Nagyon hiányzol!

Ne feledd, kik szeretnek Téged Szivükbe zártak, mig élnek Emlékeznek ma, holnap, s azután. Óvd őket az idők multán, Pihenj békében és csendesen. Emlékeikben éltet a szeretet! ” ;

Elmentél pedig sok dolgod lett volna még
Megtölteni szépséggel a családod életét
Elmentél s veled együtt eltűnt a remény
De lelkünk egy darabja utadon elkísér
Veled vagyunk most is, te pedig velünk vagy
Mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy.

Néha tudni kell könnyek nélkül sírni, semmit sem szólni,
csak csendben tűrni! Néha ha fáj, el kell felejteni,
csendben maradni, s a szavakat magunkba temetni.
De tudnunk kell, hogy Valaki mindig velünk van,
Ő fentről figyel, mindig köztünk marad!

Sosem láthatlak már többé,
Sosem ölelhetlek már többé,
Sosem foghatom meg a kezedet többé,
Sosem simogathatom már arcodat,
Csak egyvalamit tehetek csak már,
, , Szerethetlek Örökkön- Örökké! ! !

,,Eljöttünk újra tisztelni Titeket,
Szívünkben hordjuk örök emlékeiteket.
Ti voltatok nekünk a biztató remény,
Nehéz napjainkban is az utat mutató fény.
Múlik az idő,de a fájdalom nem csitul,
Szemünkből a könny naponta kicsordul.
Tudjuk,hogy csodára hiába várunk,
Nyugodjatok Békében,szívünkből kívánjuk.

Szívünk lángja Érted lobban,
de a Te szíved már nem felel.
Lelkünk végtelen fájdalmában örökké létezel.
Néma órák halk percei a te szavadat suttogják
Belül tudjuk, lelkünk egyszer még viszontlát.
Távol vagy tőlünk, mégis oly közel,
mert a szívünk mélyén rejtettünk el.

Ne fájjon semmi,légy nagyon boldog,
Hisz minden gyertya fénye,csak Te érted lobog.
Kihunynak a fények,elmúlnak az évek,
Mi velem marad:a régi emlékek.
Mért kellett Neked oly sokat szenvedni?
Mért nem tudtalak Téged megmenteni?
Azt hittem megtud tartani szeretetem,
De elmentél ,és semmim nem maradt nekem".

Emléked mélyen a szívünkben él, s hiányzol nekünk,
a Jó Isten vigyázzon rád, és kövessen a szeretetünk.

"Számunkra Te sohasem leszel halott, Örökké élni fogsz ,mint a csillagok. Drága jó szívét, két dolgos kezét Áld meg Atyám. S mi köszönjük, hogy õ lehetett a mi édesapánk." "Megpihen a dolgos ,jó apai szív, áldás és hála övezi e sírt, Szerető férj voltál ,drága édesapa, Bánatos családodnak most az őrangyala"

Olyan sokat gondolok Rád, úgy sajnálom hogy nem tölthettem veled több időt!!! Hiányzol...

"Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet.
Egy simogató kéz, egy sóhaj, egy lehelet.
Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet.
Amit tőlünk senki, soha el nem vehet.
Egy a reményünk, mely éltet és vezet,
Hogy egyszer majd találkozunk veled."

Virágot viszünk egy néma sírra,de ezzel már Téged nem hozhatunk vissza. Drága szívét,dolgos két kezét álld meg ó Atyám, és én megköszönöm, hogy Te voltál az ÉDESAPÁM. Nagyon hiányzol!!!!!

Nagyon szeretlek

Minden nap gondolok rád.

Nagyon szeretlek.

Nagyon hiányzol!.

Nagyon szeretlek.

Nagyon szeretünk.

"A tengerbe vissza-visszatérő vizek, "belehalnak" a tengerbe.
Valójában azonban nem szünnek meg, csupán hazatalálnak"
/Pilinszki János/

Nyugodj Békében!

Rég elmentél, de még most is nagyon hiányzol!

Ez évben 30 éve lesz, hogy eltemettünk, de emléked ma is él bennünk. Most és míg élünk, mindig hiányozni fogsz nekünk!

A halál után nincs visszatérés, és nem lehet megnézni, miből szálltunk ki. Bocsánatot sem lehet kérni a dologért. Nincs folytatás... A halált nem lehet uralni. Mindig ő az, aki felülkerekedik."
Jodi Lynn Picoult

"Elmentem Tőletek, nem tudtam búcsúzni,
Nem volt időm arra,el kellett indulni.
Szívetekben hagyom emlékem örökre,
Ha látni akartok csak nézzetek az égre!
..............................................
Nyugszik a hajnal ,pihen a táj,
Nem tudok aludni ,valami fáj,
Téged kereslek,utánad vágyom,
Mert nem hiányzott még így,
Senki e világon!"

"Csillag volt, mert szívből szeretett, S mi úgy szerettük, ahogy csak lehetett Elment tőlünk, mint a lenyugvó nap, De szívünkben él, és örökké ott marad. "

Mindenkinek az életéből hiányzik valaki,
egy ember akit nagyon-nagyon szeretett.
Nekem is hiányzik egy."
"Hiányzol!"
"Volt egy angyal, itt élt köztünk, "
"Csak annyit mondtam volna: Várj még! Várj még!
Tőlem nem búcsúztál el! Várj még! Várj még!
Nem hagyhatsz így el! Mindig a jók, mennek el hamar,
tudom látsz engem és hallod ezt a dalt!"
"Felnőtt fejjel gondolok rád, ha egy csillag felragyog.
előttem vagy látlak téged, ahogy fentről mosolyogsz.
de az élet meg nem állhat szomorúan is menni kell,
bízom benne majd még látlak, de addig így búcsúzom el!"
"A HANGOD BENNEM ÖRÖKRE ÉL!"

"Köztünk most túl nagy a távolság, mégis itt vagy közel;
ha szólít a szíved, a szívem felel.
Szél rázza ajtóm,gyere, éreznem kell:
minden szótlan rezdülésben egy vagy velem.

Ha egy más korban élnék, egy más életet;
úgy lennék boldog, ott is együtt veled.

Volnék bár koldus, vagy lennék király;
nem kérnék mást, csak hogy mindig te várj reám.

Szívemben őrizlek, lelkemben élsz, most és mindig!
Színekben, fényekben, vágyakban élsz,
gazdaggá tettél, de kincsem tiéd;
szívedben őrizz, és így várj rám odaát!"

Bánattal küzd a szívem,

De feledni nem engedem,

Mert emléked itt él bennem,

S ezt halhatatlanná tettem.

Az angyalok vártak tégedet odafent. Mi szívünk megszakadt idelent. Fent az égiek közt nem vagy már egyedül, hisz ismerősök, barátok, rokonok serege csak neked örült. Mi fájón nézünk a távolba utánad, mentünk volna mi is hozzád, de tudjuk ezt most még nem szabad. A remény éltet minket idelent, hogy te ott jól vagy a többiekkel odafent. Hiányzol nekünk de te ezt úgyis tudod. Ezért csak annyit mondok légy odafent örökké boldog. Szeretünk!!!!

Addig vagy boldog, míg van aki szeret, aki a bajban megfogja kezed, s, hogy milyen fontos is volt neked, csak akkor érzed ha nincs már veled! " " Napsugár és csillagok világa Jó szívednek örök álmát őrzik Tiszta lelked fönt a magas égben A síron túl is felettünk őrködik. " " Nem okozott nekünk csak egyszer bánatot Elment fiatalon, fehéren S fekete gyászt hagyott"

" Szíved már angyalszívként dobban , S lelkedért minden nap egy gyertya lángja lobban . Hiányzol , fájdalmam nem enyhül már soha , De szeretetemet nem koptatja el az idő zord foga. "

Itt állunk mind, úgy hallgatunk. Mit mondhatnánk? Nincs szavunk.
Szíved nem él, hová lettél? Egyedül mentél.
Már csak emlék, kedves a kép, Úgy nevettünk nem oly rég.
Tiéd sok tárgy, velünk maradt, Itt voltál, igaz.
Most búcsúzunk, most sírhatunk, Nem ölel két karunk.
Fagyott a föld, a mély bezár, Bennünk élsz tovább.
Megrendülten gondolunk rád, Nem hisszük el, hogy nincs tovább.
Lehunyt szemed nem látja már: Mindenütt virág.
Kint alszol majd a hideg télben, Eszünkbe jutsz néha éjjel.
Nem vagy többé, nincs ilyen más, Egyetlen voltál.