Édesapánk tragikus hirtelenséggel,váratlanul elhunyt.Vártuk haza és talán soha nem fogom elfogadni és felfogni,hogy soha többé nem látom a mindig mosolygó szemeit:-((((

Csak az hal meg,akit elfelejtenek....

Hianyzol Apa

Szeretlek!!

Szeretelek nagypapa!!

Nagyon nagyon hianyzol Apa!!

Nagyon rossz nelkuled!!!

Szeretunk Nagypapa!!

Hianyzol Apa:-(

Felemeszt a hianyod:-((((

Hianyzol nekunk nagyon!!!

Szeretlek Apa!!

Szeretlek Apaaaaaaaaaaa:-(((((

Szeretunk Nagypapi!!!Nagyon nagyon:-(((((

Hogyan lehet ezt elviselni??Rettenetese hianyzol Apcikam!!!

Szeretlek!!

hianyzol apucim:-(((((((((((

Szeretlek apa!!

Szeretlek Apa

Nagyon szeretlek Apcikam!!

Annyira hianyzol Apuci:-((((

Nagyon gaz!!!

Apucikam,nagyon szeretlek!!!

Szeretunk nagypapa!!!!Orokre a szivunkben elsz!!!!

Hianyzol Apa,egyre jobban!!!Ezt hogyan lehet elviselni?????:-((((((((((((((((((

Nagyon szeretlek Apa!!!

Mindennel jobban hianyzol Apcikam!!!Ez egyre rosszabb:-(((

Nagyon hianyzol apa!

Bar itt lehetnel velunk!!!!Orokke fajni fog a hianyod!!Nagyon nagyon szeretlek Apcikam!!

Mindennel jobban hianyzol Apa!!!

Nagyon hianyzol!!!!!

Szeretlek Edesapa!!

Meg most sem tudom elhinni,hogy mar nem latlak soha tobbe ebben az eletben!!!:-((((((((((((

Nagyon szeretlek Apuci.

Ani mitgagat elecha Aba sheli!!!Ani ochevet Otcha tamid!!:-((((

Szeretlek Apcikam

Hianyod elviselhetetlen Apa!!

Hianyzol edes Apcikam!!:-(((((((((

Csak az hal meg,akit elfelejtenek!!!!!!

Nagyon nagyon szeretlek Apuci!!!:-(((((((((

Apcikam,nagyon nagyon szeretlek!!

Annyira hianyzol Apa:-(((((((((((((((

Hianyzol Apcikam!!!:-((

Nagyon szeretlek Apuci!!!

Egy madár ül a vállamon,
ki együtt született velem.
Már oly nagy, már olyan nehéz,
hogy minden leptem gyötrelem.

Súly, súly rajtam, bénaság,
ellökném, rámakaszkodik,
mint egy tölgyfa a gyökerét
vállamba vájja karmait.

Hallom, fülemnél ott dobog
irtózatos madár-szíve.
Ha elröpülne egy napon,
mostmár eldőlnék nélküle.

El is doltem:-((((Nagyon nehez Nelkuled Apcikam:-((((

Szeretlek Apa!!!

Jaj,Apa,annyira de annyira hianyzol!!!!:-(((((((((

Hianyzol Apa!!!!Nagyon rossz Nelkuled:-(((

Számomra ez itt a világ legszebb és legszomorúbb tája. Ugyanaz a táj, mint az előző lapon, de még egyszer lerajzoltam, hogy jól lássátok. Itt jelent meg a Földön, s aztán itt tűnt el róla a kis herceg. Tanulmányozzátok figyelmesen, hogy biztosan ráismerjetek, ha egyszer Afrikában utaztok, a sivatagban. S ha netalán arra visz az utatok, kérve kérlek, ne siessetek, időzzetek el egy kicsit ott, pontosan a csillag alatt. Ha akkor egy gyerek lép hozzátok, és nevet, és aranyhaja van, és nem felel, ha kérdezik: nyilván kitaláljátok, ki az. S akkor aztán legyetek kedvesek, és ne hagyjátok, hogy tovább szomorkodjam: írjátok meg nekem, hogy visszajött...

S ha nevetek vagy ajkamon kel ének
Teszem, mivel egyetlen menedékem ez,
Hogy elrejtsem szavát a szenvedésnek.

Annyira hianyzol:-(((

Tedd Úram hallhatatlanná a szülöket akik meghaltak !
Legalább a szívünkben éljenek tovább !

Fai doamne nemuritor pe parinti care mor !

Nagyon szeretlek Apa.

Edesapa,nagyon szeretlek!!!!

Nagyon szeretlek Apa!!

Orokke hianyozni fogsz Apcikam!!

Zichrono L'bracha, emléked legyen áldott!
Tomi

Nem mulik a hianyod Apcika!!Nagyn szeretlek!!

"Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod

veszteség volt és pusztulás,

fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.

Csak most kezdek rádöbbenni,

hogy az életed ajándék volt,

s egyre erősödő szeretet maradt utána."

Read more: http://www.szegedlive.hu/idezetek/halal.php#ixzz1IFGLoWtX

A halál olyan súlyos veszteség, hogy valójában sohasem lehet feldolgozni. Az emléke elhalványulhat a szeretett személynek, de a hiánya mindig megmarad.

Ara Rauch

"Az elet alom,az valodi bolcs,ki ebren el,de mindig almodik..."Szeretlek Apa!

Hianyzol Apa!!!

Edeseapa,rettetesen hianyzol minden percben es amig elek ez nem valtozik:-(((

Mit is irhatnek az Edesapamrol...Nagyon nehez leirni,amit erzek.Nem akarom elmondani,hogy mennyire kulonleges es jo ember volt,mert ambar igy van,de most ha elkezdenek omlengeni,miutan elment,az nem tunne igazinak.Nem az en stilusom.

Egesz eletemben harcoltunk.vagy igy vagy ugy,de a figyelmet akartam,akar bosszantas aran is.Egesz eletemben hianyzott...
Kivandorolt Izraelbe,amikor eppen terhes voltam.2011.03.04.en erkezett volna haza latogatoba.Alig varta,hogy eljojjon a nagy nap,hogy vegre lathassa a csaladjat es az egyetlen unokajat,akit meg soha nem latott szemelyesen.3 hettel az utazas elott egy delutan faradtnak erezte magat.Lefekudt aludi es soha tobbe nem ebredt fel.Egyedul a tavolban elvesztettem az apamat es a kislanyom a nagypapajat.

Barhol vagy is Apcika,egyszer ujra talalkozunk!!Es kerlek,ovd a pici lanyomat,aki elveszitett,mielott megtalalt volna!!

Halotti beszéd


Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Azon kegyet kérte ki magának, hogy hadd járjon ő is (...) fekete ruhában, s azóta nagyon drága szó az, ami az ő száját elhagyja, s akármiről beszél, mindig azon végzi szavát, hogy mindennek korán kell meghalni, ami szép és ami jó, csak mi élünk sokáig - vén bűnösök.
Jókai Mór

"Csak az hal meg, akit elfelejtenek."
Maurice Maeterlinck

A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.
Jack London