagyok!

Néha még az égen kereslek!
Tudom, hogy a Földön nem találnék rád!
Néha még a mélyben kereslek!
Már tudom, az angyalom vagy,
És álmomban vigyázol rám!
Csak hallgatok...vége már,
Egy utolsó mondat még a fejemben jár,
Hallgatom, álmodom,
Most magunkat látom és én veled vagyok!

Néha még az égen kereslek!
Tudom, hogy a Földön nem találnék rád!
Néha még a mélyben kereslek!
Már tudom, az angyalom vagy,
És álmomban vigyázol rám!
Csak hallgatok...hallgatok...
Csak álmomban látlak annyi magány után, most hallgatok!"
Anya - 2011.02.24. 0:10
"Vágtass paripa, sörényedet fogom.
Menny a gyermekemhez, kit szeretek nagyon!
Mindent megadok, csak had mehessek veled,
Látni szeretném az elveszett kincsemet!


Bársonyos arcán végighúzni kezem,
Fülébe súgni, hogy hiányzik nekem!
Szemébe nézni, s megkérdezni tőle,
Miért hagyott el minket mindörökre?


Mióta elment fájdalomban élek,
Tudatnám vele, hogy azért remélek!
Ha visszakaphatnám még egyszer,
Vigyáznék rá, soha nem engedném el!"
Apa - 2011.02.24. 0:10

Te voltál minden, Te voltál a szívem,
fájdalmam és kincsem!
Te voltál a remény, Te voltál az élet,
Te voltál az igazi, csodás nagy reményem!
Te voltál a kincs, Te voltál az ékszer,
Te voltál a Nap!
Hová tűntél úgy el? Hová lett minden?
Szertefoszlott, elmúlt!!!
Most már semmim sincsen.
Anya - 2011.02.24. 0:09
"A sors elragadott Téged,
fájdalmas halk szóval hívogat Téged,
Te nem így akartad, de menned kellett,
hisz az életed most már másképp éled,
nem haltál meg, csak nem vagy velünk,
a lelked örökre itt maradt nekünk,
nyugodj meg, és lelj békére,
pihenj, álmodj, örökre, örökre.......!"
Apa - 2011.02.24. 0:08
Álom

Álmomban sokszor láttalak,
néztem szomorú arcodat,
tagadtad bár minden hiába,
gyötör az élet valósága.

Elmentél el sem búcsúztál,
most ott álok némán a sírodnál,
nem látom mosolygós arcodat,
álmomban mégis láttalak.

Ha véget ér az álmom felébredek,
zokogok mint árva gyermek,
várom, hogy újra álmodjak,
ott legalább ismét láthatlak.

Neked írtam fogadd hát el...
Te álombéli néma ember,
visszavárlak, ha újra álmodom,
álmodj Te is és akkor találkozunk.



Anya - 2011.02.24. 0:07

"Oly szép... Oly szép, hogy voltál nekem.
Örökre megváltoztattad életem.
Szép, de talán nem is tudod, miért,
Mégis felidézlek, mert szép volt,
Nagyon szép.

Emlék... Emlék már csupán tekinteted.
Mosolyod és drága szép neved,
Mit számon százezerszer kiejtenék.
De csak hallgatok, mert szép volt,
Nagyon szép.

Vége... Vége, csak még én nem hiszem.
Tagadom és bízok talán végtelen...
Mert félek, mi lesz, ha tévednék,
S őrzöm emléked, mert szép volt,
Nagyon szép"
Apa - 2011.02.24. 0:06
Szeretet lángja melyet gyújtok most én.
Neked gyújtom már réges rég.
Itt vagyok,hozzád jöttem,hogy fejemet lehajtsam elötted.
Könny csorog a gyertyámon a lángnyelv is sír,s sajog.
Tűzfénye tudatja veled eljöttem,
Itt vagyok.
Melegséget hoztam,szeretetem jelét!
Könnyes szemmel nézem,ahogy a gyertyám érted ég!
Imára kulcsolom kezem és magamban rebegem:Örök világosság fényeskedjen neked.
Szeretet lángja mely most ég.
Most még fájóbban a sajgó lelkembe ég.

Hiányzol!!!



Anya - 2011.02.24. 0:06

"Csillag vagy Nékem, mely száll fent az égen,Oly vonzó a fényed, mit nem érek el.Álmomban látlak és minden nap várlak,Mert amíg élek, Nekem mindig Csillag leszel!"Jó éjszakát édes Kicsilányom . Szeretlek!


Apa - 2011.02.24. 0:05
Szenved a lelkem mert nem vagy velem,
Szenved a szívem mert nem vagy mellettem.
A szívem azt akarja, hogy itt légy velem,
de az eszem tudja sajna ez lehetetlen.
Szenved a szívem, s szenvedek én magam,
Szenvedek, hisz ez az állapot kibírhatatlan.
A felejtés fájdalmas lesz nagyon, miközben
lelkem szenved, s reménykedik nagyon.

Múlik az idő, s múlik az élet, s
szertefoszlanak a rég dédelgetett
szép évek.
Reménykedik lelkem, reménykedik szívem, s
a remény élteti minden szívverésem.
Te vagy az álmom, te vagy az ébredésem,
s te vagy minden szívverésem.
Vágyakozva nézem a csillagos eget, s
remélem, majd egyszer ott lehetünk Veled!
Anya - 2011.02.24. 0:04
Hullócsillag! Mondd el nekem az én kislányom merre jár?
Súgd meg nekem mit csinál!
Tudod jól, hogy mennyire szeretem!
Lassan megszakad ÉRTE a szívem!

Hullócsillag! Ha látod őt, hát szólj nekem! Mert minden percben ŐT keresem...


Hullócsillag! A szívem csak ÉRTE ég,
Tudod,milyen féltve őrzöm az emlékét... !

Hullócsillag, mért kell nekem várni rá,
Hullócsillag, mikor fogom látni már?

Hullócsillag! Megszakad az én szívem, félek,hogy ŐT örökre elvesztem!
Hullócsillag! Most is könnyes lett a két szemem,
Ezt a borzalmat feledni nem lehet!

Hullócsillag! Nem múlik a bánatom, lassacskán felőröl a fájdalom!

Nem tudom, hogy látom-e még ŐT valaha,és azt sem,hogy

Élhet-e egyáltalán így egy anya.
Apa - 2011.02.24. 0:03
Nyugodj békében!
!Aludj csak csendesen,
hold kísér az éjben,
Vigyázzanak rád a csillagok
és a te Angyalod!
Anya - 2011.02.24. 0:02
Érzed? A lelkemre pecsételted magad.
Úgy létezel bennem rég, mint önmagam.
A szíveddel érzek, lélegzeted a sóhajom.
Saját részemként viszlek téged utamon.
S miként borostyánkő rejteget apró csodát,
Magamban tartalak örökre, egész létemen át.





Apa - 2011.02.24. 0:01
Angyal szállt az éjszaka mellém,
S megsúgta, utamon ő kísér
Hitet adott, álmokat és bátorságot,
Rózsaszín kezében egy arcot, egy jó barátot.
Elvitte lelkemet egy titkos útra,
Megmutatta, milyen kegyetlen az emberek háborúja.
Megtanított látni,...mindenben a szépet,
Ezt adnám most ajándékul Néked.
Erőt adtál elviselni a nehézséget,
Bátorítást, szép szavakat, reménységet.
Emberré, teljessé csak mások által válunk,
Ha fontosabb a miénknél az ő álmuk.
Csendesen, szerényen hallgatom a zenét,
S elküldöm Néked szívem minden szeretetét....
Anya - 2011.02.24. 0:01
Aludj Kislányom!

Csöndes a sírkert,
lobban a láng,
itt vagyok, Kincsem,
az édesanyád!

Eljöttem hozzád
hogy mondjak mesét,
rigók dalolnak,
dúdol a szél.

Tiéd e dallam,
halld a zenét,
aludj el szépen
a tündérmesén.

Itt vagyok nálad,
aludj, ne félj,
virágok őrködnek,
dalt súg a szél.

Csitt, csak hallgass,
a szív szava szól,
szeretlek kincsem!
hallod valahol?

Csöndes a sírkert,
lobban a láng,
altatót dúdol
az édesanyád.

Dobban a szívem.
Hallod? Álmodra vár!
aludj el kincsem,
álmodj csodát!

Aludj el kérlek,
ne félj, ne sírj!
Itt vagyok én is,
és ölel a sír.

Betakar óvón
a langyos föld,
szívem a széllel
együtt köszönt.

Álmosan reccsen
fönt egy faág,
holnap is mesélek...
Jó éjszakát!
Anya - 2011.02.24. 0:00

"Vágtass paripa, sörényedet fogom.
Menny a gyermekemhez, kit szeretek nagyon!
Mindent megadok, csak had mehessek veled,
Látni szeretném az elveszett kincsemet!


Bársonyos arcán végighúzni kezem,
Fülébe súgni, hogy hiányzik nekem!
Szemébe nézni, s megkérdezni tőle,
Miért hagyott el minket mindörökre?


Mióta elment fájdalomban élek,
Tudatnám vele, hogy azért remélek!
Ha visszakaphatnám még egyszer,
Vigyáznék rá, soha nem engedném el!"

Apa - 2011.02.23. 23:58
"Csendesen alszik, megpihent végleg,
angyalok bölcsője ringatja már.
Nem jöhet vissza, hiába hívjuk,
emléke szívünkben otthont talál...

Becsukott szemmel még látom a lelkét,
ki mellettem ül, és nékem mesél...
Nem maradt utánad, más csak az emlék
Örökké szeretlek bárhol legyél!"


Anya - 2011.02.23. 23:56
Angyal szállt az éjszaka mellém,
S megsúgta, utamon ő kísér
Hitet adott, álmokat és bátorságot,
Rózsaszín kezében egy arcot, egy jó barátot.
Elvitte lelkemet egy titkos útra,
Megmutatta, milyen kegyetlen az emberek háborúja.
Megtanított látni,...mindenben a szépet,
Ezt adnám most ajándékul Néked.
Erőt adtál elviselni a nehézséget,
Bátorítást, szép szavakat, reménységet.
Emberré, teljessé csak mások által válunk,
Ha fontosabb a miénknél az ő álmuk.
Csendesen, szerényen hallgatom a zenét,
S elküldöm Néked szívem minden szeretetét....

Apa - 2011.02.21. 16:28
Fülembe sírja bánatát a szél.
Érzi(?) - bennem bennem rokon lélekre lelt.
Hisz olyanok vagyunk mi mind a ketten,
Mint egy - egy elhagyott, kopár őszi kert.
Sírj, csak sírj.Veled sírok én is.
Zúgd a fülembe csendesen a bánatod.
S kerengő táncban váljunk eggyé.
Könnyeidet egyedül csak én,
S könnyeimet egyedül csak Te láthatod.
Add nékem páromul magadat.
Színes avart taposva, bujdossunk el
A szunnyadó néma fák között.
Szálljunk fel együtt a magas Égig,
Mely bennünket oly régóta várva,
Szikrázó, csillagpalástba öltözött.
Sírj, csak sírj.A távolság majd enyhít.
Ha szomorú vagy, én is az vagyok.
Nekünk nem kell hiú, fájó világi érzés.
Nekünk elég az, ha a Hold a szívünkben ragyog.
Sírj, csak sírj.Törjön utat magának a kín.
Mire a Nap korongja első sugarát veti ránk,
S odalent a Földön éledni kezd az élet,
Az álomba sírt éjszaka után majd arra ébredünk,
Hogy Te énbennem élsz. - S én benned élek.
Sírj.Csak sírj.Az Égben béke honol.
Fonott karjainkban erő gyűlik,
Szívünk egyszerre, s egymásban dobban.
Holnap, már állott lesz a könnyed.
S én gyönyörködöm majd - a legszebb mosolyodban.
Igézve nézlek.Ősszel, tavaszt nyitsz bennem,
Borút, s ködöt űzöl, mely fehéren permetez.
Szélből, lassan szellővé válva elcsitulsz,
Hogy örök időkre - egyedül, csak bennem lengedezz.

Anya - 2011.02.21. 16:27

"Csillag ragyog éber éjen,
a mennyboltot is elérem.
Az a kis pont, ott, én vagyok !
Az, amelyik mindig ragyog ! "
Anya - 2011.02.21. 16:11

A gyermeknek, aki a szívemben örökké élni fog

" Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok.
Hisz Napként az égen nektek ragyogok.
Ha szép idő van és kék az ég,
Jusson eszetekbe sok szép emlék!

Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog.
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.

Ha hullócsillag száll az éjféli égen,
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
Hogy boldog lehessen a szívetek.
Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!
Hiszen szívetekben jó helyen vagyok.

Apa - 2011.02.21. 16:07
Sík Sándor - VI. A könnyről -
A könnyben van az élet.
Most megtaláltad. Lásd, ez a titok.
Milyen egyszerű, Istenem!
És mégis mennyit futsz, amíg eléred,
S utána hányszor nyúlsz, míg megfogod!

És most megszűnt a küzdelem.
Most álljunk meg. A harc most elpihenhet.
Kint a tengeren még vijjog a szél,
De mi pihenjünk. Le az evezőkkel,
Ez itt a rév, ez itt a cél.

Kinn kék vízen kéklő sajkák suhannak,
Veri a vizet sok serény lapát.
Ki napkeletnek, ki az alkonyatnak,
Mind megy keresni a kincses hazát.
Mi nézzük őket a hullámtörésről,
Ahol a szél se zúg.
Voltunk mi is sajkás legények,
Csikorgott ránk is a vitorlarúd,
Hozzátörtünk mi is az evezőhöz,
Bennünk is dalolt mese-száz-ígéret,
Bennünket is csalt csoda-tűnő-álom,
Boldogszigetek és énekes élet, -
Most vége. Most ülünk a parti páston,
S pirosló napfény játszadoz velünk.
Egy cseppnyi víz most a mi tengerünk.
Anya - 2011.02.21. 16:07
Könnyen jönnek a könnyek
Nem tanítják a könyvek
Hogy annak sosem lesz könnyebb
Aki a föld fölé görnyed.
Anya - 2011.02.21. 15:54
Elmúlnak így az estjeim
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled,
-szemem ki sem nyitom.

Olyan nehéz így a szívem,
hogy szinte földre ver;
le-lehullok, de sóhajom
utánad-felemel.

Olyan csend van így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani.
Apa - 2011.02.21. 15:50
"Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló."
Anya - 2011.02.21. 15:50

"Tudom én - nem hozhat vissza a gyertyafény.
Mégis újra és újra meggyújtom a lángot, hisz annyira fáj a hiányod!
E fény talán visszavezet ide,
Ha nappal nem, hát éjjelente velem lehetsz...
Ismét foghatom a kezed,
Istenem, ugye megengeded?"

Apa - 2011.02.20. 17:46
szeretlek....
Apa - 2011.02.20. 17:46
szeretlek...
Anya - 2011.02.20. 17:45
szeretlek....
Apa - 2011.02.20. 17:44
hiányzol...
Apa - 2011.02.20. 17:44
szeretlek...
Anya - 2011.02.20. 17:43
hiányzol....
Anya - 2011.02.20. 17:42
szeretlek....
Apa - 2011.02.20. 17:38

Itt vagyok, suttogó szélként,
Harmatcseppként egy fűszál hegyén,
Szíved ha dobban, velem lüktet,
Ezért amíg élsz, itt leszek én!
Apa - 2011.02.20. 17:28
A semmibe a tested tűnt tova,
csak az nyugszik a föld alatt,
mert lényed lényege ezer felé
szóródva is köztünk itt maradt.

Anya - 2011.02.20. 17:27
Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem,
még ma sem értem én,
Hogy pár kavics mindörökre bezárhat,
Hogy föld alatt a hazád és a házad,
Ugyan, hogy érteném.

Hogy higgyem el, hogy a lángjaid kihűltek,
És ellebbent könnyű leheleted?
Hogy higgyem el, hogy benyelte a mélység
szelíd szíved szapora lüktetését,
S ha száradó torokkal elkiáltom,
Egyetlen birtokod a világon,
Ártatlan nevedet,
Hogy soha-soha nem jön felelet?

Apa - 2011.02.20. 17:20
Látlak, látlak mindig magam előtt
Visszafordítani nem tudom a múló időt.
Ami volt, csak emlék, az én emlékem
Léted már csak emlék az én elmémben.
Hasztalan az imám és minden könnycseppem
Senki nem figyel rám, még az Isten sem.
Tudom e földön nem látlak már soha
Csak az álmaim hozhatnának vissza.
De hátha meghallgatnak mégis az égiek
S megszánnak, ha látják mennyire szenvedek.
Anya - 2011.02.20. 17:20
Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok.
Hisz Napként az égen nektek ragyogok.
Ha szép idő van és kék az ég,
Jusson eszetekbe sok szép emlék!

Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog.
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.

Ha hullócsillag száll az éjféli égen,
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
Hogy boldog lehessen a szívetek.
Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!
Hiszen szívetekben jó helyen vagyok.
Anya - 2011.02.19. 15:24
Csöndes a sírkert,
lobban a láng,
itt vagyok, Kincsem,
az édesanyád!
Eljöttem hozzád,
hogy mondjak mesét.
Rigók dalolnak,
dalt súg a szél.
Tiéd e dallam,
halld a zenét,
aludj, mint régen,
a tündérmesén.
Itt vagyok nálad,
aludj, ne félj!
Hallom, hogy kérlelsz:
Anyu, mesélj!
Csitt, csak hallgass,
a szív szava szól:
szeretlek kincsem!
Hallod valahol?
Csöndes a sírkert,
lobban a láng,
altatót dúdol
az édesanyád.
Dobban a szívem,
hallod? Álmodra vár.
Aludj, s mint régen,
álmodj csodát!
Aludj el kérlek,
ne félj, ne sírj!
Itt vagyok én is,
és ölel a sír.
Betakar óvón
a langyos föld,
szívem a széllel
együtt köszönt.
Álmosan reccsen
fönn egy faág.
Holnap is mesélek,
jó éjszakát!
Apa - 2011.02.19. 15:23
Koppan az eső az ablakon,
Szívemben valami fáj, nagyon.
Ülök a párkányon, merengve,
Kint mintha valami derengne.
Fent az égen fénykapu nyílik,
Valami harsona hangzata hírlik.
Leül a fény a Földön egy helyre,
Épp talált ott egy elhagyott lélekre.
Másnak ez játék, délibáb csupán,
Csak engem érint ez ily roppantul furán.
Már nem koppan eső a viharvert ablakon,
Csak a könnycseppjeim folynak le arcomon.
Hisz e fénynyaláb a Mennyek kapuja,
Oda távozik, kit nem látok tán soha.
Hisz nyugszik most a szív, mely nemrég még dobogott,
Nyugszik most a kéz, mely az imént még dolgozott.
Könnyeim most már kitörnek belőlem,
Dacolok a halállal, már jöhet is, felőlem!
Elveszi, kit legjobban szeretünk,
Csupán a fájdalmat hagyja meg nekünk!
Lassan a fénysugár halványodik,
Az égen szivárvány rajzolódik.
Ekkor hasít belém egy furcsa gondolat,
Szívemben ez sorozatnyi dobbanó mozzanat.
Érzem fuvallat jő, mely meleg és kedves,
Nem pedig vihar, mely rideg, és nedves.
Suttogó fuvallat, jöjj hát bátran hozzám,
Enyhítsd szomorú szívemet szívedből igazán.
Ismerős hang szólal, hinni se merném,
Ki szól most hozzám az alkonyat csendjén.
Ki lehet e lélek, e múzsa, ezen angyal,
Ki szól hozzám ily nyugodt, boldog hanggal?
Lassan belém hasít a furcsa beismerés,
Mondandója oly halk, s oly kevés.
Csupán ennyit mondott, s a könny arcomra fagyott:
Ne félj drága édesanyám, már Istennél vagyok!
Apa - 2011.02.19. 15:23
" Nem haltam meg, itt vagyok Veled!
Itt vagyok a szomszéd szobában,
hallom a hangodat, hallom hogy hívsz!
Elaludtam csupán!
Számomra már nem fáj a világ.
Nem haltam meg, csak a semmiben lebegek!
Angyalok szárnyán szállok hozzád,
s füledbe súgom a nevedet!
Felébredsz, de nem látsz engem!
Kétségbeesetten markolod a semmit!
Pedig nem haltam meg!
Létezem a szívedben, a lelkedben,
az álmodban, az emlékedben!
Hallom a hangod!
Ne köszönj el Tőlem,
Én kívánok Neked jó éjszakát!
S ha egyszer Te is a végtelenben ébredsz
én ott leszek....
Anya - 2011.02.19. 15:22
Köszönöm a Tőled kapott sok szépet,
Köszönöm,hogy voltál nekem,
Köszönöm,hogy én lehettem az Édesanyád!!!!
Anya - 2011.02.19. 15:22
Álom...
Tegnap álmomban meglátogattál,
Könnyes szemmel megsimogattál.
Arcod kissé hűvös, de szeretetteljes volt,
Bársonyos hangod hozzám angyalian szólt.

Azt mondtad boldog vagy, de hiányzom Neked,
S e szavaid álmomban is jól estek.
Egy vakító fény közelített feléd, egy hang
szólított Téged: "Jöjj vissza közénk!"

Sírva, könyörögve kérleltelek, ne hagyj el,
Válaszra sem volt idő, mert az álmom lassan letelt,
"Csak még egy percre"- mondtad a fénybe nézve,
S hideg ajkad homlokomhoz érve:
Egy nagy csókot leheltél szívembe.
Apa - 2011.02.19. 15:21
Régmúlt álmok,
Holnapunk reménye,
A boldogság vágya,
Szép napok emléke.

Elfújt a szél,
Vitte az árnyékod,
Itt állok egyedül,
Mint régen volt játékod.

Nem nevetsz már,
S mellém ér a magány,
Megérint csendben,
Mint múló őszi halál.

Elmentél örökre,
S nincs aki hallgat,
Emléked örökkön,
A szívem útján ballag.
Anya - 2011.02.19. 15:21
Ez a nap örökre gyász lesz a szívemben,
Mert ő elment, pedig én úgy szerettem!
Szeretem most is, szerettem eddig is,
És szeretni fogom mindig is!

Tudom, hogy vissza nem kaphatom,
De én csak ezt akarom!
Csak egy kicsi időre,
Csak egy percre add vissza nekem, Istenem!

Csak egyszer szeretném még ölelni,
Csak még egyszer úgy szeretni!
Csak egyszer a szemébe mondani:
Olyan jó téged újra látni!
Anya&Apa - 2011.02.19. 15:20
Te voltál nekünk a biztató remény,
Nehéz napjainkban is az utat mutató fény.
Múlik az idő, de a fájdalom nem csitul,
Szemünkből a könny naponta kicsordul.
Tudjuk, hogy csodára hiába várunk,
De azért mindig hazavárunk.
Nagyon szeretünk!!!!
Anya - 2011.02.19. 15:20
Pillám szememre zárul
a látást szomjazom,
de kifelé nézni
már rég nem tudok.
A szívem vak.
Csak könnyeim peregnek arcomon.
Apa - 2011.02.19. 15:19
Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem,
még ma sem értem én,
Hogy pár kavics mindörökre bezárhat,
Hogy föld alatt a hazád és a házad,
Ugyan, hogy érteném.

Hogy higgyem el, hogy a lángjaid kihűltek,
És ellebbent könnyű leheleted?
Hogy higgyem el, hogy benyelte a mélység
szelíd szíved szapora lüktetését,
S ha száradó torokkal elkiáltom,
Egyetlen birtokod a világon,
Ártatlan nevedet,
Hogy soha-soha nem jön felelet????
Anya - 2011.02.19. 15:19
Ma zúg a szél, töri az ágat,
sajog a szív, ha feldúlja a bánat.
Vihar után csendes lesz a táj,
de a szív ezután is fáj.
Ha a fa veszít is ágat,
jön a tavasz, hoz helyette százat.
De ha a szívet bánat érte,
a fájdalomnak soha nem lesz vége.
Apa - 2011.02.19. 15:18
Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget -
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret -
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget -
mindenkinél jobban téged
így szerettelek
Anya - 2011.02.19. 15:18
Fiatal kis életedben,
Hirtelen jött a vég,
mint villám csapott le ránk,
egy röpke pillanat alatt,
gyászba borult a család.

Oly fiatalon elvesztettünk,
mert a halál, nem válogat,
oly korán hagytad árván,
Téged szerető, és imádó családodat

Kegyetlen volt a sors hozzánk,
szétválasztott bennünket,
zokogó bánat szaggatja,
megsebzett, fájó lelkünket.

Ezek a fájó sorok is,
mind siratnak téged,
amíg élünk, szívünk mélyén,
őrizzük kedves emléked.
Az emlékednek élünk, és fájó szívvel szeretünk tovább.
Anya - 2011.02.19. 15:17
A test és lélek elválik,
S úgy érzed hazugság,
Hisz ő már most hiányzik,
S hiszed, az élet badarság.

Szeretnél megszűnni,
Hogy csak vele lehess,
Hogy ne kelljen elválni,
Ismét vele nevethess.

De ez a rút, csúnya,
Hátborzongató élet,
Őt más vizekre sodorta,
Ahol nem számítanak az évek.

Szárnyakat kapott,
Fehér hosszú ruhát.
Talán boldog is ott,
Otthon érzi magát.

Reméled, hogy visszatér,
Érzed hideg éjszakán,
Lágy kezeivel hozzád ér,
S meg is ölel talán.

Aztán rájössz, nincs ott,
Hisz nem is él már,
S te csak a levegőt karolod,
S közben a szíved fáj.

Lassan megnyugszol,
Hiányától ordítani tudnál,
Csöndben elalszol,
Hogy ne lássák, ismét sírtál....
Apa - 2011.02.19. 15:17
Arra született, hogy kisgyerek legyen,
Anyja mellett játsszon hosszú éveket.
Arra született, hogy felnőtt is legyen,
S megértse a szóból azt, hogy mit tegyen.
Végül arra jött ő, e furcsa világra,
Hogy elhiggye azt, hogy nem él hiába.

Arra született, hogy megszeressétek,
Megszeresse ő is azt, akit lehet.
Arra született, hogy boldog is legyen,
Életéből egy új élet szülessen.
Ő nem arra jött e furcsa világra,
Hogy belehaljon abba, hogy élt a világban.
Anya - 2011.02.19. 15:16
Álmaimban itt vagy velem
Itt vagy minden szívverésben,
A ragyogó csillagokban,
Itt vagy a Hold sugarában,
A hidegben, a homályban,
Itt vagy velem hóban, fagyban,
A felhőkben, madárdalban,
Itt vagy velem fényben, árnyban,
A záporban, a viharban,
Itt vagy a szellőben, forró nyárban,
Őszi arany lombhullásban,
Itt vagy minden mozdulatban,
A tegnapban, a holnapban,
Itt vagy minden gondolatban.
Itt vagy velem álmaimban.
Apa - 2011.02.19. 15:16
Mit tegyek,ha megöl a hiánya,
Mit tegyek,ha szívem ég de hiába,
Mit tegyek,ha nélküle üresek a napok,
Mit tegyek,ha mindennap róla álmodom,
Mit tegyek,ha mindenről ő jut az eszembe,
Mit tegyek,ha fényképét nézem könny szökik szemembe,
Mit tegyek?Valaki mondja meg mit tegyek?
Hisz emléke nélkül egy napot sem élhetek meg ..
Anya - 2011.02.19. 15:16
Gyönyörű szép csillagok ragyognak az égen,
Hisz'meghalt valaki,nem is olyan régen.
Nem volt semmi bűne,szeretett ő élni,
Volt barátja,családja,nem volt oka félni.

Miért is félne valaki,aki a légynek sem árt
Olyan volt mint egy angyalka,aki a földön járt
Törékeny kis angyal,barátságos lélek,
Elfeledni nem lehet,ameddig csak élek.

Megtörten ücsörgök,nem értem az egészet
Hogy vihet el mindent a keserű enyészet
Tegnap még a vidámság zengte be a házat,
Most marad a könny és a mérhetetlen bánat
Anya - 2011.02.19. 15:15
Egy anyának nem fájhat semmi, sose lehet elcsüggedni.
Mindig talpon kell maradni, kifelé szépet mutatni...
Fájdalmunkat eltitkolni, temetőn bandukolni.
Sírunk,s közben elhallgatunk, jaj ne hallja más a hangunk.
Mit mondana? Kinevetne fájdalmunkon? Elérzékenyülne.....
Nem érezheti ezt más, csak akinek szívét szorítja a gyász!
Apa - 2011.02.19. 15:15
Az égre tekintve látom az arcod,
egy új világ vár de várom a harcot.
Hogy veled lehessek de nem érhetlek el,
repülnék veled a végtelenbe fel.
Átölelnélek egy édes angyalként,
hiányod érzem és fáj a sok emlék.
Rám néztél mint egy ragyogó csillag,
de érzem a távolból mindig velem vagy.
Apa - 2011.02.19. 15:14
Néha tudni kell könnyek nélkül sírni,
semmit sem szólni,csak csendben tűrni.
Néha,ha fáj,el kell felejteni,csendben maradni,
s a szavakat magunkba temetni.
De tudnunk kell,hogy valaki mindig velünk van,
Ő fentről figyel,mindig köztünk marad.
Apa - 2011.02.19. 15:14
A szívem...
Mikor eljön az este, s magamra maradok,
Mintha a szívemből kitépnének egy darabot.
Tudom, amit érzek egy tiltott gyümölcs a fán,
Hiába próbálom feledni, csak egyre jobban fáj.

Egy érzelem, mely magával ragad,
Mosolygós arcod képe örökre itt marad.
Álmatlan éjszakák sora gyorsan elszalad,
S azt érzem napról-napra, a szívem megszakad.
Anya - 2011.02.19. 15:13
Ringatlak karomban soká,
ébren is álmodhatsz csodát,
még itt vagyok, nézlek,
s kérve kérem az Istent,
-adjon néked hazát...
Küldjön köréd száz angyalkát,
kik örökké vigyáznak Rád,
addig míg én téged
távolból szeretlek,
-s nem ölelhetlek át...
Anya - 2011.02.19. 15:13
A kősziklákat mindig irigyeltem,
Kik állnak büszkén, mozdulatlanul,
Állják a villámot, ha rájuk sújt,
S a harmat csöppjét, ha fejökre hull.
Számukra soha sincs "talán", se "hátha",
Mint dogmák állnak, oly konok-keményen,
Mint zord, erős és önhitt férfiak,
És hófúvásos, sivatag-nagy télben
Fejükön csipkés jégből a sisak.
A kősziklákat mindig irigyeltem.

A kemény szót most megtanulom én is,
De szívem bánja, mit kimond a szám,
Ajkamon éles az ige, mint a kard,
De belül egy hang kérdez: "igazán?"
S a lélek ernyedt, tompa, szárnyaszegett.

Már megtanulok én is síkraszállni,
S nem hajigálni kő helyett kenyeret,
S lenni kőszírt, mely int és fenyeget,
Kőszikla, mit meg nem ingat semmi.
Kőszikla, min a csákány eltörik.

Ó, de belül fáj keménynek lenni!
Anya - 2011.02.19. 15:12
Az idő múlik,a fájdalom csak nő,
Nem hoz enyhülést a múló idő.
Sírodra hiába visszük a virágot,
Veled együtt temettük el az egész világot.
Apa - 2011.02.19. 15:12
A szomorúságot nem lehet leírni,
nem lehet mondatokba foglalni,
mert a fájdalmat,s a bánatot,
csak belül lehet érezni.
Anya - 2011.02.19. 15:07
Szemembe ezüstös könny szökik,
Mint mindig, ha rád gondolok.
Meggyötört lelkemen megtapadnak
A fájdalmas - édes emléknyomok.
A magány hozzád üldöz gyakran.
Vagy Te lépsz a közelembe
S amíg könnyeim letörlöm,
Mintha rám köszönnél nevetve.
Hangod cseng -, felejthetetlen,
Érintésed is a régi,
Mégis van lényedben valami
Ami már egészen égi.
A Nap ismét felragyog
Indulnom kell, hív a reggel
Úgy, mint máskor, jönni - menni.
Minek a hajnal, minek a nappal
Ha nem maradt belőled semmi...
Nem, nem semmi,
Hiszen most is
Te segítesz jönnöm - mennem
Érted sírok és mosolygok
Mindörökre itt élsz bennem.
Apa - 2011.02.18. 20:28
szeretlek....
Anya - 2011.02.18. 20:27
szeretlek...
Apa - 2011.02.18. 20:27
hiányzol...
Apa - 2011.02.18. 20:26
szeretlek...
Anya - 2011.02.18. 20:26
hiányzol....
Anya - 2011.02.18. 20:25
szeretlek.....
keresztapa - 2011.02.18. 20:02
nagyon hiányzol
Apa - 2011.02.17. 18:48
Imára kulcsolt remegő kezekkel,
könnyel áztatott szomorú szemekkel,
Istent kérem hallja meg jajszavam,
hallja meg lelkem mekkora gyászba van.

Nyílnak a virágok pompázó kertekben,
bánatvirág nyílik régóta a szívemben,
fekete rózsák gyökeret eresztettek,
ezek tüskéi folyton megsebeznek.

Emlékek suhannak a szellő hátán,
hangok és arcok itt hagytak árván,
szerető ölelések melyek elmaradtak,
lettek lakói rideg kriptafalaknak.

Temetőkben kóborló szomorú lélek,
mióta elmentél árván így élek,
nem találom helyem ezen a földön,
emléked virágát könnyemmel öntözöm.
Anya - 2011.02.17. 18:47
A csillagok örökké égnek,
Nem fogynak el, mint az élet.
A földön is vannak és eltűnnek csendben,
De tudjuk, hogy annyival több lesz az égen.
A végtelen nem érhet véget,
A csillagok örökké élnek!

Apa - 2011.02.17. 18:47
Érted sírunk át minden éjszakát,
sose fogjuk érteni isten égi szavát.
Miért tette ezt velünk?
pedig mi igazából szeretünk!

Anya - 2011.02.17. 18:46

Örökre szívembe zárlak,
s mindig hiányozni fogsz,
Tudom már téged, hiába várlak,
de számomra csillagként ragyogsz.

El sem tudtam búcsúzni,
mégis elmentél,
életemből hirtelen,
mint a kámfor eltűntél.

Nélküled más lesz az élet,
belegondolok s máris félek,
tudom, többet nem leszel velem,
s most már nem fogja kezed, a két kezem.


Anya - 2011.02.17. 18:45
"Mikor itt voltál, minden szép volt s tiszta,
de most sivár az élet, mert soha nem jössz vissza.
Elmentél örökre, egy jobb világba,
s én keservesen sírok a nevedet kiáltva.
Hiányzol! Ennyi jön ki szomorkodó számon,
mindent, amivel megbántottalak mélységesen bánom.
A szívem szakad meg a sírod előtt állva,
könnyem hull. de te csak hallgatsz koporsódba zárva."
Anya - 2011.02.17. 18:44
"Az ember akkor a legmagányosabb,
amikor sokan vannak körülötte,
de nincs ott az az egy,
aki benne van minden csendben..."

Apa - 2011.02.17. 18:44
Napról napra őriz az emlékezet
és éltet tovább az igaz szeretet!
Anya - 2011.02.17. 18:43
Álmodat angyalok őrzik az égben,
Emléked szerető szívekben éltet...
Apa - 2011.02.17. 18:43

Nagyon akartam élni még,
Érezni szívetek melegét.
Nem adta a sors nekem,
Elvámolta az életem.
Búcsú nélkül kellett elmennem,
Őrizzetek szívetekben.

Apa - 2011.02.17. 18:42
"A mély gyász,
amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk,
abból a megérzésből fakad,
hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan,
valami, ami csak rá jellemző,
és ezért teljességgel pótolhatatlan."
Anya - 2011.02.17. 18:42
"Elvitted a derűt, a fényt, a meleget,
csak egy sugarat hagytál itt, az emlékeket.
Bennünk él egy arc és végtelen szeretet,
amit tőlünk soha de soha senki el nem vehet!
Hiányodat feldolgozni nem lehet,
Csak próbálkozunk élni Nélküled!!!!"
Anya - 2011.02.17. 18:41
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.
Anya - 2011.02.15. 20:04
szeretlek...
Apa - 2011.02.15. 20:03
hiányzol...
Anya - 2011.02.15. 20:03
szeretlek...
Anya - 2011.02.15. 20:03
hiányzol...
Anya - 2011.02.15. 20:02
szeretlek...
Apa - 2011.02.15. 20:02
hiányzol...
Apa - 2011.02.15. 20:01
szeretlek....
Apa - 2011.02.15. 20:01
hiányzol...
Anya - 2011.02.15. 20:01
szeretlek...
Anya - 2011.02.14. 18:53
Nagyon akartam élni még,
Érezni szívetek melegét.
Nem adta a sors nekem,
Elvámolta az életem.
Búcsú nélkül kellett elmennem,
Őrizzetek szívetekben.
Anya - 2011.02.14. 18:48
Siratod akit szeretsz,
Akit ezután már soha nem feledsz.
Becsukod a szemed s látod az arcát,
Ha csend van, hallod a hangját.
Vele álmodsz éjszakákon át,
S érzed, hogy odabent fáj.
Fáj, hogy elment s nem maradt veled,
De tudod azt, hogy örökké szeret!
Apa - 2011.02.14. 18:47
Siratod akit szeretsz,
Akit ezután már soha nem feledsz.
Becsukod a szemed s látod az arcát,
Ha csend van, hallod a hangját.
Vele álmodsz éjszakákon át,
S érzed, hogy odabent fáj.
Fáj, hogy elment s nem maradt veled,
De tudod azt, hogy örökké szeret!
Anya - 2011.02.14. 18:47
"A mély gyász,
amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk,
abból a megérzésből fakad,
hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan,
valami, ami csak rá jellemző,
és ezért teljességgel pótolhatatlan."
Anya - 2011.02.14. 18:46
"A mély gyász,
amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk,
abból a megérzésből fakad,
hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan,
valami, ami csak rá jellemző,
és ezért teljességgel pótolhatatlan."
Anya - 2011.02.13. 19:04
Temess el
Jó mélyre
Csillagtalan
Fekete éjbe
Temess
Percekbe
Szálkás, kemény
Időbe
Temess
Gyűrt lepelbe,
Eldobott levélbe
Temess el
Szavakba
Átkokba,
S átkozott csendbe,
A csillagok hegyén
Égett fenyőtűbe.
Temess
Mosolyba, reménybe
Hamuba, pernyébe,
Vagy temess
Karodba örökre...
Anya - 2011.02.13. 18:59
Csillagok közt él már,
angyalok közt jár,
ott, hol csendből épül vár,
s igaz lelkére az Isten vigyáz már."
Apa - 2011.02.13. 18:57
Tavasz édes illatod érzem,
lombok helyén üde rügy ébred.
Ibolya Kékjében a határ,
fürdik a felkelő napsugár.

Tavasz, mely Isteni sugallat,
az élet szüntelen felvirrad.
Légy zümmög a csend lágy moraja,
körülölel szél fuvallata.

Szeretem a szélnek dallamát,
kitárt karom úgy öleli át.
Mint gyermek a szerető anyját,
kinek lelke már a széllel jár.

Suhan repül, s vágyom szavát,
hallani, látni drága arcát.
Az esthajnal csillag sugarán,
szeme ragyog sötét éjszakán.

Felnézek rá, s áldom napját,
a születésem pillanatát.
Lelke itt maradt viszem tovább,
s érte mormol ajkam imát.
Anya - 2011.02.13. 18:56
Messze-messze tőlem, hozzám nem jöhetsz már.
Nekem is mennem kell hát utamon tovább.
Az út, melynek végén remélem, rád lelek.
Szememben mindig élsz. Sohasem feledlek!
Anya - 2011.02.13. 18:54
Ha majd földi időm lejár,
A fény kapujában az én Angyalom vár
Kitárja két kezét, s nyújtja felém,
S akkor végre megnyugszom én!
Anya - 2011.02.13. 18:48
Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem,
még ma sem értem én,
Hogy pár kavics mindörökre bezárhat,
Hogy föld alatt a hazád és a házad,
Ugyan, hogy érteném.

Hogy higgyem el, hogy a lángjaid kihűltek,
És ellebbent könnyű leheleted?
Hogy higgyem el, hogy benyelte a mélység
szelíd szíved szapora lüktetését,
S ha száradó torokkal elkiáltom,
Egyetlen birtokod a világon,
Ártatlan nevedet,
Hogy soha-soha nem jön felelet?
Apa - 2011.02.13. 18:47
Nevetésed hiányzik, nagyon.....
...gyöngyöző nevetésért dobban nehéz sóhajom.
Pillantásod hiányzik nagyon.....
....szemed tükrében jelenem, nem láthatom....
Álmaid hiányoznak nagyon....
.....álmaimmal össze nem fonhatom.
Lelked hiányzik nagyon......
......magamét pusztulni hagyom.
Sugárzón fényed hiányzik nagyon... "
Apa - 2011.02.13. 18:46
Ne sírj, Anya, hisz én még most is Szeretlek!
Téged választottalak, várj rám, s újra megkereslek!
Siettem hozzád, de nekem más út rendeltetett,
Én magam vállaltam, de ott tartott szereteted!
Anya, nagyon szerettelek, s még most is szeretlek!
Bocsáss meg, de utam eddig tartott, nem lehetek ...tovább veled!
Isten visszahívott, mert nem készültem még fel,
Ez neked nagyon fáj, szíved tele keserűséggel!
De ne sírj, Anya! Ugye érzed, hogy nem hagytalak el,
Szólíts bátran, keress! Szállj hozzám lelkeddel!
Letörlöm könnyed, vigyázok rád, magammal repítelek,
Hogy lásd, én itt boldog vagyok, és mennyire szer etlek!
Ne sírj Anya, ha hiányzom, csak hívj, hunyd le szemed,
Én szállok hozzád, s ontom beléd szeretetemet!
Hogy mindig érezd, míg vissza nem térek,
Ne sírj, Anya! Szeress! Csak erre kérlek!
Anya - 2011.02.13. 18:45
Szíved már angyalszívként dobban,
S lelkedért minden nap egy gyertya lángja lobban.
Hiányzol, fájdalmam nem enyhül már soha,
De szeretetemet nem koptatja el az idő zord foga!
Apa - 2011.02.13. 18:44
Esténként, mikor a gyertya ég,
Egy szomorú szempár hullatja könnyét.
Nem veszi azt észre senki a világon,
Hogy merre hajózik a bánat óceánon.
Hajóját a szél sodorja messzire,
Vele hajózik az ő szomorú szíve...
Egy angyal vigyáz rá valahol odafenn,
De gyógyírt nem adhat a bánatnak idelenn.
Pedig hogyha most itt lenne velünk,
Örömünnep lenne e nap nekünk.
S bánatkönnyek helyett szemünkben fény gyúlna,
A szeretet lenne annak lánggyújtója.
Anya - 2011.02.13. 18:43
Magaddal vitted szívem egy darabját,
Így kicsit együtt lehetek veled odaát.
Angyalok közt békés álmod legyen,
Őrizd meg örökké fájdalmas szeretetem!
Anya - 2011.02.13. 18:39
Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok.
Hisz Napként az égen nektek ragyogok.
Ha szép idő van és kék az ég,
Jusson eszetekbe sok szép emlék!

Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog.
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.

Ha hullócsillag száll az éjféli égen,
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
Hogy boldog lehessen a szívetek.
Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!
Hiszen szívetekben jó helyen vagyok.
Apa - 2011.02.13. 18:37
Köröttem csend - és temető.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.



Én hajtott fővel ballagok,
s a néma árnyak szembe jönnek,
s a sírkeresztek rámköszönnek,
és mind az igazi Nagyok -
Én, a halottak ismerőse,
révedő szemmel ballagok.



Utánam huhog a Jövő,
a Múlt, Jelen, a sok kereszt,
s az árnyak kara zúgni kezd:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.
Anya - 2011.02.13. 18:35
Kifelé mosolygok, de belül pereg a könnyem,
Nem láthatja senki, hogy összetört lelkem!
Jókedv és vidámság mindez csak álca,
Hogy fájó szívemet senki meg ne lássa...
Anya - 2011.02.13. 18:35
Álmod legyen békés az angyalok birodalmában,
Szeretettel égjen Érted a gyertya drága Mucika!
Anya - 2011.02.12. 18:49
"Csodálatos érzés szeretni és szeretve lenni
De elveszett lelkem egyre csak sír!
Keresem az utam, mit nem találok még.
Lágyan simogató kezek, szívből jövő ölelés,
Lassan már csak emlék.
A szeretett hangot olykor most is hallom én,
Mely fülembe súgta Te vagy a fény.
Könnycsepp gördül arcomon, fáj az emlékezés!
De soha ne feledd, Te örökre bennem élsz."
Apa - 2011.02.12. 18:47
Egy percig állok néma csendben
Az arcodat fel idézem
Vacog a táj, vacogok én
Sem óra, sem nap nem siet
Mintha rég meg halt volna már
Úgy hiányzol, üres a ház
A por belepte ablakát
Szívem vágyik senki földjén
Epekedik becéző szavakra
Áhítozik két ölelő karra
Fényt éjt ki oltottad
Mi túl él, a felkelő nap.
Apa - 2011.02.12. 18:45
Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.
Victor Hugo
Apa - 2011.02.12. 18:43
Csillagok
Ma téli pompafényben felkelétek,
aranysugárotok a hóra hull,
hadd nézem a fényt, oly rövid az élet!
Holnapra már tán ott leszek alul,
s ti így ragyogtok épp a téli esten,
nem tudva rólam, öntudatlanul.

Nyom nélkül itt mért kell mélységbe esnem,
mért rontja szét a sorsveszély a jót,
mért nem marad fenn eltünő nevem sem,
ha egykoron a sírba roskadok -??
Feleljetek, hatalmas csillagok!
Kosztolányi Dezső
Anya - 2011.02.12. 18:39

Szívem köré falat húztam,
Hogy ne lásson ember sírni.
De én is ember vagyok
S tudom, nem fogom kibírni.

Én emlékszem a napra,
Mikor te és én ott voltunk fent.
Te tudtad, hogy eljő’ a vég,
De kibírtad. Mint egy igazi szent.

Én meg? Egy szánalmas lény
Ki könnyeit törölgeti előtted,
Míg te a halálra készülsz... S nem
Láthatom, ki is lesz belőled.

Ott ültem a széken, a fehér szobában,
Te feküdtél, némán bámultál.
Azt mondtad, jól vagy, de belül...
Szenvedtél, ordítottál.

Emlékszem, azt mondtad,
Egy jobb helyre mész.
Már akkor is hittél, csak én voltam
Egyedül, hit nélkül... csenevész.

Remegtem, tartottam magam a kedvedért,
S máig is csak szenvedek.
Lehet, önző vagyok, de azt kérdem:
Valaha ezen túl leszek?

Mert a hiány, mi utánad maradt
Hatalmas, beteríti életem,
Nem bírom e terhet, nem vagyok erős.
Csak hazudtam, hogy jobb legyen.

Bár itt volnál, bár azt mondanád:
Jól vagyok!
Mert akkor elhinném, hogy álom volt
Mit az ablakon kidobhatok.

De ez valóság. Keserű, szürke,
Fájdalommal teli.
S csak azt remélem, lelked végül
A kék eget átszeli.

A jobb hely még jobb lett általad
S korán lett ez jobbá.
Az emléked hát megmaradt,
Remek ember voltál.

Fogadd a búcsúm, fogadd ígéretem,
Hogy látjuk majd még egymást
Ott, ahol most vagy.
Azon a szebb, és jobb helyen.
Anya - 2011.02.12. 18:33
Kell még egy szó,
mielőtt mennél.
Kell még egy ölelés,
ami végig elkísér.
Az úton majd néha,
gondolj reám -
ez a föld a tiéd,
ha elmész visszavár!
Nézz rám és lásd
csillagokra lépsz,
nézz rám tovatűnt
a régi szenvedés,
hol a fák az égig érnek
ott megérint a fény.
Tudod jól, hova mész -
de végül hazatérsz!



Szállj, szállj sólyom szárnyán
három hegyen túl;
Szállj, szállj ott/én várok rád,
ahol véget ér az út...


Úgy kell, hogy te is értsd -
nem éltél hiába.
Az a hely, ahol élsz -
világnak világa.
Az égig érő fának
ha nem nő újra ága,
úgy élj, te legyél -
virágnak virága!

...

Nézz rám, s ne ígérj;
Nézz rám sose félj -
ha nincs hely, ahol élj -
indulj hazafelé!
Apa - 2011.02.12. 18:23
Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig étellel, csenddel vártalak.
A nagy szavakat, mint olcsó ruhát,
levetettem. Nem várok csodát.
Nem kérek semmit. Nem panaszkodom.
Csak tenyered helye üres az arcomon.
Ami lettünk volna, vagyok egymagam.
Szavaimnak immár kettős súlya van.
Szemeddel is nézem, amit láthatok.
Veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott.
Amit kimondani nem tudtam neked,
látod, most a munkám okos része lett.
S amit nem láttál meg elnyűtt arcomon,
az szólít meg....
Anya - 2011.02.12. 18:20
Hol az igazság, hol az érvelés?
Hol az álmodás, hol az ébredés?
Mind el kell menjünk, nincsen magyarázat.
Jó volna tudni, hogy a túloldalon várnak.
Anya - 2011.02.12. 18:17
Isten áldjon, engedj némán elköszönnöm.
Ne horgaszd a fejedet, hiszen
nem új dolog meghalni a földön,
és nem újabb, persze, élni sem.
Anya - 2011.02.12. 18:02
Esik a hó és én nézem bentről,
Érzem, hogy te is, csak te fentről.
Álmaimban újra és újra meglátogatsz;
Ott nincs hideg, se hó,
Te akármikor meghallgatsz;
Olyankor minden szép és jó.
Nem bírlak elengedni,
Nem hagyom nélküled az életemet megüresedni.
Hiányzol! kiabálnám néha a semmibe,
Ebbe a kozmikus ürességbe,
Ami itt tátong körülöttem,
De én innen már nem megyek, mert ide jöttem.
Apa - 2011.02.12. 18:01

Uram!

Adj neki nyugalmat,

s egy csendes felhőn párnát!

Fogadd be Őt

Uram!

S vigyázd örök álmát!
Anya - 2011.02.12. 18:00
Ölelnélek két karommal
Ölelnélek két karommal
ha kérhetném, Istenem,
lehajtanám kis fejemet
az öledbe csendesen

csókolgatnám szép arcodat,
ha lehetne, kedvesem,
ölelnélek éjjel-nappal,
ha itt lennél, édesem

nézlek, ahogy halkan belépsz,
mosollyal az arcodon,
rám nevetsz, én átölellek,
Mondd, miért csak álmodom???
Apa - 2011.02.12. 17:59
Csak a jók mennek el, ők hagynak el,
Mit ők hoztak el, ők viszik el.
Ez nem tűnik fel, míg együtt vagyunk,
Csak a jók ünnepén ha az égben vagyunk.

A jók mennek el, s ránk száll az éj,
Ők hagynak el, az álmunk övék.
Ez nem tűnik fel míg együtt vagyunk,
De a jók ünnepén találkozunk.
Szívük megpihenni tér lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!

Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent, amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.

Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!

Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.
Anya - 2011.02.12. 17:58
Nagyon akartam élni még,
Érezni szívetek melegét.
Nem adta a sors nekem,
Elvámolta az életem.
Búcsú nélkül kellett elmennem,
Őrizzetek szívetekben.
Apa - 2011.02.11. 20:14
szeretlek...
Anya - 2011.02.11. 20:12
szeretlek...
Apa - 2011.02.11. 20:11
hiányzol....
Apa - 2011.02.11. 20:10
szeretlek....
Anya - 2011.02.11. 20:09
hiányzol....
Anya - 2011.02.11. 20:07
szeretlek....
Anya - 2011.02.10. 23:47

Mélységes csendet tart ma minden,
hisz angyalok szállnak a fellegekben.
Sötétre festik a tengerkék eget,
ködfátylat borítanak a falu felett.
Halkan a földi lakóknak suttogják,
a menny kapuja újra nyitva áll.
Halott tested lelkét fény hívogatja,
Isten báránya, találj örök nyugalomra.


Apa - 2011.02.10. 23:45

Elmentél Tőlünk, nem látunk többé,
de szívünkben itt leszel mindörökké.
Tudjuk, már nem gyötörnek földi gondok,
kívánjuk: légy odafent örökké boldog.
Csak a fájó könnyek hullanak Érted,
örökké szeretünk, soha nem feledünk Téged.
Apa - 2011.02.10. 23:44
A csillagok örökké égnek,
Nem fogynak el, mint az élet.
A földön is vannak és eltűnnek csendben,
De tudjuk, hogy annyival több lesz az égen.
A végtelen nem érhet véget,
A csillagok örökké élnek!

Anya - 2011.02.10. 23:43

Érted sírunk át minden éjszakát,
sose fogjuk érteni isten égi szavát.
Miért tette ezt velünk?
pedig mi igazából szeretünk!


Anya - 2011.02.10. 23:42
Imára kulcsolt remegő kezekkel,
könnyel áztatott szomorú szemekkel,
Istent kérem hallja meg jajszavam,
hallja meg lelkem mekkora gyászba van.

Nyílnak a virágok pompázó kertekben,
bánatvirág nyílik régóta a szívemben,
fekete rózsák gyökeret eresztettek,
ezek tüskéi folyton megsebeznek.

Emlékek suhannak a szellő hátán,
hangok és arcok itt hagytak árván,
szerető ölelések melyek elmaradtak,
lettek lakói rideg kriptafalaknak.

Temetőkben kóborló szomorú lélek,
mióta elmentél árván így élek,
nem találom helyem ezen a földön,
emléked virágát könnyemmel öntözöm.
Apa - 2011.02.09. 10:30
"Az ember akkor a legmagányosabb,
amikor sokan vannak körülötte,
de nincs ott az az egy,
aki benne van minden csendben..."

Anya - 2011.02.09. 10:26

Örökre szívembe zárlak,
s mindig hiányozni fogsz,
Tudom már téged, hiába várlak,
de számomra csillagként ragyogsz.

El sem tudtam búcsúzni,
mégis elmentél,
életemből hirtelen,
mint a kámfor eltűntél.

Nélküled más lesz az élet,
belegondolok s máris félek,
tudom, többet nem leszel velem,
s most már nem fogja kezed, a két kezem.


Apa - 2011.02.09. 10:24
Nagyon akartam élni még,
Érezni szívetek melegét.
Nem adta a sors nekem,
Elvámolta az életem.
Búcsú nélkül kellett elmennem,
Őrizzetek szívetekben.

Anya - 2011.02.09. 10:13
"Mikor itt voltál, minden szép volt s tiszta,
de most sivár az élet, mert soha nem jössz vissza.
Elmentél örökre, egy jobb világba,
s én keservesen sírok a nevedet kiáltva.
Hiányzol! Ennyi jön ki szomorkodó számon,
mindent, amivel megbántottalak mélységesen bánom.
A szívem szakad meg a sírod előtt állva,
könnyem hull. de te csak hallgatsz koporsódba zárva."
Apa - 2011.02.09. 10:10
"Mikor itt voltál, minden szép volt s tiszta,
de most sivár az élet, mert soha nem jössz vissza.
Elmentél örökre, egy jobb világba,
s én keservesen sírok a nevedet kiáltva.
Hiányzol! Ennyi jön ki szomorkodó számon,
mindent, amivel megbántottalak mélységesen bánom.
A szívem szakad meg a sírod előtt állva,
könnyem hull. de te csak hallgatsz koporsódba zárva."
Apa - 2011.02.09. 10:05

"Elvitted a derűt, a fényt, a meleget,
csak egy sugarat hagytál itt, az emlékeket.
Bennünk él egy arc és végtelen szeretet,
amit tőlünk soha de soha senki el nem vehet!
Hiányodat feldolgozni nem lehet,
Csak próbálkozunk élni Nélküled!!!!"
Apa - 2011.02.09. 10:03
Petőfi Sándor
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.
Apa - 2011.02.09. 9:59
Siratod akit szeretsz,
Akit ezután már soha nem feledsz.
Becsukod a szemed s látod az arcát,
Ha csend van, hallod a hangját.
Vele álmodsz éjszakákon át,
S érzed, hogy odabent fáj.
Fáj, hogy elment s nem maradt veled,
De tudod azt, hogy örökké szeret!

Anya - 2011.02.09. 9:56
Fülembe sírja bánatát a szél.
Érzi(?) - bennem bennem rokon lélekre lelt.
Hisz olyanok vagyunk mi mind a ketten,
Mint egy - egy elhagyott, kopár őszi kert.
Sírj, csak sírj.Veled sírok én is.
Zúgd a fülembe csendesen a bánatod.
S kerengő táncban váljunk eggyé.
Könnyeidet egyedül csak én,
S könnyeimet egyedül csak Te láthatod.

Anya - 2011.02.09. 9:47
Szent Ágoston
Ne sírj, mert szeretsz engem!

A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem hátunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék
a gondolataidon kívül...
csak mert a szemem nem lát...
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg is fogod találni a lelkemet,
és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légyszives... ha lehet,
töröld le könnyeidet
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.


Anya - 2011.02.09. 9:45
Jó lenne hinnem...

Jó lenne hinnem, hogy a lelked él,
Itt leng köröttem testetlen alakban,
S körülcsókolja síró arcomat,
Ha elgyötrődött kínban, könnyben, jajban
Teéretted.

Jó lenne hinnem, hogy a lelked él
Egy más világon, szép fénylő planétán,
Ott vársz reám csak, zengve, boldogan,
Míg elfáradok e bús földi sétán
S hozzád megyek.

Jó lenne hinnem, hogy a lelked él,
S egy új élet fénylő palástját hordod,
És nézed, nézed az én könnyeim,
Ki elvetettél minden földi gondot,
S felém hajolsz.

Jó lenne hinnem, hogy a lelked él,
Ki csillag voltál itt a földi porban,
És istenlelket csókoltál belém,
Nem múlhatsz el Te hamuvá omoltan,
Az nem lehet.

Ó, hinnem kell, hogy lelked mégis él,
E földi kíntól mentesülten, fénylőn,
Mi vagyunk csak, kiket siratni kell,
Kik itt maradtunk fájdalomban élőn
Tenélküled.
Várnai Zseni
Apa - 2011.02.09. 9:40
Nem hal meg az, aki a szívünkben él,
akire emlékezünk, amíg csak élhetünk...
Anya - 2011.02.09. 9:39

Hulló könnyekkel állok sírod felett,
a koporsó bezárta legdrágább kincsemet.
Megállt egy szív, mely élni vágyott.
Csak az idő múlik, feledni nem lehet.
Nehéz az életet élni nélküled.
Felejteni téged soha nem lehet.
Ha a bús napjaim le fognak telni,
Oda vágyom hozzád megpihenni.

Lehoczki család - 2011.02.09. 8:15
.
szerelmem - 2011.02.07. 16:44
Drága kicsi Laura! Egy hosszú pillanat alatt utaztál Égi országba,
Szeretteidnek hatalmas fájdalmat hátrahagyva.
Senki nem kérdezte Tőled, akarsz- e menni,
Senki nem kérdezte Tőled, akarsz- e maradni.
A Sors döntött helyetted , drága Laura,
Szeretteid szíve majd megszakad azóta.
Remélem, az Égi ország angyalai,
Boldoggá teszik égi napjaid.
Remélem, látod a szeretteid fájó könnyeit,
És Angyalkaként letörlöd a bánat jeleit.
Csókot lehelsz drága Édesanyád homlokára,
Álmaiban ott vagy szerető ölelésére várva.
Hiszen szeretete él és örökre veled van,
Ugye tudod ezt ott fenn, drága Laura ?
Nagyon szeresd tovább Őt onnan fentről,
S mindenkit, ki tovább szeret a Földről.
Égi országban álmod békés, boldog legyen,
De ha ébredezel, nézz le reánk idelenn.
Emléked mindig él a szerető szívekben,
Amíg Ők élnek, Te is élsz " idelenn"
Apa - 2011.02.07. 9:58
hiányzol....
Apa - 2011.02.07. 9:57
szeretlek...
Anya - 2011.02.07. 9:56
hiányzol...
Anya - 2011.02.07. 9:54
szeretlek....
Anya&Apa - 2011.02.06. 16:38
Örökre szívembe zárlak,
s mindig hiányozni fogsz,
Tudom már téged, hiába várlak,
de számomra csillagként ragyogsz.

El sem tudtam búcsúzni,
mégis elmentél,
életemből hirtelen,
mint a kámfor eltűntél.

Nélküled más lesz az élet,
belegondolok s máris félek,
tudom, többet nem leszel velem,
s most már nem fogja kezed, a két kezem.


Anya&Apa - 2011.02.06. 16:36
"Mikor itt voltál, minden szép volt s tiszta,
de most sivár az élet, mert soha nem jössz vissza.
Elmentél örökre, egy jobb világba,
s én keservesen sírok a nevedet kiáltva.
Hiányzol! Ennyi jön ki szomorkodó számon,
mindent, amivel megbántottalak mélységesen bánom.
A szívem szakad meg a sírod előtt állva,
könnyem hull,de te csak hallgatsz koporsódba zárva."
Anya - 2011.02.06. 16:34
"Elvitted a derűt, a fényt, a meleget,
csak egy sugarat hagytál itt, az emlékeket.
Bennünk él egy arc és végtelen szeretet,
amit tőlünk soha de soha senki el nem vehet!
Hiányodat feldolgozni nem lehet,
Csak próbálkozunk élni Nélküled!!!!"
Anya - 2011.02.06. 16:33
Álmodat angyalok őrzik az égben,
Emléked szerető szívekben éltet...
Apa - 2011.02.06. 16:32
Siratod akit szeretsz,
Akit ezután már soha nem feledsz.
Becsukod a szemed s látod az arcát,
Ha csend van, hallod a hangját.
Vele álmodsz éjszakákon át,
S érzed, hogy odabent fáj.
Fáj, hogy elment s nem maradt veled,
De tudod azt, hogy örökké szeret!

Apa - 2011.02.06. 16:31
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem hátunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék
a gondolataidon kívül...
csak mert a szemem nem lát...
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg is fogod találni a lelkemet,
és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légyszives... ha lehet,
töröld le könnyeidet
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.


Anya - 2011.02.06. 16:30
Napról napra őriz az emlékezet
és éltet tovább az igaz szeretet!
Anya&Apa - 2011.02.06. 16:28
Hulló könnyekkel állok sírod felett,
a koporsó bezárta legdrágább kincsemet.
Megállt egy szív, mely élni vágyott.
Csak az idő múlik, feledni nem lehet.
Nehéz az életet élni nélküled.
Felejteni téged soha nem lehet.
Ha a bús napjaim le fognak telni,
Oda vágyom hozzád megpihenni.
Anya - 2011.02.06. 16:27
Jó lenne hinnem...

Jó lenne hinnem, hogy a lelked él,
Itt leng köröttem testetlen alakban,
S körülcsókolja síró arcomat,
Ha elgyötrődött kínban, könnyben, jajban
Teéretted.

Jó lenne hinnem, hogy a lelked él
Egy más világon, szép fénylő planétán,
Ott vársz reám csak, zengve, boldogan,
Míg elfáradok e bús földi sétán
S hozzád megyek.

Jó lenne hinnem, hogy a lelked él,
S egy új élet fénylő palástját hordod,
És nézed, nézed az én könnyeim,
Ki elvetettél minden földi gondot,
S felém hajolsz.

Jó lenne hinnem, hogy a lelked él,
Ki csillag voltál itt a földi porban,
És istenlelket csókoltál belém,
Nem múlhatsz el Te hamuvá omoltan,
Az nem lehet.

Ó, hinnem kell, hogy lelked mégis él,
E földi kíntól mentesülten, fénylőn,
Mi vagyunk csak, kiket siratni kell,
Kik itt maradtunk fájdalomban élőn
Tenélküled.
Anya - 2011.02.06. 16:26
Veled vagyok
minden
éjjel,
ébren álmodom

Énekem
csak neked
zengem,
nem hallod dalom

Lelkem száraz
erdejében
nem találni
kutat

Nagy a sötét,
félelmemben
elvétettem
az utat

Nem tudom
most merre
tartasz,
veled nem mehetek

Átölelve
emlékedet
hol sírok -
hol nevetek...

Anya - 2011.02.06. 16:25

A szeretetben nincs felejtés. Ezért megrendítő, ha elveszíted azt, akit szerettél: a halál olyasmit kér tőled, ami lehetetlen - hogy felejtsd el, akivel egy vagy. Soha senki sem tudta ezt megtenni, vagy ha igen, nem szeretett igazán.

Apa - 2011.02.06. 16:23
Uram!
Adj neki nyugalmat,
s egy csendes felhőn párnát.
Fogadd be Őt Uram!
S vigyázd örök álmát!

Apa - 2011.02.06. 16:22

E földi élet csak küszöb
Egy fényes, magas Lét felé,
Midőn a lélek boldogan
Jut Istennek színe elé.

Mily fényben trónol az Atya!
Jobbján fiával és körűl:
Rózsás felhőcskék habjain
Millió angyal repes, örül.

Anya - 2011.02.06. 16:20
Egy kis patak mindig rohant, s egyre csak énekelt.
Egy sziklafal útjába állt, s a dalnak így vége lett.
Én is így lettem néma víztükör,
Mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már a Nap sem tündököl,
Csak ha újra megjönnél.


Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor elhagytál.
Nekem te nem, csak az a nap, vasárnap volt, meghalt már.
Hozzám így jött el a halott vasárnap,
Mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már nem tündököl a Nap,
Csak ha újra megjönnél.
Apa - 2011.02.06. 16:19
Ne sírj!
Ha meghalok,
ne ejts könnyet síromon.
Hisz nem engem siratsz,
hanem magadat.
Én sosem halok meg!
Az Örökkévalóságban ott vagyok.
A szél,
mi simogatja arcodat.
Az eső,
mely felöntözi a kerteket.
A Napsugár,
mely csókolja testedet.
A madár csacsogás,
mely felvidítja szívedet.
A Sötétség.
A Fény.
Mind.
Mind
Én vagyok!
Míg el nem felejtesz
Örökké
benned ragyogok.
A hópehely,
mely kezedre száll,
a jégvirág,
mely ablakodon csillog,
a Boldogság,
a mosoly az arcokon.
Ha sárga rózsát megpillantasz,
az Mind
Mind
Én vagyok!
Őrizd emlékemet.
Vésd a szívedbe.
Égesd,
mint egy pecsétet bele.
Azt szeretném,
azt kérem tőled.
Ne sírj, kérlek.
Mosolyogj, ha meghalok.
Az Emlékezetedben
Örökké
mindig ott vagyok.

Anya - 2011.02.06. 16:18
"Csodálatos érzés szeretni és szeretve lenni
De elveszett lelkem egyre csak sír!
Keresem az utam, mit nem találok még.
Lágyan simogató kezek, szívből jövő ölelés,
Lassan már csak emlék.
A szeretett hangot olykor most is hallom én,
Mely fülembe súgta Te vagy a fény.
Könnycsepp gördül arcomon, fáj az emlékezés!
De soha ne feledd, Te örökre bennem élsz."
Apa - 2011.02.06. 16:16
Hiány
Egy percig állok néma csendben
Az arcodat fel idézem
Vacog a táj, vacogok én
Sem óra, sem nap nem siet
Mintha rég meg halt volna már
Úgy hiányzol, üres a ház
A por belepte ablakát
Szívem vágyik senki földjén
Epekedik becéző szavakra
Áhítozik két ölelő karra
Fényt éjt ki oltottad
Mi túl él, a felkelő nap.
Anya - 2011.02.06. 16:15
"Szeretnék egy szellő,
vagy egy könnycsepp lenni,
meghalni lassan,
csendben megpihenni.
Szeretnék eső lenni,
mely sírodat mossa,
sírodon örökre nyíló,
gyászoló fekete rózsa.
Szeretnék föld lenni most,
mi téged melegen átölel,
életet adni,
s teérted meghalni ha kell.
Gyertya lenni,
mely lelked mécseseként ragyog,
hiányod betölti a szívem,
és csendben megfulladok.
Szeretnék tenger lenni,
mely a partot mossa,
s ha hiányod rám tör,
bőszen morajlana.
Szeretnék vulkán lenni,
csendben füstölögni,
s ha hiányod rám tör,
világot rombolni.
Szeretnék mindent,
amit már nem lehet nélküled,
megtennék bármit,
hogy újra velem lehess."

Anya&Apa - 2011.02.06. 16:13
Madarak szállnak le halkan egy faágra.
Gyászszalagok szállnak a messzi homályba.
A lemenő Nap sugarai vörösre festik az eget.
Drága kislányom, örökre ég veled!


Anya - 2011.02.06. 16:11
"Vannak dalok, mik titkosak, Szívünk éjében élnek,
Elfojtott, néma dalai, Mély szenvedélynek.
Vannak gyöngyök, mik titkosak, Örvény mélyén teremnek,
Becsesek, fénylők, nem valók Az embereknek."
Apa - 2011.02.06. 16:10
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Anya - 2011.02.06. 16:09
Csillagok
Ma téli pompafényben felkelétek,
aranysugárotok a hóra hull,
hadd nézem a fényt, oly rövid az élet!
Holnapra már tán ott leszek alul,
s ti így ragyogtok épp a téli esten,
nem tudva rólam, öntudatlanul.

Nyom nélkül itt mért kell mélységbe esnem,
mért rontja szét a sorsveszély a jót,
mért nem marad fenn eltünő nevem sem,
ha egykoron a sírba roskadok -??
Feleljetek, hatalmas csillagok!
Kosztolányi Dezső

Apa - 2011.02.06. 16:08

Kell még egy szó,
mielőtt mennél.
Kell még egy ölelés,
ami végig elkísér.
Az úton majd néha,
gondolj reám -
ez a föld a tiéd,
ha elmész visszavár!
Nézz rám és lásd
csillagokra lépsz,
nézz rám tovatűnt
a régi szenvedés,
hol a fák az égig érnek
ott megérint a fény.
Tudod jól, hova mész -
de végül hazatérsz!



Szállj, szállj sólyom szárnyán
három hegyen túl;
Szállj, szállj ott/én várok rád,
ahol véget ér az út...


Úgy kell, hogy te is értsd -
nem éltél hiába.
Az a hely, ahol élsz -
világnak világa.
Az égig érő fának
ha nem nő újra ága,
úgy élj, te legyél -
virágnak virága!

...

Nézz rám, s ne ígérj;
Nézz rám sose félj -
ha nincs hely, ahol élj -
indulj hazafelé!

Anya - 2011.02.06. 16:07
Szívem köré falat húztam,
Hogy ne lásson ember sírni.
De én is ember vagyok
S tudom, nem fogom kibírni.

Én emlékszem a napra,
Mikor te és én ott voltunk fent.
Te tudtad, hogy eljő’ a vég,
De kibírtad. Mint egy igazi szent.

Én meg? Egy szánalmas lény
Ki könnyeit törölgeti előtted,
Míg te a halálra készülsz... S nem
Láthatom, ki is lesz belőled.

Ott ültem a széken, a fehér szobában,
Te feküdtél, némán bámultál.
Azt mondtad, jól vagy, de belül...
Szenvedtél, ordítottál.

Emlékszem, azt mondtad,
Egy jobb helyre mész.
Már akkor is hittél, csak én voltam
Egyedül, hit nélkül... csenevész.

Remegtem, tartottam magam a kedvedért,
S máig is csak szenvedek.
Lehet, önző vagyok, de azt kérdem:
Valaha ezen túl leszek?

Mert a hiány, mi utánad maradt
Hatalmas, beteríti életem,
Nem bírom e terhet, nem vagyok erős.
Csak hazudtam, hogy jobb legyen.

Bár itt volnál, bár azt mondanád:
Jól vagyok!
Mert akkor elhinném, hogy álom volt
Mit az ablakon kidobhatok.

De ez valóság. Keserű, szürke,
Fájdalommal teli.
S csak azt remélem, lelked végül
A kék eget átszeli.

A jobb hely még jobb lett általad
S korán lett ez jobbá.
Az emléked hát megmaradt,
Remek ember voltál.

Fogadd a búcsúm, fogadd ígéretem,
Hogy látjuk majd még egymást
Ott, ahol most vagy.
Azon a szebb, és jobb helyen.



Apa - 2011.02.06. 16:05
Kosztolányi Dezső
Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Anya - 2011.02.06. 16:04
Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig étellel, csenddel vártalak.
A nagy szavakat, mint olcsó ruhát,
levetettem. Nem várok csodát.
Nem kérek semmit. Nem panaszkodom.
Csak tenyered helye üres az arcomon.
Ami lettünk volna, vagyok egymagam.
Szavaimnak immár kettős súlya van.
Szemeddel is nézem, amit láthatok.
Veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott.
Amit kimondani nem tudtam neked,
látod, most a munkám okos része lett.
S amit nem láttál meg elnyűtt arcomon,
az szólít meg.
Apa - 2011.02.06. 16:02
Esik a hó és én nézem bentről,
Érzem, hogy te is, csak te fentről.
Álmaimban újra és újra meglátogatsz;
Ott nincs hideg, se hó,
Te akármikor meghallgatsz;
Olyankor minden szép és jó.
Nem bírlak elengedni,
Nem hagyom nélküled az életemet megüresedni.
Hiányzol! kiabálnám néha a semmibe,
Ebbe a kozmikus ürességbe,
Ami itt tátong körülöttem,
De én innen már nem megyek, mert ide jöttem.
Anya - 2011.02.06. 16:01
Hol az igazság, hol az érvelés?
Hol az álmodás, hol az ébredés?
Mind el kell menjünk, nincsen magyarázat.
Jó volna tudni, hogy a túloldalon várnak.

Apa - 2011.02.06. 16:00
Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.
Victor Hugo
Anya - 2011.02.06. 15:59
Ölelnélek két karommal
ha kérhetném, Istenem,
lehajtanám kis fejemet
az öledbe csendesen

csókolgatnám szép arcodat,
ha lehetne, kedvesem,
ölelnélek éjjel-nappal,
ha itt lennél, édesem

nézlek, ahogy halkan belépsz,
mosollyal az arcodon,
rám nevetsz, én átölellek,
Mondd, miért csak álmodom???

Apa - 2011.02.06. 15:58
Nagyon akartam élni még,
Érezni szívetek melegét.
Nem adta a sors nekem,
Elvámolta az életem.
Búcsú nélkül kellett elmennem,
Őrizzetek szívetekben.
Anya - 2011.02.06. 15:57
Csak a jók mennek el, ők hagynak el,
Mit ők hoztak el, ők viszik el.
Ez nem tűnik fel, míg együtt vagyunk,
Csak a jók ünnepén ha az égben vagyunk.

A jók mennek el, s ránk száll az éj,
Ők hagynak el, az álmunk övék.
Ez nem tűnik fel míg együtt vagyunk,
De a jók ünnepén találkozunk.
Szívük megpihenni tér lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!

Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent, amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.

Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!

Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.


Apa - 2011.02.06. 15:56
Uram!

Adj neki nyugalmat,

s egy csendes felhőn párnát!

Fogadd be Őt

Uram!

S vigyázd örök álmát!

Apa - 2011.02.06. 15:31
Itt vagyok, suttogó szélként,
Harmatcseppként egy fűszál hegyén,
Szíved ha dobban, velem lüktet,
Ezért amíg élsz, itt leszek én!
Anya - 2011.02.06. 15:16
hiányzol...
Anya - 2011.02.06. 15:11
szeretlek...
Anya - 2011.02.05. 19:15
szeretlek...
Anya - 2011.02.05. 19:04
hiányzol....
Apa - 2011.02.05. 19:00
hiányzol...
Anya - 2011.02.05. 18:45
hiányzol....
Apa - 2011.02.05. 18:41
szeretlek....
Anya - 2011.02.05. 18:38
szeretlek...
Apa - 2011.02.05. 18:35
hiányzol...
Apa - 2011.02.05. 18:32
szeretlek...
Anya - 2011.02.05. 18:29
hiányzol...
Anya - 2011.02.05. 18:23
szeretlek.....
Apa - 2011.02.03. 17:27
Múlik az idő, de lelkünkben vihar tombol,
mióta elvesztettünk, életünkben gyász honol.
Úgy láttad az életet, mint senki más.
A sors útját úgy élted, mint senki más.
Minket úgy szerettél, ahogy már nem lehet,
mert a gyermek egyedi, pótolni nem lehet.
Mikor a csillagok fénye ragyog az égen,
szemeid csillogása ég szeretteid szívében.
Mert egy könnycsepp szemünkben még érted él,
egy gyertya az asztalon még érted ég.
Még nagyon fáj s talán örökké így marad,
de te mindig velünk leszel, az idő bárhogy halad.
Anya - 2011.02.03. 17:21
Két szív mely egy ritmusra dobogott,
két lélek mely csak együtt ragyogott.
Ezek voltunk ketten, csak Te meg én,
örök szeretetünk soha véget nem ér.
Anya - 2011.02.03. 17:20
hiányzol...
Anya - 2011.02.03. 17:13
szeretlek....
Apa - 2011.02.01. 19:51
szeretlek...
Apa - 2011.02.01. 19:45
szeretlek...
Anya - 2011.02.01. 19:43
hiányzol...
Anya - 2011.02.01. 19:33
szeretlek...
Anya - 2011.01.31. 17:40
Mit tegyek,ha megöl a hiánya,
Mit tegyek,ha szívem ég de hiába,
Mit tegyek,ha nélküle üresek a napok,
Mit tegyek,ha mindennap róla álmodom,
Mit tegyek,ha mindenről ő jut az eszembe,
Mit tegyek,ha fényképét nézem könny szökik szemembe,
Mit tegyek?Valaki mondja meg mit tegyek?
Hisz emléke nélkül egy napot sem élhetek meg ..
Anya - 2011.01.31. 17:38
Mit tegyek,ha megöl a hiánya,
Mit tegyek,ha szívem ég de hiába,
Mit tegyek,ha nélküle üresek a napok,
Mit tegyek,ha mindennap róla álmodom,
Mit tegyek,ha mindenről ő jut az eszembe,
Mit tegyek,ha fényképét nézem könny szökik szemembe,
Mit tegyek?Valaki mondja meg mit tegyek?
Hisz emléke nélkül egy napot sem élhetek meg ..
Anya - 2011.01.31. 17:36
Arra született, hogy kisgyerek legyen,
Anyja mellett játsszon hosszú éveket.
Arra született, hogy felnőtt is legyen,
S megértse a szóból azt, hogy mit tegyen.
Végül arra jött ő, e furcsa világra,
Hogy elhiggye azt, hogy nem él hiába.

Arra született, hogy megszeressétek,
Megszeresse ő is azt, akit lehet.
Arra született, hogy boldog is legyen,
Életéből egy új élet szülessen.
Ő nem arra jött e furcsa világra,
Hogy belehaljon abba, hogy élt a világban.
Anya - 2011.01.31. 17:34
Arra született, hogy kisgyerek legyen,
Anyja mellett játsszon hosszú éveket.
Arra született, hogy felnőtt is legyen,
S megértse a szóból azt, hogy mit tegyen.
Végül arra jött ő, e furcsa világra,
Hogy elhiggye azt, hogy nem él hiába.

Arra született, hogy megszeressétek,
Megszeresse ő is azt, akit lehet.
Arra született, hogy boldog is legyen,
Életéből egy új élet szülessen.
Ő nem arra jött e furcsa világra,
Hogy belehaljon abba, hogy élt a világban.
Apa - 2011.01.31. 17:30
Gyönyörű szép csillagok ragyognak az égen,
Hisz'meghalt valaki,nem is olyan régen.
Nem volt semmi bűne,szeretett ő élni,
Volt barátja,családja,nem volt oka félni.

Miért is félne valaki,aki a légynek sem árt
Olyan volt mint egy angyalka,aki a földön járt
Törékeny kis angyal,barátságos lélek,
Elfeledni nem lehet,ameddig csak élek.

Megtörten ücsörgök,nem értem az egészet
Hogy vihet el mindent a keserű enyészet
Tegnap még a vidámság zengte be a házat,
Most marad a könny és a mérhetetlen bánat.
Anya - 2011.01.31. 17:27
Egy anyának nem fájhat semmi, sose lehet elcsüggedni.
Mindig talpon kell maradni, kifelé szépet mutatni...
Fájdalmunkat eltitkolni, temetőn bandukolni.
Sírunk,s közben elhallgatunk, jaj ne hallja más a hangunk.
Mit mondana? Kinevetne fájdalmunkon? Elérzékenyülne.....
Nem érezheti ezt más, csak akinek szívét szorítja a gyász!
Apa - 2011.01.31. 17:24
Néha tudni kell könnyek nélkül sírni,
semmit sem szólni,csak csendben tűrni.
Néha,ha fáj,el kell felejteni,csendben maradni,
s a szavakat magunkba temetni.
De tudnunk kell,hogy valaki mindig velünk van,
Ő fentről figyel,mindig köztünk marad.
Anya - 2011.01.31. 17:22
A szívem...
Mikor eljön az este, s magamra maradok,
Mintha a szívemből kitépnének egy darabot.
Tudom, amit érzek egy tiltott gyümölcs a fán,
Hiába próbálom feledni, csak egyre jobban fáj.

Egy érzelem, mely magával ragad,
Mosolygós arcod képe örökre itt marad.
Álmatlan éjszakák sora gyorsan elszalad,
S azt érzem napról-napra, a szívem megszakad.
Apa - 2011.01.31. 17:20
Ringatlak karomban soká,
ébren is álmodhatsz csodát,
még itt vagyok, nézlek,
s kérve kérem az Istent,
-adjon néked hazát...
Küldjön köréd száz angyalkát,
kik örökké vigyáznak Rád,
addig míg én téged
távolból szeretlek,
-s nem ölelhetlek át...
Apa - 2011.01.31. 17:17
A szomorúságot nem lehet leírni,
nem lehet mondatokba foglalni,
mert a fájdalmat,s a bánatot,
csak belül lehet érezni.
Anya - 2011.01.31. 17:16
Testem merev, de lelkem most a mennybe megy.
Fáj a búcsú minden pillanata, de kérlek, engedj most utamra.
Engedd el kezemet, de ne lássam szomorú könnycseppjeidet.
Ne sirass engem minden este, lelkemet szüntelen keresve.

Ne a könnycseppek mossák szomorú arcodat.
Ha rám gondolsz, arcodon mindig mosolyt lássak.
Ne arra gondolj, hogy nem látsz többé engem.
Hanem arra gondolj, ahogy én szerettelek


Ne legyenek szemeid könnyesek sohasem.
Inkább mind a két szemed nevessen.
Képzeld azt mikor dobod nekem a labdát.
Én adok neked hozzá vidám arcocskát.

Ne kelj fel szomorúan minden reggel.
Ne bánattal emlékezz rám eltemetve.
Hanem vidáman az életbe sokat nevetve.
Hogyan emlékezz rám? Egy szóval kifejezve.
SZERETVE


Apa - 2011.01.30. 20:07
Kell rád emlékeznem, most és mindörökké,
Nem lehetsz már velem soha-soha többé,
Elmentél most tőlem, örökre elhagytál,
A sors akaratából egy szép emlék vagy már.
Mit tegyek nélküled, ó, mondd, hová legyek?
Hisz helyedbe már soha semmit sem tehetek!
De én várni foglak, várni, amíg élek,
Erőt ad majd nékem a reményt keltő lélek.
Testetlen alakban itt leszel köröttem,
Vigyázó szellemed őrködik fölöttem.
Nem feledlek soha, ezt ígérem Neked!
Búra hajlott lelkem mindig egy lesz veled.
Bocsásd meg bűneim, s fogadd búcsúszavam,
És örökkön-örökké hallgasd hívó szavam.
Tekints rám az égből, vigyázzad léptemet,
Vigasztald még egyszer, csak egyszer a szívemet.
Legyen rajtam mindég vigyázó, szemed,
Pihenj békességben, míg ott nem leszek Veled!

Apa - 2011.01.30. 20:03
Kell rád emlékeznem, most és mindörökké,
Nem lehetsz már velem soha-soha többé,
Elmentél most tőlem, örökre elhagytál,
A sors akaratából egy szép emlék vagy már.
Mit tegyek nélküled, ó, mondd, hová legyek?
Hisz helyedbe már soha semmit sem tehetek!
De én várni foglak, várni, amíg élek,
Erőt ad majd nékem a reményt keltő lélek.
Testetlen alakban itt leszel köröttem,
Vigyázó szellemed őrködik fölöttem.
Nem feledlek soha, ezt ígérem Neked!
Búra hajlott lelkem mindig egy lesz veled.
Bocsásd meg bűneim, s fogadd búcsúszavam,
És örökkön-örökké hallgasd hívó szavam.
Tekints rám az égből, vigyázzad léptemet,
Vigasztald még egyszer, csak egyszer a szívemet.
Legyen rajtam mindég vigyázó, szemed,
Pihenj békességben, míg ott nem leszek Veled!

Apa - 2011.01.30. 18:14
"Nincs a napnak egyetlen órája,
Hogy ne gondolnánk fájó szívvel reája.
Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk,
Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk.
Az ész megérti, de a szív soha,...tovább.
Ha egyszer mi is elmegyünk ahol Ő van oda.
Az élet elmúlik, de akit szeretünk,
Arra életünk végéig könnyes szemmel emlékezünk!"
Anya - 2011.01.30. 18:10
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Apa - 2011.01.29. 13:37
Az óra áll. És száll a pillanat,
eltűnnek a napok, múlik az év,
a század, ezred és az óra áll.
Az illanó idő szívdobbanása
remegve lüktet által a szobán,
s nincs semmi, semmi nesz, csak némaság.

Anya&Apa - 2011.01.29. 13:34
Arcomon a könny mint egy gyöngy gördül végig ,
Olyan sokat sírtam , ha felfűzném már elérne az égig .
Eljutna Hozzád , bánatos sóhajom , hogy édes kislányom tovább arcodat ,
Most már nem láthatom .

De talán eljutna Hozzád egy szó , hogy SZERETLEK ,
Ha messze is vagy CSAK TÉGED SZERETLEK!
Magaddal vitted szívem egyik felét ,
S a másik fele itt a földön nem találja helyét .

Majd ha odafenn leszek Én is Veled a mennyekben ,
Akkor lesz a szívem megint újra egyben .

Anya - 2011.01.29. 13:30
"Egy könnycsepp a szemünkben Érted él,
Egy gyertya az asztalon Érted ég,
Egy fénykép, mely őrzi emléked,
S egy út, mely elvitte az életed.
A bánat, a fájdalom örökre megmarad,
Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad."
Apa - 2011.01.29. 12:09
Néha még az égen kereslek!
Tudom, hogy a Földön nem találnék rád!
Néha még a mélyben kereslek!
Már tudom, az angyalom vagy,
És álmomban vigyázol rám!
Csak hallgatok...vége már,
Egy utolsó mondat még a fejemben jár,
Hallgatom, álmodom,
Most magunkat látom és én veled vagyok!

Anya - 2011.01.29. 12:07
Kell rád emlékeznem, most és mindörökké,
Nem lehetsz már velem soha-soha többé,
Elmentél most tőlem, örökre elhagytál,
A sors akaratából egy szép emlék vagy már.
Mit tegyek nélküled, ó, mondd, hová legyek?
Hisz helyedbe már soha semmit sem tehetek!
De én várni foglak, várni, amíg élek,
Erőt ad majd nékem a reményt keltő lélek.
Testetlen alakban itt leszel köröttem,
Vigyázó szellemed őrködik fölöttem.
Nem feledlek soha, ezt ígérem Neked!
Búra hajlott lelkem mindig egy lesz veled.
Bocsásd meg bűneim, s fogadd búcsúszavam,
És örökkön-örökké hallgasd hívó szavam.
Tekints rám az égből, vigyázzad léptemet,
Vigasztald még egyszer, csak egyszer a szívemet.
Legyen rajtam mindég vigyázó, szemed,
Pihenj békességben, míg ott nem leszek Veled!
Anya - 2011.01.29. 12:04
Elengedni olyan nehéz Téged,
mégis tudom, Te ezt kéred -
Szabadon szárnyalhat szabad lelked,
én viszont a magánytól félek!
Mégis hagyom, hogy boldog légy a mennyben -
Hagynom kell, s elengednem, így lesz
...tovább ;szabad a lelked, s a lelkem.
Te csak repülj minden kékségen át,
s várj engem, ha majd időm lejárt...

Apa - 2011.01.29. 0:37
szeretlek...
Anya - 2011.01.29. 0:35
szeretlek...
Apa - 2011.01.29. 0:34
hiányzol...
Apa - 2011.01.29. 0:30
szeretlek...
Anya - 2011.01.29. 0:28
hiányzol...
Anya - 2011.01.29. 0:25
szeretlek...
Apa - 2011.01.27. 0:46
szeretlek...
Anya - 2011.01.27. 0:45
szeretlek...
Apa - 2011.01.27. 0:44
szeretlek....
Anya - 2011.01.27. 0:44
szeretlek...
Apa - 2011.01.27. 0:42
hiányzol...
Apa - 2011.01.27. 0:40
szeretlek...
Anya - 2011.01.27. 0:39
hiányzol...
Anya - 2011.01.27. 0:38
szeretlek...
Anya - 2011.01.27. 0:36
Csendes legyen álmod,
Találj odafönt örök boldogságot.
Kísérje utadat Isten és az ég,
A felhőkön túl találkozunk még!
KERESZTAPA - 2011.01.26. 11:00
Szeretet lángja melyet gyújtok most én.
Neked gyújtom már réges rég.
Itt vagyok,hozzád jöttem,hogy fejemet lehajtsam elötted.
Könny csorog a gyertyámon a lángnyelv is sír,s sajog.
Tűzfénye tudatja veled eljöttem,
Itt vagyok.
Melegséget hoztam,szeretetem jelét!
Könnyes szemmel nézem,ahogy a gyertyám érted ég!
Imára kulcsolom kezem és magamban rebegem:Örök világosság fényeskedjen neked.
Szeretet lángja mely most ég.
Most még fájóbban a sajgó lelkembe ég.

Hiányzol!!!
Lehoczki család - 2011.01.25. 15:40
.
Anya - 2011.01.24. 23:38
szeretlek...
Apa - 2011.01.24. 23:37
szeretlek...
Anya - 2011.01.24. 23:35
szeretlek...
Apa - 2011.01.24. 23:34
hiányzol....
Apa - 2011.01.24. 23:34
szeretlek....
Anya - 2011.01.24. 23:33
hiányzol...
Anya - 2011.01.24. 23:32
szeretlek...
Keresztanya - 2011.01.23. 20:13
Csillagok közt él már,
angyalok közt jár,
ott, hol csendből épül vár,
s igaz lelkére az Isten vigyáz már.
Mama&Papa - 2011.01.23. 20:12
Nagyon hiányzol Édi...
Apa - 2011.01.23. 15:07
Anya dehogy hagytalak Én el,
Lábam kicsi távolabb lépdel.
De így elérlek kezemmel
Átölellek,amikor kell.
Másfelé nézek a szememmel,
De mindig látlak a lelkemmel.
Haza jövök,ha szád kérlel,
Anya dehogy hagylak Én el!
Apa - 2011.01.23. 15:06
" Nem haltam meg, itt vagyok Veled!
Itt vagyok a szomszéd szobában,
hallom a hangodat, hallom hogy hívsz!
Elaludtam csupán!
Számomra már nem fáj a világ.
Nem haltam meg, csak a semmiben lebegek!
Angyalok szárnyán szállok hozzád,
s füledbe súgom a nevedet!
Felébredsz, de nem látsz engem!
Kétségbeesetten markolod a semmit!
Pedig nem haltam meg!
Létezem a szívedben, a lelkedben,
az álmodban, az emlékedben!
Hallom a hangod!
Ne köszönj el Tőlem,
Én kívánok Neked jó éjszakát!
S ha egyszer Te is a végtelenben ébredsz
én ott leszek....
Anya - 2011.01.23. 15:05
Köszönöm a Tőled kapott sok szépet,
Köszönöm,hogy voltál nekem,
Köszönöm,hogy én lehettem az Édesanyád!!!!
Apa - 2011.01.23. 15:04
A fájdalom senkit nem kímél. Öl, butít, nyomorba dönt. A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehel az élő halottba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság.Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek.Alázatossá tesz. Beárnyékol.Megfeketít.Kivilágosit. A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele!
Anya - 2011.01.23. 15:01
Álom...
Tegnap álmomban meglátogattál,
Könnyes szemmel megsimogattál.
Arcod kissé hűvös, de szeretetteljes volt,
Bársonyos hangod hozzám angyalian szólt.

Azt mondtad boldog vagy, de hiányzom Neked,
S e szavaid álmomban is jól estek.
Egy vakító fény közelített feléd, egy hang
szólított Téged: "Jöjj vissza közénk!"

Sírva, könyörögve kérleltelek, ne hagyj el,
Válaszra sem volt idő, mert az álmom lassan letelt,
"Csak még egy percre"- mondtad a fénybe nézve,
S hideg ajkad homlokomhoz érve:
Egy nagy csókot leheltél szívembe.
Anya - 2011.01.23. 15:00
Nincs idő! Nincs jelen, se múlt, se jövő!
Csak érzelmek, érzések, és emlékek vannak
és az ember ebből táplálja magát.
Nincs jelen, csak a másodperc törtrészeként átélt múlt.
A múltat azt nem az idő múlása határozza meg,
hanem a megszerzett emlékek,
amik lehetnek jók vagy rosszak.
Emlékeiden merengve
nekem te határozod meg az idő múlását!
Amikor rád gondolok, úgy érzem megáll az idő.
Bármit is csinálnék, bármit is tennék,
nem lenne értelme, mert nincs idő ha rád gondolok.
Mintha egy fekete szobában lennék,
ahol nincs fény, nincs hang, nincsenek ízek,
nincs semmi csak a te emléked!
Téged látlak meg a sötétben,
alakod megjelenik a szemem előtt
és minden tiszta lesz!
Ez teszi széppé azt a szobát.
Most, ebben a pillanatban érzem,
hogy az emléked örökké bennem fog élni.
KÖSZÖNÖM NEKED!
Apa - 2011.01.23. 15:00
Álmodjál szépeket,
Angyalok szárnyain lépd át a kék eget,
ott megfogják majd két kezed, és
kísérnek ameddig csak engeded.
Angyalaid vigyáznak terád,
és elhoznak neked pár boldog órát.
Álmaid tengerén boldogan hajózhatsz,
Vágyaid szigetére be-be kukkantasz,
Tested egyszer csak csendre vár,
Az álmok, a vágyak sem kellenek már,
Csak a csend, a gondtalan pihenés.
Nyugodtan, békésen pihenhetsz,
hisz itt vagyok,
fogom a két kezed.
Anya - 2011.01.23. 14:59
Imára kulcsolom gyenge kezem,
Mert ez az, ami itt maradt nekem.
A hit, hogy ma már egy jobb világban él,
S hogy könnyeim utána viszi a szél.
A hit, hogy hallja minden halk szavamat,
S hogy látja még minden mozdulatomat.
A hit, hogy távolról vigyáz most rám,
S ha eljön az éjjel, eljön Ő is vissza hozzám.
Nagyon nehéz....de ez így lett megírva.
De kérdem én: Kinek volt ehhez joga?
Kinek volt joga ily szörnyűséget tenni?
Kinek volt joga Őt idő előtt szeretteitől elragadni?
Ki ez a kegyetlen erő, ki a sors könyvét megírta?
És aki írta, honnan tudja, hogy helyesen írta?
Imára kulcsolom kezem, hisz kérdéseimre úgysem jön válasz soha.
Csak bízom, hogy minden perc mit megélek, még Ő is látja.
Bízom, hogy nem ment Ő olyan messzire,
S itt van velem, ha szükségem van közelségére.
Bízom, ha leszáll az éj, s fejemet álomra hajtom,
Álmaimban Őt mindig megtalálom.
Ott nem történt semmi rossz, élünk tovább csendben,
S azt remélem, hogy az álmom az én igazi életem.
Imára kulcsolom kezem, s bízom, hogy csak álmodom,
S életemben Őt újra, ha felébredek, megtalálom...
Apa - 2011.01.23. 14:58
Amikor erre jön:
virágok, nyíljatok előtte ki.
Pacsirták: énekeljetek!
Patakok: csengjetek, nevessetek!
Galambok: búgjatok!
A nagy mező dallal legyen tele,
és napsugárral, fénnyel, szerelemmel,
csak tavasz legyen akkor és kacagás,
szemeinkben ne lásson könnyeket.....
Erdők, rétek, mezők:
terítsetek eléje szőnyeget!
Anya - 2011.01.23. 14:53
Őrizlek magamban már,
örökre. Mit jelent e szó?
Árva szerelem
emlékszik bennem,
hűségem viszi törött hajó.

Már semmi nem írja át
szavaid, és ölelésed,
csak a perc motyog,
idő mit hagyok
tompán csorogni.
KERESZTAPA - 2011.01.23. 11:27
Szemembe ezüstös könny szökik,
Mint mindig, ha Rád gondolok.
Meggyötört lelkemen megtapadnak
A fájdalmas - édes emléknyomok.
A magány hozzád üldöz gyakran.
Vagy Te lépsz a közelembe,
S amíg könnyeim letörlöm,
Mintha rám köszönnél nevetve.
Hangod cseng -, felejthetetlen,
Érintésed is a régi,
Mégis van lényedben valami,
Ami már egészen égi.
A Nap ismét felragyog
Indulnom kell, hív a reggel
Úgy, mint máskor, jönni - menni.
Minek a hajnal, minek a nappal
Ha nem maradt belőled semmi...
Nem, nem semmi,
Hiszen most is
Te segítesz jönnöm - mennem
Érted sírok és mosolygok,
Mindörökre itt élsz bennem
Keresztanya - 2011.01.22. 20:11
Nagyon hiányzol Édike
Keresztanya - 2011.01.22. 20:09

Márai Sándor: Egy kisgyermek halálára

Mi is maradt belőle? A neve,
hajának illata a hajkefén,
egy micimackó, halottlevele,
egy véres rongy és ez a költemény.
A világ hatalom és értelem,
nem értem, miért tették ezt velem.
Nem pörölök. Élek és hallgatok.
Most angyal, ha vannak angyalok.
De itt lenn minden únt és ostoba.
Nem bocsátom meg. Senkinek, soha.
Mama&Papa - 2011.01.22. 20:05

Napsugár és csillagok világa
Jó szívednek örök álmát őrzik
Tiszta lelked fönt a magas égben
A síron túl is felettünk őrködik.
Mama&Papa - 2011.01.22. 20:04
“Elfeledni téged nem lehet,
Csak megtanulni élni nélküled”
Anya - 2011.01.22. 19:18
Ez a nap örökre gyász lesz a szívemben,
Mert ő elment, pedig én úgy szerettem!
Szeretem most is, szerettem eddig is,
És szeretni fogom mindig is!

Tudom, hogy vissza nem kaphatom,
De én csak ezt akarom!
Csak egy kicsi időre,
Csak egy percre add vissza nekem, Istenem!

Csak egyszer szeretném még ölelni,
Csak még egyszer úgy szeretni!
Csak egyszer a szemébe mondani:
Olyan jó téged újra látni!
Anya - 2011.01.22. 19:17
Te voltál nekünk a biztató remény,
Nehéz napjainkban is az utat mutató fény.
Múlik az idő, de a fájdalom nem csitul,
Szemünkből a könny naponta kicsordul.
Tudjuk, hogy csodára hiába várunk,
De azért mindig hazavárunk.
Nagyon szeretlek!!!!
Anya - 2011.01.22. 19:16
Az idő múlik,a fájdalom csak nő,
Nem hoz enyhülést a múló idő.
Sírodra hiába visszük a virágot,
Veled együtt temettük el az egész világot.
Apa - 2011.01.22. 19:15
A szomorúságot nem lehet leírni,
nem lehet mondatokba foglalni,
mert a fájdalmat,s a bánatot,
csak belül lehet érezni.
Anya - 2011.01.22. 19:15
Édesanyák drága édesanyák,
Hogy bírjuk ki gyermekeink hiányát?
Kedves mosolyukkal elbűvöltek minket.
Nem jönnek már köszönteni többet!
Várjuk éjjel nappal,hátha bekopognak,
Nevetnek és megvigasztalnak......
Ez már csak egy álom,de mire felébredünk,
Keserűség fogja el a szívünk.
Apa - 2011.01.22. 19:14
Álmaimban itt vagy velem
Itt vagy minden szívverésben,
A ragyogó csillagokban,
Itt vagy a Hold sugarában,
A hidegben, a homályban,
Itt vagy velem hóban, fagyban,
A felhőkben, madárdalban,
Itt vagy velem fényben, árnyban,
A záporban, a viharban,
Itt vagy a szellőben, forró nyárban,
Őszi arany lombhullásban,
Itt vagy minden mozdulatban,
A tegnapban, a holnapban,
Itt vagy minden gondolatban.
Itt vagy velem álmaimban.
Anya - 2011.01.22. 19:14
Arra született, hogy kisgyerek legyen,
Anyja mellett játsszon hosszú éveket.
Arra született, hogy felnőtt is legyen,
S megértse a szóból azt, hogy mit tegyen.
Végül arra jött ő, e furcsa világra,
Hogy elhiggye azt, hogy nem él hiába.

Arra született, hogy megszeressétek,
Megszeresse ő is azt, akit lehet.
Arra született, hogy boldog is legyen,
Életéből egy új élet szülessen.
Ő nem arra jött e furcsa világra,
Hogy belehaljon abba, hogy élt a világban.
Apa - 2011.01.22. 19:13
Mit tegyek,ha megöl a hiánya,
Mit tegyek,ha szívem ég de hiába,
Mit tegyek,ha nélküle üresek a napok,
Mit tegyek,ha mindennap róla álmodom,
Mit tegyek,ha mindenről ő jut az eszembe,
Mit tegyek,ha fényképét nézem könny szökik szemembe,
Mit tegyek?Valaki mondja meg mit tegyek?
Hisz emléke nélkül egy napot sem élhetek meg ...!
Anya - 2011.01.22. 19:12
Gyönyörű szép csillagok ragyognak az égen,
Hisz'meghalt valaki,nem is olyan régen.
Nem volt semmi bűne,szeretett ő élni,
Volt barátja,családja,nem volt oka félni.

Miért is félne valaki,aki a légynek sem árt
Olyan volt mint egy angyalka,aki a földön járt
Törékeny kis angyal,barátságos lélek,
Elfeledni nem lehet,ameddig csak élek.

Megtörten ücsörgök,nem értem az egészet
Hogy vihet el mindent a keserű enyészet
Tegnap még a vidámság zengte be a házat,
Most marad a könny és a mérhetetlen bánat.
Apa - 2011.01.22. 19:11
Szemembe ezüstös könny szökik,
Mint mindig, ha rád gondolok.
Meggyötört lelkemen megtapadnak
A fájdalmas - édes emléknyomok.
A magány hozzád üldöz gyakran.
Vagy Te lépsz a közelembe
S amíg könnyeim letörlöm,
Mintha rám köszönnél nevetve.
Hangod cseng -, felejthetetlen,
Érintésed is a régi,
Mégis van lényedben valami
Ami már egészen égi.
A Nap ismét felragyog
Indulnom kell, hív a reggel
Úgy, mint máskor, jönni - menni.
Minek a hajnal, minek a nappal
Ha nem maradt belőled semmi...
Nem, nem semmi,
Hiszen most is
Te segítesz jönnöm - mennem
Érted sírok és mosolygok
Mindörökre itt élsz bennem.

Apa - 2011.01.22. 19:08
Az élet Veled szép volt és vidám,
De elrabolt szeretteidtől a kegyetlen halál.
Nélküled már semmi sem olyan, mint régen,
Fájó könnycsepp lettél mindnyájuk szívében.

Anya - 2011.01.22. 19:08
Könnyektől ázott szemmel Neked suttogom,
Hogy eljut-e Hozzád, azt nem tudom.
Hitem már nincs, ezért csak remélem,
Hogy egyszer majd találkozom Véled.
Hiányod iszonyatos teherként nehezedik rám,
Elveszett Veled ez az egész világ ...

Apa - 2011.01.22. 19:07
Sajnos senkit sem hozhat vissza a gyertyafény,
Emlékezet és szív őrzi azt, akiért a gyertya ég!
Anya - 2011.01.22. 19:03
Tudjuk, hogy nem jöhet , mégis egyre várjuk
Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk...
Az ész megérti, de a szív soha,
Hogy egyszer majd Mi is elmegyünk,
ahol Ő van oda.
Anya - 2011.01.22. 19:01
Megpihenni tértél most már végleg,
Lelkedre angyalok vigyáznak régen.
Emléked itt él szerető szívekben,
S új életre keltél az emlékezetben!

Apa - 2011.01.22. 18:59
Ó,hinnem kell,hogy lelked mégis él,
E földi kíntól mentesülten,fénytől.
Mi vagyunk csak akiket siratni kell,
Kik itt maradtunk fájdalomban élőn.
TE NÉLKÜLED.
Anya&Apa - 2011.01.22. 18:57

"Egy fényes kis csillag lettél az égen
s haláloddal kioltottad a fényem.
Egyedül hagytál engem a nagyvilágban.
Egyedül hagytál... egyedül, magányban.

Egy angyal lettél, ki fentről figyel engem.
Minden percben velem vagy, követed a léptem.
A lelkem eladnám, hogy még szerethesselek
Mindenem feláldoznám, csak egy percig átölelhesselek."

Anya - 2011.01.22. 18:56
Egyetlen hosszú mesém a hallgatás
Óh,mily kétségbeesett
Minden egyes szava
Óh,mily gyötrő zavarodott reményem
Kiszababadúlt viszhangja
S,mily rút a bölcső,mely
Álomba ringatá
A hangosan bögő fájdalmat
A tébolyda szinpadán
Nem választhatok köztetek
Gyász és igazság
Vagy keserűség mezején botorkáló
Csillogó szárnyú madárként leszek áldozat
Vagy mint magához is hűtlen reményre
Vár reám vigaszhatatlan kárhozat....
Apa - 2011.01.22. 18:55
Világ voltál szívemben,
csillaggal teli égbolt,
kitöltötted lelkemet,
s mosolygott a vén Hold.

Te voltál a mindenem,
a szemem csillogása,
de elmentél, elhagytál,
most könnyes ragyogása.

Csillagtalan éjszakák
a nappalok is nékem,
emlékek közt vergődöm,
csak ennyi lett a részem.

Felemelem fejem,
úgy próbálok járni,
hazudok a szívnek,
hogy ne tudjon fájni.

Anya - 2011.01.22. 18:52
Kell még egy szó mielött mennél,
kell még egy ölelés,ami végig elkisér.
Az úton majd néha gondolj reám,
ez a föld a tiéd,ha elmész visszavár.
Nézz rám,és lásd,a csillagokra lépsz,
nézz rám,tovatűnt a régi szenvedés.
lHol a fák az égig érnek,ott megérint a fény,
tudod jól,hová mész,végül hazatérsz.
Szállj,szállj sólyom szárnyán,
három hegyen túl!
Szállj,szálli,ott várok rád,
ahol véget ér az út!
Úgy kell,hogy Te is értsd,
nem éltél hiába,
az a hely,ahol élszvilágnak világa.
Az égig fának,ha nem nő újra ága,
úgy élj,hogy Te legyél virágnak virága.

Apa - 2011.01.22. 18:50
Szeretnék eső lenni,
Mely sírodat mossa,
Sírodon örökre nyíló,
Gyászoló fekete rózsa....
Anya - 2011.01.22. 18:44

Nélküled más lett a Föld,
más lett a világ.....

Anya - 2011.01.22. 18:34
Küzdöttél, de már nem lehet,
A csend ölel át és a szeretet....
Apa - 2011.01.22. 18:33
Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok.
Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok!
Ha szép idő van, s kék az ég.
Jusson eszetekbe a sok szép emlék.
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok.
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog.
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.
Ha hullócsillag száll az éjféli égen.
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
hogy boldog lehessen szívetek.
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok,
hiszen a szívetekben jó helyen vagyok..."

Apa - 2011.01.22. 18:32
Nagyon akartam élni még,
Érezni szívetek melegét.
Nem adta a sors nekem,
Elrabolta az életem.
Búcsú nélkül kellett elmennem,
Őrizzetek szívetekben.



Anya&Apa - 2011.01.22. 18:30

Elvitted a fényt, a derűt ,a meleget,
Csak egy sugarat hagytál : Fájó emlékeket.
Lelked, mint fehér galamb,
Csendesen messzire szállt.
Szívünkben örökké létezel !
Gyönyörű barna szempár,
Elevenen csillog, és nem vár,
Előlem elmenekül, elszalad,
Ő ki az enyém, mégis szabad.

De az idő könyörtelen, meg nem áll,
S így ez a megigéző gyönyörű szempár
Most megtört, s fénytelen már,
Kicsi lányunkat elragadta a halál.

Láttam, ahogy eltávozik,
S visszatért oda lelke, honnan származik.
Láttam, ahogy szeméből elsuhan az élet,
Miközben beteljesedett rajta a végítélet.

Elment már, de nyomán megmaradt a fájdalom,
Az utolsó üzenetét a világnak mikor átadom,
Az Isten hatalmát, s kegyetlenségét átkozom,
Akkor is ha ezért a pokolra kárhoztatom.

Elvitte, kegyetlenül kitépte a testéből,
És én félek az elkövetkező estétől,
Hogy ő visszatér, és engem választ,
Arra, hogy megadjam neki a választ,

De hisz én még annyira sem tudhatom,
És a hatalmas Istent kérdőre vonom,
Miért nem lehet ez csak egy rémálom,
Miért vette el tőlem legszebb "ajándékom"!?!?



Apa - 2011.01.22. 18:25
Ez a gyertya Érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben,
Ki vigyázol rám onnan fentről,
S lelkemhez szólsz a végtelenből,
Milliók közt az egyetlen,
Gyémántként ragyogsz a szívemben.



Anya - 2011.01.22. 18:24
Egy angyal lettél, ki fentről figyel engem.
Minden percben velem vagy, követed a léptem.
A lelkem eladnám, hogy még szerethesselek
Mindenem feláldoznám, csak egy percig ölelhesselek.
Apa - 2011.01.21. 20:06
hiányzol...
Apa - 2011.01.21. 20:05
szeretlek...
Anya - 2011.01.21. 20:04
hiányzol...
Anya - 2011.01.21. 20:03
szeretlek...
Anya - 2011.01.20. 17:53
Most tudom, mennyire szerettelek,
Mióta nem vagy már velem.
Az évek egymás után telnek,
S nem múlik el az érzelem.

A tárgyak, mik velem maradtak,
Melyeket látott még szemed,
Magukba szívtak, és mindörökké
Őrzik velem emlékedet.

Egy játék a szekrényedben,
A kabátod a fogason,
Levelek, könyvek,sok régi emlék,
S utolsó képed a falon.

Néha az illatod is érzem,
És ilyenkor azt képzelem,
Megyek az utcán, úgy, mint régen,
S egyszer csak jössz szembe velem.
Anya - 2011.01.20. 17:50
Hiányod fájdalom, minden könny vigasz,
Örök a perc, de az élet nem az.
Minden éjszaka és hajnal véget ér,
S míg szívünk dobban, Te örökké benne élsz!
Apa - 2011.01.20. 17:50
Lelkünk végtelen fájdalmában
örökké létezel drága Angyalkánk!
Apa - 2011.01.20. 17:48
Társam lett a bánat, a magány, a csalódás,

Kézenfogva járnak, nincs is itt senki más,

A holnapban bízom, hogy talán majd könnyebb lesz,

De éjjelente sírva emléked körülvesz,

Éjjelente szavaid még olykor-olykor hallom,

Majd jön a gyötrő valóság, hogy mindez már csak álom.
Anya - 2011.01.20. 17:36
A túlvilági réteken álmodj szépeket!
Álmodd,hogy fogjuk a két kezed
és miénk lesz a végtelen!
Mi is álmodjuk,hogy felhők felett lépkedel,
csillagok fényénél alszol el,
angyalok éneke ébreszt fel.
Olyankor szemünkből könny pereg,
mit megállítani nem lehet.
Apa - 2011.01.20. 17:35
A csillagok ragyogása
volt két szemében,
Nap tündöklésénél
szebb volt mosolya!
Elindult egy lélek,
Tovább szállt,
Távolra tőlünk,mely
nagyon fáj.
Apa - 2011.01.20. 17:34
Angyal voltál, angyal lettél,
Mennyországba emelkedtél.
Az égi szép Mennyországban,
Örök üdv és boldogság van.
Emlékedre nem borul rá feledésnek fátyola,
Érted, akik most zokognak, sírban is szeretni fognak.
Van egy közös nagy vigaszunk,
A lélek él: találkozunk!

Anya - 2011.01.20. 17:34
Meggyötört lelkemben csupa könny és bánat.
A virágos rét nélküled sivár és száraz.
Megszakad a szívem, mert örök búcsút vettél.
Csillagok közt Te, a legfényesebb lettél!
Angyali mosolyod nem ragyog rám többé,
De Te a szívemben élsz mindörökké!

Anya - 2011.01.20. 17:33
Egy könnycsepp a szemünkben Érted él,
egy gyertya az asztalon Érted ég,
egy fénykép, mely őrzi emléked,
s egy út, mely elvitte az életedet.
A bánat, a fájdalom örökre megmarad,
mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad...

Apa - 2011.01.20. 17:32
"CSILLAGKÉNT RAGYOGSZ AZ ÉGEN,
S MI NEM NYÚLHATUNK FEL ÉRTED,
RÖVID ÉLETED KINCSEKET REJT,
ÉRTED SOK SZEM KÖNNYEKET EJT.
ÉGJEN TE ÉRTED SZERETETTEL."

Anya - 2011.01.20. 17:31
Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el...

Apa - 2011.01.20. 17:26
Ha ezüstös éjen felnézel az égre,
Meglelsz ott is a csillagok szemében.
Ott leszek, ott fent a messzi végtelenben,
S boldogan mosolygok, akárcsak életemben.
Apa - 2011.01.20. 17:18
Annyi mindent nem mondtam még el neked,
Talán nem mondtam elégszer mennyire szeretlek.
És, hogy te voltál az egyik legjobb s legszebb
mi velem történhetett.
Most jéggé fagyott órák, percek felett dermedten állok...
Elvesztettem veled együtt a boldogságot.
De azt, hogy lelkem lelkednek párja lehetett...
Köszönöm neked!
Csak tested volt mi eltemettetett,
mert lelked szabadon szállva néha meglep engemet.
S hozod a sok csodás álmot s a szívem húrjain,
mint egy hárfán te játszod a legszebb dallamot.

Anya - 2011.01.20. 17:11
Könnyektől ázott szemmel Neked suttogom,
Hogy eljut-e Hozzád, azt nem tudom.
Hitem már nincs, ezért csak remélem,
Hogy egyszer majd találkozom Véled.
Hiányod iszonyatos teherként nehezedik rám,
Elveszett Veled ez az egész világ ...
Anya - 2011.01.20. 17:11
Végtelen óta folynak a percek,
Végtelen óta folynak a könnyek -
Harsog a tenger, árad a tenger
És jaj! utánok még többen jönnek.

Ezer forrás sír végeszakadlan
És jaj, az anyja úgy szereti!
Harsog a tenger, árad a tenger,
Fáradt a lelkem, ölelgeti.

Folynak a könnyek, folynak a percek,
Nem tudni: Hová? Merre? Mivégre?
Harsog a tenger, árad a tenger -
Eltünik egyszer a Semmiségbe.

Apa - 2011.01.20. 17:10
#6 | erzsebet0421 - 2011.01.20. 12:59:04
Nőnek az árnyak s ahogy
fogynak az esték,
úgy fáj egyre jobban,
hogy minden csak emlék.

A Te szíved nem fáj,
de a miénk vérzik,
mert a fájdalmat
csak az élők érzik.
Apa - 2011.01.20. 17:09
Lelked szárnyal a fénylő messzeségben,
Mint hófehér galamb az égen.
Oly tisztán, fehéren, örök szeretetben
A viszontlátásig velünk leszel.
Anya - 2011.01.20. 17:08
Pihenj te drága szív, már megszűntél dobogni.

Szerető jóságod, nem tudjuk feledni.

Mert elfelejteni Téged soha nem lehet,

Csak meg kell tanulni élni NÉLKÜLED!!!!!

Anya - 2011.01.20. 17:07
Angyal voltál, angyal lettél,
Mennyországba emelkedtél.
Az égi szép Mennyországban,
Örök üdv és boldogság van.
Emlékedre nem borul rá feledésnek fátyola,
Érted, akik most zokognak, sírban is szeretni fognak.
Van egy közös nagy vigaszunk,
A lélek él: találkozunk!
Anya - 2011.01.19. 18:24
Álmodjál szépeket,
Angyalok szárnyain lépd át a kék eget,
ott megfogják majd két kezed, és
kísérnek ameddig csak engeded.
Angyalaid vigyáznak terád,
és elhoznak neked pár boldog órát.
Álmaid tengerén boldogan hajózhatsz,
Vágyaid szigetére be-be kukkantasz,
Tested egyszer csak csendre vár,
Az álmok, a vágyak sem kellenek már,
Csak a csend, a gondtalan pihenés.
Nyugodtan, békésen pihenhetsz,
hisz itt vagyok,
fogom a két kezed.
Apa - 2011.01.19. 18:24
Csendesen sírok érted,
félek,hogy sírásom zavarja pihenésed.
Szívem szakad meg érted,és hogy én élek,
annyira szeretlek Téged!
Anya - 2011.01.19. 18:23
Pillám szememre zárul
a látást szomjazom,
de kifelé nézni
már rég nem tudok.
A szívem vak.
Csak könnyeim peregnek arcomon.
Apa - 2011.01.19. 18:22
Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem,
még ma sem értem én,
Hogy pár kavics mindörökre bezárhat,
Hogy föld alatt a hazád és a házad,
Ugyan, hogy érteném.

Hogy higgyem el, hogy a lángjaid kihűltek,
És ellebbent könnyű leheleted?
Hogy higgyem el, hogy benyelte a mélység
szelíd szíved szapora lüktetését,
S ha száradó torokkal elkiáltom,
Egyetlen birtokod a világon,
Ártatlan nevedet,
Hogy soha-soha nem jön felelet????
Apa - 2011.01.19. 18:22
Ma zúg a szél, töri az ágat,
sajog a szív, ha feldúlja a bánat.
Vihar után csendes lesz a táj,
de a szív ezután is fáj.
Ha a fa veszít is ágat,
jön a tavasz, hoz helyette százat.
De ha a szívet bánat érte,
a fájdalomnak soha nem lesz vége.
Anya&Apa - 2011.01.19. 18:21
Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget -
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret -
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget -
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.....
Anya&Apa - 2011.01.19. 18:21
Fiatal kis életedben,
Hirtelen jött a vég,
mint villám csapott le ránk,
egy röpke pillanat alatt,
gyászba borult a család.

Oly fiatalon elvesztettünk,
mert a halál, nem válogat,
oly korán hagytad árván,
Téged szerető, és imádó családodat

Kegyetlen volt a sors hozzánk,
szétválasztott bennünket,
zokogó bánat szaggatja,
megsebzett, fájó lelkünket.

Ezek a fájó sorok is,
mind siratnak téged,
amíg élünk, szívünk mélyén,
őrizzük kedves emléked.
Az emlékednek élünk, és fájó szívvel szeretünk tovább.
Apa - 2011.01.19. 18:20
A test és lélek elválik,
S úgy érzed hazugság,
Hisz ő már most hiányzik,
S hiszed, az élet badarság.

Szeretnél megszűnni,
Hogy csak vele lehess,
Hogy ne kelljen elválni,
Ismét vele nevethess.

De ez a rút, csúnya,
Hátborzongató élet,
Őt más vizekre sodorta,
Ahol nem számítanak az évek.

Szárnyakat kapott,
Fehér hosszú ruhát.
Talán boldog is ott,
Otthon érzi magát.

Reméled, hogy visszatér,
Érzed hideg éjszakán,
Lágy kezeivel hozzád ér,
S meg is ölel talán.

Aztán rájössz, nincs ott,
Hisz nem is él már,
S te csak a levegőt karolod,
S közben a szíved fáj.

Lassan megnyugszol,
Hiányától ordítani tudnál,
Csöndben elalszol,
Hogy ne lássák, ismét sírtál...
Anya - 2011.01.19. 18:19
Csöndes a sírkert,
lobban a láng,
itt vagyok, Kincsem,
az édesanyád!
Eljöttem hozzád,
hogy mondjak mesét.
Rigók dalolnak,
dalt súg a szél.
Tiéd e dallam,
halld a zenét,
aludj, mint régen,
a tündérmesén.
Itt vagyok nálad,
aludj, ne félj!
Hallom, hogy kérlelsz:
Anyu, mesélj!
Csitt, csak hallgass,
a szív szava szól:
szeretlek kincsem!
Hallod valahol?
Csöndes a sírkert,
lobban a láng,
altatót dúdol
az édesanyád.
Dobban a szívem,
hallod? Álmodra vár.
Aludj, s mint régen,
álmodj csodát!
Aludj el kérlek,
ne félj, ne sírj!
Itt vagyok én is,
és ölel a sír.
Betakar óvón
a langyos föld,
szívem a széllel
együtt köszönt.
Álmosan reccsen
fönn egy faág.
Holnap is mesélek,
jó éjszakát!
Anya - 2011.01.19. 18:19
Nézz rám odaátról, töröld le könnyem,
Vagy üzenj, hogy jól vagy, ne sirassalak.
Otthonra leltél fenn az örök fényben,
Mégis velem vagy, szívemben hordalak.
Apa - 2011.01.19. 18:18
Gyönyörű szép csillagok ragyognak az égen,
Hisz'meghalt valaki,nem is olyan régen.
Nem volt semmi bűne,szeretett ő élni,
Volt barátja,családja,nem volt oka félni.

Miért is félne valaki,aki a légynek sem árt
Olyan volt mint egy angyalka,aki a földön járt
Törékeny kis angyal,barátságos lélek,
Elfeledni nem lehet,ameddig csak élek.

Megtörten ücsörgök,nem értem az egészet
Hogy vihet el mindent a keserű enyészet
Tegnap még a vidámság zengte be a házat,
Most marad a könny és a mérhetetlen bánat.
Anya - 2011.01.19. 18:17
Egy anyának nem fájhat semmi, sose lehet elcsüggedni.
Mindig talpon kell maradni, kifelé szépet mutatni...
Fájdalmunkat eltitkolni, temetőn bandukolni.
Sírunk,s közben elhallgatunk, jaj ne hallja más a hangunk.
Mit mondana? Kinevetne fájdalmunkon? Elérzékenyülne.....
Nem érezheti ezt más, csak akinek szívét szorítja a gyász!
Anya - 2011.01.19. 18:17
Az égre tekintve látom az arcod,
egy új világ vár de várom a harcot.
Hogy veled lehessek de nem érhetlek el,
repülnék veled a végtelenbe fel.
Átölelnélek egy édes angyalként,
hiányod érzem és fáj a sok emlék.
Rám néztél mint egy ragyogó csillag,
de érzem a távolból mindig velem vagy.
Apa - 2011.01.19. 18:16
Néha tudni kell könnyek nélkül sírni,
semmit sem szólni,csak csendben tűrni.
Néha,ha fáj,el kell felejteni,csendben maradni,
s a szavakat magunkba temetni.
De tudnunk kell,hogy valaki mindig velünk van,
Ő fentről figyel,mindig köztünk marad.
Anya - 2011.01.19. 18:14
A szívem...
Mikor eljön az este, s magamra maradok,
Mintha a szívemből kitépnének egy darabot.
Tudom, amit érzek egy tiltott gyümölcs a fán,
Hiába próbálom feledni, csak egyre jobban fáj.

Egy érzelem, mely magával ragad,
Mosolygós arcod képe örökre itt marad.
Álmatlan éjszakák sora gyorsan elszalad,
S azt érzem napról-napra, a szívem megszakad.
Anya - 2011.01.19. 18:13
Ringatlak karomban soká,
ébren is álmodhatsz csodát,
még itt vagyok, nézlek,
s kérve kérem az Istent,
-adjon néked hazát...
Küldjön köréd száz angyalkát,
kik örökké vigyáznak Rád,
addig míg én téged
távolból szeretlek,
-s nem ölelhetlek át...
Anya - 2011.01.19. 18:13
A kősziklákat mindig irigyeltem,
Kik állnak büszkén, mozdulatlanul,
Állják a villámot, ha rájuk sújt,
S a harmat csöppjét, ha fejökre hull.
Számukra soha sincs "talán", se "hátha",
Mint dogmák állnak, oly konok-keményen,
Mint zord, erős és önhitt férfiak,
És hófúvásos, sivatag-nagy télben
Fejükön csipkés jégből a sisak.
A kősziklákat mindig irigyeltem.

A kemény szót most megtanulom én is,
De szívem bánja, mit kimond a szám,
Ajkamon éles az ige, mint a kard,
De belül egy hang kérdez: "igazán?"
S a lélek ernyedt, tompa, szárnyaszegett.

Már megtanulok én is síkraszállni,
S nem hajigálni kő helyett kenyeret,
S lenni kőszírt, mely int és fenyeget,
Kőszikla, mit meg nem ingat semmi.
Kőszikla, min a csákány eltörik.

Ó, de belül fáj keménynek lenni!
Apa - 2011.01.19. 18:12
Régmúlt álmok,
Holnapunk reménye,
A boldogság vágya,
Szép napok emléke.

Elfújt a szél,
Vitte az árnyékod,
Itt állok egyedül,
Mint régen volt játékod.

Nem nevetsz már,
S mellém ér a magány,
Megérint csendben,
Mint múló őszi halál.

Elmentél örökre,
S nincs aki hallgat,
Emléked örökkön,
A szívem útján ballag.
Apa - 2011.01.19. 18:12
Ez a nap örökre gyász lesz a szívemben,
Mert ő elment, pedig én úgy szerettem!
Szeretem most is, szerettem eddig is,
És szeretni fogom mindig is!

Tudom, hogy vissza nem kaphatom,
De én csak ezt akarom!
Csak egy kicsi időre,
Csak egy percre add vissza nekem, Istenem!

Csak egyszer szeretném még ölelni,
Csak még egyszer úgy szeretni!
Csak egyszer a szemébe mondani:
Olyan jó téged újra látni!
Anya - 2011.01.19. 18:11
Te voltál nekünk a biztató remény,
Nehéz napjainkban is az utat mutató fény.
Múlik az idő, de a fájdalom nem csitul,
Szemünkből a könny naponta kicsordul.
Tudjuk, hogy csodára hiába várunk,
De azért mindig hazavárunk.
Nagyon szeretlek!!!!
Anya - 2011.01.19. 18:10
Az idő múlik,a fájdalom csak nő,
Nem hoz enyhülést a múló idő.
Sírodra hiába visszük a virágot,
Veled együtt temettük el az egész világot.
Apa - 2011.01.19. 18:10
A szomorúságot nem lehet leírni,
nem lehet mondatokba foglalni,
mert a fájdalmat,s a bánatot,
csak belül lehet érezni.
Apa - 2011.01.19. 18:04
Álmaimban itt vagy velem
Itt vagy minden szívverésben,
A ragyogó csillagokban,
Itt vagy a Hold sugarában,
A hidegben, a homályban,
Itt vagy velem hóban, fagyban,
A felhőkben, madárdalban,
Itt vagy velem fényben, árnyban,
A záporban, a viharban,
Itt vagy a szellőben, forró nyárban,
Őszi arany lombhullásban,
Itt vagy minden mozdulatban,
A tegnapban, a holnapban,
Itt vagy minden gondolatban.
Itt vagy velem álmaimban.
Apa - 2011.01.19. 18:04
Mit tegyek,ha megöl a hiánya,
Mit tegyek,ha szívem ég de hiába,
Mit tegyek,ha nélküle üresek a napok,
Mit tegyek,ha mindennap róla álmodom,
Mit tegyek,ha mindenről ő jut az eszembe,
Mit tegyek,ha fényképét nézem könny szökik szemembe,
Mit tegyek?Valaki mondja meg mit tegyek?
Hisz emléke nélkül egy napot sem élhetek meg .
Anya - 2011.01.19. 18:03
Szemembe ezüstös könny szökik,
Mint mindig, ha rád gondolok.
Meggyötört lelkemen megtapadnak
A fájdalmas - édes emléknyomok.
A magány hozzád üldöz gyakran.
Vagy Te lépsz a közelembe
S amíg könnyeim letörlöm,
Mintha rám köszönnél nevetve.
Hangod cseng -, felejthetetlen,
Érintésed is a régi,
Mégis van lényedben valami
Ami már egészen égi.
A Nap ismét felragyog
Indulnom kell, hív a reggel
Úgy, mint máskor, jönni - menni.
Minek a hajnal, minek a nappal
Ha nem maradt belőled semmi...
Nem, nem semmi,
Hiszen most is
Te segítesz jönnöm - mennem
Érted sírok és mosolygok
Mindörökre itt élsz bennem.

Apa - 2011.01.18. 20:15
szeretlek...
Anya - 2011.01.18. 20:14
szeretlek...
Apa - 2011.01.18. 20:13
hiányzol....
Apa - 2011.01.18. 20:13
szeretlek...
Anya - 2011.01.18. 20:12
hiányzol...
Anya - 2011.01.18. 20:11
szeretlek...
Apa - 2011.01.17. 18:08
szeretlek...
Anya - 2011.01.17. 18:06
szeretlek...
Apa - 2011.01.17. 18:05
hiányzol...
Anya - 2011.01.17. 18:04
hiányzol...
Apa - 2011.01.17. 18:03
szeretlek...
Anya - 2011.01.17. 18:02
szeretlek...
Apa - 2011.01.17. 18:01
hiányzol...
Apa - 2011.01.17. 18:00
szeretlek...
Anya - 2011.01.17. 17:59
hiányzol...
Anya - 2011.01.17. 17:58
szeretlek...
Anya - 2011.01.16. 18:11
Arra született, hogy kisgyerek legyen,
Anyja mellett játsszon hosszú éveket.
Arra született, hogy felnőtt is legyen,
S megértse a szóból azt, hogy mit tegyen.
Végül arra jött ő, e furcsa világra,
Hogy elhiggye azt, hogy nem él hiába.

Arra született, hogy megszeressétek,
Megszeresse ő is azt, akit lehet.
Arra született, hogy boldog is legyen,
Életéből egy új élet szülessen.
Ő nem arra jött e furcsa világra,
Hogy belehaljon abba, hogy élt a világban.
Apa - 2011.01.16. 18:11
Álmaimban itt vagy velem
Itt vagy minden szívverésben,
A ragyogó csillagokban,
Itt vagy a Hold sugarában,
A hidegben, a homályban,
Itt vagy velem hóban, fagyban,
A felhőkben, madárdalban,
Itt vagy velem fényben, árnyban,
A záporban, a viharban,
Itt vagy a szellőben, forró nyárban,
Őszi arany lombhullásban,
Itt vagy minden mozdulatban,
A tegnapban, a holnapban,
Itt vagy minden gondolatban.
Itt vagy velem álmaimban...
Anya - 2011.01.16. 18:10
Mit tegyek,ha megöl a hiánya,
Mit tegyek,ha szívem ég de hiába,
Mit tegyek,ha nélküle üresek a napok,
Mit tegyek,ha mindennap róla álmodom,
Mit tegyek,ha mindenről ő jut az eszembe,
Mit tegyek,ha fényképét nézem könny szökik szemembe,
Mit tegyek?Valaki mondja meg mit tegyek?
Hisz emléke nélkül egy napot sem élhetek meg ...!
Apa - 2011.01.16. 18:09
Gyönyörű szép csillagok ragyognak az égen,
Hisz'meghalt valaki,nem is olyan régen.
Nem volt semmi bűne,szeretett ő élni,
Volt barátja,családja,nem volt oka félni.

Miért is félne valaki,aki a légynek sem árt
Olyan volt mint egy angyalka,aki a földön járt
Törékeny kis angyal,barátságos lélek,
Elfeledni nem lehet,ameddig csak élek.

Megtörten ücsörgök,nem értem az egészet
Hogy vihet el mindent a keserű enyészet
Tegnap még a vidámság zengte be a házat,
Most marad a könny és a mérhetetlen bánat.
Anya - 2011.01.16. 18:09
Egy anyának nem fájhat semmi, sose lehet elcsüggedni.
Mindig talpon kell maradni, kifelé szépet mutatni...
Fájdalmunkat eltitkolni, temetőn bandukolni.
Sírunk,s közben elhallgatunk, jaj ne hallja más a hangunk.
Mit mondana? Kinevetne fájdalmunkon? Elérzékenyülne.....
Nem érezheti ezt más, csak akinek szívét szorítja a gyász!
Apa - 2011.01.16. 18:08
Az égre tekintve látom az arcod,
egy új világ vár de várom a harcot.
Hogy veled lehessek de nem érhetlek el,
repülnék veled a végtelenbe fel.
Átölelnélek egy édes angyalként,
hiányod érzem és fáj a sok emlék.
Rám néztél mint egy ragyogó csillag,
de érzem a távolból mindig velem vagy.
Anya - 2011.01.16. 18:08
#524 | ancus56 - 2009.05.09. 18:16:45
Néha tudni kell könnyek nélkül sírni,
semmit sem szólni,csak csendben tűrni.
Néha,ha fáj,el kell felejteni,csendben maradni,
s a szavakat magunkba temetni.
De tudnunk kell,hogy valaki mindig velünk van,
Ő fentről figyel,mindig köztünk marad.
Apa - 2011.01.16. 18:07
A szívem...
Mikor eljön az este, s magamra maradok,
Mintha a szívemből kitépnének egy darabot.
Tudom, amit érzek egy tiltott gyümölcs a fán,
Hiába próbálom feledni, csak egyre jobban fáj.

Egy érzelem, mely magával ragad,
Mosolygós arcod képe örökre itt marad.
Álmatlan éjszakák sora gyorsan elszalad,
S azt érzem napról-napra, a szívem megszakad.
Anya - 2011.01.16. 18:07
Ringatlak karomban soká,
ébren is álmodhatsz csodát,
még itt vagyok, nézlek,
s kérve kérem az Istent,
-adjon néked hazát...
Küldjön köréd száz angyalkát,
kik örökké vigyáznak Rád,
addig míg én téged
távolból szeretlek,
-s nem ölelhetlek át...
Anya - 2011.01.16. 18:06
A kősziklákat mindig irigyeltem,
Kik állnak büszkén, mozdulatlanul,
Állják a villámot, ha rájuk sújt,
S a harmat csöppjét, ha fejökre hull.
Számukra soha sincs "talán", se "hátha",
Mint dogmák állnak, oly konok-keményen,
Mint zord, erős és önhitt férfiak,
És hófúvásos, sivatag-nagy télben
Fejükön csipkés jégből a sisak.
A kősziklákat mindig irigyeltem.

A kemény szót most megtanulom én is,
De szívem bánja, mit kimond a szám,
Ajkamon éles az ige, mint a kard,
De belül egy hang kérdez: "igazán?"
S a lélek ernyedt, tompa, szárnyaszegett.

Már megtanulok én is síkraszállni,
S nem hajigálni kő helyett kenyeret,
S lenni kőszírt, mely int és fenyeget,
Kőszikla, mit meg nem ingat semmi.
Kőszikla, min a csákány eltörik.

Ó, de belül fáj keménynek lenni!
Apa - 2011.01.16. 18:06
Az idő múlik,a fájdalom csak nő,
Nem hoz enyhülést a múló idő.
Sírodra hiába visszük a virágot,
Veled együtt temettük el az egész világot.
Apa - 2011.01.16. 18:05
A szomorúságot nem lehet leírni,
nem lehet mondatokba foglalni,
mert a fájdalmat,s a bánatot,
csak belül lehet érezni.
Anya - 2011.01.16. 18:04
Édesanyák drága édesanyák,
Hogy bírjuk ki gyermekeink hiányát?
Kedves mosolyukkal elbűvöltek minket.
Nem jönnek már köszönteni többet!
Várjuk éjjel nappal,hátha bekopognak,
Nevetnek és megvigasztalnak......
Ez már csak egy álom,de mire felébredünk,
Keserűség fogja el a szívünk.
Anya - 2011.01.16. 18:01
Szemembe ezüstös könny szökik,
Mint mindig, ha rád gondolok.
Meggyötört lelkemen megtapadnak
A fájdalmas - édes emléknyomok.
A magány hozzád üldöz gyakran.
Vagy Te lépsz a közelembe
S amíg könnyeim letörlöm,
Mintha rám köszönnél nevetve.
Hangod cseng -, felejthetetlen,
Érintésed is a régi,
Mégis van lényedben valami
Ami már egészen égi.
A Nap ismét felragyog
Indulnom kell, hív a reggel
Úgy, mint máskor, jönni - menni.
Minek a hajnal, minek a nappal
Ha nem maradt belőled semmi...
Nem, nem semmi,
Hiszen most is
Te segítesz jönnöm - mennem
Érted sírok és mosolygok
Mindörökre itt élsz bennem.

Anya - 2011.01.15. 23:05

Keresztül tépett szívemen a fájdalom,
torkomból torz orditás szakadt ki,
ólomsúly terpeszkedett mindkét vállamon,
szemeimből fanyar könnyek sora szaladt ki.


Nem akartam beszélni,
nem akartam érezni,
gondolkodni, vérezni ...
de véreztem ezer sebből ...
Szólították Őt a Mennyből...
s Ő elhagyott bennünket....

Apa - 2011.01.15. 23:01
Elmúlás
A világon minden végtelen -
a tér, az idő, a jövő, a múlt,
Csak aki él, tűnik el hirtelen
mint a virág, mely porba hullt.

Minden csillag kialszik végül
Sötétben hagyva a tágas űrt
Ám élete utolsó jeléül
magából mindent szerte küld.
Anya - 2011.01.15. 23:00
Ez a gyertya most érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben.
Ki lenézel ránk onnan fentről,
Lelkünkköz szólsz a végtelenből!

Anya - 2011.01.15. 22:57


Őrizlek magamban már,
örökre. Mit jelent e szó?
Árva szerelem
emlékszik bennem,
hűségem viszi törött hajó.

Már semmi nem írja át
szavaid, és ölelésed,
csak a perc motyog,
idő mit hagyok
tompán csorogni.

Apa - 2011.01.15. 22:56
TE szólsz nekik: "Ne sírjatok!
Én már repülök...
Repülök a Mennyország kapuja felé!
Én már nem vagyok ott veletek,
De mindig veletek érzek...
Már mennem kell mert szorít az idő. Ne sírjatok!
Távolból, de örökké veletek maradok!"
Apa - 2011.01.15. 22:55
Felhővé foszlott az erdő,
söprik nyers szelek.
Heggyé tornyosult a felhő.
Hol keresselek?

Korhadt tönkön üldögélek,
nyírkos fák alatt.
Nem tudom már, merre térjek,
honnan várjalak.

Virrasztom a fák tövében
szunnyadó telet.
Éneklek a vaksötétben
lámpásul neked.
Anya - 2011.01.15. 22:53

Senki nem veheti el

Gyújtok egy gyertyát
És gondolok rád
Bárcsak itt lennél
Bárcsak tudnád
Olvad a viasz
A kanóc leég
Lelkemben bánat
S a szívem sötét
A kezed már soha
Nem foghatom
A szádat már soha
Nem csókolhatom
A szemeidbe soha már
Nem nézhetek..
De senki nem veheti el
Tőlem az emlékedet.



Anya - 2011.01.15. 22:53

Fagyott virágok átkarolnak
Kopár fekete fák rám hajolnak
A varjak a nevedet suttogják
Jó volt veled ó milyen"Kár"
Menekülök a sötétbe előled
Elsírom bánatom a temetőnek
Zokogom hogy"Hiányzol"az égnek
Milyen"Kár"hogy egyikük sem ért meg...



Apa - 2011.01.15. 22:52
Az igazi könnycsepp nem az,

Ami a szemünkből hullik,

És végigcsorog az arcunkon,

Hanem az, ami a szívünkből hullik,

És végigcsorog a lelkünkön.

Apa - 2011.01.15. 22:49

Fagyott virágok átkarolnak
Kopár fekete fák rám hajolnak
A varjak a nevedet suttogják
Jó volt veled ó milyen"Kár"
Menekülök a sötétbe előled
Elsírom bánatom a temetőnek
Zokogom hogy"Hiányzol"az égnek
Milyen"Kár"hogy egyikük sem ért meg...



Anya - 2011.01.15. 22:41
Ez a gyertya most érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben.
Ki vigyázol ránk onnan fentről,
S lelkünkhöz szólsz a végtelenből!
Apa - 2011.01.15. 22:40

Kérdi a rózsát a sírbolt:
Harmat sír rád s ím e titkolt
könnyeket hová teszed?

És ez így felel a sírnak:
Vermed mélyén holtak sírnak
a testüket hová teszed?

S válaszol a rózsa:Szálló
illat lesz belőle, illó
ámbra s mézes illatár.

S válaszol a sír:A testek
bennem mind angyallá lesznek
s vermemből mind égreszáll!

Apa - 2011.01.15. 22:36
A titokzatos égben vagy talán,
mi némán felnézünk s a szivünk fáj.
Sirunk pedig Te most fenn az égben
Már régen pihensz angyalok ölében,
Nekünk most mennünk kell tovább,
de a szivünkben vagy,s gondolunk RÁD!
Te is néha nézz le ránk s beszélgetünk
az álmok postásán át.
Szeretlek, fáj a búcsú, de remélem megérted:
Muszáj elengednem az emléked.
Hiszem, hogy még találkozunk.
Igen, egyszer még összefutunk.
Várj rám és én ott leszek,
Ott leszek veled!
Nem tudom mikor de hidd el megyek.

Anya - 2011.01.15. 22:35
Kifelé mosolygok, de belül pereg a könnyem...
Nem láthatja senki, hogy összetört lelkem!
Jókedv és vidámság mind ez csak álca,
Hogy fájó szívemet senki meg ne lássa...
Apa - 2011.01.15. 22:31
A hantot a fű, a fájdalmat meg az idő növi be. A szél elsimítja az eltávozottak nyomát, az idő meg elsimítja a szívfacsaró fájdalmat és azok emlékét, akiket nem győztek és nem is győznek hazavárni szeretteik - mert rövid az emberi élet és úgy rendelte a sors mindnyájunknak, hogy ne sok füvet tapossunk le ezen a világon.
Apa - 2011.01.15. 22:30
Kicsi drága lelkedért égjenek a gyertyák!
Csak az tudja mi az igazi fájdalom, kinek gyermekét fedi egy sírhalom!
Anya - 2011.01.15. 22:30
Egy anya számára, aki elveszítette gyermekét, az első nap soha el nem múlik. Ez a fájdalom nem fonnyad el az idővel. Hiába kopik el, hiába fakul meg a gyászruha, a szív feketesége nem oszlik el soha
Anya - 2011.01.15. 22:28
Ma éjjel álmomban levelet álmodtam
néked.
Különös levél volt, papírja, betűje
fénylett.
Csak írtam, csak írtam, már volt a levél vagy
száz sor,
de bármit akartam, mindig csak azt írtam:
Hiányzol!

Ó, mi mindent írtam, a szívem a papíron
vérzett.
- Mielőtt meghalnék, ugye hogy látlak még
Téged?!
De köztünk a távol, a szörnyű, a kegyetlen
távol,
és írtam és írtam, már több volt a levél, mint
száz sor.

Csak írtam, csak írtam, a levélből hosszú
regény lett,
már pirkadt a hajnal, míg végre a levelem
kész lett,
és olvasni kezdtem, és olvastam, olvastam
százszor,
de nem volt más írva a sok, sok papírra, csak:
Hiányzol!

Ó, Hiányzol ó hiányzol! Így sikoltott benne a
lelkem,
csak ezt tudtam írni, a tollamat bármint
vezettem,
és szememből akkor, jaj, hullani kezdett a
zápor,
a levélre hullott, és mind elmosódott a
a száz sor...

Csupán egy szó fénylett, de Te az egészet
megérted, megérted,
HIÁNYZOL!!!!!!!!!


Anya - 2011.01.15. 22:26
"Úgy fáj már minden, minden idebenn:
A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
Minden, mi általreszket szívemen,
Legyen az ember, muzsika, vagy táj,
Úgy fáj már minden, minden idebenn.

De néha egy-egy halk szó simogat,
S rejtekúton a szívembe talál,
S álomba ringatja a kínokat,
Elaltatja a múltat, s a jövőt.
Pedig be nehéz megtalálni már
Az ösvényt, a szívembe vezetőt."

Apa - 2011.01.15. 22:10
Napsugár és csillagok világa
Jó szívednek örök álmát őrzik
Tiszta lelked fönt a magas égben
A síron túl is felettünk őrködik.

Anya - 2011.01.15. 22:00
]"Mikor itt voltál, minden szép volt s tiszta,
de most sivár az élet, mert soha nem jössz vissza.
Elmentél örökre, egy jobb világba,
s én keservesen sírok a nevedet kiáltva.
Hiányzol! Ennyi jön ki szomorkodó számon,
mindent, amivel megbántottalak mélységesen bánom.
A szívem szakad meg a sírod előtt állva,
könnyem hull. de te csak hallgatsz koporsódba zárva."
Apa - 2011.01.15. 0:03
szeretlek...
Anya - 2011.01.15. 0:02
szeretlek...
Apa - 2011.01.15. 0:00
hiányzol....
Apa - 2011.01.14. 23:59
szeretlek...
Anya - 2011.01.14. 23:57
hiányzol...
Anya - 2011.01.14. 23:57
szeretlek...
Apa - 2011.01.14. 0:05
hiányzol...
Apa - 2011.01.14. 0:04
szeretlek...
Anya - 2011.01.14. 0:04
hiányzol...
Anya - 2011.01.14. 0:03
szeretlek....
Anya - 2011.01.12. 18:52
Egy gyertya most Érted égjen
ki fent laksz már a magas égben.
Ki vigyázol ránk onnan fentről
s lelkünkhöz szólsz a végtelenből.
Telnek hónapok, múlnak az évek
szeretteid Nélküled élnek
DE A SZÍVÜKBEN ŐRIZNEK TÉGED.
Apa - 2011.01.12. 18:49
Tudom, hogy senkit sem hozhat vissza a gyertyafény,
de az emlékezet, a szív megőrzi azt, akiért a gyertya ég!
Anya - 2011.01.12. 18:48
"Tudjuk, hogy nem jöhet,
Mégis egyre várjuk.
Enyhiti hiányát,
Ha álmainkban látjuk.
Az ész megérti,
De a szív soha,
Hogy egyszer majd mi is,
Elmegyünk, ahol Ő van oda.
Az élet múlik, de akit szeretünk,
Arra életünk végéig, könnyes szemmel
Emlékezünk."

Apa - 2011.01.12. 18:45
"Az égre nézek, hol egy csillag ragyog
Tudom őríznek Téged az angyalok."
Anya - 2011.01.12. 18:43
,,Nem simogat kezed, nem mosolyog arcod,
Hiába szólítunk, hangunk nem hallod,
A búcsúszó, mit nem mondtál ki, elmaradt,
de szívünkben örökké velünk maradsz.
Emléked örökké itt van velünk,
Ameddig élünk, nem feledünk.
Apa - 2011.01.12. 18:38
,,Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet,
egy simogató kéz, egy sóhaj, egy lehelet.
Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet,
amit tőlünk senki soha el nem vehet.
Te a jóságodat két marokkal szórtad,
önzetlenül adtál rossznak és jónak.
Mindig egy célod volt, a családért élni,
ezt a halál tudta csak széttépni.
Míg köztünk voltál mi nagyon szerettünk,
hiányzol nagyon, soha nem feledünk.
Anya - 2011.01.12. 18:34
Millió Csillag ragyog fent az égen,

Gyémántként szikráznak az éj sötétjében,

De egyik fénye sem csillog olyan szépen,

Mint a szeretet fénye az ember szívében!

Apa - 2011.01.12. 18:31
"...Testük a földbe, lelkük az égbe szállt,

Minket egy életen elkísér a gyász.

Emlék maradt csupán minden mozdulat,

Melyet naponta láttunk életük alatt."

Apa - 2011.01.12. 18:16
Virágerdő sűrűjében pihen egy szív csendesen. Rég nem dobban családjáért, messze vitted Istenem. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek. Akik szívből szerettek, nem felednek téged. Hiányzol nagyon!
Anya - 2011.01.12. 18:13
Fájdalom költözött örökre szívünkbe,
Nem múlik el Soha, itt marad örökre.
Itt hagytál mindent amiért küzdöttél,
Elváltál azoktól akiket szerettél.
Nincs erre gyógyir, a bánat itt van velünk,
El nem múló fájdalommal örökké szeretünk.
Apa - 2011.01.12. 18:04
Fáj, zokog a lelkem:
Kit annyira szerettem,
Már nincs mellettem. . .

Csak én maradtam,
Ki kutatja, keresi. . . !
De nem találom,
Csak a vérző helyét
A szívemben!
Kitépték belőle. . . !
Már nem nyújtja felém kezét,
Már nem érez semmit,
És nem lát senkit. . .
Lelke felszállt a mennyekbe. . .
Lassan belefulladok a könnyekbe. . .
Hiába vigasztalnak engem,
Hiszen az üresség ott marad a szívemben!
Mindig változnak a napok,
De az érzések ugyanazok;
Hiány, szeretet, fájdalom,
A soha el nem múló bánatom!
Anya - 2011.01.12. 18:03
Hiányod fájdalom, minden könny vigasz,
Örök a perc, de az élet nem az.
Minden éjszaka és hajnal véget ér,
S míg szívünk dobban, Te örökké benne élsz....
Apa - 2011.01.11. 23:47
Az a sír a temetőben, egy szomorú emlék.
Ha tehetném drága lélek, minden nap mennék.
Mit adhatok néked, gyertyát és virágot,
Te már fentről nézed az egész világot.
Anya - 2011.01.11. 23:46
"Nincs a napnak egyetlen órája,
Hogy ne gondolnék fájó szívvel reája.
Tudjuk, hogy nem jöhet mégis egyre várjuk,
Enyhíti hiányát ha álmainkban látjuk.
Az ész megérti, de a szív soha,
Ha egyszer mi is elmegyünk, ahol Ő van oda.
Az élet elmúlik, de akit szeretünk,
Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk".

Anya - 2011.01.11. 23:46
Mert messze vagy, mert messze vagy
Olthatatlan a szomjúságom,
Hangodat hogyha hallanám, nem lenne több szomorúságom!
Hogyha látnám szép arcodat, le nem venném a szemem róla,
S titkon néznélek éjjel is,
Álmodban, mikor nem tudsz róla!!
Apa - 2011.01.11. 23:45
Lehunyt pilláim mögött látlak,
Hiszen már csak bennem élsz.
A tegnapok emlékeivel,
Minden utamra
elkísérsz.....

Anya - 2011.01.11. 23:44
Vannak pillanatok, amiket nem lehet feledni,
Bárhol vagyok, ugyan úgy foglak titeket szeretni.
Nézzetek fel bátran, mosolyog az ég is...
Bennetek mosolygok tovább én is!!!!
Tegyétek szívetekre kezeteket, mely szeretettől fényesen ragyog,
Érzitek?
Ott én örökre VELED maradok!
VELED vagyok, bármit is tesztek,
És tudom, Te is mindig VELEM LESZEL!!!!!!

Anya&Apa - 2011.01.11. 23:43
Egy angyal lettél, ki fentről figyel minket.
Minden percben velünk vagy, követed a lépteinket.
A lelkünk eladnánk, hogy még szerethessünk,
Mindenünk feláldoznánk, csak egy percig ölelhessünk.
Apa - 2011.01.11. 23:42
Ott vagy minden nevetésben,
A szerető ölelésben,
Ott vagy minden hallgatásban,
A néma kiáltásban...
Minden percben és órában...
Itt vagy velünk....
Tudom!
Érzem...
Bár a szemem nem lát Téged
De a szívem érez.....
Apa - 2011.01.11. 23:42
Hiányod éget, sajogva, fájva,
Nem hozhat vissza a gyertya lángja.
Lelked velem van, arcomhoz simul,
Lábam önkéntelen is sírodhoz indul.
Visznek ők hozzád, nem nézek semerre,
Csak a temetőben, a Te drága képedre,
Sajnos csak ott láthatlak már Téged,
De mindig velem lesz drága emléked.

Anya - 2011.01.11. 23:41
Ott vagy minden nevetésben,
A szerető ölelésben,
Ott vagy minden hallgatásban,
A néma kiáltásban...
Minden percben és órában...
Itt vagy velünk....
Tudom!
Érzem...
Bár a szemem nem lát Téged
De a szívem érez.....
Anya - 2011.01.11. 23:40
Gyertyákat gyújtunk és mécseseket,
Ezek a fények világítsanak Neked.
Örök világosságban, békességben nyugodj,
Soha el nem felejtünk, biztosan tudod!

Apa - 2011.01.11. 23:40
A neved a szél simítja egy táblán,
Az örök kék ég alatt az örök magány.
De mégis bennünk élsz tovább,
Mert az emlék erősebb, mint a halál!!!!!

Apa - 2011.01.11. 23:35
Hosszú útra ment és csillagok vezetik,
Vezetik útját amíg csak álmodik.
Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép,
Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él.
Súgják meg a csillagok üzenetünk, hogy NAGYON SZERETJÜK,
Mondják meg azt NEKI, hogy SOHA NEM FELEDJÜK!!!

Anya - 2011.01.11. 23:32
Szíved megpihenni tért ott lent a mélyben,
Lelkedre angyalok vigyáznak fent az égben.

Apa - 2011.01.11. 23:31
Hiány talán az ami itt legbelül van
üres érzések, s fájdalmak.
Valami hiányzik, egy érzés, egy kép
mely jelenlétében megszűnne a szenvedés.
De fájdalmad nem mutatod, mosolyogsz
szemedben könnyek csillognak
mégsem mutatod.
Jó ez az álarc, bevált trükk
senki sem tudja mi zajlik ott legbelül.
Mikor boldognak tűnsz
akkor legnagyobb a kín,
mikor szád nevet a szíved sír!
És elvérzik ott belülegyedül.

Anya - 2011.01.11. 23:23
Ez a legnagyobb fájdalom, mi engem érhetett.

Istenem, segítsd Őt, csak erre kérlek!

Légy Vele, óvd, vigasztald, öleld át helyettem,

Istenem! Te tudod, hogy mennyire szerettem

KERESZTAPA - 2011.01.11. 19:45
HIÁNYZOL NAGYON
Anya - 2011.01.10. 23:59
szeretlek...
Apa - 2011.01.10. 23:58
szeretlek...
Anya - 2011.01.10. 23:57
szeretlek...
Apa - 2011.01.10. 23:56
hiányzol...
Apa - 2011.01.10. 23:56
szeretlek...
Anya - 2011.01.10. 23:55
hiányzol...
Anya - 2011.01.10. 23:55
szeretlek...
KERESZTAPA - 2011.01.09. 17:06
Köszönünk mindent, amit te adtál,
De az életed elvették, ezért te meghaltál.
Annyi szép dolog várna még rád,
de csak ábránd, mert nem vagy már.

Örülnénk, ha itt lennél velünk,
beszélnénk és jó lenne a kedvünk.
Most mindenki sír, mert elmentél,
csak emlék maradtál pedig kellenél.

Érted sírunk át minden éjszakát,
sose fogjuk érteni isten égi szavát.
Miért tette ezt velünk?
pedig mi igazából szeretünk!
Anya - 2011.01.09. 16:26
Milyen kegyetlenül kopognak a szavak,
ahogy kimondjuk: Nincs.
Nincs, és nem is lesz már soha többé.
Nincs, mert a Van az pusztán csak hátratekintés,
kétségbeesett ragaszkodás egyre távolodó,
letűnt idők emlékeihez.

Zsigerekig hatol a fájdalom,
hogy a jelen a Nincs,
a jövő a Nincs, az élet a Nincs, s a
Van valahol nagyon messze lebeg.
Valahol ott a végtelenben,
a másik országban,
ahová egyszer mindnyájan bebocsátást.
Nyerünk.

Bebocsáttatást kérünk és remélünk,
hogy megszabaduljunk a Nincs terhétől,
és mint kis hajó a csituló tenger lágy hullámain,
ringatódzva megpihenhessünk végre a Van örök világában.
Apa - 2011.01.09. 16:25
Életem része volt Ő, célja és öröme,
Nélküle sötét van, a nappal is fekete.
Kegyetlen a fájdalom, az egekig ér,
Kérlek téged Istenem, szeresd őt,
Úgy mint ahogyan én!
Anya - 2011.01.09. 16:24
Nehezen telnek a percek nélküled,
Nehezen viselem, hogy nem vagy itt velem.
A percekből órák lesznek, az órákból évek,
S a hiányod lassan egy örök élet.

Anya - 2011.01.09. 16:23
Látlak, látlak mindig magam előtt
Visszafordítani nem tudom a múló időt.
Ami volt, csak emlék, az én emlékem
Léted már csak emlék az én elmémben.
Hasztalan az imám és minden könnycseppem
Senki nem figyel rám, még az Isten sem.
Tudom e földön nem látlak már soha
Csak az álmaim hozhatnának vissza.
De hátha meghallgatnak mégis az égiek
S megszánnak, ha látják mennyire szenvedek.
Apa - 2011.01.09. 16:22
Gyertya, gyertya, gyertya lángja,
Vidd üzenetem a Mennyországba.
Mond meg Neki, hogy szeretem,
Nélküle nincs már életem.
Feledni nem tudom, üres kopár minden napom.
Édes kicsi lelked várom, figyelem a gyertyalángon.
Üzensz tudom, csak nem értem, szememben a könnyek égnek.
Kik szerettek nem felednek, ők kik sokat emlegetnek.

Anya - 2011.01.09. 16:22
Lehunyt pilláim mögött látlak,
Hiszen már csak bennem élsz.
A tegnapok emlékeivel,
Minden utamra elkísérsz.
Hogy hiányzol a napjaimból!
Fájdalom-út vezet Hozzád,
És könnyeimmel öntözöm meg,
Azt az egy szál rózsát.
Anya&Apa - 2011.01.09. 16:21
Drága Lányom, halott szegény,
meghalt bennem miden remény.
Ily korán elveszteni,
miért kellett eltemetni?
Kit annyira szeretünk,
ellene nem tehetünk.
Földön jobb gyermeket nem ismertem,
vissza mégsem kérhetem.
Remélem,hogy odaát,
sokkal jobb a világ.
Ezerszer boldogabb legyen,
mint ezen a helyen.
mióta ott van a túloldalon,
Ő lett az őrangyalom.
Anya - 2011.01.09. 16:20
Hulló könnyekkel állok sírod felett,
a koporsó bezárta legdrágább kincsemet.
Megállt egy szív, mely élni vágyott.
Csak az idő múlik, feledni nem lehet.
Nehéz az életet élni nélküled.
Felejteni téged soha nem lehet.
Ha a bús napjaim le fognak telni,
Oda vágyom hozzád megpihenni.

Apa - 2011.01.09. 16:19
Emléke él és élni fog
míg az én szívem e földön még dobog,
Őrzöm a képét, a mosolyát,
a hangját, s minden gesztusát.

Őrzöm a mozdulatait,
mely bennem él mind a mai napig,
Őrzöm a felém közvetített gondolatait,
a nekem elsuttogott szavait.

Mert nem halt meg ő,
még mindig él nekem
csak messze távozott,
hol meg nem érinthetem.
Anya - 2011.01.09. 16:18
A valóságtól távol, a nagy messziségben;
A csillagok közt a fényességben.
Egy valós világ; ahol jártam;
Ahol szívem mindig, meg nyugvást találhat.

Illatodat közel éreztem, s felhőként borítá be a lelkem.
Puha kezeiddel érintettél. Átkaroltál, s megöleltél.
Én könnyes, szemeimmel, szemeidbe néztem;
S csak suttogásod, járta át a szívem.

Nyugodj meg, Ne sírj! Suttogtad, hogy nyugodjak
Hallom.. gyengéd.. édes.. és kedves.
Én csak néztelek, mélyen a szemeidbe;
S csak akkor láttam meg, azt, amit kerestem.

A titkot, a Te kincsedet.
Amit a Szívembe zárok örökre.
A szád mosolyra húzódott, a könnycsepp az arcomról;
A testedre hullott. Éreztelek mindened, Téged!

A szívem meg nyugodott, a testem a karjaidban pihent.
De hírtelen vége lett, s szertefoszlott minden!
Az illatod a suttogásod, az ölelésed.
Egy gyönyörű álom, amiben titkodra lelhettem.

Apa - 2011.01.09. 16:18
Világ voltál szívemben,
csillaggal teli égbolt,
kitöltötted lelkemet,
s mosolygott a vén Hold.

Te voltál a mindenem
a szemem csillogása,
de elmentél,elhagytál,
most könnyes ragyogása.

Csillagtalan éjszakák
a nappalok is nékem,
emlékek közt vergődöm,
csak ennyi lett a részem.

Felemelem fejem,
úgy próbálok járni,
hazudok a szívnek,
hogy ne tudjon fájni.

Apa - 2011.01.09. 16:16
Téged látlak a felkelő napban,
A Te hangodat hallom,egy csöndes madárdalban.
Téged látlak egy távoli hegyben,
Egy fényes napsugárban,egy hűvös esőcseppben.
Te vagy a falevél,mit felkap a szél,
Te vagy a szél,mi az arcomhoz ér.
Ott vagy egy dalban,egy névben,egy hangban,
Hallak a csöndben,hallak a zajban.
mindig Téged látlak,mikor fénylik a szemem,
S ha álomba merülök,újra Te vagy velem.
mindig közel vagy,mégis oly távol,
Én tudom egyedül,MENNYIRE HIÁNYZOL !!!

Anya - 2011.01.09. 16:16
Fáj az emlék, mégis öröm.
Álmaimban minden percet veled töltök!
Adj még egy percet, hogy megértsem mit érzek,
Adj még egy percet, kérlek várj!
Adj még egy percet, hogy elmondhassam,
Hogy mennyire fáj!
Nyikorog egy ajtó, mennydörög az ég,
Fekete rózsákat gyilkol meg a jég,
Körbevesz egy szoba, velem együtt sír,
Vissza nem jössz soha, mert takar egy sír...
Szeretet lángja, melyet gyújtok most én.
Neked gyújtom már réges-rég.
Itt vagyok, hozzád jöttem,
hogy fejemet lehajtsam előtted.
Könny csorog a gyertyámon a lángnyelv is sír, s sajog.
Tűzfénye tudatja veled, eljöttem, itt vagyok.
Melegséget hoztam, szeretetem jelét!
Könnyes szemmel nézem, ahogy a gyertyám érted ég!
Imára kulcsolom kezem, és magamban rebegem:
Örök világosság fényeskedjék neked.
Szeretet lángja, mely most ég.
Most még fájóbban a sajgó lelkembe ég.
Anya - 2011.01.09. 16:15
Csupa gyász a világ,
csupa keserűség,
körülnéztem, tudom már.
Ami ma megrémít,
holnap tán megbékít,
nem vigasz a tudomány,
csak eltompít; még a
fájdalom is rég a
kitaposott úton jár.

Csak épp felmutatta,
aztán visszalopta
a lét szertelen keze;
nem hiszem el mégsem,
hogy elmúlt egészen,
a nemlét csak jelmeze;
itt van tudatomban:
itt volt, tehát itt van,
a halálhoz nincs köze.

Csak annyi, hogy míg mi
elfelejtünk sírni,
bensőnkben a csend ásít,
arcunk összeomlik,
ráncba süllyed, romlik
szemünk, fogunk elvásik,
a munka szétszabdal
és minden új nappal
helyünkbe lép egy másik,

addig ő romlatlan,
marad másítatlan:
önmagának jelképe,
hogy a sírig lássák
minden szép vonását,
nincs iram, mely eltépje;
így rajzolja végkép
változatlan képét
a változók lelkébe.
Apa - 2011.01.09. 16:14
Gyermekem helyett,

Keresztet adtál Istenem.

Te tudod miért a szenvedés,

Te megmutattad az utat,

Utat a feltámadás felé.

Én is erős leszek,

Kitartok a feltámadásig,

A találkozásig,

Az igaz boldogságig,

Hogy Gyermekem

Visszaadd!

Anya - 2011.01.09. 16:14
Minek szeretni,ha egyszer mindennek vége?
Minek örülni,ha egyszer úgyis vége?
A szeretet,az öröm elmúlik,
csak a fájdalom,ami nem múlik.
A fájdalom,amit a halál okoz,
mert elvitt magával egy áldozatot!
Egy áldozatot,aki nem várta,
egyszer csak magával rántotta!
Hiába szeretett,
s Őt hiába szerették,
el kellett engedjék!
Anya - 2011.01.09. 16:11
Kettétörtem, s elvesztettem a szívem egy darabját,
S bármerre keresem, nem találom a párját.
Hiába kutatom, nekem már nem jár nyugalom,
Néhány boldog évért örök szenvedés a jutalom.
Ez volt minden, mi nekem juthatott,
Porrá alázva a földig sújtott az Égi Hatalom.
Apa - 2011.01.09. 16:11
Megygyújtok egy gyertyát Érted,

S közben azt kívánom, legyen

Nagyon Boldog mostani Életed.

Kérem a jó Istent , és az Angyalokat,

Segítsék mennybéli sorsodat.

Legyen minden pillanatod vidám és Boldog,

Ott már nem lehet semmi gondod.

Kiket itt hagytál, mindenki szeret,

S ez a szeretet Téged boldoggá tehet.

Ez másképp nem is lehet, hiszen Téged ,

Nagyon sok ember SZERET!!!!!!!!!!!!!

Teljes szívemből kívánom, hogy legyen nagyon Boldog a Mennybéli Életed !

Anya - 2011.01.09. 16:10
Emlékeiden merengve
nekem te határozod meg az idő múlását!
Amikor rád gondolok, úgy érzem megáll az idő.
Bármit is csinálnék, bármit is tennék,
nem lenne értelme, mert nincs idő ha rád gondolok.
Mintha egy fekete szobában lennék,
ahol nincs fény, nincs hang, nincsenek ízek,
nincs semmi csak a te emléked!
Téged látlak meg a sötétben,
alakod megjelenik a szemem előtt
és minden tiszta lesz!
Ez teszi széppé azt a szobát.
Most, ebben a pillanatban érzem,
hogy az emléked örökké bennem fog élni.
KÖSZÖNÖM NEKED!
Apa - 2011.01.09. 16:10
Nincs idő! Nincs jelen, se múlt, se jövő!
Csak érzelmek, érzések, és emlékek vannak
és az ember ebből táplálja magát.
Nincs jelen, csak a másodperc törtrészeként átélt múlt.
A múltat azt nem az idő múlása határozza meg,
hanem a megszerzett emlékek,
amik lehetnek jók vagy rosszak.

Apa - 2011.01.09. 16:09
A mai nap teljesen más,
lelkünket mélyen megérinti a gyász.
Szeretteink a földben nyugszanak,
nekünk pedig könnyeink hullanak.
Kiket éveken át annyira szerettünk,
nem lehetnek többé soha már mellettünk.

Testük a földben, lelkük az égbe szállt.
Minket egy életen át elkísér a gyász.
Emlék maradt csupán minden mozdulat,
melyet naponta láttunk életük alatt.

Elhagytak minket mindörökre már,
s helyettük ránk csak egy sírhalom vár.
Kőbe vésett név, mi utánuk maradt, s vele egy szomorú, gyászos hangulat.

Tudjuk, hogy születtünk, élünk s meghalunk,
felfogni oly nehéz, hogy halandók vagyunk.
Halandók e Földön, vendégek csupán,
más világba lépünk a földi lét után.
Oda, hol ők vannak, kik elhagytak minket,
fájdalmat és gyászt a lelkünkre hintve.

Ezer mécses lángja lobban most a szélben,
így emlékszünk rájuk fájón minden évben.
Tegyük össze kezünk gyertyák fénye mellett,
kérjünk nyugodalmat nékik, s békességet.
Emlékezzünk rájuk örök szeretettel,
emlékük él bennünk most és mindörökre.

Apa - 2011.01.09. 16:07
#446 | ancus56 - 2009.10.14. 11:13:45
Csendes pillanatok emléke éget.
Apró gyertyaláng vetít egy képet.
Pislákol, kialszik, megragad, nem ereszt.
Hiányzol, s Te mégsem tudhatod meg ezt.
Anya&Apa - 2011.01.09. 16:02
Ugye tudod, hogy szeretlek, mert ajándék, mi voltál.

Felriadok esténként és úgy érzem, hogy szóltál.

Én még nézem az ajtót, várom, hogy belépj rajta.

Csak a keserűség, mi a szívemet marja.

A szép emlékek, mint a könnyek, az út porát mossák, nincsen ima,

Nincsen Isten, ki nekem őt visszaadja...

Anya - 2011.01.09. 16:00
Búcsúzóul

A múltba visszatekintek, s valami fáj,
keresek valakit, aki nincs velem már.
Nélküle más az életem,ez sokszor fáj,
elment, itt hagyott, de valahol vár.

Titkokat őrzök, csendben emlékezem,
tudom milyen volt ha fogta a kezem.
Éreztük egymás szívének dobogását,
nem akartuk soha ennek elmúlását.

Csend borult az egykor vidám házra,
bezárult egy ajtó, lelkem olyan árva.
Kitekintek néha a zárt ajtók mögül,
látni akarom, de ez nem sikerül.

Pedig ott van,s gyakran oly közel,
emlékfelhőn jön, s azon is megy el.
Csillagpor hullik a felhő nyomában,
hullócsillagok közt, lelkem udvarában.

E csillagporból csillag nem születik,
de lelkünk emlékeimben újra találkozik.
Gondolatban ismét fogjuk egymás kezét,
vársz, várlak, s újra együtt leszünk.

Apa - 2011.01.09. 15:59
Sóhajom az égre száll, de senki nem felel.
Hová lett a szó? Nem üzen a száj, hogy így van, nem érthetem.
Nem oly rég itt volt velünk, most hívja a végtelen.
Üres lett a ház, nem láthatja szem, csak szívembe rejthetem.
Szállj, nyugalom vár Rád, a lelkünk összeér.
Szállj, dalaink szárnyán a békesség zenél.
Ma Csöndvilágba érkezel, hol nincs könny és fájdalom.
Fáradt lelked ott végre megpihen, béke vár, s nyugalom.
Hát ne bántson bús sóhajom!
Szállj, nyugalom vár Rád, a lelkünk összeér.
Szállj, dalaink szárnyán a békesség zenél.

Apa - 2011.01.09. 15:58
Szeretet lángja melyet gyújtok most én.
Neked gyújtom már réges rég.
Itt vagyok,hozzád jöttem,hogy fejemet lehajtsam elötted.
Könny csorog a gyertyámon a lángnyelv is sír,s sajog.
Tűzfénye tudatja veled eljöttem,
Itt vagyok.
Melegséget hoztam,szeretetem jelét!
Könnyes szemmel nézem,ahogy a gyertyám érted ég!
Imára kulcsolom kezem és magamban rebegem:Örök világosság fényeskedjen neked.
Szeretet lángja mely most ég.
Most még fájóbban a sajgó lelkembe ég.

Nagyon Szeretlek, Hiányzol!
Anya - 2011.01.09. 15:57
Nehéz teher van vállamon
Mióta elmentél, társam a fájdalom.
Szívemben átvette helyedet
De nem ad éltető meleget.

Leghőbb vágyam, hogy utánad rohanjak,
Fájó sebeimre enyhülést kapjak.
De saját életem ellen nem tehetek,
Így csendben várom, míg rólam is így döntenek.

Várom a napot, mikor meghalok
S akit szeretek újra láthatok.
Várok, míg kegyes lesz hozzám a sors
S megváltásként egy halálra vágyó életet kiolt.

Apa - 2011.01.09. 15:57
Volt egyszer egy mese,
nem mondták el végig.
Nem jutottak tovább,
csak a közepéig.
Beleszólt a végzet ebbe a mesébe,
mikor a legszebb volt,
akkor hagyták félbe...
Anya - 2011.01.09. 15:56
Az ember nem akkor hal meg igazán,
ha lehunyja a szemét,
hanem akkor,ha elveszíti élete értelmét!

Apa - 2011.01.09. 15:56
;.kezemben vigasz virág, csokorba hozom neked
de ha akarod, elédrakom azt a hegyet

ligetet, napot, holdat, csillagot, vagy a csendet
cseppjéig iszom a folyót, fenyítem a tengert
hátamra zsákként veszem bánatod, csak megpihenj
holnap már mosolyogj, a Mindent is elviszem
az időt visszafordítom, ujjammal csettintek!
nézd! fényt varázsolok, lábujjra állva keringek!

szívem szakad meg érted, nagyon fáj
kezemben csokor virág, neked hozom....
Apa - 2011.01.09. 15:55
Megcsillan egy könnycsepp fájdalomtól égő szememben,
Nincs és nem is lesz olyan nap,hogy ne jutnál eszembe!

Anya - 2011.01.09. 15:54
Messze távol Tőled szomorú az élet,

Szívem azt súgja látni szeretnélek!

Ha valaki szeret, én szeretlek Téged!

Ha valaki szenved, én szenvedek Érted!
Apa - 2011.01.09. 15:54
Gondolni sem tudok másra,
Csak hogy őrülten hiányzol,
szememből a könny csak halványan szivárog.
Nem tudom miért hisz szeretlek téged,
Hiszem és tudom hogy te is ezt érzed.
De mégis úgy érzem:
Feladnék mindent csak azért hogy lássalak,
Hogy tested köré fonhassam a két karomat,
Hogy ölelhesselek,
És el sose engedjelek.
Állj meg kérlek várj,
Csak egy csók,
Egy rövid vallomás,
Mi elmondhatná:
Hogy mennyire szeretlek,
Hogy én érted bármit megteszek,
Most szólj rám,
Ez itt nem a valóság,
Szólj rám
Ez csak egy érzelem világ.
Majd ha elmúlik mi jó,
Majd megszűnik a szó,
Ami ki nem mondható.
De míg él bennünk a vágy,
Az érzés, mely csakis rád vár,
Ezek csak egyszerű sorok,
Ennél többet tenni nem tudok,
De ha nem másképp hát így,
Elmondom neked,
Mert most másképp nem lehet,
S most belülről egy hang szól,
csak annyit mondogat:
HIÁNYZOL!

Anya - 2011.01.09. 15:53
Köszönöm, hogy éltél és szerettél,
nem hagytál itt, csak álmodni mentél.
Szívemben itt él emléked Örökre
Ha látni akarlak felnézek az égre.
A csillagok útján utazol tovább
ott várj rám, ha az én időm is lejár!
Anya - 2011.01.09. 15:50
A titokzatos égben vagy talán,
Mi némán felnézünk, s a szívünk fáj.
Sírunk, pedig Te most fenn az égben,
Már rég pihensz angyalok ölében.
Nekünk most mennünk kell tovább,
De a szívünkben vagy, s gondolunk Rád!
Te is néha nézz le ránk,
S beszélgetünk az álmok postásán át.
Apa - 2011.01.09. 15:49
Anya dehogy hagytalak Én el,
Lábam kicsit távolabb lépdel.
De így elérlek kezemmel
Átölellek,amikor kell.
Másfelé nézek a szememmel,
De mindig látlak a lelkemmel.
Haza jövök,ha szád kérlel,
Anya dehogy hagylak Én el!
Apa - 2011.01.09. 15:48
Mondd, Uram,
lehet-e még,
hogy minden megkövült fájdalom,
ami már rég a lelkembe égett,
egyszer majd könnyűvé válik?
S nem úgy, hogy valaki lelkébe
terhemet átrakom,
mint szekrény mélyéről
sok megunt, ócska kacatom,
végül egy avitt nejlonzsákba,
koldus-szegény éhezők számára
kis ételmaradékkal
összepakolom
- nem, nem így akarom!
Hanem e súlyos terhet
- összes kínomat,
s minden kőnehéz bánatom,
ha túlcsodul már,
mint telt kehelybe öntött bor,
vagy szomjúzónak szánt
tiszta víz,
mit nem fogad be már a megtelt pohár -
lebegő létem végén
- talán bőséges, langy eső után,
egy napfényes hajnalon -
ébredő színes szivárvány-hajlaton
lenyomatként,
mosolyokért,
magam után hagyom.
Anya - 2011.01.09. 15:48
Tudom:
lehunyt szemeddel most is engem nézel,
dermedt kezeddel most is engem érintesz,
sápadt-viasz fényű leplet takarsz rám,
most is engem óvsz - mint mindig -
egész életedben!
Szelíd szíved csendje
némaságot parancsol a számnak...
tested mozdulatlanságától távolabb
húzódik tőlem a tér...
Nem szólsz -
nem válaszolsz -
nem kérdezel...
az emlékekből kell kiolvasnom feleleted,
hogy miért két marékkal szórtad a szereteted,
ott, hol libegő mérlegen
sosem volt egyensúly...

Megáldalak!
Ezerszer megáldalak mindenért!
Amiért tartást adtál életemnek,
Örök tartalmat emlékeimnek...
Áldalak a gyönyörű-mesés színekért,
Áldalak és szeretlek,
Drága kicsim mindenért!

Tudom!
Perzselő emlékekkel hiába
melengetem szívem,
mert a Nap - mely magad voltál! -
többé nem ragyog rám...
de lelked-szíved
nekem végtelen ölelés,
nagyon fáj!
hogy nem mondhatok mást
csak ennyit:

ÖRÖKKÉ SZERETLEK ÉN!!!!!
Anya - 2011.01.09. 15:47
Köszönöm a Tőled kapott sok szépet,
Köszönöm,hogy voltál nekem,
Köszönöm,hogy én lehettem az Édesanyád!!!!
Anya - 2011.01.09. 15:46
Álom...
Tegnap álmomban meglátogattál,
Könnyes szemmel megsimogattál.
Arcod kissé hűvös, de szeretetteljes volt,
Bársonyos hangod hozzám angyalian szólt.

Azt mondtad boldog vagy, de hiányzom Neked,
S e szavaid álmomban is jól estek.
Egy vakító fény közelített feléd, egy hang
szólított Téged: "Jöjj vissza közénk!"

Sírva, könyörögve kérleltelek, ne hagyj el,
Válaszra sem volt idő, mert az álmom lassan letelt,
"Csak még egy percre"- mondtad a fénybe nézve,
S hideg ajkad homlokomhoz érve:
Egy nagy csókot leheltél szívembe.
Apa - 2011.01.09. 15:46
Nincs idő! Nincs jelen, se múlt, se jövő!
Csak érzelmek, érzések, és emlékek vannak
és az ember ebből táplálja magát.
Nincs jelen, csak a másodperc törtrészeként átélt múlt.
A múltat azt nem az idő múlása határozza meg,
hanem a megszerzett emlékek,
amik lehetnek jók vagy rosszak.
Emlékeiden merengve
nekem te határozod meg az idő múlását!
Amikor rád gondolok, úgy érzem megáll az idő.
Bármit is csinálnék, bármit is tennék,
nem lenne értelme, mert nincs idő ha rád gondolok.
Mintha egy fekete szobában lennék,
ahol nincs fény, nincs hang, nincsenek ízek,
nincs semmi csak a te emléked!
Téged látlak meg a sötétben,
alakod megjelenik a szemem előtt
és minden tiszta lesz!
Ez teszi széppé azt a szobát.
Most, ebben a pillanatban érzem,
hogy az emléked örökké bennem fog élni.
KÖSZÖNÖM NEKED
Apa - 2011.01.09. 15:45
Álmodjál szépeket,
Angyalok szárnyain lépd át a kék eget,
ott megfogják majd két kezed, és
kísérnek ameddig csak engeded.
Angyalaid vigyáznak terád,
és elhoznak neked pár boldog órát.
Álmaid tengerén boldogan hajózhatsz,
Vágyaid szigetére be-be kukkantasz,
Tested egyszer csak csendre vár,
Az álmok, a vágyak sem kellenek már,
Csak a csend, a gondtalan pihenés.
Nyugodtan, békésen pihenhetsz,
hisz itt vagyok,
fogom a két kezed.
Anya - 2011.01.09. 15:45
Imára kulcsolom gyenge kezem,
Mert ez az, ami itt maradt nekem.
A hit, hogy ma már egy jobb világban él,
S hogy könnyeim utána viszi a szél.
A hit, hogy hallja minden halk szavamat,
S hogy látja még minden mozdulatomat.
A hit, hogy távolról vigyáz most rám,
S ha eljön az éjjel, eljön Ő is vissza hozzám.
Nagyon nehéz....de ez így lett megírva.
De kérdem én: Kinek volt ehhez joga?
Kinek volt joga ily szörnyűséget tenni?
Kinek volt joga Őt idő előtt szeretteitől elragadni?
Ki ez a kegyetlen erő, ki a sors könyvét megírta?
És aki írta, honnan tudja, hogy helyesen írta?
Imára kulcsolom kezem, hisz kérdéseimre úgysem jön válasz soha.
Csak bízom, hogy minden perc mit megélek, még Ő is látja.
Bízom, hogy nem ment Ő olyan messzire,
S itt van velem, ha szükségem van közelségére.
Bízom, ha leszáll az éj, s fejemet álomra hajtom,
Álmaimban Őt mindig megtalálom.
Ott nem történt semmi rossz, élünk tovább csendben,
S azt remélem, hogy az álmom az én igazi életem.
Imára kulcsolom kezem, s bízom, hogy csak álmodom,
S életemben Őt újra, ha felébredek, megtalálom...
Anya - 2011.01.09. 15:44
Amikor erre jön:
virágok, nyíljatok előtte ki.
Pacsirták: énekeljetek!
Patakok: csengjetek, nevessetek!
Galambok: búgjatok!
A nagy mező dallal legyen tele,
és napsugárral, fénnyel, szerelemmel,
csak tavasz legyen akkor és kacagás,
szemeinkben ne lásson könnyeket.....
Erdők, rétek, mezők:
terítsetek eléje szőnyeget!
Apa - 2011.01.09. 15:44
Forró könnyeim mély utat vájnak arcomon,
s nem törli már le hűs kezed.
Csak a vak félelem lóg a falakon,
és eltűnik köztük alakom.
Nélküled.

Karjaim helyett, szívem percenként átkarol.
Képzelt árnyadba kapaszkodom.
De tűnő kezed a semmin áthatol
s már csak a nem igaz látható.
Nélküled.

Szétfoszlottak a múltban szőtt törékeny vágyak,
s eltűnök én is a semmiben.
Előtted állva engem csak vádak,
és nem ölelések várnak.
Nélküled.

Összeforrt tükreimben a régi arc,
visszanéz rám... majd sírni kezd.
Sima üvegén egy hajszálnyi karc
jelzi, hogy nekem: élni harc.
Nélküled.
Apa - 2011.01.09. 15:43
Hófehér galamb szeretnék lenni,
Egy szép pillanatban hozzád repülni.
Némán elkísérni felhőkön át,
De a mennyország kapuját nem léphetem át.
Szeretném szemed cinkos mosolyát még egyszer látni,
És elmondani, mennyire tudsz hiányozni!"
Apa - 2011.01.09. 15:43
Az idő múlik,a fájdalom csak nő,
Nem hoz enyhülést a múló idő.
Sírodra hiába visszük a virágot,
Veled együtt temettük el az egész világot.
Apa - 2011.01.09. 15:42
A szomorúságot nem lehet leírni,
nem lehet mondatokba foglalni,
mert a fájdalmat,s a bánatot,
csak belül lehet érezni.
Anya - 2011.01.09. 15:42
Édesanyák drága édesanyák,
Hogy bírjuk ki gyermekeink hiányát?
Kedves mosolyukkal elbűvöltek minket.
Nem jönnek már köszönteni többet!
Várjuk éjjel nappal,hátha bekopognak,
Nevetnek és megvigasztalnak......
Ez már csak egy álom,de mire felébredünk,
Keserűség fogja el a szívünk.
Vasárnap - vasárnap szomorú vasárnap.......
Anya - 2011.01.09. 15:41
Arra született, hogy kisgyerek legyen,
Anyja mellett játsszon hosszú éveket.
Arra született, hogy felnőtt is legyen,
S megértse a szóból azt, hogy mit tegyen.
Végül arra jött ő, e furcsa világra,
Hogy elhiggye azt, hogy nem él hiába.

Arra született, hogy megszeressétek,
Megszeresse ő is azt, akit lehet.
Arra született, hogy boldog is legyen,
Életéből egy új élet szülessen.
Ő nem arra jött e furcsa világra,
Hogy belehaljon abba, hogy élt a világban.
Anya - 2011.01.09. 15:40
Álmaimban itt vagy velem
Itt vagy minden szívverésben,
A ragyogó csillagokban,
Itt vagy a Hold sugarában,
A hidegben, a homályban,
Itt vagy velem hóban, fagyban,
A felhőkben, madárdalban,
Itt vagy velem fényben, árnyban,
A záporban, a viharban,
Itt vagy a szellőben, forró nyárban,
Őszi arany lombhullásban,
Itt vagy minden mozdulatban,
A tegnapban, a holnapban,
Itt vagy minden gondolatban.
Itt vagy velem álmaimban....
Apa - 2011.01.09. 15:40
Mit tegyek,ha megöl a hiánya,
Mit tegyek,ha szívem ég de hiába,
Mit tegyek,ha nélküle üresek a napok,
Mit tegyek,ha mindennap róla álmodom,
Mit tegyek,ha mindenről ő jut az eszembe,
Mit tegyek,ha fényképét nézem könny szökik szemembe,
Mit tegyek?Valaki mondja meg mit tegyek?
Hisz emléke nélkül egy napot sem élhetek meg ...!
Apa - 2011.01.09. 15:38
Mit tegyek,ha megöl a hiánya,
Mit tegyek,ha szívem ég de hiába,
Mit tegyek,ha nélküle üresek a napok,
Mit tegyek,ha mindennap róla álmodom,
Mit tegyek,ha mindenről ő jut az eszembe,
Mit tegyek,ha fényképét nézem könny szökik szemembe,
Mit tegyek?Valaki mondja meg mit tegyek?
Hisz emléke nélkül egy napot sem élhetek meg ...!
Apa - 2011.01.09. 15:36
Gyönyörű szép csillagok ragyognak az égen,
Hisz'meghalt valaki,nem is olyan régen.
Nem volt semmi bűne,szeretett ő élni,
Volt barátja,családja,nem volt oka félni.

Miért is félne valaki,aki a légynek sem árt
Olyan volt mint egy angyalka,aki a földön járt
Törékeny kis angyal,barátságos lélek,
Elfeledni nem lehet,ameddig csak élek.

Megtörten ücsörgök,nem értem az egészet
Hogy vihet el mindent a keserű enyészet
Tegnap még a vidámság zengte be a házat,
Most marad a könny és a mérhetetlen bánat.
Anya - 2011.01.09. 15:36
Egy anyának nem fájhat semmi, sose lehet elcsüggedni.
Mindig talpon kell maradni, kifelé szépet mutatni...
Fájdalmunkat eltitkolni, temetőn bandukolni.
Sírunk,s közben elhallgatunk, jaj ne hallja más a hangunk.
Mit mondana? Kinevetne fájdalmunkon? Elérzékenyülne.....
Nem érezheti ezt más, csak akinek szívét szorítja a gyász!
Apa - 2011.01.09. 15:35
Az égre tekintve látom az arcod,
egy új világ vár de várom a harcot.
Hogy veled lehessek de nem érhetlek el,
repülnék veled a végtelenbe fel.
Átölelnélek egy édes angyalként,
hiányod érzem és fáj a sok emlék.
Rám néztél mint egy ragyogó csillag,
de érzem a távolból mindig velem vagy.
Anya - 2011.01.09. 15:34
Oly hirtelen mentél el még fel sem fogtam,
Hogyígy lesz vége sose gondoltam
Fáj ez az egész és csak sírni vágyom
Bárhogy szeretném nem jön egy álom
Amiben újra együtt vagyunk Te és én
Nem gondolunk rá mi lesz a legvégén
Újra mosolyogsz és nevetünk mindenen
De ez már nem lehet,ezt csupán képzelem
Örökre szívemben leszel,sosem feledlek
Amíg csak élek SZERETLEK.
Anya - 2011.01.08. 21:26
Tudjuk, hogy nem jöhet , mégis egyre várjuk
Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk...
Az ész megérti, de a szív soha,
Hogy egyszer majd Mi is elmegyünk,
ahol Ő van oda.
Anya - 2011.01.08. 21:21
"Számunkra Te sosem leszel halott,
Örökké élsz, mint a csillagok."
Apa - 2011.01.08. 21:20

Akinek az élet
töviseket adott,
Akinek szemében
gyászoló könny ragyog.
Akit bűne követ,
mint homályos árnyék,
Ebben az életben
vajon mire vár még?!

Súlyos az éjszaka,
fénytelen a nappal,
Telve az élet
gyásszal és panasszal.
Ki fényt keresett
sűrű-sötét éjben.
Most még megpihenhet
Jézusunk ölében.
Anya - 2011.01.08. 21:18
Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad,
Nincs felettünk hatalma a sírnak.
Örök az arcod, nem száll el a szavad,
Minden mosolyod a lelkemben marad.
Temethet a halál, pusztíthat vízözön,
Élsz a Szívemben örökre, ezt is köszönöm!
Apa - 2011.01.08. 21:13
"Fekszem egy álomszép réten
s körülöttem táncolnak az angyalok...
szaladnék feléd, sietnék hozzád,
de sajnos már nem tudok,
ha majd leszáll az éj, válassz
magadnak egy szépen fénylő csillagot...
az a fénypont vigyáz majd rád...
ha hiszed azt, hogy ott vagyok..."

Anya - 2011.01.08. 21:12

Áld meg Istenem a földnek minden porszemét,

mely takarja drága kislányunk sírhelyét!

Kérünk Téged, fogadd kegyelmedbe,

S óvjad, féltsed lépteit mindörökre !
Anya - 2011.01.08. 21:08
Minden percben, minden pillanatban
Itt jársz gondolataimban.
Nem tudok nem gondolni Rád!
Hiába mondják-az élet megy tovább!
Igen, valóban élünk, de hogyan?
Összetört szívvel, szomorúan,
Mert Te nem vagy itt, nem láthatunk,
S így el sem múlhat bánatunk.
Titkon azt reméljük,hogy felébredünk,
S akkor itt leszel velünk.
De aztán rájövünk, ez nem álom, ez az ébrenlét,
S szívünket a fájdalom érzése szaggatja szét.
Összetört szívünk, széthullott életünk,
De ami összetart bennünket, az a szeretetünk.

Apa - 2011.01.08. 21:07
Ez a gyertya most érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben.
Ki vigyázol rám onnan fentről,
S lelkemhez szólsz a végtelenből!
Anya - 2011.01.08. 21:06
"Meghalni könnyebb
Mint örök búcsút venni attól,
akit igazán szeretünk."
Apa - 2011.01.08. 21:04
"Velem vagy a Napfényben,
Velem vagy az esőcseppben,
a harmatban,a hóesésben...
Nem foghatom már a kezed,
örök álom zárja le szemed.
Minden nap itt vagy
még ha csak egy percre is csupán.
De szeretetem elkísér égi utad során"

Anya - 2011.01.08. 21:00
"Benne vagy a szóban,
a lehulló csendben.
Angyalok között
az örök életben."

Apa - 2011.01.08. 20:59
"Ami bennem lélek, veletek megy;
ott fog köztetek lenni mindig.
Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak;
megtalálsz a falevélben, mikor lehull;
meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik;
s mikor megemlékezel rólam,
mindig arccal szemközt fogok veled állani".
Anya - 2011.01.08. 20:44
Elmentél tőlünk a csillagok felé,
Aranyló csillagpor hull már a lábaid elé,
Arcunkat könny mossa, mert nem vagy már többé,
De szivünkben emléked élni fog ÖRÖKKÉ!
KERESZTAPA - 2011.01.08. 18:16
nagyon hiányzol
Anya - 2011.01.07. 20:20
szeretlek...
Anya - 2011.01.07. 20:19
szeretlek...
Apa - 2011.01.07. 20:19
szeretlek...
Anya - 2011.01.07. 20:18
hiányzol...
Apa - 2011.01.07. 20:17
hiányzol...
Anya - 2011.01.07. 20:17
szeretlek...
Apa - 2011.01.07. 20:16
szeretlek....
Anya&Apa - 2011.01.06. 17:35
Fiatal kis életedben,
Hirtelen jött a vég,
mint villám csapott le ránk,
egy röpke pillanat alatt,
gyászba borult a család.

Oly fiatalon elvesztettünk,
mert a halál, nem válogat,
oly korán hagytad árván,
Téged szerető, és imádó családodat

Kegyetlen volt a sors hozzánk,
szétválasztott bennünket,
zokogó bánat szaggatja,
megsebzett, fájó lelkünket.

Ezek a fájó sorok is,
mind siratnak téged,
amíg élünk, szívünk mélyén,
őrizzük kedves emléked.
Az emlékednek élünk,
és fájó szívvel szeretünk tovább.
Apa - 2011.01.06. 17:34
A test és lélek elválik,
S úgy érzed hazugság,
Hisz ő már most hiányzik,
S hiszed, az élet badarság.

Szeretnél megszűnni,
Hogy csak vele lehess,
Hogy ne kelljen elválni,
Ismét vele nevethess.

De ez a rút, csúnya,
Hátborzongató élet,
Őt más vizekre sodorta,
Ahol nem számítanak az évek.

Szárnyakat kapott,
Fehér hosszú ruhát.
Talán boldog is ott,
Otthon érzi magát.

Reméled, hogy visszatér,
Érzed hideg éjszakán,
Lágy kezeivel hozzád ér,
S meg is ölel talán.

Aztán rájössz, nincs ott,
Hisz nem is él már,
S te csak a levegőt karolod,
S közben a szíved fáj.

Lassan megnyugszol,
Hiányától ordítani tudnál,
Csöndben elalszol,
Hogy ne lássák, ismét sírtál.
Anya - 2011.01.06. 17:34
Csöndes a sírkert,
lobban a láng,
itt vagyok, Kincsem,
az édesanyád!
Eljöttem hozzád,
hogy mondjak mesét.
Rigók dalolnak,
dalt súg a szél.
Tiéd e dallam,
halld a zenét,
aludj, mint régen,
a tündérmesén.
Itt vagyok nálad,
aludj, ne félj!
Hallom, hogy kérlelsz:
Anyu, mesélj!
Csitt, csak hallgass,
a szív szava szól:
szeretlek kincsem!
Hallod valahol?
Csöndes a sírkert,
lobban a láng,
altatót dúdol
az édesanyád.
Dobban a szívem,
hallod? Álmodra vár.
Aludj, s mint régen,
álmodj csodát!
Aludj el kérlek,
ne félj, ne sírj!
Itt vagyok én is,
és ölel a sír.
Betakar óvón
a langyos föld,
szívem a széllel
együtt köszönt.
Álmosan reccsen
fönn egy faág.
Holnap is mesélek,
jó éjszakát!
Apa - 2011.01.06. 17:33
Nézz rám odaátról, töröld le könnyem,
Vagy üzenj, hogy jól vagy, ne sirassalak.
Otthonra leltél fenn az örök fényben,
Mégis velem vagy, szívemben hordalak.
Apa - 2011.01.06. 17:32
Az idő múlik,a fájdalom csak nő,
Nem hoz enyhülést a múló idő.
Sírodra hiába visszük a virágot,
Veled együtt temettük el az egész világot.
Apa - 2011.01.06. 17:32
A szomorúságot nem lehet leírni,
nem lehet mondatokba foglalni,
mert a fájdalmat,s a bánatot,
csak belül lehet érezni.
Anya - 2011.01.06. 17:32
Édesanyák drága édesanyák,
Hogy bírjuk ki gyermekeink hiányát?
Kedves mosolyukkal elbűvöltek minket.
Nem jönnek már köszönteni többet!
Várjuk éjjel nappal,hátha bekopognak,
Nevetnek és megvigasztalnak......
Ez már csak egy álom,de mire felébredünk,
Keserűség fogja el a szívünk.
Vasárnap - vasárnap szomorú vasárnap.......
Anya - 2011.01.06. 17:31
Arra született, hogy kisgyerek legyen,
Anyja mellett játsszon hosszú éveket.
Arra született, hogy felnőtt is legyen,
S megértse a szóból azt, hogy mit tegyen.
Végül arra jött ő, e furcsa világra,
Hogy elhiggye azt, hogy nem él hiába.

Arra született, hogy megszeressétek,
Megszeresse ő is azt, akit lehet.
Arra született, hogy boldog is legyen,
Életéből egy új élet szülessen.
Ő nem arra jött e furcsa világra,
Hogy belehaljon abba, hogy élt a világban.
Apa - 2011.01.06. 17:31
Álmaimban itt vagy velem
Itt vagy minden szívverésben,
A ragyogó csillagokban,
Itt vagy a Hold sugarában,
A hidegben, a homályban,
Itt vagy velem hóban, fagyban,
A felhőkben, madárdalban,
Itt vagy velem fényben, árnyban,
A záporban, a viharban,
Itt vagy a szellőben, forró nyárban,
Őszi arany lombhullásban,
Itt vagy minden mozdulatban,
A tegnapban, a holnapban,
Itt vagy minden gondolatban.
Itt vagy velem álmaimban.
Anya - 2011.01.06. 17:30
Mit tegyek,ha megöl a hiánya,
Mit tegyek,ha szívem ég de hiába,
Mit tegyek,ha nélküle üresek a napok,
Mit tegyek,ha mindennap róla álmodom,
Mit tegyek,ha mindenről ő jut az eszembe,
Mit tegyek,ha fényképét nézem könny szökik szemembe,
Mit tegyek?Valaki mondja meg mit tegyek?
Hisz emléke nélkül egy napot sem élhetek meg ..
Apa - 2011.01.05. 19:57
hiányzol...
Anya - 2011.01.05. 19:57
hiányzol...
Apa - 2011.01.05. 19:56
szeretlek...
Anya - 2011.01.05. 19:55
szeretlek...
Apa - 2011.01.04. 20:51
hiányzol...
Apa - 2011.01.04. 20:50
szeretlek...
Anya - 2011.01.04. 20:49
hiányzol...
Anya - 2011.01.04. 20:48
szeretlek...
Anya - 2011.01.03. 17:17
Mit tegyek,ha megöl a hiánya,
Mit tegyek,ha szívem ég de hiába,
Mit tegyek,ha nélküle üresek a napok,
Mit tegyek,ha mindennap róla álmodom,
Mit tegyek,ha mindenről ő jut az eszembe,
Mit tegyek,ha fényképét nézem könny szökik szemembe,
Mit tegyek?Valaki mondja meg mit tegyek?
Hisz emléke nélkül egy napot sem élhetek meg ...!
Apa - 2011.01.03. 17:17
Az égre tekintve látom az arcod,
egy új világ vár de várom a harcot.
Hogy veled lehessek de nem érhetlek el,
repülnék veled a végtelenbe fel.
Átölelnélek egy édes angyalként,
hiányod érzem és fáj a sok emlék.
Rám néztél mint egy ragyogó csillag,
de érzem a távolból mindig velem vagy.
Anya - 2011.01.03. 17:16
Egy anyának nem fájhat semmi, sose lehet elcsüggedni.
Mindig talpon kell maradni, kifelé szépet mutatni...
Fájdalmunkat eltitkolni, temetőn bandukolni.
Sírunk,s közben elhallgatunk, jaj ne hallja más a hangunk.
Mit mondana? Kinevetne fájdalmunkon? Elérzékenyülne.....
Nem érezheti ezt más, csak akinek szívét szorítja a gyász!
Anya - 2011.01.03. 17:15
Néha tudni kell könnyek nélkül sírni,
semmit sem szólni,csak csendben tűrni.
Néha,ha fáj,el kell felejteni,csendben maradni,
s a szavakat magunkba temetni.
De tudnunk kell,hogy valaki mindig velünk van,
Ő fentről figyel,mindig köztünk marad.
Apa - 2011.01.03. 17:15
Ringatlak karomban soká,
ébren is álmodhatsz csodát,
még itt vagyok, nézlek,
s kérve kérem az Istent,
-adjon néked hazát...
Küldjön köréd száz angyalkát,
kik örökké vigyáznak Rád,
addig míg én téged
távolból szeretlek,
-s nem ölelhetlek át...
Apa - 2011.01.03. 17:14
Régmúlt álmok,
Holnapunk reménye,
A boldogság vágya,
Szép napok emléke.

Elfújt a szél,
Vitte az árnyékod,
Itt állok egyedül,
Mint régen volt játékod.

Nem nevetsz már,
S mellém ér a magány,
Megérint csendben,
Mint múló őszi halál.

Elmentél örökre,
S nincs aki hallgat,
Emléked örökkön,
A szívem útján ballag.
Anya&Apa - 2011.01.03. 17:14
Ez a nap örökre gyász lesz a szívemben,
Mert ő elment, pedig én úgy szerettem!
Szeretem most is, szerettem eddig is,
És szeretni fogom mindig is!

Tudom, hogy vissza nem kaphatom,
De én csak ezt akarom!
Csak egy kicsi időre,
Csak egy percre add vissza nekem, Istenem!

Csak egyszer szeretném még ölelni,
Csak még egyszer úgy szeretni!
Csak egyszer a szemébe mondani:
Olyan jó téged újra látni!
Apa - 2011.01.03. 17:13
Az idő múlik,a fájdalom csak nő,
Nem hoz enyhülést a múló idő.
Sírodra hiába visszük a virágot,
Veled együtt temettük el az egész világot.
Apa - 2011.01.03. 17:12
A szomorúságot nem lehet leírni,
nem lehet mondatokba foglalni,
mert a fájdalmat,s a bánatot,
csak belül lehet érezni.
keresztapa - 2011.01.03. 17:12
hiányzol
Anya - 2011.01.03. 17:11
Édesanyák drága édesanyák,
Hogy bírjuk ki gyermekeink hiányát?
Kedves mosolyukkal elbűvöltek minket.
Nem jönnek már köszönteni többet!
Várjuk éjjel nappal,hátha bekopognak,
Nevetnek és megvigasztalnak......
Ez már csak egy álom,de mire felébredünk,
Keserűség fogja el a szívünk.
Anya - 2011.01.03. 17:10
Arra született, hogy kisgyerek legyen,
Anyja mellett játsszon hosszú éveket.
Arra született, hogy felnőtt is legyen,
S megértse a szóból azt, hogy mit tegyen.
Végül arra jött ő, e furcsa világra,
Hogy elhiggye azt, hogy nem él hiába.

Arra született, hogy megszeressétek,
Megszeresse ő is azt, akit lehet.
Arra született, hogy boldog is legyen,
Életéből egy új élet szülessen.
Ő nem arra jött e furcsa világra,
Hogy belehaljon abba, hogy élt a világban
Apa - 2011.01.03. 17:09
Álmaimban itt vagy velem
Itt vagy minden szívverésben,
A ragyogó csillagokban,
Itt vagy a Hold sugarában,
A hidegben, a homályban,
Itt vagy velem hóban, fagyban,
A felhőkben, madárdalban,
Itt vagy velem fényben, árnyban,
A záporban, a viharban,
Itt vagy a szellőben, forró nyárban,
Őszi arany lombhullásban,
Itt vagy minden mozdulatban,
A tegnapban, a holnapban,
Itt vagy minden gondolatban.
Itt vagy velem álmaimban.
Anya - 2011.01.03. 17:09
Angyalomhoz fohászkodom!

Mint mennydörgő vihar,
Mi villámokat szór...
Hasít belém a fájdalom!
Óh, Angyalom segíts!
Hozz nékem lelki békét,
Dolgozz, itt az alkalom...!

Tudom, hogy Te létezel!
Maga vagy a szeretet...
Tárt szárnnyal jössz felém!
Óh, minő meleg fény!
Mit önzetlen lelkedből,
Raksz, öntesz belém...
Apa - 2011.01.03. 17:08
Oly hirtelen mentél el még fel sem fogtam,
Hogyígy lesz vége sose gondoltam
Fáj ez az egész és csak sírni vágyom
Bárhogy szeretném nem jön egy álom
Amiben újra együtt vagyunk Te és én
Nem gondolunk rá mi lesz a legvégén
Újra mosolyogsz és nevetünk mindenen
De ez már nem lehet,ezt csupán képzelem
Örökre szívemben leszel,sosem feledlek
Amíg csak élek SZERETLEK
Anya - 2011.01.03. 17:08
"Olyasmit akartunk,látod kedvesem,amit itt,a futóhomokban nem lehetséges!
A Mulandóság országában rövid a >>veled<<és hosszú a >>nélküled<<.
Itt,látod,minden ideig-óráig tart.A barátság:egy kézfogás.Szemek ismerős összevillanása.És a szerelem:néhány ölelés.Találkozás-és már is búcsuzás.Az>>együtt<
Jövünk-megyünk.
Ez nem a mi országunk.kedvesem-ezért fáj most nekünk.
Tudom,hogy neked is fáj,hiszen szeretsz.
Jelzi,hogy ebben az ingatag én-világban nem lehet megmaradni.Sem neked,aki elmentél már,s valahol félúton,a két világ között visszavágyodsz hozzám-sem nekem,aki itt maradtam,és csak sejtelek valahol az ismeretlenben,s jövök majd utánad-ha lehet.
Addig külön leszünk.
Mint a kincskeresők az erdőben-te erre mész,én arra.
Külön...és még is együtt./Müller Péter/
Apa - 2011.01.03. 17:07
A CSEND

Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem -
hallod-e: zúg...
Ugye, a magányost, bármije rebben,
figyelik a dolgok: hogy mire jut?
Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám,
zaj ez is, mire megközelít.
Hallod-e, kedves, újra kinyitnám...
...de mért nem vagy itt?

Moccanok épp csak - a selymes csendben
ott van a lenyomata; örökre látszik
a legparányibb indulat is, kitörölhetetlen,
a messzeség feszülő függönyén.
Ahogy én lélegzem, kelnek-tűnnek
a csillagok.
Ajkamra illatok itala árad,
és távol angyalok karának
csuklói derengenek felém.
De akire gondolok:
Téged nem látlak.
Lehoczki család - 2011.01.02. 21:51
.
Keresztanya - 2011.01.02. 20:19

Ma is sírnak az angyalok velünk,
Hisz elment tőlünk; kit nagyon szerettünk.
Némán könnyeznek az elsárgult levelek,
Hangtalan ejtem ki drága nevedet.

Könnyeznek a felhők, fúj a szél
Tudatja velünk, hogy nagy útra kélsz.
Tested még itt van, lelked is talán,
Számodra megváltás volt már a halál.

De önző vagyok és féltelek!
Nem tudom mi lesz, ha nem fogom a kezed!
Törékeny tested takarja szemfödél,
Burokként vesz körbe a koporsó fedél.

Szívem sajog, fáj; utánad kiált!
Ne menj még kérlek! Szükségem van rád!
Nem vehet csak úgy el, tőlem a rút halál!
Hisz te érted éltem, Nem maradok tovább!

Sírnak az angyalok, én is sírok velük
Tudom hogy menned kell, lelked már velük.
Megjelent az égen egy láthatatlan sugár
Érzem hogy nem félsz, mosolyogsz már!

Egy napon várni fogsz, s újra velem leszel.
Te leszel majd az; ki engem felemel.
Már nem sírok; látod? Elengedlek hát!
Mert tudom hogy ott fent, egy szebb világ vár!

Sok-sok szeretettel gondolok most rád
Ha sírnak az angyalok, tudom, hogy vársz.
Mikor kisüt a nap, látom hogy mosolyodsz
Reggeli szellővel, könnyemet szárítod.

Visszaadom tested, pihenj kedves hát
Álmodd azt csendben, hogy szép volt ez a világ!
Érzem hogy itt vagy, még most is velem,
Bennem élsz tovább, míg dobog a szívem.
Nagyon hiányzol drága Édike...


Mama&Papa - 2011.01.02. 20:17
Álmod legyen békés, nyugodt,
Vigyázzanak Rád angyalok!


Keresztanya - 2011.01.02. 20:14
Ami bennem lélek, veletek megy;
ott fog köztetek lenni mindig.
Megtalálsz virágaid között,
mikor elhervadnak;
megtalálsz a falevélben,
mikor lehull;
meghallasz az esti harangszóban,
mikor elenyészik;
s mikor megemlékezel rólam,
mindig arccal szemközt fogok veled állani.

Keresztanya - 2011.01.02. 20:09

A világon minden végtelen -
a tér, az idő, a jövő, a múlt,
Csak aki él, tűnik el hirtelen
mint a virág, mely porba hullt.

Minden csillag kialszik végül
Sötétben hagyva a tágas űrt
Ám élete utolsó jeléül
magából mindent szerte küld.
Keresztanya - 2011.01.02. 20:05
"Nevetésed hiányzik, nagyon.....
...gyöngyöző nevetésért dobban nehéz sóhajom.
Pillantásod hiányzik nagyon.....
....szemed tükrében jelenem, nem láthatom....
Álmaid hiányoznak nagyon....
.....álmaimmal össze nem fonhatom.
Lelked hiányzik nagyon......
......magamét pusztulni hagyom.
Sugárzón fényed hiányzik nagyon...
.....Csak ez..... csak ez az én nagy bánatom.....
Apa - 2011.01.02. 15:59
Ülj le egy percre, gyújts egy gyertyát,
Gondolj most azokra, kik fentről vigyáznak rád.
A halállal a létnek nem szakad vége,
Emlékezz rájuk, s veled maradnak örökre!
Anya - 2011.01.02. 15:58
Napsugár és csillagok világa
Jó szívednek örök álmát őrzik
Tiszta lelked fönt a magas égben
A síron túl is felettünk őrködik.
Anya - 2011.01.02. 15:57
Ragyogó hópelyhek szállnak,
Testet öltött a bánat.
Fagyos keserv, dermesztő kín,
Fehérben gyászol odakinn.
Apró, tündöklő hópelyhek,
Olvadásból lesztek könnyek,
S majd feloldjátok a gyászt,
Hozván ezzel feltámadást.
Apa - 2011.01.02. 15:57
Köszönöm, hogy én lehettem az anyukád!
Annyira szeretlek édes kislányom!
Ég a sírodon is a gyertya!
Anya - 2011.01.02. 15:55
Csillag volt, mert szívből szeretett,
S mi úgy szerettük, ahogy csak lehetett
Elment tőlünk, mint a lenyugvó nap,
De szívünkben él, és örökké ott marad.

Apa - 2011.01.02. 15:55
Elmentél pedig sok dolgod lett volna még
Megtölteni szépséggel a családod életét
Elmentél s veled együtt eltűnt a remény
De lelkünk egy darabja utadon elkísér
Veled vagyunk most is, te pedig velünk vagy
Mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy.


Anya - 2011.01.02. 15:53
Közel a Föld, oly végtelen a nyugalom.
Álomtalan a leghosszabb álom.
Elmerül csak a súlytalan lebegés,
Szárnyatlanul az utolsó repülés.

Szép arcát gyengéd nap csókolja,
Hozzáhajol az erdő lombja.
Szél szelíd szava búcsúztatja,
Felkészíti az útra,

Ahonnan senki soha
Nem küld jelet, nem tér vissza.
Hiába várom,
Tudom, örök a hosszú álom.

Nincs többé düh és nincs már többé fájdalom.
Porszemmé válik bármilyen hatalom.
Lezárt szemét az esti lágy eső mossa.
Béke és csend, harmónia.

Szép arcát gyengéd nap csókolja,
Hozzáhajol az erdő lombja.
Szél szelíd szava búcsúztatja,
Felkészíti az útra,

Ahonnan senki soha
Nem küld jelet, nem tér vissza.
Hiába várom,
Tudom, örök a hosszú álom.

Apa - 2011.01.02. 15:51
Álmodd az álmok,édes nyugodt álmát,
S ha feljön a hold,az éjszaka vándora
Vigyázzon Rád az éj legszebb csillaga!
Apa - 2011.01.02. 15:50
Megírlak majd, hangjaid
mind mind versbe nőnek:
Ajándékul hagylak itt
a tűnődő időnek.

Dal vagy, ritmus, lüktetés
s mint ujjongás a nyárban
úgy kacaghatsz verseim
mindegyik sorában.

Megírlak majd, meglátod,
én versbe írlak Téged,
olvassák, hogy általad
volt szép nekem az élet...

Anya - 2011.01.02. 15:49
"Bárcsak itt lennél!" -Hangzik fel ezer szájból
Gyötrő fájdalom tör ki a némaságból.
Sok boldog lélek, mely ki tudja merre jár,
Oda térő embert mindig örömmel vár.

Ők tudják csak a titkot: mit ér a halál,
És hogy a sok elhunyt egyszer hazatalál.
Sóhajok ezrei jutnak el a mennybe,
Repítik imáinkat a fellegekbe.

S te, ki elmentél, örökké velünk leszel,
Mert szívünk zegzugaiban, soha el nem veszel.
Álmainkba jössz, mi boldog könnyek közt ébredünk,
Mert Tudjuk, Te mindig itt vagy és leszel is Velünk.

Apa - 2011.01.02. 15:47
Fájdalom költözött örökre szívünkbe,
Nem múlik el Soha, itt marad örökre.
Itt hagytál mindent amiért küzdöttél,
Elváltál azoktól akiket szerettél.
Nincs erre gyógyir, a bánat itt van velünk,
El nem múló fájdalommal örökké szeretünk.


Anya - 2011.01.02. 15:46
Most távol vagy, de mégis oly közel:
a szívünkben... a lelkünk átölel...
Apa - 2011.01.02. 15:43
Nincs annyi könnycsepp, mely méltán elsirat,
És nincs annyi szó, mely sebeinkre lenne vigasz!
Anya - 2011.01.02. 15:43
Hosszú ősz lesz és még hosszabb tél
arcunkról lefagy a bolondság
zúzmara égeti, zúzza szét
szemüregig mar a félsz
ne lássunk, ne lássuk
csak azt a lecsupaszított, kopár
néma gyászt.

Én már rettegve érzem
nyaldos, körülszaglász veszetten
rámmorogja magát az idő
várom, belém vájja fogát
a nyirkos, hallgatag temető
nem hallok, nem hallom
csak ezt a virágtalan reszkető
sóhajtást.

Hosszú ősz lesz, talán örök tél
s talán kapszulába kellene rejteni
a fényt, minden reményt
olyan törhetetlen burok alá
ne zúzza össze, hol nem törheti szét
egy fagyos suhintás
mikor arcul csap a jég
és megmered a bolondság.

Apa - 2011.01.02. 15:42
Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.

Apa - 2011.01.02. 15:41
fehérek a fák és fehér minden mező.
A fagyott, nehéz, hideg föld is kopogott,
mikor a mélybe ereszkedő koporsódra hullott.

Mikor elmentél hó fedte a tájat,
virág és levél még nem borította a fákat,
csupasz volt a vidék, csupasz amerre néztem,
a hó ropogott a lábam alatt amerre léptem.
Nem csicsergett a madár, mikor elmentél,
nem sütött a nap, hisz tél volt, hideg tél.

Mikor elmentél, fagyott arccal néztek az emberek,
szemükből patakként folytak a könnyek.
Sírt a világ, sírt az Isten, megrendült,
mikor tested örök álomra szenderült.
Nem kacarászott senki, mikor elmentél,
minden lélek fázott, hisz tél volt, hideg tél.

Mikor elmentél fehér volt a temető,
fehérek a fák és fehér minden mező.
A fagyott, nehéz, hideg föld is kopogott,
mikor a mélybe ereszkedő koporsódra hullott.
Nem virított a virág, mikor elmentél,
nem dalolt a pacsirta, hisz tél volt, hideg tél.

Mikor elmentél, mintha megállt volna az élet,
befejezetlenül maradt minden amit elkezdtél,
egy nagy űrt hagytál magad után,
amit nem tölthet be senki sem már.
Fájt a szívem mikor elmentél,
reszketett a testem, hisz tél volt, hideg tél.

Mióta elmentél már hétszer lett tavasz,
virágba borult a rét, csicseregnek a madarak.
Zöld a fű, termést hoznak a fák,
a tél a helyét a nyárnak adta át.
De én nem tudok örülni ennek, mióta elmentél,
, a szívemben maradt a tél, a hideg tél.

Anya - 2011.01.02. 15:41
Nincs oly nap, hogy ne gondolnék rád.
Látlak az égben, amely kéken borul rám.
Látlak a zöldben, bokrok, fák között,
Napfényes esőben szivárvány fölött.
Látlak az utcán emberek forgatagában,
Hallom lépteid vágyaim sikátorában.
Érzem illatod rózsákba oltva,
Törlöm könnyeim, sírodra borulva.

Oly kedves voltál szívünknek,
De egy nap elhívtak a fények.
Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom,
S keserves könnycsepp csordul le arcomon.

Az emléked szívünkben él míg élünk,
Az emléked szívünkben él, el nem feledünk.
Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,
S ez elkísér egész életünkben.

De mért ilyen keserves az élet,
Miért kellett pont neked elmenned?
Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,
Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól.

Apa - 2011.01.02. 15:40
Tudjuk, hogy nem jöhet , mégis egyre várjuk
Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk...
Az ész megérti, de a szív soha,
Hogy egyszer majd Mi is elmegyünk,
ahol Ő van oda.
Anya - 2011.01.02. 15:39
Elmentél pedig sok dolgod lett volna még
Megtölteni szépséggel a családod életét
Elmentél s veled együtt eltűnt a remény
De lelkünk egy darabja utadon elkísér
Veled vagyunk most is, te pedig velünk vagy
Mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy.

Apa - 2011.01.02. 15:39
Mit tegyek ha megöl a hiánya,
Mit tegyek, ha szívem ég de hiába.
Mit tegyek, ha nélküle üresek a napok,
Mit tegyek, ha mindennap róla álmodom.
Mit tegyek, ha mindenről ő jut az eszembe,
Mit tegyek, ha fényképét nézem, s könny szökik szemembe.
Mit tegyek? Valaki mondja meg mit tegyek?
Hisz emléke nélkül egy napot sem élhetek .....!
Anya&Apa - 2011.01.02. 15:38
Létezik-e annál nagyobb fájdalom,
ha gyermekedet fedi a sírhalom?
A kín nem enyhül, bár telik az idő
Hónapra hónap jön - eltelt sok-sok idő.
Az időt, mit vele tölthettél
csak egy pillanatnak érzed,
...tovább;Nem maradt más Neked,
csak képek, mosolyok, emlékek.

Míg veled volt, életed aggódással telt,
Vele voltál szíved minden szeretetével,
Mennie kellett, nem kérdeztek téged,
Elvesztetted a legnagyobb kincsed.

Csak egy percre láthatnám még
Kedves mosolygós arcát,
Mindenáron megvívnám én
a sors által kimért harcát.

Elmondanám Neki mindazt amit érzek,
Hogy ugyanúgy szeretem, hogy nélküle félek!
Félek, hisz életem értelme Ő volt
Nélküle minden üres, sivár, holt.

Ha felnézek az égre, az Ő arcát látom
Mintha mosolyogna, s enyhül aggódásom
Látom a csillagok közt, fényesen ragyog,
Csak azt sajnálom, hogy én nem Vele vagyok.

Lennék inkább százszor vele, odafönn az égben
Mint idelenn nélküle az örök szürkeségben
A színek itt megkoptak, minden élettelen
Nélküle nincs örömöm, a bánatom végtelen.

Ez a legnagyobb fájdalom mi egy szülőt érhet,
Istenem segítsd Őt, csak erre kérlek!
Légy vele, óvd, vigasztald, öleld át helyettem,
ISTENEM, TE TUDOD, MENNYIRE SZERETTEM!
Anya - 2011.01.02. 15:35
Az angyalok a Mennyországba hívtak,mentem volnam én helyetted, s most a hiányodtól szenvedek...
Apa - 2011.01.02. 15:34
Ma rólad szeretnék írni
Hol vagytok szavak?
Félek, ezen az éjszakán
Az álmok is alszanak
...tovább ;Csak én vagyok ébren,
Bennem a magány dalol
Talán messze-messze
Te már alszol valahol
És álmodsz is, tán rólam
De reggelre elfelejted
Érzed, egyre közelebb
Hoznak hozzám a
Rohanó percek
Aztán újra ellop a zord idő
Helyetted fakó álmok jönnek
Tiéd ajkamon minden mosoly
Tiéd szememen a könnycsepp
Nélküled csak csend vagyok
Nélküled csak remegés
Arra hogy mennyire szeretlek
Ezer szó is kevés.
Anya - 2011.01.02. 15:33
A világon minden végtelen -
a tér, az idő, a jövő, a múlt,
Csak aki él, tűnik el hirtelen
mint a virág, mely porba hullt.

Minden csillag kialszik végül
Sötétben hagyva a tágas űrt
Ám élete utolsó jeléül
magából mindent szerte küld.
Apa - 2011.01.01. 14:35
Angyalként jössz hozzánk.
Éjjel csillagként ragyogsz.
Igaz nem látunk, de tudjuk,
Fentről mindig ránk mosolyogsz!
Apa - 2011.01.01. 14:29
"Az idő
túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendnek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít..."
Anya - 2011.01.01. 14:12
Ha álmok tengerén hajózol,
van folytatása a végnek,
hullámsírban új világ nyílik,
eszmék árnyéka hasítja léted.
Bármit nézel: szemeddel méred,
szíveddel érzed.
Ha álmok tengerén hajózol,
tudsz örülni egy virágnak,
fűszálnak.
rebbenő madárnak,
esőcseppnek, napsugárnak.
Lelkeddel méred az Időt,
ismered a végtelenség útját,
bejárod északot,
bejárod délt,
a kozmoszba is eljutsz,
ha álmok tengerén hajózol.
Letéped fátylát a rossznak,
ámítás képét elűzöd,
remegő kezeket simogatsz tekinteteddel,
megértesz mindenkit a porban,
HA ÁLMOK TENGERÉN HAJÓZOL!

Apa - 2011.01.01. 13:49
Gyertya, gyertya, gyertya lángja,

Vidd üzenetem a Mennyországba.

Mond meg Neki, hogy szeretem,

Nélküle nincs már életem.

Feledni nem tudom, üres kopár minden napom.

Édes kicsi lelked várom, figyelem a gyertyalángon.

Üzensz tudom, csak nem értem, szememben a könnyek égnek.

Mi szeretünk, nem feledünk, nagyon sokat emlegetünk
Anya - 2011.01.01. 13:48
Végtelen óta folynak a percek,
Végtelen óta folynak a könnyek -
Harsog a tenger, árad a tenger
És jaj! utánok még többen jönnek.

Ezer forrás sír végeszakadlan
És jaj, az anyja úgy szereti!
Harsog a tenger, árad a tenger,
Fáradt a lelkem, ölelgeti.

Folynak a könnyek, folynak a percek,
Nem tudni: Hová? Merre? Mivégre?
Harsog a tenger, árad a tenger -
Eltünik egyszer a Semmiségbe.

Anya - 2011.01.01. 13:45
Elvitted a derűt, a fényt, a meleget,

csak egy sugarat hagytál itt, az emlékeket.

Bennünk él egy arc és végtelen szeretet,

amit tőlünk soha, de soha senki el nem vehet.

Hiányodat feldolgozni nem lehet,

csak próbálunk élni nélküled!

Apa - 2011.01.01. 13:43
Utolsó utadra egy fénysugár kísért, megjelent

odafönn, talán a kedvemért.

De utána már biztos voltam abban, hogy a

gyöngéd Jóisten tart újra karban.


Apa - 2011.01.01. 13:40
Most felnézek, és kinyitom az eget
még egy percre, hogy elmonjam Neked,
hogy megnyugtassalak , nem vagyok árva,
mert itt vagy velem, a lelkembe zárva,
s most én őrizlek, védelek,
míg felettem is elszállnak a hűtlen évek.
S mielőtt bezárulna az ég,
még két szót felkiálltanék,
mit ritkán mondtam, azután elengedlek:
Nagyon Szeretlek!

Anya - 2011.01.01. 13:40
Temetőben néma csöndben múlnak el a nappalok,

ott nyugszanak örök álmot, kiket lelkük elhagyott.

Nem fáj ott már élet gondja, ember helyén fejfa áll,

sok-sok élő azt gondolja: "Nincs más itt, csak bús halál!"

Pedig ha tudnák mennyi titok, s mennyi-mennyi érzelem:

fájdalom, nyűg, gyűlölet kínja, s sok földön túli félelem,

simításnyi csók ajkak zugára, ezernyi elfelejtett szerelem,

boldog családok szerető szívének emléktől bús kegyelem.

A gyász néma, akár a temető vagy tán ordítja magából a kínt?

Keresvén válaszát a halál a táncra mindig mást-mást hív...

Nem válogat! Idős vagy fiatal? Nyújtja hűs, fekete ujjait,

s e lassú forgatagban derűs fehér fény vizsgálja múltjaink.

Az idő meg nem áll, a percek fogynak, az árnyak távolodnak,

tisztelgünk a nyugvó napoknak, búcsút intünk a távozóknak,

de új nap, új élet mindig virrad az összes nyughely felett,

s megértjük célját a körforgásnak, a halál hasznának, emberek!

A temetőben imát sokan mormolnak: idős néni és unoka...

A temetőbe nem vágyik senki, de mégis mindenki otthona!

A szív odavisz, hol fáj az emlék, s a szeretet örökké megmarad,

hálát adhat, ki arra jár, hogy van kiért a szíve megszakad!

Apa - 2011.01.01. 13:39
S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,
Amit tőlünk soha senki el nem vehet.
Telhetnek hónapok, mulhatnak évek,
Szivből szeretünk, s nem felejtünk Téged!
Anya - 2011.01.01. 13:38
Az ábrándok, mik itt élnek szívemben
Immár tudom, hogy nem maradnak itt
Minden, ami szép, gyorsan tovalebben
Az élet erre lassan megtanít

Mert mi az élet? Percek rohanása
Fagyos viharként száguld mindenik
Mögöttük sír a kertek pusztulása
S a rózsabokrot földig letörik

Illatos szirmok, zöldellő levélkék
A vihar szárnyán mindez elrepül
Aztán ragyoghat, nevethet a kék ég
Ott áll a kert siváran, egyedül

Én sem számítok semmi kegyelemre
Én felettem is végigzúg a szél
Lelkemnek alvó, rózsaszirmos kertje
Jobban megvédve nincs a többinél

Én készen állok minden fájdalomra
Nem hall ajkamról senki sem panaszt
De most szívemnek még egy vágya volna
S ha jó az Isten, meghallgatja azt

Ne vágtassanak szegény rózsakerten
Az összes szelek, mind, egyszerre át
Ne várjon rájok elfásulva lelkem
Ne törjenek le minden rózsafát

Tépjék szirmait egyenként le, lassan
Mind külön fájjon, sajogjon nekem
És mindegyiket nagyon megsirassam
És minden könnyem egy-egy dal legyen

Békés álmokat !

KERESZTAPA - 2011.01.01. 8:11
nagyon hiányzol.
Anya&Apa - 2010.12.31. 18:26
Nagyon szeretünk kicsi Angyalkánk!!!!
Apa - 2010.12.31. 18:26
szeretlek...
Anya - 2010.12.31. 18:25
szeretlek....
Apa - 2010.12.31. 18:24
hiányzol...
Apa - 2010.12.31. 18:23
szeretlek...
Anya - 2010.12.31. 18:23
hiányzol...
Anya - 2010.12.31. 18:22
szeretlek....
Apa - 2010.12.31. 18:00
Az angyalok meseszép lények
Vigyáznak rád, figyelik lépted
Álmodat őrzik hogy senki ne bántson
Az angyalomat küldöm hozzád
Hogy te rád is vigyázzon....
Anya - 2010.12.31. 17:34
Gyere Angyal, mert szükségem van rád.
Érezni szeretném a kezed bársonyát:
Ahogy lágyan fáradt arcomhoz ér,
Oly szelíden, ahogy egy sóhaj útra kél.


Gyere és hozd el a szívembe a Fényt,
Meggyötört lelkemnek adj újabb reményt!
Gyere és suttogj nyugtató szavakat,
Míg bennem a bánat végleg elapad!


Gyere, hogy láthassam szelíd mosolyod,
Melyből a szeretet fénye rám ragyog!
Gyere és maradj itt addig velem,
Míg lelkem megnyugszik és visszatér a hitem!


Míg végre én is elhiszem,
Hogy az Élet még szép lehet,
S hogy a Szeretet győzelmet arathat,
A rút Halál felett...
Anya&Apa - 2010.12.31. 11:49
Boldog új évet kicsikém az Angyalok között!!!!!
Anya - 2010.12.30. 18:20
Temetőben néma csöndben múlnak el a nappalok,
ott nyugszanak örök álmot, kiket lelkük elhagyott.
Nem fáj ott már élet gondja, ember helyén fejfa áll,
sok-sok élő azt gondolja: "Nincs más itt, csak bús halál!"

Pedig ha tudnák mennyi titok, s mennyi-mennyi érzelem:
fájdalom, nyűg, gyűlölet kínja, s sok földön túli félelem,
simításnyi csók ajkak zugára, ezernyi elfelejtett szerelem,
boldog családok szerető szívének emléktől bús kegyelem.

A gyász néma, akár a temető vagy tán ordítja magából a kínt?
Keresvén válaszát a halál a táncra mindig mást-mást hív...
Nem válogat! Idős vagy fiatal? Nyújtja hűs, fekete ujjait,
s e lassú forgatagban derűs fehér fény vizsgálja múltjaink.

Az idő meg nem áll, a percek fogynak, az árnyak távolodnak,
tisztelgünk a nyugvó napoknak, búcsút intünk a távozóknak,
de új nap, új élet mindig virrad az összes nyughely felett,
s megértjük célját a körforgásnak, a halál hasznának, emberek!

A temetőben imát sokan mormolnak: idős néni és unoka...
A temetőbe nem vágyik senki, de mégis mindenki otthona!
A szív odavisz, hol fáj az emlék, s a szeretet örökké megmarad,
hálát adhat, ki arra jár, hogy van kiért a szíve megszakad!

Apa - 2010.12.30. 18:13

Hol van az a csillag, amely hozzád vezet?

Hol van az a madár, mely énekli a neved?

Hol van az a szellő, mely összekócol téged?

Hol van az az utca, amely őrzi a lépted?

Hol van az az éj, mely ringatja az álmod?

Hol van az út vége, ahol majd meg kell állnom?

Merre induljak, ha majd mennem kell?

Hol lesz a végcél, ahová érkeznem kell?

Ott ahol testben nem, de LÉLEKBEN LÉTEZEL!

Anya - 2010.12.30. 18:12
Míg éltél nagyon szerettelek, érted mindent elkövettem.

A tehetetlen fájdalom iszonyú, csak egy dolog szolgál vigaszul.

Talán csillagként ragyogsz felettem, onnan is vigyázva minden lépésem.


Anya - 2010.12.30. 18:04

Napsugár és csillagok világa
Jó szívednek örök álmát őrzik
Tiszta lelked fönt a magas égben
A síron túl is felettünk őrködik.
Apa - 2010.12.30. 18:04
Zúg a szél, lelkek hada táncol,

A temetőben ezer gyertya lángol.

Sír a szél, mert kit szerettünk, már távol,

De Ők Téged megtalálnak bárhol.

Csönd van, megnyugodott a szél

S halkan füledbe súgja,

Akit szerettél, Benned él!.....

Apa - 2010.12.30. 17:57
Elmentél pedig sok dolgod lett volna még
Megtölteni szépséggel a családod életét
Elmentél s veled együtt eltűnt a remény
De lelkünk egy darabja utadon elkísér
Veled vagyunk most is, te pedig velünk vagy
Mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy.

Anya - 2010.12.30. 17:56
Többé már nem ég szemedben a szikra,
Ami elválaszt minket egy nagy hegy, nem egy szikla.
Itt haldoklom egyedül, magamra maradtam,
Nem értelek utol Téged hiába szaladtam.
Már gyülekeznek felettünk a fekete felhők,
Hol vannak azok a régi szép idők?

Apa - 2010.12.30. 17:52

"Elhagytál minket mindörökre már,
S helyetted Ránk csak egy sírhalom vár.
Kőbe vésett név, mi utánad maradt,
S vele egy szomorú, gyászos hangulat..."

Anya - 2010.12.30. 17:49
Mikor Rád gondolok, s behunyom szemem,
Szeretném hallani, hogy ezt mondod nekem:
- Ne sírj, itt vagyok veled.
Nem mentem el, csak megpihenek.
Megpihen lelkem, s visszajövök hozzád.
Te csak bízz bennem, s meglátod,
Újra veled lesz a te boldogságod.
Tudom, hogy szerettek, én is benneteket.
Azt ígértem, Odafentről figyellek titeket,
És vigyázok rátok ez így is van.Tudjátok.
Ne sírj, itt vagyok veled.
Letörlöm könnyed, s megfogom kezed.
Ha majd mélyen alszol, őrzöm álmodat.
Közben elmesélem mostani sorsomat.
Elmondom neked, hogy milyen itt élni,
És boldognak lenni.
Béke és boldogság vesz körül,
S örök szeretet, mely sugárzik felém tőletek.
Soha, soha ne feledjetek!

Anya - 2010.12.30. 17:46

Világ voltál szívemben,
csillaggal teli égbolt,
kitöltötted lelkemet,
s mosolygott a vén Hold.

Te voltál a mindenem,
a szemem csillogása,
de elmentél, elhagytál,
most könnyes ragyogása.

Csillagtalan éjszakák
a nappalok is nékem,
emlékek közt vergődöm,
csak ennyi lett a részem.

Felemelem fejem,
úgy próbálok járni,
hazudok a szívnek,
hogy ne tudjon fájni.
Apa - 2010.12.30. 17:44
"Nem haltam meg, itt vagyok Veled!
Itt vagyok a szomszéd szobában,
hallom a hangodat, hallom, hogy hívsz.
Elaludtam csupán, számomra már nem fáj a világ.
Nem haltam meg, csak a semmiben lebegek,
Angyalok szárnyán szállok hozzád,
s füledbe suttogom a nevedet.
Felébredsz, de nem látsz engem,
kétségbeesetten markolod a semmit.
Pedig nem haltam meg!
Létezem a szívedben, a lelkedben, az álmaidban, az emlékedben...!"

Apa - 2010.12.30. 17:42
Álmok törnek rám az éjben,
Fájó lelkek fenn az égben,
Álmok, miket elfeledtünk,
Fájdalomtól másak lettünk.
Elfeledtük mind a múltat,
Hisz mi történt, nem változhat.
Elfeledtük mind mi szép volt,
És a szívünk üres égbolt.
Elmossa a jelen a könnyet,
De a múlt már írt egy örök könyvet.
Időnként hát fellapozom,
lapjait könnyel áztatom.
Úgy vágyom rá, hogy lássalak,
Bárcsak vissza hozhatnálak.
Elmondanám amit érzek,
mi egy szó, mégis mindent jelent
s ez a szeretet...

Anya - 2010.12.30. 17:40
Ma is sírnak az Angyalok velünk,
Hisz elment tőlünk, kit nagyon szerettünk.
Némán könnyeznek az elsárgult levelek,
Hangtalan ejtem ki drága nevedet.

Szívem sajog, fáj, utánad kiált!
Ne menj még kérlek! Szükségem van Rád!
Nem vehet csak úgy el Tőlem a rút halál,
Hisz érted éltem én, maradj még tovább!

Sírnak az Angyalok, én is sírok velük,
Tudom, hogy menned kell, lelked már velük.
Megjelent az égen egy láthatatlan sugár,
Érzem, hogy nem félsz, mosolyogsz már.

Egy napon várni fogsz, s újra velem leszel,
Te leszel majd az, ki engem felemel.
Már nem sírok, látod? Elengedlek hát,
Mert tudom, hogy ott fent egy szebb világ vár!

Sok-sok szeretettel gondolok most Rád,
Ha sírnak az angyalok, tudom, hogy vársz.
Mikor kisüt a nap, látom, hogy mosolyogsz,
Reggeli szellővel könnyemet szárítod.

Visszaadom tested, pihenj kedves hát,
Álmodd azt a csendben, hogy szép volt ez a világ!
Érzem, hogy itt vagy, még most is velem,
Bennem élsz tovább, míg dobog a szívem!
Apa - 2010.12.30. 17:33
Hiányod fájdalom, minden könny vigasz,
Örök a perc, de az élet nem az.
Minden éjszaka és hajnal véget ér,
S míg szívünk dobban, Te örökké benne élsz!

Anya - 2010.12.30. 17:29
Fáj, zokog a lelkem:
Kit annyira szerettem,
Már nincs mellettem. . .

Csak én maradtam,
Ki kutatja, keresi. . . !
De nem találom,
Csak a vérző helyét
A szívemben!
Kitépték belőle. . . !
Már nem nyújtja felém kezét,
Már nem érez semmit,
És nem lát senkit. . .
Lelke felszállt a mennyekbe. . .
Lassan belefulladok a könnyekbe. . .
Hiába vigasztalnak engem,
Hiszen az üresség ott marad a szívemben!
Mindig változnak a napok,
De az érzések ugyanazok;
Hiány, szeretet, fájdalom,
A soha el nem múló bánatom!

Anya - 2010.12.30. 17:26
BÁNATOMBAN FORGOLÓDOM, GÖRNYEDEK A FÖLDRE,

HISZEN MEGIGÉRTEM, SZERETNI FOGLAK TÉGED MINDÖRÖKRE!

DE ELMENTÉL, NINCS TOVÁBB, VÉGE MINDEN SZÉPNEK...,

NEM MARADT MÁR SEMMI CSAK E VERS, FEL AZ ÉGNEK!

MÉG MINDIG NAGYON HIÁNYZOL, MINDENNAP GONDOLOK RÁD,

MINDEN PERCBEN FOGNÁM KEZEDET, KARJAIMMAL ÖLELNÉLEK ÁT...

ERŐSEN MAGAMHOZ SZORÍTLAK, MÍG BEHUNYOM A SZEMEM.

EMLÉKEZEM: MENNYIRE SZERETTÉL,

MENNYIRE FÁJ, HOGY ÖRÖKRE ELMENTÉL...!

Apa - 2010.12.30. 17:24
Tudjuk, hogy nem jöhet , mégis egyre várjuk
Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk...
Az ész megérti, de a szív soha,
Hogy egyszer majd Mi is elmegyünk,
ahol Ő van oda.
Anya - 2010.12.30. 17:24
"...A föld már elengedte, Az égen egy csillag ragyog. Szelíden kérik Őt, S Ő játszik egy égi dallamot. Minden üvöltve lázad, Hol van az elrabolt hitünk ? A lelked halhatatlan, De a fájdalom elönt..."

Apa - 2010.12.30. 17:23
Az Angyalok a mennyben laknak,
De szívünkben is helyet kapnak.
Vigyázzák az álmainkat,
Felügyelik napjainkat.
Nem kérnek semmit, mindig csak adnak,
Ha bánat ér minket, megsimogatnak.

Apa - 2010.12.30. 17:20
..."Eljövök Hozzád minden tavasszal,
Az emléked bennem él,
Eljövök Hozzád a nyári nappal,
Mely csak Rólad mesél
Eljövök Hozzád az őszi széllel
Hangodat hallani.....
Eljövök Hozzád, dacolva téllel,
Egy gyertyát gyújtani."

Anya - 2010.12.30. 17:17
Csendesen alszik, megpihent végleg,
angyalok bölcsője ringatja már.
Nem jöhet vissza, hiába hívjuk,
emléke szívünkben otthont talál...

Becsukott szemmel még látom a lelkét,
ki mellettem ül, és nékem mesél...
Nem maradt utánad, más csak az emlék
Örökké szeretlek bárhol legyél!

Apa - 2010.12.30. 17:14
Gyertya, gyertya, gyertya lángja,

Vidd üzenetem a Mennyországba.

Mond meg Neki, hogy szeretem,

Nélküle nincs már életem.

Feledni nem tudom, üres kopár minden napom.

Édes kicsi lelked várom, figyelem a gyertyalángon.

Üzensz tudom, csak nem értem, szememben a könnyek égnek.

Mi szeretünk, nem feledünk, nagyon sokat emlegetünk.

Anya - 2010.12.30. 17:07
Elvitted a derűt, a fényt, a meleget,

csak egy sugarat hagytál itt, az emlékeket.

Bennünk él egy arc és végtelen szeretet,

amit tőlünk soha, de soha senki el nem vehet.

Hiányodat feldolgozni nem lehet,

csak próbálunk élni nélküled!

Apa - 2010.12.29. 20:05
Minden percben, minden pillanatban
Itt jársz gondolataimban.
Nem tudok nem gondolni Rád!
Hiába mondják-az élet megy tovább!
Igen, valóban élünk, de hogyan?
Összetört szívvel, szomorúan,
Mert Te nem vagy itt, nem láthatunk,
S így el sem múlhat bánatunk.
Titkon azt reméljük,hogy felébredünk,
S akkor itt leszel velünk.
De aztán rájövünk, ez nem álom, ez az ébrenlét,
S szívünket a fájdalom érzése szaggatja szét.
Összetört szívünk, széthullott életünk,
De ami összetart bennünket, az a szeretetünk.

Anya - 2010.12.29. 20:05
Valaki mindig elmegy közülünk,
s magával visz egy darabot a szívünkből.
Mozdulataikat, szavaikat ismételjük újra és újra,
mintha csak így próbálnánk éltetni magunkban.
Látjuk, ahogy odafentről fénylő csillagként
ragyognak ránk. Ajkukon eddig sohasem hallott
dallamok születnek. Dallamok, amelyek
csak nekünk szólnak.
Nekünk, az itt maradottaknak.
Így értjük meg, hogy nincs értelmetlen élet,
mert egy valami értelmetlen csak: és az a halál!
Tovább őrizve szívünk mélyén, minden
lélegzetvételünkben, gyertyalángba lobbant emléküket.
Valaki elment közülünk.
Örökül hagyva ránk emlékképeket.
Itt hagyva egy ki nem hunyó gyertyafényt.
Mert szívünkben és életünkben
ŐK a Nap, a Hold és a csillagok, a bolygók,
melyek körülöttünk forognak végtelen időkig.
Anya&Apa - 2010.12.29. 20:04
Elmentél egy végtelen hosszú útra, melyről visszanézni lehet, de visszajönni soha. Hazafelé nem építenek utat, de ha mégis lenne egy irány, mely otthonod felé mutat, Ugye haza jönnél, visszahozna a szeretet, letörölnéd arcunkról az ÉRTED hulló könnyeket.
Anya - 2010.12.29. 20:03
Ha egyszer megtudom, mit rejt az örök álom, Miért létezik halál a világon, Hiszem, hogy nem hideg sírkő lesz a felelet, Hanem boldog folytatás az égben, a felhők felett....
Apa - 2010.12.29. 20:02
Hogy milyen volt?
Különb, mint a többi,
százszor is ezerszer is,
és mennyi jót tudott volna tenni.
Az ég is csak az ilyet szereti!
Az ablakon át ,ha a csillagokra nézel,
Ő is ott van köztük valahol.
Kérte az időt, de az meg nem áll.
Hitvány győzedelmed ez:
OSTOBA VAGY HALÁL!

Anya - 2010.12.29. 19:59
"Az idő múlik, a fájdalom csak nő
nem hoz enyhülést a múló idő.
Sírodra hiába visszük a virágot.
Veled együtt temettük el az egész világot..."


Apa - 2010.12.29. 19:56
Ez a gyertya Érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben,
Ki vigyázol rám onnan fentről,
S lelkemhez szólsz a végtelenből,
Milliók közt az egyetlen,
Gyémántként ragyogsz a szívemben.
Anya - 2010.12.29. 19:56
Tudom, hogy senkit sem hozhat vissza a gyertyafény,
de az emlékezet, a szív megőrzi azt, akiért a gyertya ég!
Apa - 2010.12.29. 19:46
Minden nap rád gondol, ki szeretett!
S angyalok vigyázzák minden léptedet!
Anya - 2010.12.29. 19:46
Megpihenni tértél most már végleg,
Lelkedre angyalok vigyáznak régen.
Emléked itt él szerető szívekben,
S új életre keltél az emlékezetben!

Apa - 2010.12.29. 17:37
hiányzol...
Apa - 2010.12.29. 17:36
szeretlek...
Anya - 2010.12.29. 17:36
hiányzol...
Anya - 2010.12.29. 17:35
szeretlek....
Mama&Papa - 2010.12.28. 20:27
Nagyon szeretünk
Keresztanya - 2010.12.28. 20:25
Nagyon hiányzol Édike!!
Keresztanya - 2010.12.28. 20:23
Nélküled üresen kong minden:
a terek, a házak;
nélküled értelmetlen minden:
a percek, a vágyak;
nélküled nem találom helyemet
sem nappal, sem éjjel;
nélküled a szép is csúnya lett,
a nyár helyett tél jött el.
Szóval, ha nem vagy velem,
hiányzol, rossz lett a kedvem,
hiányod miatt gyászol
az én kicsi szívem.

Anya - 2010.12.28. 19:12
Egy mosoly szíved melegéből,

Egy könnycsepp szemeid tükréből,

Egy sóhaj lelked mélyéről,

Bármelyik többet érne nekem,

Mint egész szomorú életem!
Apa - 2010.12.28. 19:10
Szelíd csillagok
Vigyázzanak Rád,
Suttogják helyettem
Legyen szép éjszakád.

Anya - 2010.12.28. 19:09
Szívünk lángja Érted lobban,
de a Te szíved már nem felel.
Lelkünk végtelen fájdalmában örökké létezel.
Néma órák halk percei a szavaidat suttogják,
Belül tudjuk, lelkünk még egyszer viszontlát.
Távol vagy tőlünk, mégis oly közel,
mert a szívünk mélyén rejtettünk el.

Anya - 2010.12.28. 19:04
Oh, Istenem, mondd miért? Mondd,miért nem óvtad őt?
Kinek jó, hogy a fájdalom ily nagyra nő?

Állíts gyertyát a síron, ha néha arra jársz!
Útban hazafelé, ugye, megállsz?
Gyertyák a síron, s egy könnyes arcú lány
Elindul, és visszanéz: ég-e a láng...

Apa - 2010.12.28. 19:02
Ő benned él, emléke fáj, és örökre elkísér.
Sírj hát, mert nagyon fáj,
Fáj az a kép, mit belül csak te látsz.
Simogatnád de, nem lehet,
Ezért könnyekkel öntözöd emlékedet.
Apa - 2010.12.28. 19:00
Álmodtunk a helyről, hol még kívülünk senki se járt és már búcsúznál.
Ha szeret az ember, mindenre kész.
Én tudom, hogy hiába mész.

Itt maradsz örökké hát mért búcsúznál.
Ha szeret az ember, mindenre kész.
Én tudom, hogy hiába mész.
Itt maradsz örökké hát mért búcsúznál..

Mégis fáj.

Apa - 2010.12.28. 19:00
Álmodtunk a helyről, hol még kívülünk senki se járt és már búcsúznál.
Ha szeret az ember, mindenre kész.
Én tudom, hogy hiába mész.

Itt maradsz örökké hát mért búcsúznál.
Ha szeret az ember, mindenre kész.
Én tudom, hogy hiába mész.
Itt maradsz örökké hát mért búcsúznál..

Mégis fáj.

Apa - 2010.12.28. 19:00
Álmodtunk a helyről, hol még kívülünk senki se járt és már búcsúznál.
Ha szeret az ember, mindenre kész.
Én tudom, hogy hiába mész.

Itt maradsz örökké hát mért búcsúznál.
Ha szeret az ember, mindenre kész.
Én tudom, hogy hiába mész.
Itt maradsz örökké hát mért búcsúznál..

Mégis fáj.

Apa - 2010.12.28. 19:00
Álmodtunk a helyről, hol még kívülünk senki se járt és már búcsúznál.
Ha szeret az ember, mindenre kész.
Én tudom, hogy hiába mész.

Itt maradsz örökké hát mért búcsúznál.
Ha szeret az ember, mindenre kész.
Én tudom, hogy hiába mész.
Itt maradsz örökké hát mért búcsúznál..

Mégis fáj.

Apa - 2010.12.28. 18:55
Álmodtunk a helyről, hol még kívülünk senki se járt és már búcsúznál.
Ha szeret az ember, mindenre kész.
Én tudom, hogy hiába mész.

Itt maradsz örökké hát mért búcsúznál.
Ha szeret az ember, mindenre kész.
Én tudom, hogy hiába mész.
Itt maradsz örökké hát mért búcsúznál..

Mégis fáj.

Anya - 2010.12.28. 18:54
"Lehunyt pilláim mögött látlak,
hiszen már csak bennem élsz.
A tegnapok emlékeivel,
Minden utamra elkísérsz."
Anya - 2010.12.28. 18:52
"Lehunyt pilláim mögött látlak,
hiszen már csak bennem élsz.
A tegnapok emlékeivel,
Minden utamra elkísérsz."
Apa - 2010.12.28. 18:51
Csillag volt, mert szívből szeretett,
S mi úgy szerettük, ahogy csak lehetett
Elment tőlünk, mint a lenyugvó nap,
De szívünkben él, és örökké ott marad. Érted égjen szeretettel!
Anya - 2010.12.28. 18:49
Bársony koporsó a földben,
a testem elhamvadt már rég.
Ha rád gondolok meggyötörten,
a halott múlt végigkísért.
Láttam az arcod minden éjjel,
látom most is úgy, mint rég.
A fájdalom tépne széjjel,
de az élet nem csak álom kép.

Mentünk kéz a kézben, ott volt egy ház,
amelyben eltemettek, megtalálsz.
Repültünk fenn az égen, felhők között,
de az élet tengerébe jég költözött.

Névtelen márványtábla,
a síron egy csokor virág,
térdelve, gyászruhában,
ne sírj én emlékezem rád!



Nem beszél, mindig csendes,
hiába kérded nem felel.
A túlvilág szinte kedves,
mágnesként húz tőle el!

Apa - 2010.12.28. 18:47
"Ha ezüstös éjjen felnézel az égre,
Meglelsz ott is a csillagok szemébe.
Ott leszek, ott fent a messzi végtelenben,
S boldogan mosolygok, akárcsak életemben.

Csak felnézel az égre és meglelsz ott is,
Akárcsak szívedben ott élek most is.
S gondolataid, ha este nálam járnak,
Üzenem, egyszer majd újra látlak.

És majd egyszer, ha utolér a végzet,
Utad majd a mennyekben ér véget.
S leülsz közénk és nézünk azokra,
A gyönyörű, boldog csillagokra!"
Anya - 2010.12.28. 18:46
Álmod legyen békés,
Az angyalok birodalmában!
Szeretettel égjen érted a
Gyertya.
Apa - 2010.12.28. 18:44
Miért vette el a sors azokat

Kiket annyira szerettünk,

Miért ilyen kegyetlen a sors,

Miért ilyen mivelünk

Fájdalom a szívünkben,

Fájdalom a lelkünkben,

Elvitte a halál, kit szerettünk,

Nem kímélt a sors, hogy elveszítettük,

KIT LEGJOBBAN SZERETTÜNK!
Anya - 2010.12.28. 18:43
Tudom én,
Nem hozhat
Vissza a gyertyafény.
Mégis újra és újra
Meggyújtom a lángot,
Hisz annyira fáj a hiányod.
E fény talán visszavezet ide,
Ha nappal nem, hát éjjelente
Velem lehetsz,
Ismét foghatom a kezed.
Istenem, ugye megengeded?
Apa - 2010.12.28. 18:41
NE HULLAJTS TÖBB KÖNNYET,MIT AMENNYI KELL
HA MENNI KEL,HÁT MENNI KEL
AZ ÉLET NÉLKÜLEM IS MEGY TOVÁBB
NEHÉZ HETEK,HÓNAPOK,ÉS ÉVEK JÖNNEK
ÉN NEM KÉREM HOGY SÍROMHOZ JÖJJ EL
MERT ELJÖSSZ HA FÁJ A SZÍVED
HOGY ELMESÉLD: HIÁNYZOM NÉKED.

Anya - 2010.12.28. 18:38
"Ékszerként hordozlak magamban,
tündöklő drágakő alakban.
Ragyogsz szívem legmélyebb rejtekén
vezérlő csillagként az álmaim tengerén."
Apa - 2010.12.27. 19:26
Annyira fáj, hogy el sem mondhatom!
Nem látom többé, s nem is hallhatom.
Hiába érzem Őt itt belül élénken,
Mardos a kín, hogy meg nem menthettem!!
Anya - 2010.12.27. 19:22
Elmentél
Tudom nem ilyen
rövid életet akartál,
de csak eddig jutottál.

Rövid volt a pályafutásod,
rövid volt a boldogságod.
De hosszú lesz az örökkévalóságod.

Az örökkévalóság melybe
korán beléptél,
kárpótol majd az elveszett
földi jólétért.
Anya&Apa - 2010.12.27. 19:17
"Hiába takar sírhalom,

Borul rád a temető csendje,

Te akkor is örökké élsz a bánatos szívűnkben."
Anya&Apa - 2010.12.27. 19:16
Nem felejtünk, míg dobog a szívünk,

Úgy érezzük te is itt vagy velünk.

Korán meghaltál, pedig mindenünk Te voltál,

Magad után összetört szíveket hagytál.
Anya - 2010.12.27. 19:14
Lassan legördül egy könnycsepp,
Véget ért egy kis rövidke élet.
Arra kérlek már csak,
Ne feledd, téged egy szív, nagyon szeretett.
Nagyon-nagyon hiányzol nekünk!
Apa - 2010.12.27. 19:13
Nem felejthet aki szeret
Nem múló az emlékezet
Könny a szemben bú a szívben
Felejteni nem lehet
Gyermekeink pihenjetek
Szívünkben mindig éltek
Eljön majd a viszontlátás
Sírotokon legyen áldás.
Anya - 2010.12.27. 19:12
Sokat tanultam tőled,
Tanultam hinni és várni,
Erőt merítek belőled,
Ezt nem is értheti bárki.
Titok vagy, nekem megfejthetetlen,
Taníts a szavakra, emelj fel engem!
Tiéd vagyok, őriz a lelkem.
Amit nekem adtál, azt én elfogadtam,
És hittem benned, pedig nem is tudtam,
Hogy hitem örökre megmarad,
Semmim sincs, csak Te vagy
Visszalopnék én ha tudnék minden órát
De nincs erőm, hogy kiálljak még egy próbát
Néha rám tör még az összes szép emlék,
De Nélküled mind elhagyott ajándék.
Mindennél jobban szerettelek benneteket!!!:
Anya - 2010.12.27. 19:11
"Velem vagy a Napfényben,
velem vagy az esőcseppben,
a harmatban,a hóesésben
Nem foghatom már a kezed,
örök álom zárja le szemed.
Minden nap itt vagy-
még ha csak egy percre is csupán-
szeretetem elkísér égi utad során"
Apa - 2010.12.27. 19:10
"Szeretnék kívánni Neked jó éjszakát
Álmodd az álmok legszebbik álmát!

S ha feljön a hold, az éj vándora,
Vigyázzon rád az ég legszebb csillaga"
Anya - 2010.12.27. 19:04
Tudjuk, hogy nem jöhet , mégis egyre várjuk
Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk...
Az ész megérti, de a szív soha,
Hogy egyszer majd Mi is elmegyünk,
ahol Ő van oda.
Anya - 2010.12.27. 18:59
Mikor valakit elvesztünk,kit nagyon szerettünk,
Vele együtt meghal a mi lelkünk.
Nem könnyü ezen tovább lépni,
Nélkülük minden napot leélni.
S rájuk gondolva nap mint nap nevetni.
Anya - 2010.12.27. 18:58
Őrizlek magamban már,
örökre. Mit jelent e szó?
Árva szerelem
emlékszik bennem,
hűségem viszi törött hajó.

Már semmi nem írja át
szavaid, és ölelésed,
csak a perc motyog,
idő mit hagyok
tompán csorogni.

Anya - 2010.12.27. 18:54
Az igazi könnycsepp nem az,

Ami a szemünkből hullik,

És végigcsorog az arcunkon,

Hanem az, ami a szívünkből hullik,

És végigcsorog a lelkünkön.
Apa - 2010.12.27. 18:53
Az élet múlik,
de akit szeretünk,
Arra életünk végéig,
Könnyes szemmel emlékezünk.
Anya - 2010.12.27. 18:45
Az élet múlik,
De akit szeretünk,
Arra életünk végéig,
Könnyes szemmel emlékezünk!
Apa - 2010.12.27. 18:44
Ez a gyertya most érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben.
Ki vigyázol ránk onnan fentről,
S lelkünkhöz szólsz a végtelenből!
Apa - 2010.12.27. 18:35
Kifelé mosolygok, de belül pereg a könnyem...
Nem láthatja senki, hogy összetört lelkem!
Jókedv és vidámság mind ez csak álca,
Hogy fájó szívemet senki meg ne lássa...
Anya - 2010.12.27. 18:35

A titokzatos égben vagy talán,
mi némán felnézünk s a szivünk fáj.
Sirunk pedig Te most fenn az égben
Már régen pihensz angyalok ölében,
Nekünk most mennünk kell tovább,
de a szivünkben vagy,s gondolunk RÁD!
Te is néha nézz le ránk s beszélgetünk
az álmok postásán át.
Szeretlek, fáj a búcsú, de remélem megérted:
Muszáj elengednem az emléked.
Hiszem, hogy még találkozunk.
Igen, egyszer még összefutunk.
Várj rám és én ott leszek,
Ott leszek veled!
Nem tudom mikor de hidd el megyek.
Anya - 2010.12.27. 18:16
Életünkben álmok ha valóra válnak,
Minden lélek mellett őrangyalok állnak.
Figyelő tekintetükkel vigyáznak reánk,
S mellettünk maradnak a halál után ....
Anya - 2010.12.27. 18:15
A szavakat keresgélem,
De fájdalmammal tele a lelkem.
Nehéz őket megtalálni,
Érzéseknek szavat adni.
A szavak itt mit sem érnek,
A bús gyászban mind elvesznek.


Apa - 2010.12.27. 18:13
Tudom, hogy senkit sem hozhat vissza a gyertyafény,
de az emlékezet, a szív megőrzi azt, akiért a gyertya ég!
Anya - 2010.12.27. 17:58
"Megyek feléd, de soha el nem érlek,
bolygok körötted, s önmagam körül,
bezárt világ, mely mosolyodtól fényes,
s örök vonzásod szárnyain röpül."
Apa - 2010.12.27. 17:56
Angyalként jössz hozzánk.
Éjjel csillagként ragyogsz.
Igaz nem látunk, de tudjuk,
Fentről mindig ránk mosolyogsz!
Anya - 2010.12.27. 17:54
Bocsáss meg, ha majd nem leszek veled,
Bocsáss meg, ha már nem fogom kezed...
Bocsáss meg, ha egyszer útnak indulok,
Bocsáss meg, ha mindent itt hagyok...

Bocsáss meg, ha nem szerettelek eléggé,
Bocsáss meg, ha nem leszek melletted többé...
Bocsáss meg, ha bántottak a szavak,
Bocsáss meg, ha minden csak emlék marad...

Bocsáss meg mindenért, mit rosszul tettem,
Nálad jobban senkit sem szerettem,
De most mennem kell nem maradhatok,
Bocsáss meg, ha fájdalmat okozok...
Apa - 2010.12.27. 13:34
"Az idő múlik, a fájdalom csak nő
nem hoz enyhülést a múló idő.
Sírodra hiába visszük a virágot.
Veled együtt temettük el az egész világot..."


Apa - 2010.12.27. 13:34
"Az idő múlik, a fájdalom csak nő
nem hoz enyhülést a múló idő.
Sírodra hiába visszük a virágot.
Veled együtt temettük el az egész világot..."


Apa - 2010.12.27. 13:34
"Az idő múlik, a fájdalom csak nő
nem hoz enyhülést a múló idő.
Sírodra hiába visszük a virágot.
Veled együtt temettük el az egész világot..."


Apa - 2010.12.27. 13:33
"Az idő múlik, a fájdalom csak nő
nem hoz enyhülést a múló idő.
Sírodra hiába visszük a virágot.
Veled együtt temettük el az egész világot..."


Apa - 2010.12.27. 13:29
"Az idő múlik, a fájdalom csak nő
nem hoz enyhülést a múló idő.
Sírodra hiába visszük a virágot.
Veled együtt temettük el az egész világot..."


Lehoczki család - 2010.12.26. 1:01
.
KERESZTAPA - 2010.12.25. 19:42
NAGYON HIÁNYZOL
Anya - 2010.12.25. 15:51
Akarjuk és hisszük, nem ennyi az élet,
S Te mosolyogva nézel ott fenn az égen,
Aludd örök álmodat békésen, csendesen,
Lágy szellő öleljen kedvesen.

Ékszerként hordozlak magamban,
tündöklő drágakő alakban!
Ragyogsz szívem legmélyebb rejtekén,
vezérlő csillagként, az álmaim tengerén!

Anya - 2010.12.25. 15:49
Minden nap rád gondol az, aki szeretett!
Az angyalok vigyázzák minden léptedet!
Apa - 2010.12.25. 15:49
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Anya - 2010.12.25. 15:48
"Hogy újra légy,
csak egy szó kellene,
s olyan szó nincs."
Apa - 2010.12.25. 15:46
Itt vagyok, nézlek az égből,
Majd idefentről vigyázok rád,
Könnyeiddel én simítom arcod,
Eljut majd hozzám minden imád,
Itt vagyok, ne félj, jól vagyok,
Testem elhagytam, lelkem szabad,
Felhőről felhőre ugrándozva,
Egy csodás világ felé halad,
Hol nincs kín, bánat, égő fájdalom,
Csak szeretet és mennyei fény,
Itt vagyok én a Nap egy sugarán.
Eljövök hozzád minden nap én,
Lelked érintem, álmod vigyázom,
Őrködni fogok léted felett,
S örömmel nézek vissza a múltra,
Hiszen annyira jó volt Veled,
Itt vagyok, suttogó szélként,
Harmatcseppként egy fűszál hegyén,
Szíved, ha dobban, velem lüktet,
Ezért amíg élsz, itt leszek én!

Apa - 2010.12.25. 15:45
"...Ez a gyertya most érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben.
Ki vigyázol rám onnan fentről,
S lelkemhez szólsz a végtelenből..."
Apa - 2010.12.25. 15:44
Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.
Victor Hugo


Anya - 2010.12.25. 15:43
Jó lenne hinnem, hogy a lelked él,
Itt leng köröttem testetlen alakban,
S körülcsókolja síró arcomat,
Ha elgyötrődött kínban, könnyben, jajban
Teéretted.

Jó lenne hinnem, hogy a lelked él
Egy más világon, szép fénylő planétán,
Ott vársz reám csak, zengve, boldogan,
Míg elfáradok, e bús földi sétán
Hozzád megyek.

Jó lenne hinnem, hogy a lelked él,
S egy új élet fénylő palástját hordod,
És nézed, nézed az én könnyeim,
Ki elvetettél minden földi gondot,
S felém hajolsz.

Jó lenne hinnem, hogy a lelked él,
Ki csillag voltál itt a földi porban,
És istenlelket csókoltál belém,
Nem múlhatsz el Te hamuvá omoltan,
Az nem lehet.

Ó, hinnem kell, hogy lelked mégis él,
E földi kíntól mentesülten, fénylőn,
Mi vagyunk csak, kiket siratni kell,
Kik itt maradtunk fájdalomban élőn
Tenélküled.
Apa - 2010.12.25. 15:42
"Ifjú virág volt, mit se tudott a lét viharáról,
S máris törve pihen, s törve sír érte szívünk"
Anya - 2010.12.25. 15:41
"Kezemet nyújtom az ég felé:
egy felhőt érnek az ujjaim,
s a képzeletem képei
rajzolódnak ki fodrain.

Karomat tárom az ég felé:
utánad nyúlnak az ujjaim;
Örökkévalód hangjai
zengnek a Mennyek húrjain.

Szívem is nyílik az ég felé:
már nem markolnak az ujjaim -
végül el tudlak engedni...
Ússz tovább felhők habjain!"
Apa - 2010.12.25. 15:41
"Nézz az égre,ott vagyok veled,
apró kis csillag,tündér fény,
Mikor alszol megcsókolom fáradt,
gyönyörü arcodat,
mely nevetett felém.
Most én lehelek álom puszit reád,
álmodom álmodat,fogom kezed,
letörlöm édes könnyedet.
Ne feledd,átutazók vagyunk
csupán e világon,
lelkünk testet ölt,gyűlöl és szeret,
de mindez csak átmenet:
lelkünk örökké él,s tudom,
még fogok találkozni veled.
Álmodj édes lélek gyönyörű
álmokat,
hogy éjjel ne lássam szomorúnak
arcodat,
kacagd az eget,a csillagot,
s tudd,hogy mindez teérted
ragyog."
Anya - 2010.12.25. 15:40
"Egy hangszer voltam Isten kezében,
ki játszott rajtam néhány dallamot.
Aztán eldobott és elhagyott,
de fölöttem ragyognak a csillagok."

Anya&Apa - 2010.12.25. 15:38
AZ ELSŐ KARÁCSONY NÉLKÜLED


Emlékeim könnyfátyolán látom arcodat,

Szemem előtt vívod meg utolsó harcodat.

Fájó nehéz szívemmel tehetetlenül vagyok,

Nem segítenek -bárhogy kérem- védő angyalok.

Behunyt szemmel nem Vagy itt már messze távozol,

Jajszavammal mozgó ajkam nem is káromol.



Majd elégsz a forró láztól, Ne hagyd Istenem,

Ne engedd, hogy szenvedjen az én szép gyermekem.

Szépítsd meg,hogy úgy menjen el nem élt hiába,

Trónusodhoz járulhasson fent Mennyországba.

Halk sóhajjal, csendes szívvel lelke Égbe szállt,

Földi létben oly szerény volt rosszat nem csinált.



Kint nyugszik már hantok alatt csendes magányban,

Nem lehet Ő többé velünk a kis családban.

Megterítve áll az asztal Krisztus születik,

Drága kislányom soha többé meg nem érkezik.

Gyertya fénye úgy világol várja Laurám,

Karácsonyunk Uram Isten most már nem vidám.

Ne hunyjon ki gyertya fénye, Drága Gyermekem,

Odaadtam volna Érted az én életem.

Ajánlottam Istenünknek ezt a kis cserét,

Adja vissza én helyettem kislányom életét.

Azt sugallta odafentről Mennyei Atyám,

Mennie kell de, ha ott lesz várni fog reám.



Emlékeim ködfátyolán látom arcodat,

Megnyugodtál,jó helyen vagy nem kell áldozat.

Mosolyogsz le fent a Mennyből Nézed mit teszünk,

Látod,hogy ünnepi díszben Rád emlékezünk.

Érezzük,hogy szótlan ajakkal átüzensz nekünk,

Mindörökre a szívünkben itt maradsz velünk.

Apa - 2010.12.24. 21:43
Megírlak majd, hangjaid
mind mind versbe nőnek:
Ajándékul hagylak itt
a tűnődő időnek.

Dal vagy, ritmus, lüktetés
s mint ujjongás a nyárban
úgy kacaghatsz verseim
mindegyik sorában.

Megírlak majd, meglátod,
én versbe írlak Téged,
olvassák, hogy általad
volt szép nekem az élet...

Anya - 2010.12.24. 21:43
"Bárcsak itt lennél!" -Hangzik fel ezer szájból
Gyötrő fájdalom tör ki a némaságból.
Sok boldog lélek, mely ki tudja merre jár,
Oda térő embert mindig örömmel vár.

Ők tudják csak a titkot: mit ér a halál,
És hogy a sok elhunyt egyszer hazatalál.
Sóhajok ezrei jutnak el a mennybe,
Repítik imáinkat a fellegekbe.

S te, ki elmentél, örökké velünk leszel,
Mert szívünk zegzugaiban, soha el nem veszel.
Álmainkba jössz, mi boldog könnyek közt ébredünk,
Mert Tudjuk, Te mindig itt vagy és leszel is Velünk.

Anya&Apa - 2010.12.24. 21:42
Fájdalom költözött örökre szívünkbe,
Nem múlik el Soha, itt marad örökre.
Itt hagytál mindent amiért küzdöttél,
Elváltál azoktól akiket szerettél.
Nincs erre gyógyir, a bánat itt van velünk,
El nem múló fájdalommal örökké szeretünk.

Apa - 2010.12.24. 21:40
Nincs annyi könnycsepp, mely méltán elsirat,
És nincs annyi szó, mely sebeinkre lenne vigasz!
Anya - 2010.12.24. 21:39
Hosszú ősz lesz és még hosszabb tél
arcunkról lefagy a bolondság
zúzmara égeti, zúzza szét
szemüregig mar a félsz
ne lássunk, ne lássuk
csak azt a lecsupaszított, kopár
néma gyászt.

Én már rettegve érzem
nyaldos, körülszaglász veszetten
rámmorogja magát az idő
várom, belém vájja fogát
a nyirkos, hallgatag temető
nem hallok, nem hallom
csak ezt a virágtalan reszkető
sóhajtást.

Hosszú ősz lesz, talán örök tél
s talán kapszulába kellene rejteni
a fényt, minden reményt
olyan törhetetlen burok alá
ne zúzza össze, hol nem törheti szét
egy fagyos suhintás
mikor arcul csap a jég
és megmered a bolondság.
Apa - 2010.12.24. 21:38
Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.

Anya - 2010.12.24. 21:38
fehérek a fák és fehér minden mező.
A fagyott, nehéz, hideg föld is kopogott,
mikor a mélybe ereszkedő koporsódra hullott.

Mikor elmentél hó fedte a tájat,
virág és levél még nem borította a fákat,
csupasz volt a vidék, csupasz amerre néztem,
a hó ropogott a lábam alatt amerre léptem.
Nem csicsergett a madár, mikor elmentél,
nem sütött a nap, hisz tél volt, hideg tél.

Mikor elmentél, fagyott arccal néztek az emberek,
szemükből patakként folytak a könnyek.
Sírt a világ, sírt az Isten, megrendült,
mikor tested örök álomra szenderült.
Nem kacarászott senki, mikor elmentél,
minden lélek fázott, hisz tél volt, hideg tél.

Mikor elmentél fehér volt a temető,
fehérek a fák és fehér minden mező.
A fagyott, nehéz, hideg föld is kopogott,
mikor a mélybe ereszkedő koporsódra hullott.
Nem virított a virág, mikor elmentél,
nem dalolt a pacsirta, hisz tél volt, hideg tél.

Mikor elmentél, mintha megállt volna az élet,
befejezetlenül maradt minden amit elkezdtél,
egy nagy űrt hagytál magad után,
amit nem tölthet be senki sem már.
Fájt a szívem mikor elmentél,
reszketett a testem, hisz tél volt, hideg tél.

Mióta elmentél már hétszer lett tavasz,
virágba borult a rét, csicseregnek a madarak.
Zöld a fű, termést hoznak a fák,
a tél a helyét a nyárnak adta át.
De én nem tudok örülni ennek, mióta elmentél,
, a szívemben maradt a tél, a hideg tél.

Anya&Apa - 2010.12.24. 21:37
Nincs oly nap, hogy ne gondolnék rád.
Látlak az égben, amely kéken borul rám.
Látlak a zöldben, bokrok, fák között,
Napfényes esőben szivárvány fölött.
Látlak az utcán emberek forgatagában,
Hallom lépteid vágyaim sikátorában.
Érzem illatod rózsákba oltva,
Törlöm könnyeim, sírodra borulva.

Oly kedves voltál szívünknek,
De egy nap elhívtak a fények.
Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom,
S keserves könnycsepp csordul le arcomon.

Az emléked szívünkben él míg élünk,
Az emléked szívünkben él, el nem feledünk.
Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,
S ez elkísér egész életünkben.

De mért ilyen keserves az élet,
Miért kellett pont neked elmenned?
Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,
Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól.

Apa - 2010.12.24. 21:37
Ékszerként hordozlak magamban,
tündöklö drágakő alakban.
Ragyogsz szívem legmélyebb rejtekén
vezérlö csillagként,
az álmaim tengerén.

Anya - 2010.12.24. 21:36
"Van egy dal, csak Rólad szól,
Azt üzeni, nagyon hiányzol.
Ha hallod ezt a dallamot,
Akkor csak Rád gondolok.
Leszáll az est, s a csillagok,
Egyikben most Te ragyogsz.
Lelked bennem él tovább,
Odafentről vigyázz rám.
Nem búcsúztál, csak itt hagytál,
Most az égből figyelj rám.
Érted sír most a szívem,
Gyere vissza, s csak álom lesz.
Egyszer talán újra látlak,
Mindennap én visszavárlak.
Utolsó érintés, utolsó pillantás,
Millió emlék, mit örökre itt hagytál.
Miért kellett, hogy így legyen?
Kérdezlek, s Te nem felelsz.
Hol jársz, vajon merre vagy?
Szívemben mindig ott maradsz.
Most érted szól a hárfa
Minden egyes dallama,
Viszi a szél tehozzád,
Neked írtam, hallgasd hát!"

Apa - 2010.12.24. 21:35
Fáj, zokog a lelkem:
Kit annyira szerettem,
Már nincs mellettem. . .

Csak én maradtam,
Ki kutatja, keresi. . . !
De nem találom,
Csak a vérző helyét
A szívemben!
Kitépték belőle. . . !
Már nem nyújtja felém kezét,
Már nem érez semmit,
És nem lát senkit. . .
Lelke felszállt a mennyekbe. . .
Lassan belefulladok a könnyekbe. . .
Hiába vigasztalnak engem,
Hiszen az üresség ott marad a szívemben!
Mindig változnak a napok,
De az érzések ugyanazok;
Hiány, szeretet, fájdalom,
A soha el nem múló bánatom!
Anya - 2010.12.24. 21:35
Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón,
szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt.
Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám,
visszamosolyogtam volna rá én is csendesen és némán.
Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját,
figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát.
Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent,
még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent.
Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma,
vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja.
Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja,
higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna.

Apa - 2010.12.24. 21:34
Elmentél pedig sok dolgod lett volna még
Megtölteni szépséggel a családod életét
Elmentél s veled együtt eltűnt a remény
De lelkünk egy darabja utadon elkísér
Veled vagyunk most is, te pedig velünk vagy
Mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy.

Anya - 2010.12.24. 21:33
Mit tegyek ha megöl a hiánya,
Mit tegyek, ha szívem ég de hiába.
Mit tegyek, ha nélküle üresek a napok,
Mit tegyek, ha mindennap róla álmodom.
Mit tegyek, ha mindenről ő jut az eszembe,
Mit tegyek, ha fényképét nézem, s könny szökik szemembe.
Mit tegyek? Valaki mondja meg mit tegyek?
Hisz emléke nélkül egy napot sem élhetek .....!
Apa - 2010.12.24. 21:33
Tudjuk, hogy nem jöhet , mégis egyre várjuk
Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk...
Az ész megérti, de a szív soha,
Hogy egyszer majd Mi is elmegyünk,
ahol Ő van oda.
Anya - 2010.12.24. 21:32
Karácsony estéjén mikor a gyertya ég
Egy szomorú szempár hullatja könnyét.
Nem veszi azt észre senki a világon
Hogy merre hajózik a bánat óceánon.
Hajóját a szél sodorja messzire
Vele hajózik az ő szomorú szíve.
Egy angyal vigyáz rá valahol odafenn,
De gyógyírt nem adhat a bánatnak idelenn.
Pedig hogyha most itt lenne velünk,
Örömünnep lenne a karácsony nekünk.
S bánatkönnyek helyett szemünkben fény gyúlna,
A szeretet lenne annak lánggyújtója.

Keresztanya - 2010.12.24. 21:14
Nagyon hiányzol Édike, boldog karácsonyt
odafönt a többi kis Angyalka között....
Keresztanya - 2010.12.24. 21:13
Nézz fel, álmok az égen, fénylő csillagok,
Ott él, ki elment innen, de el nem hagyott...
Mama&Papa - 2010.12.24. 21:11
Boldog Karácsonyt a mennyországban drága Édi,
nagyon szeretünk, bárcsak itt lehetnél velünk.
Mama&Papa - 2010.12.24. 21:10
Szívünk lángja Érted lobban,
de a Te szíved már nem felel.
Lelkünk végtelen fájdalmában örökké létezel.
Néma órák halk percei a szavaidat suttogják,
Belül tudjuk, lelkünk még egyszer viszontlát.
Távol vagy tőlünk, mégis oly közel,
mert a szívünk mélyén rejtettünk el.
Mama&Papa - 2010.12.24. 21:08
"Nem vársz már bennünket ragyogó szemekkel,nem örülsz már nekünk szerető szíveddel,de abban reménykedem,hogy jó helyre mentél,Mert te a jónál is jobbat érdemeltél!"
Keresztanya - 2010.12.24. 21:07
Karácsonykor

Karácsonykor az ember
mindig olyan más,
mindenki szeret valakit,
és nincs viszálykodás.

A látszat ellenére
itt is a belső, ami fontos,
nem számít ki voltál,
csak az, ki vagy most.

Hisz hiába karácsony van,
belül mi fájhat, az fáj,
elvesztett szeretteink nélkül
karácsonykor is fáj a magány.

Emléküket őrizzük
itt a földön csendesen,
mosollyal az arcunkon
mély titokban, könnyesen.

Reménykedve, hogy hallják,
kikért az ima szól,
valahol a távolban
mindig, karácsonykor.
Mama&Papa - 2010.12.24. 21:05
A teste a földbe szállt,
A lelke köztünk jár,
Míg szeretjük, velünk marad,
De életünk keserűen halad.
Ha majd eljön az idő,
Számunkra utat mutat.
Tudni fogjuk akkor,
Mit, s miért akart.
De addig jöhet nap és éj,
Mert fájó emléke elkísér.
Mama&Papa - 2010.12.24. 21:04
A teste a földbe szállt,
A lelke köztünk jár,
Míg szeretjük, velünk marad,
De életünk keserűen halad.
Ha majd eljön az idő,
Számunkra utat mutat.
Tudni fogjuk akkor,
Mit, s miért akart.
De addig jöhet nap és éj,
Mert fájó emléke elkísér.
Keresztanya - 2010.12.24. 21:03
Amikor elmentél kialudt egy csillag,

Az angyalok a mennyországba hívtak.

De sajnos itt lent elvesztettünk Téged,

A legtisztább angyalát földnek és az égnek!
Mama&Papa - 2010.12.24. 21:00
Van egy út, melynek kapuját őrzi a bánat.
Könnyű ide bejutni, de nincs kijárat.
Csak a szél hangja töri meg a temető csendjét.
Fejünkbe bekúszik egy borús emlék.
Te voltál az életünk, az álmunk.
Te voltál minden boldogságunk.
Amíg élünk örökké szeretünk.
Hiányzol nagyon, soha nem feledünk!
Keresztanya - 2010.12.24. 20:59
"Szíved már angyalszívként dobban ,
S lelkedért minden nap egy gyertya lángja lobban .
Hiányzol , fájdalmam nem enyhül már soha ,
De szeretetemet nem koptatja el az idő zord foga."
Mama&Papa - 2010.12.24. 20:53
Kereslek, de nem vagy már sehol ,
Mégis itt vagy mindig valahol.
Talán egy napsugárban, talán egy
Holdfényben, vagy csillag lettél
fent a kék égen?
Nélküled üres és szomorú a házunk,
nem hisszük el hogy hiába várunk,
Csak az idő múlik, feledni nem lehet,
mert nagyon fiatalon tört ketté életed.
Mama&Papa - 2010.12.24. 20:40
Betlehemi csillag
Szelíd fénye mellett
Ma az égen és a földön
Angyalok lebegnek.
Isten hírvivői
Könnyezve dalolnak
Békességet, boldogságot
Az égi angyaloknak!
Keresztanya - 2010.12.24. 20:36
Legyen veled Karácsony Angyala,
legyen áldás és ünnep az Ünnep,
szeretet simítsa lelkedet,
mikor a csengők megcsendülnek.
Keresztanya - 2010.12.24. 20:35
A bent didergő éjszakát
sejlő fényremény fűti át
szív öröme feldereng
benső béke csöndje cseng
nyugalom derűje száll
s angyalok ideje jár.
Apa - 2010.12.23. 18:15
Mióta nem vagy már velem.
Az évek egymás után telnek,
S nem múlik el az érzelem.

A tárgyak, mik velem maradtak,
Melyeket látott még szemed,
Magukba szívtak, és mindörökké
Őrzik velem emlékedet.

Egy játék a szekrényedben,
A kabátod a fogason,
Levelek, könyvek,sok régi emlék,
S utolsó képed a falon.

Néha az illatod is érzem,
És ilyenkor azt képzelem,
Megyek az utcán, úgy, mint régen,
S egyszer csak jössz szembe velem.

Apa - 2010.12.23. 17:58
Mikor elmentél kialudt egy csillag,
Az angyalok a menyországba hivtak,
De sajnos itt lenn elvesztettünk TÉGED!
A legdrágább Angyalát a földnek, s az égnek!

Anya - 2010.12.23. 17:56
Az angyalok meseszép lények
Vigyáznak rád figyelik lépted
Álmodat őrzik hogy senki ne bántson
Az angyalomat küldöm hozzád
Hogy te rád is vigyázzon.
Apa - 2010.12.22. 21:10
hiányzol...
Anya - 2010.12.22. 21:10
hiányzol....
Apa - 2010.12.22. 21:09
szeretlek...
Anya - 2010.12.22. 21:08
szeretlek...
keresztapa - 2010.12.22. 19:26
hiányzol nagyon
Keresztanya - 2010.12.21. 19:30

Megfordulok, most merre menjek,
Hiszen Te nem vagy már sehol.
Soha, sehol már meg nem lellek,
De mindig itt leszel valahol.
Mama&Papa - 2010.12.21. 19:29
Nagyon hiányzol Édike.
Mama&Papa - 2010.12.21. 19:28
Nagyon szeretünk Édi
Keresztanya - 2010.12.21. 19:27
Megfordulok, most merre menjek,
Hiszen Te nem vagy már sehol.
Soha, sehol már meg nem lellek,
De mindig itt leszel valahol.
Mama&Papa - 2010.12.21. 19:27
" A titokzatos égben vagy talán,
Mi némán felnézünk, s a szívünk fáj.
Sírunk, pedig Te most fenn az égben,
Már rég pihensz angyalok ölében.
Nekünk most mennünk kell tovább,
De szívünkben vagy, s gondolunk Rád! "
Keresztanya - 2010.12.21. 19:26
Hogyan vártalak?

Azt kérdezted tőlem,
nagyon vártalak? -
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelző
a förgeteget -
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret -
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint a patak medrét,
madarat az ég,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget -
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.
Nagyon hiányzol Édike...
Anya - 2010.12.21. 13:40
Ha meghalok, engedj, hadd menjek el!
Vár reám, mit látnom s tennem kell.
Könnyeiddel magadhoz ne köss,
Örülj, hogy pár hónapunk volt közös.
Szerettelek. Hogy mily jó volt veled,
Te meg nem tudhatod, csak sejtheted.
Hogy szerettél, köszönöm neked,
De útra most már egyedül kelek.
Bánkódj kicsit, ha bánkódnod muszáj,
De túl sokáig magadba ne szállj!
Csak rövid időre leszek tőled távol,
S emlékem szívedben addig is lángol.
Sosem leszek messze, megy tovább az élet.
Látni s érinteni nem tudsz engemet,
Szívedből érezd szeretetemet!
Veled lesz mindenkor, lágyan átölel,
Míg végül te is egyedül indulsz az úton el.
Tárt karokkal várlak majd s boldog mosollyal,
Hazaérsz hozzám minden bizonnyal!!

Apa - 2010.12.21. 13:39
Minden percben, minden pillanatban
Itt jársz gondolataimban.
Nem tudok nem gondolni Rád!
Hiába mondják-az élet megy tovább!
Igen, valóban élünk, de hogyan?
Összetört szívvel, szomorúan,
Mert Te nem vagy itt, nem láthatunk,
S így el sem múlhat bánatunk.
Titkon azt reméljük,hogy felébredünk,
S akkor itt leszel velünk.
De aztán rájövünk, ez nem álom, ez az ébrenlét,
S szívünket a fájdalom érzése szaggatja szét.
Összetört szívünk, széthullott életünk,
De ami összetart bennünket, az a szeretetünk.

Anya - 2010.12.21. 13:38
Valaki mindig elmegy közülünk,
s magával visz egy darabot a szívünkből.
Mozdulataikat, szavaikat ismételjük újra és újra,
mintha csak így próbálnánk éltetni magunkban.
Látjuk, ahogy odafentről fénylő csillagként
ragyognak ránk. Ajkukon eddig sohasem hallott
dallamok születnek. Dallamok, amelyek
csak nekünk szólnak.
Nekünk, az itt maradottaknak.
Így értjük meg, hogy nincs értelmetlen élet,
mert egy valami értelmetlen csak: és az a halál!
Tovább őrizve szívünk mélyén, minden
lélegzetvételünkben, gyertyalángba lobbant emléküket.
Valaki elment közülünk.
Örökül hagyva ránk emlékképeket.
Itt hagyva egy ki nem hunyó gyertyafényt.
Mert szívünkben és életünkben
ŐK a Nap, a Hold és a csillagok, a bolygók,
melyek körülöttünk forognak végtelen időkig.
Apa - 2010.12.21. 13:37
Istenem küldj hozzá Angyalokat,segíts neki,hogy csodálatosan érezze magát és boldogan beilleszkedjen az ottani világba!
Anya - 2010.12.21. 13:36
Óh az idő gyorsan száll felettünk!
Eltemetjük akiket szerettünk,
Nem találjuk örömünket,
Észrevétlen túléljük szivünket.
Anya - 2010.12.21. 13:36
Rég már, hogy örök álom zárta le szemed,
könnyek között emlegetjük a Te drága neved.
Elmentél tőlünk egy végtelen útra,
melyről csak visszanézni lehet, visszajönni soha.
Hazafelé nem építettek utat, de ha mégis lenne irány,
mely otthonod felé mutat, ugye hazajönnél!
Visszahozna a szeretet, és letörölnéd, az
Érted fájó könnyeket.
Apa - 2010.12.21. 13:35
Álmodjál szépeket,
Angyalok szárnyain lépd át a kék eget,
ott megfogják majd két kezed, és
kísérnek ameddig csak engeded.
Angyalaid vigyáznak terád,
és elhoznak neked pár boldog órát.
Apa - 2010.12.21. 13:29
"A sebek sohasem tünnek el, hegek maradnak utánuk melyek őrzik a múlt fájdalmát".

Apa - 2010.12.21. 13:26
Napsugár és csillagok világa
Jó szívednek örök álmát őrzik
Tiszta lelked fönt a magas égben
A síron túl is felettünk őrködik.

Anya - 2010.12.21. 13:19
Ez a gyertya most érted égjen!
Ki fent laksz már a magas égben!
Ki vigyázol rám onnan fentről,
S lelkemhez szólsz a végtelenből.
Anya - 2010.12.21. 13:06
Hiányod fájdalom, minden könny vigasz,
Örök a perc, de az élet nem az.
Minden éjszaka és hajnal véget ér,
S míg szívünk dobban, Te örökké benne élsz!

Apa - 2010.12.21. 13:04
Az emléked szívünkben él míg élünk,
Az emléked szívünkben él, el nem feledünk.
Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,
S ez elkísér egész életünkben.


Anya - 2010.12.21. 13:01
Fáj, zokog a lelkem:
Kit annyira szerettem,
Már nincs mellettem. . .

Csak én maradtam,
Ki kutatja, keresi. . . !
De nem találom,
Csak a vérző helyét
A szívemben!
Kitépték belőle. . . !
Már nem nyújtja felém kezét,
Már nem érez semmit,
És nem lát senkit. . .
Lelke felszállt a mennyekbe. . .
Lassan belefulladok a könnyekbe. . .
Hiába vigasztalnak engem,
Hiszen az üresség ott marad a szívemben!
Mindig változnak a napok,
De az érzések ugyanazok;
Hiány, szeretet, fájdalom,
A soha el nem múló bánatom!

Apa - 2010.12.20. 21:27
szeretlek...
Anya - 2010.12.20. 21:27
szeretlek...
Apa - 2010.12.20. 21:26
hiányzol...
Apa - 2010.12.20. 21:26
szeretlek...
Anya - 2010.12.20. 21:25
hiányzol...
Anya - 2010.12.20. 21:25
szeretlek....
keresztapa - 2010.12.19. 18:12
Te voltál minden, Te voltál a szívem,
fájdalmam és kincsem!
Te voltál a remény, Te voltál az élet
Te voltál a kincs, Te voltál az ékszer,
Te voltál a Nap!
Hová tűntél úgy el? Hová lett minden?
Szertefoszlott, elmúlt!!!
Most már semmim sincsen.
keresztapa - 2010.12.19. 18:01
Elmentél pedig sok dolgod lett volna még,
Megtölteni szépséggel a családod életét.
Elmentél s veled együtt eltűnt a remény,
De lelkünk egy darabja utadon elkísér.
Veled vagyunk most is, te pedig velünk vagy,
Mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy.
Anya - 2010.12.19. 15:04
"Ha ezüstös éjjen felnézel az égre,
Meglelsz ott is a csillagok szemébe.
Ott leszek, ott fent a messzi végtelenben,
S boldogan mosolygok, akárcsak életemben.

Csak felnézel az égre és meglelsz ott is,
Akárcsak szívedben ott élek most is.
S gondolataid, ha este nálam járnak,
Üzenem, egyszer majd újra látlak.

És majd egyszer, ha utolér a végzet,
Utad majd a mennyekben ér véget.
S leülsz közénk és nézünk azokra,
A gyönyörű, boldog csillagokra!"
Apa - 2010.12.19. 15:03
Miért vette el a sors azokat

Kiket annyira szerettünk,

Miért ilyen kegyetlen a sors,

Miért ilyen mivelünk

Fájdalom a szívünkben,

Fájdalom a lelkünkben,

Elvitte a halál, kit szerettünk,

Nem kímélt a sors, hogy elveszítettük,

KIT LEGJOBBAN SZERETTÜNK!
Anya - 2010.12.19. 15:02
Tudom én,
Nem hozhat
Vissza a gyertyafény.
Mégis újra és újra
Meggyújtom a lángot,
Hisz annyira fáj a hiányod.
E fény talán visszavezet ide,
Ha nappal nem, hát éjjelente
Velem lehetsz,
Ismét foghatom a kezed.
Istenem, ugye megengeded?
Apa - 2010.12.19. 15:01
"Ékszerként hordozlak magamban,
tündöklő drágakő alakban.
Ragyogsz szívem legmélyebb rejtekén
vezérlő csillagként az álmaim tengerén."
Anya - 2010.12.19. 15:01
Távol vagy, de mégis oly közel
Szívünkben örökké létezel.
Feledni téged soha nem fogunk,
Rád nap, mint nap gondolunk.
Előttünk vannak a szép emlékek,
Az együtt töltött boldog percek.
Feledni így hát nem is tudunk,
Kizárni szívünkből nem is akarunk.
Tudjuk, hogy te látsz minket,
S te adod az összes erőnket.
Erőt, hogy kitartsunk a hosszú úton,
Egyszer majd mi is ott állunk melletted,
S megköszönjük a segítséged,
Hogy nem hagytad, hogy feladjuk,
Az életet szomorúan, de folytassuk!!!
Apa - 2010.12.19. 15:00

Ha ezüstös éjjel felnézel az égre ,
meglelsz ott is a csillagok szemébe,
ott leszek,ott fent a messzi végtelenbe,
s boldogan mosolygok akárcsak életembe.
Szívedben ott élek most is,
gondolataid ha este nálam járnak
üzenem egyszer majd újra látlak.
Egyszer ha majd utolér a végzet
utad majd a mennyekben ér véget ,
s leülsz közénk és nézünk
azokra a gyönyörű csillagokra.
Anya - 2010.12.19. 14:31

Mint egy szép madárka,
Úgy szállt tova mára,
Egy reményvesztett anya álma,
S örök keserűség maradt csak utána.

Anya - 2010.12.19. 14:29

A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem hátunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék
a gondolataidon kívül...
csak mert a szemem nem lát...
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg is fogod találni a lelkemet,
és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légyszives... ha lehet,
töröld le könnyeidet
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.


Apa - 2010.12.19. 14:26
Ne állj meg sírva nyughelyem elött,
ne hidd hogy alszom, hisz ott sem vagyok.
A halkan fúvó szellőben találsz meg,
és a hóban, mely gyémántként ragyog.
Vagyok a napfény érett búzatáblán,
őszi eső, mely gyöngéden alászáll.

Ha kora reggel egyszer arra ébredsz,
hogy madárraj száll arra szárnysuhogva,
ha szíved csendes éjben engem érez,
én sugárzom rád, csillagként ragyogva.

Ne állj hát sírva nyughelyem elött!
Emlékezz rám, és a halál
nem vesz rajtam erőt!
Apa - 2010.12.19. 14:25
Hazudj már valami szépet!

Elhiszem majd az egészet!

Legyen kert, s benne virágok,

Törpe is kell, meg óriások!

És te is legyél ott , kérlek!

Ha hívlak.., hazudni.. szépet..!

- Csak igazat ne!. . . Az fájna!

Tedd meg!. . Csak egyszer, utoljára. . !

Anya - 2010.12.19. 14:24
Napról napra őriz az emlékezet
és éltet tovább az igaz szeretet!
Apa - 2010.12.19. 14:21
Valahol az égen, van egy
fényes csillag,
Iránytűje lehet a mesés
angyaloknak.
Hogy merre is van, azt
senki sem tudja,
De biztos, hogy van, hisz
mesélnek róla.
Mesélik még azt is, ha
távozik egy élet,
Születik egy angyal, s
benne újra él a lélek.
Mert angyalok leszünk, csak
még nem tudunk róla,
De így van, én tudom, hisz
valahol meg van írva.
Újra élünk ott fenn, kikkel
régen találkoztunk,
Anyákkal, apákkal, s kikkel
együtt randevúztunk.
Együtt leszünk ismét, s még
jönnek utánunk,
Kiket egyedül hagytunk a Földön,
de innen fentről látunk.
Látjuk azt, mikor a
temetőbe mennek,
S sírunkra egy-egy virágot
letesznek.
Könnybe lábad szemünk, ha
könnyeiket látjuk,
De innen fentről vigyázunk majd rájuk.

Anya - 2010.12.19. 14:21
A csend már lassan égig ér
s én fejet hajtok a némaságnak,
hisz üres szívembe hallgatózni
a régi csendek is visszajárnak.

Valahogy olyan szomorú minden,
a gyáva örömök messze járnak,
tétován kutatok önmagamban
de tudom, már sehol nem talállak.
Apa - 2010.12.19. 14:19
Aludj csendben Drága Kincsem!
Legszebb álmod őrzi Isten.
Szeretetben, békességben,
Angyal vezet fenn az égben.
Anya - 2010.12.19. 14:18
Hulló könnyekkel állok sírod felett,
a koporsó bezárta legdrágább kincsemet.
Megállt egy szív, mely élni vágyott.
Csak az idő múlik, feledni nem lehet.
Nehéz az életet élni nélküled.
Felejteni téged soha nem lehet.
Ha a bús napjaim le fognak telni,
Oda vágyom hozzád megpihenni.
Anya - 2010.12.19. 14:13
Messze vagyok, Tőled távol
Ó ha tudnád, hogy hiányzol
Bárcsak itt lehetnél velem
Hogy szeretném ezt, Istenem!
Egész úton szól egy dallam
Itt vagy velem, gondolatban…"
A szívem majdnem megszakad
Mégis, hol a pillanat
Mikor újra láthatlak
Megint egy új hét
Remény és álom
És én még mindig
Csak arra vágyom
Láthassam arcod
Hallgassam szavad....

Apa - 2010.12.19. 14:12
Mikor Rád gondolok, s behunyom szemem,
Szeretném hallani, hogy ezt mondod nekem:
- Ne sírj, itt vagyok veled.
Nem mentem el, csak megpihenek.
Megpihen lelkem, s visszajövök hozzád.
Te csak bízz bennem, s meglátod,
Újra veled lesz a te boldogságod.
Tudom, hogy szerettek, én is benneteket.
Azt ígértem,Odafentről figyellek titeket,
És vigyázok rátok; ez így is van.Tudjátok.
Ne sírj, itt vagyok veled.
Letörlöm könnyed, s megfogom kezed.
Ha majd mélyen alszol, őrzöm álmodat.
Közben elmesélem mostani sorsomat.
Elmondom neked, hogy milyen itt élni,
És boldognak lenni.
Béke és boldogság vesz körül,
S örök szeretet, mely sugárzik felém tőletek.
Soha, soha ne feledjetek!


Anya - 2010.12.19. 14:11
Minden nap rád gondol, ki szeretett!
S angyalok vigyázzák minden léptedet!
Apa - 2010.12.19. 14:07
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Anya - 2010.12.19. 14:06
"Valaki elment, akit szerettem.
Valaki volt a mindenem.
Búcsú nélkül itt hagyott.
Utána csak üresség maradott.
Láttam őt nevetni, boldogan.
Hallottam a legszebb szavakat,
Amiket ember csak mondhatott,
De elment, s a szívem megfagyott .
Valaki meghalt akit szerettem .
Valaki magával vitte mindenem ! "

Anya - 2010.12.18. 16:28
Ami egyszer elkezdődött,
Az majd véget is ér...
Próbáljuk felidézni Őt:
Tiszta és hófehér.

Most már nincs köztünk,
És ez fáj nagyon...
De lélekben itt van velünk,
Mint könnycsepp az arcokon...

Anya - 2010.12.18. 16:25
Hogy milyen volt?
Különb, mint a többi,
százszor is ezerszer is,
és mennyi jót tudott volna tenni.
Az ég is csak az ilyet szereti!
Az ablakon át ,ha a csillagokra nézel,
Ő is ott van köztük valahol.
Kérte az időt, de az meg nem áll.
Hitvány győzedelmed ez:
OSTOBA VAGY HALÁL!

Apa - 2010.12.18. 16:25
Nélküled szomorú üres a ház,

A családból hiányzik egy fénysugár!

Köszönjük hogy éltél,és bennünket szerettél,

Nem hagytál el minket,csak álmodni mentél!

Apa - 2010.12.18. 16:23
Elmentél tőlünk a csillagok felé, Aranyló csillagpor hull már a lábaid elé. Arcunkat könny mossa, mert nem vagy már többé, De szívünkben emléked élni fog örökké.
Anya - 2010.12.18. 16:23
"Más világ most ahol él,

Más a szó és más a fény.

Tavasz,nyár,ősz és tél,

Nélküle fúj itt a szél.

Mint amikor gyermekek sírnak,

Ha éjjel rossz álmot látnak.

Belül úgy izzik a bánat,

Az emlékek csendben fájnak.

Égő könnycsepp mond meg Neki,hogy szeretjük,

És soha ,de soha el nem feledjük!"

Apa - 2010.12.18. 16:21
"...Testük a földbe, lelkük az égbe szállt,

Minket egy életen elkísér a gyász.

Emlék maradt csupán minden mozdulat,

Melyet naponta láttunk életük alatt.

Anya - 2010.12.18. 16:20
Fényes csillag ragyog nyugodt tó vizén,
Nem hullámzik már, nem fújja a szél.
Sejtelmes sötétben suttognak a fák,
Eltűnt Valaki, érzi a világ.
De ezt emberi értelem felfogni képtelen,
Kifakult a jelen, csak a múlt eleven.
Vérzik a szívünk, sohasem feledünk,
Emléked örökké él velünk!
Apa - 2010.12.18. 16:18
Lelked elszállt,mint hópihe a fényben,
Ragyogj ránk fényes csillagként az égen.
Ember volt a legjobb,Angyallá változott,
Elhagyta a földet,az égbe távozott!
Amikor hiányzik,nézz fel az égre,
Drága kezeivel Ő festi kékre....
Anya - 2010.12.18. 16:14
Míg éltél nagyon szerettelek, érted mindent elkövettem.

A tehetetlen fájdalom iszonyú, csak egy dolog szolgál vigaszul.

Talán csillagként ragyogsz felettem, onnan is vigyázva minden lépésem.


Anya - 2010.12.18. 16:14
Hol van az a csillag, amely hozzád vezet?

Hol van az a madár, mely énekli a neved?

Hol van az a szellő, mely összekócol téged?

Hol van az az utca, amely őrzi a lépted?

Hol van az az éj, mely ringatja az álmod?

Hol van az út vége, ahol majd meg kell állnom?

Merre induljak, ha majd mennem kell?

Hol lesz a végcél, ahová érkeznem kell?

Ott ahol testben nem, de LÉLEKBEN LÉTEZEL!

Anya - 2010.12.18. 16:12
Napsugár és csillagok világa
Jó szívednek örök álmát őrzik
Tiszta lelked fönt a magas égben
A síron túl is felettünk őrködik.
Apa - 2010.12.18. 16:12
Zúg a szél, lelkek hada táncol,

A temetőben ezer gyertya lángol.

Sír a szél, mert kit szerettünk, már távol,

De Ők Téged megtalálnak bárhol.

Csönd van, megnyugodott a szél

S halkan füledbe súgja,

Akit szerettél, Benned él!.....

Apa - 2010.12.18. 16:10

Elmentél pedig sok dolgod lett volna még
Megtölteni szépséggel a családod életét
Elmentél s veled együtt eltűnt a remény
De lelkünk egy darabja utadon elkísér
Veled vagyunk most is, te pedig velünk vagy
Mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy.

Anya - 2010.12.18. 16:09
Többé már nem ég szemedben a szikra,
Ami elválaszt minket egy nagy hegy, nem egy szikla.
Itt haldoklom egyedül, magamra maradtam,
Nem értelek utol Téged hiába szaladtam.
Már gyülekeznek felettünk a fekete felhők,
Hol vannak azok a régi szép idők?

Apa - 2010.12.18. 16:08
"Elhagytál minket mindörökre már,
S helyetted Ránk csak egy sírhalom vár.
Kőbe vésett név, mi utánad maradt,
S vele egy szomorú, gyászos hangulat..."

Apa - 2010.12.18. 16:07
Mikor Rád gondolok, s behunyom szemem,
Szeretném hallani, hogy ezt mondod nekem:
- Ne sírj, itt vagyok veled.
Nem mentem el, csak megpihenek.
Megpihen lelkem, s visszajövök hozzád.
Te csak bízz bennem, s meglátod,
Újra veled lesz a te boldogságod.
Tudom, hogy szerettek, én is benneteket.
Azt ígértem, Odafentről figyellek titeket,
És vigyázok rátok ez így is van.Tudjátok.
Ne sírj, itt vagyok veled.
Letörlöm könnyed, s megfogom kezed.
Ha majd mélyen alszol, őrzöm álmodat.
Közben elmesélem mostani sorsomat.
Elmondom neked, hogy milyen itt élni,
És boldognak lenni.
Béke és boldogság vesz körül,
S örök szeretet, mely sugárzik felém tőletek.
Soha, soha ne feledjetek!

Anya - 2010.12.18. 16:06
Világ voltál szívemben,
csillaggal teli égbolt,
kitöltötted lelkemet,
s mosolygott a vén Hold.

Te voltál a mindenem,
a szemem csillogása,
de elmentél, elhagytál,
most könnyes ragyogása.

Csillagtalan éjszakák
a nappalok is nékem,
emlékek közt vergődöm,
csak ennyi lett a részem.

Felemelem fejem,
úgy próbálok járni,
hazudok a szívnek,
hogy ne tudjon fájni.
Apa - 2010.12.18. 16:05
"Nem haltam meg, itt vagyok Veled!
Itt vagyok a szomszéd szobában,
hallom a hangodat, hallom, hogy hívsz.
Elaludtam csupán, számomra már nem fáj a világ.
Nem haltam meg, csak a semmiben lebegek,
Angyalok szárnyán szállok hozzád,
s füledbe suttogom a nevedet.
Felébredsz, de nem látsz engem,
kétségbeesetten markolod a semmit.
Pedig nem haltam meg!
Létezem a szívedben, a lelkedben, az álmaidban, az emlékedben...!"

Anya - 2010.12.18. 16:04
Álmok törnek rám az éjben,
Fájó lelkek fenn az égben,
Álmok, miket elfeledtünk,
Fájdalomtól másak lettünk.
Elfeledtük mind a múltat,
Hisz mi történt, nem változhat.
Elfeledtük mind mi szép volt,
És a szívünk üres égbolt.
Elmossa a jelen a könnyet,
De a múlt már írt egy örök könyvet.
Időnként hát fellapozom,
lapjait könnyel áztatom.
Úgy vágyom rá, hogy lássalak,
Bárcsak vissza hozhatnálak.
Elmondanám amit érzek,
mi egy szó, mégis mindent jelent
s ez a szeretet...

Anya - 2010.12.18. 15:51
Ma is sírnak az Angyalok velünk,
Hisz elment tőlünk, kit nagyon szerettünk.
Némán könnyeznek az elsárgult levelek,
Hangtalan ejtem ki drága nevedet.

Szívem sajog, fáj, utánad kiált!
Ne menj még kérlek! Szükségem van Rád!
Nem vehet csak úgy el Tőlem a rút halál,
Hisz érted éltem én, maradj még tovább!

Sírnak az Angyalok, én is sírok velük,
Tudom, hogy menned kell, lelked már velük.
Megjelent az égen egy láthatatlan sugár,
Érzem, hogy nem félsz, mosolyogsz már.

Egy napon várni fogsz, s újra velem leszel,
Te leszel majd az, ki engem felemel.
Már nem sírok, látod? Elengedlek hát,
Mert tudom, hogy ott fent egy szebb világ vár!

Sok-sok szeretettel gondolok most Rád,
Ha sírnak az angyalok, tudom, hogy vársz.
Mikor kisüt a nap, látom, hogy mosolyogsz,
Reggeli szellővel könnyemet szárítod.

Visszaadom tested, pihenj kedves hát,
Álmodd azt a csendben, hogy szép volt ez a világ!
Érzem, hogy itt vagy, még most is velem,
Bennem élsz tovább, míg dobog a szívem!
Apa - 2010.12.18. 15:48
Fájdalom költözött örökre szívünkbe,
Nem múlik el Soha, itt marad örökre.
Itt hagytál mindent amiért küzdöttél,
Elváltál azoktól akiket szerettél.
Nincs erre gyógyir, a bánat itt van velünk,
El nem múló fájdalommal örökké szeretünk.

Anya - 2010.12.18. 15:35
De nehéz nevetni,amikor sírni kéne...
csillagot hazudni a beborult égre...
vidám dallal felverni a házat...
mikor a SZÍVEM mélyén ott a BÁNAT!!!!

Apa - 2010.12.16. 23:48
szeretlek....
Anya - 2010.12.16. 23:48
szeretlek...
Apa - 2010.12.16. 23:47
szeretlek....
Anya - 2010.12.16. 23:47
szeretlek...
Apa - 2010.12.16. 23:46
hiányzol...
Apa - 2010.12.16. 23:46
szeretlek....
Anya - 2010.12.16. 23:45
hiányzol...
Anya - 2010.12.16. 23:45
szeretlek...
ÉDESAPA - 2010.12.16. 17:49
Nagyon_Nagyon Hiányzol KISLÁNYOM !!!!!!!!!!!!!!
KERESZTAPA - 2010.12.16. 10:05
HIÁNYZOL
Apa - 2010.12.15. 23:40
szeretlek...
Anya - 2010.12.15. 23:40
szeretlek....
Apa - 2010.12.15. 23:39
hiányzol...
Apa - 2010.12.15. 23:38
szeretlek...
Anya - 2010.12.15. 23:38
hiányzol...
Anya - 2010.12.15. 23:37
szeretlek...
Apa - 2010.12.15. 0:22
hiányzol...
Apa - 2010.12.15. 0:22
szeretlek....
Anya - 2010.12.15. 0:21
hiányzol...
Anya - 2010.12.15. 0:20
szeretlek...
Apa - 2010.12.15. 0:19
"Itt vagyok, Anya, nézlek az égből
Majd idefentről vigyázok Rád
Könnyeiddel én simítom arcod
Eljut majd hozzám minden imád."

Anya - 2010.12.15. 0:17
"Aludj Kisleányom!

Csöndes a sírkert,
lobban a láng,
itt vagyok Kincsem,
az édesanyád!

Eljöttem hozzád
hogy mondjak mesét.
Rigók dalolnak,
dalt súg a szél.

Tiéd e dallam,
halld a zenét,
aludj, mint régen,
a tündérmesén.

Itt vagyok nálad,
aludj, ne félj!
Hallom, hogy kérlelsz:
Anyu, mesélj!

Csitt, csak hallgass,
a szív szava szól:
szeretlek kincsem!
Hallod valahol?

Csöndes a sírkert,
lobban a láng,
altatót dúdol,
az édesanyád.

Dobban a szívem,
hallod? Álmodra vár.
Aludj, s mint régen,
álmodj csodát!

Aludj el kérlek,
ne félj, ne sírj!
Itt vagyok én is,
és ölel a sír.

Betakar óvón
a langyos föld,
szívem a széllel
neked köszön.

Álmosan reccsen
fönt egy faág.
Holnap is mesélek,
jó éjszakát!"
Apa - 2010.12.15. 0:16
Elmentél tőlünk, s nem maradt más, Szívünkben űr, és néma gyász. Hiába telnek hónapok, évek, Mindig hazavárlak Téged. Hajtanám az időt arra gondolva, Hogy ami eltelik, minden egyes óra, Közelebb visz Hozzád, és Találkozhatunk újra.
Anya - 2010.12.15. 0:15
Nem hiszem, hogy könnyebb lesz valaha is. Csak hozzászoksz az ürességhez, a veszteséghez, és megtanulsz vele élni. "
Anya&Apa - 2010.12.13. 23:44
nagyon-nagyon hiányzol kicsi Angyalka....
Apa - 2010.12.13. 23:43
szeretlek...
Anya - 2010.12.13. 23:43
szeretlek...
Apa - 2010.12.13. 23:42
hiányzol...
Apa - 2010.12.13. 23:42
szeretlek...
Apa - 2010.12.13. 23:41
szeretlek...
Anya - 2010.12.13. 23:40
hiányzol...
Anya - 2010.12.13. 23:39
szeretlek...
Lehoczki család - 2010.12.12. 21:45
.
Mama&Papa - 2010.12.12. 20:56
Nagyon szeretünk Édi...
Keresztanya - 2010.12.12. 20:47
Nagyon hiányzol drága Édike!
Keresztanya - 2010.12.12. 20:46
Itt vagyok, nézlek az égből,
Majd idefentről vigyázok rád,
Könnyeiddel én simítom arcod,
Eljut majd hozzám minden imád,
Itt vagyok, ne félj, jól vagyok,
Testem elhagytam, lelkem szabad,
Felhőről felhőre ugrándozva,
Egy csodás világ felé halad,
Hol nincs kín, bánat, égő fájdalom,
Csak szeretet és mennyei fény,
Itt vagyok én a Nap egy sugarán.
Eljövök hozzád minden nap én,
Lelked érintem, álmod vigyázom,
Őrködni fogok léted felett,
S örömmel nézek vissza a múltra,
Hiszen annyira jó volt Veled,
Itt vagyok, suttogó szélként,
Harmatcseppként egy fűszál hegyén,
Szíved, ha dobban, velem lüktet,
Ezért amíg élsz, itt leszek én!
Apa - 2010.12.12. 17:33
Egy angyal lettél, ki fentről figyel minket,
Minden percben velünk vagy, követed lépteinket.
A lelkünk eladnánk, hogy még szerethessünk,
Mindenünk feláldoznánk, csak egy percig ölelhessünk!
Anya - 2010.12.12. 17:32
Elvitted a derűt, a fényt, a meleget,

csak egy sugarat hagytál itt, az emlékeket.

Bennünk él egy arc és végtelen szeretet,

amit tőlünk soha, de soha senki el nem vehet.

Hiányodat feldolgozni nem lehet,

csak probálunk élni nélküled!
Apa - 2010.12.12. 17:31
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.
Ha hullócsillag száll az éjféli égen,
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
Hogy boldog lehessen szívetek."
Anya - 2010.12.12. 17:23
Ne gondold, hogy valaha is elfelejtelek. Ne gondold, hogy Nélküled élhetek. Ne gondold, hogy nem fáj, De tudom, nem jössz vissza már. Miért nem mondtad, hogy Ez ennyire fáj! Amikor azt mondják: a szív megszakad, Nem mondtad, hogy érezhető és nem csak szavak. Szörnyű, hogy az élet mégis megy tovább. Teszem a dolgom, de emlékszem Rád! Minden percben mellettem vagy, Sose hagynál el. Csak az ad erőt, hogy tudom Semmi nem múlt el. Nem tudom és nem akarom elfogadni ezt, Hiszek benne, hogy nekünk még találkozni kell! Most sokáig nem láthatlak, De emléked őrzöm. Addig is búcsúzom, sokára , de látlak.
Apa - 2010.12.12. 17:22
Ha majdan egyszer magányodat érzed, Csillagok lágy fényét Szomorúan nézed. Én ott leszek majd veled, S az égboltra lépek Hogy ne legyél magányos Ha a csillagokat nézed. Ha majdan egyszer Könny áztatja szemed, S nincs ki letörölje És megfogja a kezed. Én ott leszek majd veled, Megfogom a kezed. Könnyedtől szárítom Rég megfáradt szemed. Ha majdan egyszer Leülsz a parton S rád hajol lomhán A jéghideg alkony, Én akkor is ott leszek A parton megbújva. Lágy szellő képében Átölellek újra. Ha majdan egyszer Magányodat érzed, Nézzél fel az égre ÍGÉREM VISSZANÉZEK!
Anya - 2010.12.12. 17:22
Rengeteg az emlék, hiányzol már nagyon,
De ide már sosem térhetsz vissza, tudom.
Hiába várlak téged, talán jobban, mint rég,
Az otthonod a végtelen, csillagos ég.
Anya - 2010.12.11. 19:39
Tehát vége..... Sosem láthatlak többé... Sosem ölelhetlek többé..... Sosem foghatom a kezed többé.... Sosem símogathatom meg az arcod többé.... Egy valamit tehetek: Szerethetlek örökkön-örökké!!
Apa - 2010.12.11. 19:38
Minden percben, minden pillanatban
Itt jársz gondolataimban.
Nem tudok nem gondolni Rád!
Hiába mondják-az élet megy tovább!
Igen, valóban élünk, de hogyan?
Összetört szívvel, szomorúan,
Mert Te nem vagy itt, nem láthatunk,
S így el sem múlhat bánatunk.
Titkon azt reméljük,hogy felébredünk,
S akkor itt leszel velünk.
De aztán rájövünk, ez nem álom, ez az ébrenlét,
S szívünket a fájdalom érzése szaggatja szét.
Összetört szívünk, széthullott életünk,
De ami összetart bennünket, az a szeretetünk.

Anya - 2010.12.11. 19:38
Valaki mindig elmegy közülünk,
s magával visz egy darabot a szívünkből.
Mozdulataikat, szavaikat ismételjük újra és újra,
mintha csak így próbálnánk éltetni magunkban.
Látjuk, ahogy odafentről fénylő csillagként
ragyognak ránk. Ajkukon eddig sohasem hallott
dallamok születnek. Dallamok, amelyek
csak nekünk szólnak.
Nekünk, az itt maradottaknak.
Így értjük meg, hogy nincs értelmetlen élet,
mert egy valami értelmetlen csak: és az a halál!
Tovább őrizve szívünk mélyén, minden
lélegzetvételünkben, gyertyalángba lobbant emléküket.
Valaki elment közülünk.
Örökül hagyva ránk emlékképeket.
Itt hagyva egy ki nem hunyó gyertyafényt.
Mert szívünkben és életünkben
ŐK a Nap, a Hold és a csillagok, a bolygók,
melyek körülöttünk forognak végtelen időkig.
Anya&Apa - 2010.12.11. 19:37
Elmentél egy végtelen hosszú útra, melyről visszanézni lehet, de visszajönni soha. Hazafelé nem építenek utat, de ha mégis lenne egy irány, mely otthonod felé mutat, Ugye haza jönnél, visszahozna a szeretet, letörölnéd arcunkról az ÉRTED hulló könnyeket.
Anya - 2010.12.11. 19:37
Ha egyszer megtudom, mit rejt az örök álom, Miért létezik halál a világon, Hiszem, hogy nem hideg sírkő lesz a felelet, Hanem boldog folytatás az égben, a felhők felett......
Apa - 2010.12.11. 19:36
Hogy milyen volt?
Különb, mint a többi,
százszor is ezerszer is,
és mennyi jót tudott volna tenni.
Az ég is csak az ilyet szereti!
Az ablakon át ,ha a csillagokra nézel,
Ő is ott van köztük valahol.
Kérte az időt, de az meg nem áll.
Hitvány győzedelmed ez:
OSTOBA VAGY HALÁL!

Apa - 2010.12.11. 19:35
Rég már, hogy örök álom zárta le szemed,
könnyek között emlegetjük a Te drága neved.
Elmentél tőlünk egy végtelen útra,
melyről csak visszanézni lehet, visszajönni soha.
Hazafelé nem építettek utat, de ha mégis lenne irány,
mely otthonod felé mutat, ugye hazajönnél!
Visszahozna a szeretet, és letörölnéd, az
Érted fájó könnyeket.
Anya - 2010.12.11. 19:35
Az Angyalok legyenek veled!
Légy áldott, találj odafönn örök boldogságot!
Anya - 2010.12.11. 19:34
Álmodjál szépeket,
Angyalok szárnyain lépd át a kék eget,
ott megfogják majd két kezed, és
kísérnek ameddig csak engeded.
Angyalaid vigyáznak terád,
és elhoznak neked pár boldog órát.
Apa - 2010.12.11. 19:33
Ez a gyertya most Érted égjen,
ki fenn laksz már a magas égben.

Apa - 2010.12.11. 19:33
Csak az hal meg, akit elfelednek, örökké él, akit igazán szeretnek.Nem az a fájdalom amitől könnyes lesz a szem, Hanem amit egy életen át hordozunk csendesen.
Anya - 2010.12.11. 19:32
Istenem küldj hozzá Angyalokat,segíts neki,hogy csodálatosan érezze magát és boldogan beilleszkedjen az ottani világba!
Anya - 2010.12.11. 19:30
Ma éjjel álmomban levelet álmodtam
néked.
Különös levél volt, papírja, betűje
fénylett.
Csak írtam, csak írtam, már volt a levél vagy
száz sor,
de bármit akartam, mindig csak azt írtam:
Hiányzol!
Ó, mi mindent írtam, a szívem a papíron
vérzett.
- Mielőtt meghalnék, ugye hogy látlak még
Téged?!
De köztünk a távol, a szörnyű, a kegyetlen
távol,
és írtam és írtam, már több volt a levél, mint
száz sor.
Csak írtam, csak írtam, a levélből hosszú
regény lett,
már pirkadt a hajnal, míg végre a levelem
kész lett,
és olvasni kezdtem, és olvastam, olvastam
százszor,
de nem volt más írva a sok, sok papírra, csak:
Hiányzol!
Ó, Hiányzol ó hiányzol! Így sikoltott benne a
lelkem,
csak ezt tudtam írni, a tollamat bármint
vezettem,
és szememből akkor, jaj, hullani kezdett a
zápor,
a levélre hullott, és mind elmosódott a
a száz sor...
Csupán egy szó fénylett, de Te az egészet
megérted, megérted,
HIÁNYZOL!!!!!!!!!

Anya - 2010.12.10. 19:59
szeretlek....
Apa - 2010.12.10. 19:59
hiányzol...
Apa - 2010.12.10. 19:58
szeretlek...
Anya - 2010.12.10. 19:57
hiányzol...
Anya - 2010.12.10. 19:57
hiányzol...
Apa - 2010.12.10. 19:55
szeretlek...
Apa - 2010.12.10. 19:55
szeretlek...
Anya - 2010.12.10. 19:54
hiányzol...
Anya - 2010.12.10. 19:54
szeretlek...
KERESZTAPA - 2010.12.09. 19:56
NAGYON HIÁNYZOL
Apa - 2010.12.09. 18:04
"Ékszerként hordozlak magamban,
tündöklő drágakő alakban.
Ragyogsz szívem legmélyebb rejtekén
vezérlő csillagként az álmaim tengerén."
Anya - 2010.12.09. 18:03
Tudom én,
Nem hozhat
Vissza a gyertyafény.
Mégis újra és újra
Meggyújtom a lángot,
Hisz annyira fáj a hiányod.
E fény talán visszavezet ide,
Ha nappal nem, hát éjjelente
Velem lehetsz,
Ismét foghatom a kezed.
Istenem, ugye megengeded?
Apa - 2010.12.09. 18:03
Távol vagy, de mégis oly közel
Szívünkben örökké létezel.
Feledni téged soha nem fogunk,
Rád nap, mint nap gondolunk.
Előttünk vannak a szép emlékek,
Az együtt töltött boldog percek.
Feledni így hát nem is tudunk,
Kizárni szívünkből nem is akarunk.
Tudjuk, hogy te látsz minket,
S te adod az összes erőnket.
Erőt, hogy kitartsunk a hosszú úton,
Egyszer majd mi is ott állunk melletted,
S megköszönjük a segítséged,
Hogy nem hagytad, hogy feladjuk,
Az életet szomorúan, de folytassuk!!!
Anya - 2010.12.09. 18:02
Ha ezüstös éjjel felnézel az égre ,
meglelsz ott is a csillagok szemébe,
ott leszek,ott fent a messzi végtelenbe,
s boldogan mosolygok akárcsak életembe.
Szívedben ott élek most is,
gondolataid ha este nálam járnak
üzenem egyszer majd újra látlak.
Egyszer ha majd utolér a végzet
utad majd a mennyekben ér véget ,
s leülsz közénk és nézünk
azokra a gyönyörű csillagokra.
Anya - 2010.12.09. 18:01
Ott vagy minden nevetésben,
A szerető ölelésben,
Ott vagy minden hallgatásban,
a néma kiáltásban...
Minden percben és órában...
Itt vagy velünk...
Tudom!
Érzem...
Bár a szemem nem lát Téged...
De a szívem érez.
Apa - 2010.12.09. 18:01
Angyalruhába öltöztem,
S a mennybe költöztem.
Onnan mosolygok rátok,
Kérlek ti se bánkódjatok.
Föntről nézlek titeket,
Kísérem minden lépéseteket.
Csillagkoszorúmmal világítok
Nektek, és most én óvlak
Féltelek titeket.

Anya - 2010.12.09. 18:00
Távol vagy, de mégis oly közel
Szívünkben örökké létezel.
Feledni téged soha nem fogunk,
Rád nap, mint nap gondolunk.
Előttünk vannak a szép emlékek,
Az együtt töltött boldog percek.
Feledni ígyhát nem is tudunk,
Kizárni szívünkből nem is akarunk.
Tudjuk, hogy te látsz minket,
S te adod az összes erőnket.
Erőt, hogy kitartsunk a hosszú úton,
Egyszer majd mi is ott állunk melleted,
S megköszönjük a segítséged,
Hogy nem hagytad, hogy feladjuk,
Az életet szomorúan, de folytassuk!!!
Apa - 2010.12.09. 17:59
Csillagok közt élsz már,
Angyalok közt jársz.
Ott, ahol csendből épül vár,
S igaz lelkedre Isten vigyáz már,
Uram!Adj neki nyugodalmat,
S egy csendes párnát,
Fogadd be Uram.
S vigyázd örök álmát.
Anya - 2010.12.09. 17:59
Lelked mint fehér galamb,csendesen messze szállt.
Hiába keresünk könnyes szemünk már többé nem talál.
De tudjuk,hogy a csillagok között a legfényesebb Te vagy.
Utat mutatsz,mert a szívünkben örökre itt maradsz.
Apa - 2010.12.09. 17:58
Meggyújtok egy gyertyát Érted,

S közben azt kívánom, legyen

Nagyon Boldog mostani Életed.

Kérem a jó Istent , és az Angyalokat,

Segítsék mennybéli sorsodat.

Legyen minden pillanatod vidám és Boldog,

Ott már nem lehet semmi gondod.

Kiket itt hagytál, mindenki szeret,

S ez a szeretet Téged boldoggá tehet.

Ez másképp nem is lehet, hiszen Téged ,

Nagyon sok ember SZERET!!!!!!!!!!!!!


Anya - 2010.12.09. 17:57
Minden percben, minden pillanatban
Itt jársz gondolataimban.
Nem tudok nem gondolni Rád!
Hiába mondják-az élet megy tovább!
Igen, valóban élünk, de hogyan?
Összetört szívvel, szomorúan,
Mert Te nem vagy itt, nem láthatunk,
S így el