"Ha létezik vigasz a tragédiában, amikor elveszítünk valakit, akit nagyon szeretünk, akkor az nem más, mint a gondolat, hogy talán mégis jobb ez így."

Még mindig nagyon hiányzol! Nincs olyan nap, hogy ne jutnál eszünkbe!

Hiányzol nagyon anyukám!!!!!!!!:'(

Drága Anyu!
Nehéz volt a mai nap, nehezebb mint a többi. :( Nagyon hiányzol Mindenkinek! A virág, az ajándék ugyanúgy várt ma Rád, mint minden évben, de sajnos most nem adhattuk át ténylegesen. De azért remélem, mikor lenézel, akkor látod a meglepiket!

"Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott.Számunkra Te sohasem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok"

SZERETLEK!

Drága Anyu!
Pont ma fél éve, hogy úgy döntöttél, nem folytatod földi léted. :( Fél év...., és olyan mintha már egy örökkévalóság óta nem lennél itt velünk!!!!! Hiányzol MINDENKINEK!!!!! Szeretlek!

Nagyon-nagyon hiányzol!!!!Szeretünk!!

Boldog szülinapot Mama!MA a fényképed előtt állva is kívántam neked,és küldtem egy nagy puszit!Remélem megkaptad!! TOMI

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT NEKED DRÁGA ANYUKÁM!!!!!!Fáj,hogy már csak itt illetve a szívemben kívánhatom ezt neked!Nem érdemelted meg,hogy így legyen!!
Szeretlek nagyon!!!

Jön a születésnapod,és most még jobban érzem,hogy hiányzol,hogy jó lenne újra hallani a hangodat,vagy csak megsimogatni az arcodat.Nem telik el nap,hogy ne jutnál eszembe,és ez így lesz míg én élek.Mindig az én drága jó anyukám leszel,akivel nem tölthettem el elég időt,akitől megfosztott a sors!! Borzasztan Szeretlek!!

Egyre ritkábban látogatok ide, de ez nem jelenti azt, hogy nem vagy ott a gondolataimban.
Ez az utolsó mécsesem itt.. neked. De velem leszel, amíg élek...

Hiányzool!!!!!!!

Nagyon rossz nélküled!!!!Hiányzol!

Álmomban ismét láttalak! :( Hiányzol!!

Hiányzol!!

Nagyon Hiányzol!!!!Szeretlek!

Nem múlik el nap/óra hogy ne jussál eszembe anyukám!Borzasztan hiányzol!!!!

Tomi még nem érti,miért nem találkozhat veled többé.Ő azt mondja:Mama nem anngyalka,Mama itt van!Neki még mélyen,és élénken a szívében élsz,és törekszem,hogy ez örökre így is maradjon. Neki is hiányzol!

Bárcsak foghatnám még egyszer a kezed,vagy simogathatnám meg egyszer arcodat,miközben elmondom mennyi,de mennyire szeretlek!!!

Eszti azt kérdezi: miért...
Most már csak múltidőben beszélgethetünk.
Volt miért élned.... A "gyöngyszemeid" tovább tündökölnek gyermekeid, unokáid szemében és szívében.
Erről szólt az életed, ez legyen az örökséged a gyöngyszemeidnek....

Miért....?

Oly sok mindent kéne most elmondanom neked,annyi minden nyomja a szívemet... :( Hiányzol,és nagyon szeretlek!

Új gyertyát gyújtok. Ha ettől visszajöhetnél a családodhoz.... ezer és ezer gyertyát gyújtanék.:(

Ha elveszítünk valakit, úgy érezzük a szívünk, szakad meg. Aztán eszünkbe jut az a sok kedves szó, azok a vicces dolgok, amiket mondott vagy tett és rájövünk, hogy nem hagyott el teljesen, itt él bennünk az emlékeinkben mélyen..

Nagyon-nagyon rossz nélküled!!

"Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...)

Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj."

- Müller Péter

Emlékezzetek, csak ennyit kérek tőletek.
Emlékezzetek, milyen voltam és milyen lehettem volna veletek.
Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek.
Emlékezzetek, és a végen túl is szeressetek.
Emlékezzetek, s akkor talán örökre veletek lehetek...

Hiányzol Nagyon!!!!

Nagyon nehezen telnek a napok nélküled.Már csak egymásba,és apuba kapaszkodhatunk helyetted.Vigyázz rá nekünk még nagyon sokáig!!Szeretünk Anyu!!

Kedves Mama! Én már csak a fényképedet nézhetem és annyit mondok csak: "Tünyi", mint mostanában mindenre. Sajnos én már nem fogok emlékezni azokra az időkre mikor együtt játszottunk pár hónapos koromban. Nem láthattad első fogam kibújását, első lépéseimet. pedig bíztunk benne, hogy addigra hazajöhetsz a kórházból. :(

Minden nap emlegetlek Drága Mamuci! Nem feledem az együtt töltött játékos perceket, órákat nap, mint nap!!!! SZERETLEK!!!

Hogy tovább világíts....

"Minden imám érted száll csak.
Perc nem múlik nélküled,
S nem ölellek többé téged.
Agyamban a tudat újra robban,
Miért nem szerettelek jobban.

Még mindig arra ébredek,
Hogy nem találkozhatok veled,
Hogy csendes szavaid múlnak,
És már csak a múltba nyúlnak,
És még összeszorul a gyomrom,
Mikor drága nevedet kimondom..."

Fájdalommal telt az új év kezdete nélküled.Iszonyat,hogy már nem hívhatlak fel ilyenkor Boldog Új Évet kívánni.Napról-napra rosszabb,és még mindig hihetetlen,hogy itt kellett minket hagynod.Már sosem lesz semmi ugyanolyan,mint volt.Hiányzol nekünk!!

Nemcsak a Karácsony volt hihetetlenül fájdalmas Nélküled, hanem a Szilveszter is. Nem sokat jelentett Neked sem ez az ünnep, nekünk sem, de mégis iszonyatos volt Nélküled!!!!! Borzasztó érzés úgy végezni bizonyos dolgokat, amiket kifejezetten Te tettél meg minden évben (pezsgőspohár előkészítése, kocsonyafőzés - amit többnyire Apu kedvéért készítettél, stb.). Ezek a dolgok még jobban éreztetik a Hiányod!!! Szeretünk!!!

"Fognám még kezed, simogatnám,

könnyem hiába hull, utadra indultál,

drága Anyukám bárcsak szólhatnál,

szívem szakad bele, hogy itt hagytál."

Lelked, mint fehér galamb,
csendesen messzire szállt.
Hiába keresünk, könnyes szemünk
már többé nem talál.
De tudjuk, hogy a csillagok között
a legfényesebb Te vagy,
utat mutatsz, mert szívünkben
örökre itt maradsz!!!!

Kívánom, hogy soha ne felejtsenek el.... mert akkor mindig itt leszel....
Van egy angyalkánk a lámpa alatt. Emmával minden nap megcsodáltuk, és ráfújtunk, hogy lebegjenek a szárnyai. Most én is küldök egy puha csókot, neked... Lebegj....

Beszélnék, de a hang torkomban reked,
Oly sok szép szót gondoltam Neked.
De csak hallgatok.
Nem akarnak formálódni a mondatok.
Bántóan néma most a csend zaja,
Itt lüktet bennem hiányod. Szólnék, de nem tudok,
zavartan hallgatok.
S tűröm, hogy magához húzzon az emlék.
Most távol vagy, de mégis oly közel,
A szívemben a lelkem átölel.

Mit érzek? Mondanám, de nincs rá szó.
Olyasmi ez, mi nem kimondható.
Mert szavakkal elmondani nem lehet,
Míly mérhetetlen a szeretet,
Mit irántad érzek.
Csak tétován nézek
De szólni nem tudok.
Nem, nem állnak össze a mondatok.
Beszélnék, de a hang a torkomban reked,
S csak annyit tudok suttogni Neked:
Hiányzol Nekem!

Hiányzol nagyon!!

Köszönöm neked a tegnap estét anyukám!Sok erőt adtál nekünk,hogy így átvészeljük a nehezebb órákat.És jó volt újra "látni". Szeretlek!

"Valaki végleg elmehet,őrizd meg emlékét, és el ne feledd. Így majd veled lesz mindig. Lelke szabadon száll,vár a túlsó parton, hol nincsen határ. "

S ti,kik elmentetek,
örökké velünk lesztek.
Mert szívünk zegzugaiban
soha el nem vesztek.
Álmainkba jöttök,mi boldog
könnyek közt ébredünk,
Mert tudjuk,ti mindig
itt vagytok és lesztek is velünk.

Egyre nehezebb nélküled!!!!!

Mikor már végre kicsit megnyugodna a lelkem, akkor mindig találkozok újabb és újabb emberkékkel, akik megkérdezik, hogyan történhetett meg "ilyen". Fájdalmas dolog ilyenkor beszámolni a történtekről, és ismét felmerül bennem a kérdés: MIÉRT????? Hiányzol!!!!

"Egy gyertyaláng megidéz egy lelket,
Egy láng,mely felidéz egy emléket.
Nincs hangja,nem énekel,nem zenél,
De a hang jó a lelkekhez,
szavak nélkül is beszél!"

Csak egyszer látnám újra arcodat!Jön a karácsony,és most még a fájóbbnál is jobban hiányzol!!

Lángra lobbant a fájdalom,
Szívünket tépi minden ága.
Fényárban úszó sírhalom,
Szeretteink sötét világa.
Viasz könnyeket sír a gyertya,
Hullajtja fájó könnyeit,
És a kemény hideg fejfa
A mécses füstjétől könnyezik.
Szemünkben apró lángok égnek.
Csak csendesen imádkozunk,
De utat hagyunk a reménynek,
Hogy egyszer majd találkozunk.

.

Távol vagy tőlem és mégis oly közel, minden
mozdulatomban, gondolatomban, kimondott
szavaimban és féltve őrzött kincseimben
ott rejtőzöl. Felbukkansz minden átálmodott
éjszakán, s velem vagy. A hajnali józanság
azonban mindig elér. Felébredek, de Te
már nem vagy mellettem. Képzeletem tovább száll
hozzád, hogy újra Veled lehessek, egyetlen
rövid másodpercig, mintha valóság lennél,
újra hús-vér, test és lélek, nem ábránd, álom,
képzelgés, emlék. Bárcsak lenne még egy esély,
bár ne kellene minden hajnal visszaadnom
Téged a kegyetlen képzelet szárnyainak,
mely elrepít és nem hoz többé vissza. Soha.
De ha létezne valahol egy varázsital,
melytől újra igaz lennél, nem csak gondolat.
Többé nem félnék a pirkadattól, nem tűnnél
el hirtelen, ha csak egyszer láthatnálak újra,
akkor is. Lehet az messzebb a világűrnél,
óceán fenekén, lehet hatalmas fának
legtetején. Bárhol is legyen: megtalálom,
ha csak egyszer hallhatom újra hangod, akár
a halállal kelljen is ezért szembeszállnom:
Megteszem! Csak látnám arcod minden vonását
egyetlen percre. Talán nem igaz, ámítás,
önmagam újabb, apró hazugságtengere,
hol tovább ringatózom. Könnyebb bármi más:
könnyebb puszta kézzel megmozgatni hegyeket,
óceánt átszelve küzdeni a semmiért,
az igazság elől gyáván futva, harcolni
a legvégső, reménytelen ál-reményért,
vagy az éjszakát várva, ébren is álmodni,
mint meghallani az igazságot. Az álom
elnyomta a hangját, pedig ordít: NE KERESD!
Nem kell az óceánig mennem. Rád találok.
Nem is voltál messze, itt feküdtél mellettem.
Most már felébredtem. Látlak könnyes szemekkel,
fölötted sírkőbe vésett drága neveddel
és a felirat: Nyugodj békében. Szeretlek...

"Elég, ha az ember elhiszi, hogy léteznek Angyalok, elég, ha szüksége van rá. És akkor megmutatkoznak, és ragyognak, mint a hajnal első fényei."
(Paulo Coelho)

Valaki mindig elmegy közülünk,
s magával visz egy darabot a szívünkből.
Mozdulataikat, szavaikat ismételjük újra és újra,
mintha csak így próbálnánk éltetni magunkban.
Látjuk, ahogy odafentről fénylő csillagként
ragyognak ránk. Ajkukon eddig sohasem hallott
dallamok születnek. Dallamok, amelyek
csak nekünk szólnak.
Nekünk, az itt maradottaknak.
Így értjük meg, hogy nincs értelmetlen élet,
mert egy valami értelmetlen csak: és az a halál!
Tovább őrizve szívünk mélyén, minden
lélegzetvételünkben, gyertyalángba lobbant emléküket.
Valaki elment közülünk.
Örökül hagyva ránk emlékképeket.
Itt hagyva egy ki nem hunyó gyertyafényt.
Mert szívünkben és életünkben
ŐK a Nap, a Hold és a csillagok, a bolygók,
melyek körülöttünk forognak végtelen időkig.


Borzasztóan Hiányzol!!

Drága Édesanyám, bár még szólhatnál,
szívem szakad meg, hogy itt hagytál.
Miért van az, hogy aki elment, nem jön vissza többé?
Egy emlék marad csupán, de az élni fog örökké.

Akinek szerető Édesanyja nincsen,
Nem lehet az boldog, semmiféle kincsben.
Te a jóságodat két marokkal szórtad,
önzetlenül adtál jónak és rossznak.
Mindig egy célod volt, a családért élni,
Ezt a halál tudta csak széttépni.

Oly szomorú Nélküled élni,
Téged mindenütt hiába keresni.
Téged várni, ki nem jön többé,
Szeretni foglak mindörökké.

Míg éltél nagyon szerettelek,
érted mindent elkövettem.
A tehetetlen fájdalom iszonyú,
csak egy dolog szolgál vigaszul,
talán csillagként ragyogsz felettem,
onnan is vigyázva minden lépésem.

Ma is úgy, mit régen,
Ő volna a végső menedékem.
Minden, ami fáj, szívem tépi,
Elpanaszolnám sorra néki.
S fejem vállára hajtanám,
Ha élne még az Édesanyám

Nem integet többé az elfáradt kezed,
Nem dobog értem jóságos szíved.
Számomra Te sosem leszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok!

Egész életen át dolgozva, csendesen éltél,
most a bánatot ránk hagyva, csendesen elmentél.

Amit a porba írunk, elfújja a szél,
Amit a szívünkbe vésünk, az örökké él.
Úgy mentél el, ahogy éltél, csendesen és szerényen.
Drága lelked nyugodjék békében!

Csak az hal meg, akit elfelednek,
örökké él, akit igazán szeretnek.
Nem az a fájdalom amitől könnyes lesz a szem,
hanem amit egy életen át hordozunk csendesen.

Ez a gyertya most érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben!
Ki vigyázol rám onnan fentről,
S lelkemhez szólsz a végtelenből.

Könnyes szemmel állok sírod felett
szomorú szívvel őrzöm emlékedet.

Lányok, nagyon sajnállak benneteket. Ez felfoghatatlan.
G. Kata - édesanyátok unokatestvére

"Ha megemlegettek köztetek leszek,
Csak fáj,ha látom könnyeiteket.
Ha rám gondoltok ne sírjatok,
Én már egy jobb helyen vagyok."

A napok múlásával nem érzem,hogy jobb lenne...Hiányzol!!

Vigyázz nagyon Apura!!! Látod, mindig produkál merész dolgokat!!! Legalább Ő maradhasson még velünk!!!!! Hiányzol!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! A közelgő Ünnepet meg legszívesebben kihagynám. Minden egyes mozdulatomnál a konyhában egyből bevillan az arcod!! Ott végképp nehéz elviselni a hiányod, ami egyébként sem könnyű. Éminek is hiányzol és most még egy nagyszülőt elveszített. Nem tudom, hogy tud majd megbirkózni ezzel. De Te biztos segítesz majd Neki. Szeretlek Anyu!

Nagyon Szeretlek!Hiányzol!!

"Elmentél tőlünk a csillagok felé,
Aranyló csillagpor hull már a lábaid elé.
Arcunkat könny mossa,mert nem vagy már többé,
De szívünkben emléked élni fog örökké."

Napról-napra nehezebbb elviselnem,hogy nem vagy nekem.Borzasztóan hiányzol Anyukám!!!!

Drága Anyu!
Minden évben, ezen a napon szoktam a papucsodba dugni egy csoki Mikulást! Sajnos ma már ezt nem tehetem meg, és ez nagyon FÁJ! Hiányzol! Próbálok erős maradni, de nagyon nehéz megbirkózni a feladattal!!!! SZERETLEK!!! Boldog Mikulás Ünnepet Neked!!!

mikulás

huszti család

tomika

janika

Azt mondják ,hogy az idő múlásával enyhül a fajdalom.Hát számomra nem,én ugy érzem egyre nehezebben viselem ahogy telnek a napok.
Nagyon hiányzol nekünk.

Éjfél, csak egy hang sír a szélben,
És a Hold gyűrött arcán ül egy fáradt mosoly.
Itt a járdán egy sárgult levél haldoklik még,
És a szél fölöttünk zúg.

Emlék, ne hagyj magamra, várj még!
Ezt a félelmes holdfényt végre el kell, hogy űzd.
Régi órák, te boldog múlt, te rég volt remény.
Édes emlék kell, hogy élj.

Minden gázláng intő jel,
És titkot rejt minden árnyék.
Az égbolt sötét, de a felhők ködén
A fény most végre áttör.

Felgyúl, s porrá ég minden kétség,
Ezt a megváltó érzést ó de rég vártam én.
És az új nap, ha véget ér egy pillanatként,
Új reményként visszatér.

Füsttől, ködtől szürke éj,
S te hűvös színtelen hajnal.
Egy gázláng néz, utószor sóhajt felém,
És az álomkép mind széthull.

Várj még! Ne légy te is csak emlék!
Ha csak magamban élnék érzem elvesznék én.
Kell, hogy itt légy, hogy megérints, hogy boldoggá tégy.
Kell, hogy érezz, kell, hogy élj.

Csináltam Neked adventi koszorút!!Remélem tetszik ! (Ez az első,amit én csináltam saját kezűleg...)Csak Neked!!!!! Hiányzol!!

Lehunyt pilláim mögött látlak,
Hiszen már csak bennem élsz.
A tegnapok emlékeivel,
Minden utamra elkísérsz.

Hogy hiányzol a napjaimból!
Fájdalmas út vezet hozzád,
És könnyeimmel öntözöm meg,
Azt az egy szál rózsát."

Nem tudom felfogni,hogyan történhetett meg ez az egész!!!!!Az agyam egyik széglete még mindig nem akarja elhinni!!!!Bárcsak újra itt lehetnél velem Anyukám!!!

Mamuci! Hiányzol nagyon!!! Az elmúlt 2 hétben többször mondtam Anyuéknak, hogy oda szeretnék kerülni melléd!!! Akkor tudnánk játszani!!! puszi: Émi

Többnyire csak 1 kérdés foglalkoztat mostanában: "Miért??????" Anyu! Nagyon hiányzol!!!

Meggyötört lelkem csupa könny és bánat,
A virágos rét nélküled sivár és száraz.
Megszakad a szívem, mert örök búcsút vettél,
Csillagok között Te a legfényesebb lettél!
Angyali mosolyod nem ragyog rám többé,
De Te a szívemben élsz mindörökké!

Ma Tomi délután csak a te videódat akarta újra meg újra megnézni!Neki is hiányzol szemmel láthatóan!!Mondja is Mama Szeret!!!!

Virágot viszünk egy néma sírra,
de ezzel Őt már nem hozhatjuk vissza.
Tudjuk, hogy nem jössz, de olyan jó várni,
hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni.
Míg köztünk voltál, mi nagyon szerettünk
hiányzol nekünk, soha nem feledünk!

Hiányzol!!!!

Egy utolsót lobbant a gyertya még,
majd végleg elveszítette a fényt,
mit annyira óvott két kezem,
mit még annyira akart látni szemem.
Gyertyám fénye egykor oly gyönyörűen égett,
biztos megtetszett odafönt az égnek.
Elkérte hát tőlem,hiába remegtem érte,
s hullat viaszkönnycseppet,ha felnézek az égre.
Egyszer majd újra öleli kezem,addig csak lentről figyelem.
D e a mécsest mi szívemben érte ég,
már nem veheti el tőlem az ég.

Szeretlek Anyukám!!!

Nincs olyan nap,hogy ne gondolnék Rád.
Látlak az égben, amely kéken borul rám.
Látlak a zöldben, bokrok, fák között,
Napfényes esőben szivárvány fölött.
Látlak az utcán emberek forgatagában,
...tovább »Hallom lépteid vágyaim sikátorában.
Érzem illatod rózsákba oltva,
Törlöm könnyeim, sírodra borulva.
Oly kedves voltál szívünknek.
De egy nap elhívtak a fények.
Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom,
S keserves könnycsepp csordul le arcomon.
Az emléked szívünkben él míg élünk.
Az emléked szívünkben él, el nem feledünk.
Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,
S ez elkísér egész életünkben.
De mért ilyen keserves az élet,
Miért kellett pont Neked elmenned?
Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,
Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól.

Most már csak ezekkel a szavakkal mondhatom el mennyire szeretlek,és hiányzol napról-napra egyre jobban!!!

Nem foghatom többé kezed, nem ölelhetlek többé, nem mondhatom többé, hogy szeretlek Anyu! Teszek-veszek a földszinten, és ez iszonyú érzés. Hiszen az a Te birodalmad volt. Bármihez nyúlok, mind Rád emlékeztet! Hiányzol!

"Hiányzik az érzés,egy szó,egy élet.
Hiányzik minden,mi körülölelt Téged.
Kedves melegséged,óvó karjaid.
Szemed fénye,mosolygó ajkaid.
Te azért szerettél mindig,aki vagyok.
Amit Te adtál,mástól nem kaphatok.
Az égre nézek,hol egy csillag ragyog.
Tudom...őriznek Téged az angyalok.
Elmentél messzire,távol a világtól.
De szívemben emléked örökké lángol.
Perzselő tüze sokszor meg-megéget.
Teremtőm óvd Őt,csak erre kérlek.
Hirtelen halálod megtörte szívünket,Örökké őrizzük drága emléked.
Kegyetlen volt a sors,
hamar elvett tőlünk,De szíved emléke örökre itt marad közöttünk.
Örök az arcod,nem száll el a szavad,Minden mosolyod lelkünkben marad!"

"Azt mondják, az idő begyógyít minden sebet. Nem értek egyet. A sebek megmaradnak. Idővel, az elme, hogy megőrizze józan eszét, hegszövettel borítja be, a fájdalom csökken, de sosem múlik el."
(Rose Kennedy)

Váratlan percben az életed véget ért,
Mint vihar a rózsát a halál tépte szét.
Az élet csendesen megy tovább,
Fájó emléked elkísér bennünket egy életen át!

Hiányzol!!

Álmomban itt voltál nálunk,beszélgettünk,elmeséltem mi van velünk,és azt mondtad nagyon hiányzunk neked!Tán nem álom volt,és tényleg meglátogattál,és láttam azért valamennyire boldog vagy. Hiányzol!!!Köszönök mindent Neked!!!

Annyira kínoz, annyira fáj,
Hogy nem láthatlak már.
Nem foghatom kezed,
Nem simogathatom fejed,
Nem ölelhetlek már.
Annyira kínoz, annyira fáj!
Nem hallom hangodat,
Nem hallom léptedet,
Akárhogy fülelek.
Nézem fényképedet,
Drága mosolyodat,
Könny áztatja arcomat,
S így nem látlak már,
Mert szememet elfedi a homály,
S hangokat sem hallok
Mert hangos zokogásom
Megtöri a csendet.
Már csak egyre vágyom:
Hogy ott lehessek Veled,
Hogy átöleljelek, és elmondjam
Neked mennyire, mennyire szeretlek!

Valaki végleg elmehet,
őrizd meg emlékét, és el
ne feledd,
úgy majd veled lesz
mindig, lelke szabadon
...tovább »száll,
vár a túlsó parton, hol
nincsen határ.
Hiányzol!!

Ülj le egy percre, s gyújts egy gyertyát
Gondolj most arra, ki fenntről vigyáz Rád.
A halállal a létnek nem szakad vége,
Emlékezz Rá, s veled marad örökre!

Ilyenkor este a legrosszabb!Napról-napra jobban hiányzol!!

Mamuci! Álmomban láttalak, és sírva ébredtem fel éjjel. Nagyon hiányzol!!

"Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged."
Nadányi Zoltán

Adhat Isten néked kincset, gazdagságot,
Rubintokat és gyémántot, márvány palotát,
Adhat pénzt, ragyoghat rajtad drága ékszer,
Csak egyet nem adhat kétszer,
Édes jó anyát.
"Honthy Hanna"

Ülök a szobádban, és Rád gondolok,
Elmennék hozzád, de nem tudok.
Gyönyörű szép hely ahová költöztél,
Mégis minden este hazavárlak Én.

Megtennék mindent, ha tehetném,
Az életemről is lemondanék Én.
Csak még egyszer velünk lehetnél.
Csak még egyszer megölelhetnél.

Elmondanám Neked mennyre szeretlek,
Szívem minden dobbanásával rád emlékezek.
Kereslek, kutatlak itt a világba
De majd megtalállak az örök hazában.

Szeretlek nagyon és hiányzol!!!!

Éjszaka még álmaimban mindig fogod a kezem,reggel mikor megébredek,ismét nem vagy itt velem!!Miért?Ezt sosem fogom igazán felfogni!!Nagyon-nagyon Hiányzol!!

Drága Anyu! Ma végre megjelentél álmomban, de sajnos csak egy pillanat volt, pont megébredtem. :( Te biztos boldog vagy, Mi viszont nem. Hiányzol! Jó érzés, hogy tudjuk, jó helyen vagy és jó Neked, viszont Nekem még mindig hihetetlen, felfoghatatlan, hogy nem vagy többé része személyesen az életünknek . Szeretlek!

Hiányzol!!!!

Hiányzol Mama!!!!!Tomi

"Némán elkísérnéd felhőkön át,
De az ég kapuját nem lépheted át.
Engedd el, mennie kell,
Hiszen ő a földnél jobbat érdemel.
Így jó, nem éred el,
De átölel majd, ha jó leszel. "

A múltba visszanézve valami fáj, valakit keresni aki nincs már.Egy könnycsepp a szememben még érted él, egy gyertya az asztalon még érted ég. Egy fénykép mely őrzi emlékedet, s egy út , mely elvitte az életedet. Csak az idő múlik, feledni nem lehet, szívemben örök fájdalom és szeretet.

" Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok.
Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok!
Ha szép idő van, s kék az ég.
Jusson eszetekbe sok szép emlék.
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok.
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog.
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.
Ha hullócsillag száll az éjféli égen.
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
hogy boldog lehessen szívetek.
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok,

hiszen a szívetekben jó helyen vagyok..."

Nézd fenn az égen, hogy ragyognak a csillagok,
Hullanak könnyeim tudod, hogy fáj nagyon
Ha itt lenél kérdeznéd mi bajom,
Csak annyit mondanék hiányzol nagyon!!

Még mindig arra várok,hogy mikor hangosan beszélek,rám szóljon,hogy halkabban.Nagyon megszerettem azalatt a 3 év alatt,amíg ismertem!!Hiányzol "Mama"

"Az embereket hibáikkal együtt kell szeretni. Hogy ez mennyire igaz, akkor tudjuk meg, ha elvesztünk valakit."
(Müller Péter)

Őszinte részvétem

"Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem,
hanem amit egy életen át hordunk, mosolyogva, csendesen."
Goethe

"Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom…
Gyémánt vagyok fénylő havon.
Érő kalászon nyári napfény.
Szelíd esőcske őszi estén.
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál."

Álmaimban még együtt vagyunk!De rossz az ébredés!Miért?!?Csak ezt tudom kérdezni a világtól...Nagyon rossz,hogy nem vagy már nekem!!!

Még most is számtalanszor arra gondolok: "Jaj mindjárt felhívom,és megkérdezem tőle,hogyan kell!" Nagyon Hiányzol!!!

csak az hal meg akire nem emlékezünk, a szívünkben mindig élni fogsz addig amig mi is élünk,ha meghalunk reméljük találkozunk Mikor a világra jöttél sírtál és körülötted mindenki boldog volt,most elmentél és körülötted mindenki sir
sogórnőd Margó és családja

Szívből jövő szeretettel!

szoboszlai család

Hihetetlen, hogy ezen a napon már nem CSAk a Nagyszüleinkért gyújtunk gyertyát, hanem az Édesanyánkért is. Nagyon, nagyon hiányzol ANYU!!!!

"Gyertyákat gyújtunk és mécseseket ezek a fények vilagitsanak Neked.Őrök világosságban békességben nyugodj"

Nyugodj békében!

Részvétem a családnak

Száll a füst, parányi tüzek égnek,
Ma tűnik csak a temető szépnek.
E napon, mikor árvák oda lépnek,
Hol szüleiktől búcsúztak el végleg

Mikor anyák szíve egy hatalmasat roppan,
Mert kicsikéjük szíve már soha sem dobban.
Testévek, rokonok, régi cimborák,
Hozzátok is eljött oly sok jó barát.

"Bárcsak itt lennél!" -Hangzik fel ezer szájból
Gyötrő fájdalom tör ki a némaságból.
Sok boldog lélek, mely ki tudja merre jár,
Oda térő embert mindig örömmel vár.

Ők tudják csak a titkot: mit ér a halál,
És hogy a sok elhunyt egyszer hazatalál.
Sóhajok ezrei jutnak el a mennybe,
Repítik imáinkat a fellegekbe.

S ti, kik elmentetek, örökké velünk lesztek,
Mert szívünk zegzugaiban, soha el nem vesztek.
Álmainkba jöttök, mi boldog könnyek közt ébredünk,
Mert Tudjuk, Ti mindig itt vagytok és lesztek is Velünk.

Hiányzol!!!!!!

Még mindig nehezem hiszem el, hogy amikor legközelebb megyek, nem fog rámszólni, hogy miért nem tegezem... és mosolyogva beenged.
Nagyon sok erőt a CSALÁDNAK!!!

"küzdöttél de már nem lehet,most át ölel a csend és szeretett"

Bárcsak láttál volna felcseperedni!!Hiányzol Mama!! Unokád Tomika

Drága Unokahugom!
Teri keresztanyád és családja örökké emlékezni fog rád. Nyugodj békében!
Őszinte részvéttel és a család fájdalmában őszintén osztozva:
Kocsis család Körmendről

Fogadjátok őszinte részvétünket Straub István (öcsi) és családja Délegyházáról.

Őszinte részvétem az egész családnak!

Kedves Straub család!Fogadjátok őszinte részvétünket.Huszti család

" Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
Köszönöm hogy voltál/vagy/és leszel nekem!!

Drága Édesanyám! „Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél;
nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél.
Egy reményünk van, mi éltet és vezet,
hogy egyszer majd találkozunk veled.”
Hiányzol!! Üres a ház, a konyha nélküled!!

„Mindenkinek az életéből hiányzik valaki,
egy ember, akit nagyon-nagyon szeretett.
Nekem is hiányzik egy.
Hiányzol!

Volt egy angyal, itt élt köztünk,
óvott, féltett, felnevelt.
Boldogságban éltünk együtt, békességben, szelíden.
Mikor sírtam, Ő vígasztalt, és a bánat tovaszállt,
Isten mondd meg, miért pont engem
hagyott így el az Édesanyám!?

Felnőtt fejjel gondolok rád, ha egy csillag felragyog.
előttem vagy látlak téged, ahogy fentről mosolyogsz.
de az élet meg nem állhat szomorúan is menni kell,
bízom benne majd még látlak, de addig így búcsúzom el!"

Még most is hallom hangodat.Érzem kezed, hogy most is simogat.
Nagyon hiányzol!!

Őszinte részvétünk!

Őszinte részvétünk!Straub György bátyád és családja

"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."

HIÁNYZOL!!!

Hiányzol!!!

"Nagyon szeretlek Mama! Szeretném ,ha visszakapnálak!!!" Puszi: Émi unokád

Fájó szívvel búcsúzunk. Unokatestvéred Panni és családja

"Azok a barátaink,akiket elveszítettünk,nem a földben pihennek,hanem bent lakoznak a szívünkben."

Nagyon hiányzol nekünk.Fentről reméljük néha lenézel ránk.Brigi, Bálint ,unokáid.

nyugodj békében

Ne jöjj el sírva síromig, nem fekszem itt, nem alszom itt. Ezer fúvó szélben lakom, gyémánt vagyok fénylő havon. Érő kalászon nyári napfény, szelíd esőcske őszi estén. Síromnál sírva meg ne állj; nem vagyok ott, nincs is halál.

Őszinte részvétem. Egy anya elvesztése a legrosszabb.

Őszinte részvétem

.

Őszinte részvétem!

Álmodj szépeket most már,s néhanapján tekintsél le ránk!Unokád Tomi,lányod Eszti és vejed Janika

Őszinte részvétem.

Kevés lenne bármennyi szó, amivel enyhíteni tudnám fájdalmadat.

Puszillak, B.Ildi

"Nem halt meg, csak mélyen alszik"
Részvétem Éva és családja

Fájó szívvel búcsúzunk!
Juci mama,István és Kálmán Répceszemeréről

Fájó szívvel búcsúzunk!!!
Fejes család Répceszemeréről

Őszinte részvétem.

Sajnálom,őszinte részvétem!

„Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik,
A halál fájdalmát csak az élők érzik”

Nagyon hiányzol nekünk!Vigyázz ránk odafentről angyalként!Eszti,Janika,Tomi

Egy lélek távozott Tőlünk,
Hiánya, a mai napig érződik
Ez kellett, hogy meggyónjuk bűnünk?
Valami véget ért és valami kezdődik
Egy élet nélküle, egy fájdalmas út,
Néha útközben, beköszönt a múlt
Emlékek kísértenek, s szorítják torkom,
De el kell viselnem, ez a sorsom
A halál, ami akkor jön mikor akar,
Minden lelket, a másvilágra zavar
Így Nélküled, néma már az éjszaka,
Mindennap egy gondolat: Hiányzol anyuka!