„… Ez a gyertya most érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben.
Ki vigyázol rám onnan fentről,
S lelkemhez szólsz a végtelenből.
Ez a gyertya most érted égjen,
Ki életed áldoztad értem,
Ki meghaltál a szeretet oltárán,
Pedig még oly fiatal voltál!...”

„Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.”

Egy lélek távozott Tőlünk,
Hiánya, a mai napig érződik
Ez kellett, hogy meggyónjuk bűnünk?
Valami véget ért és valami kezdődik
Egy élet nélküle, egy fájdalmas út,
Néha útközben, beköszönt a múlt
Emlékek kísértenek, s szorítják torkom,
De el kell viselnem, ez a sorsom
A halál, ami akkor jön mikor akar,
Minden lelket, a másvilágra zavar
Így Nélküled, néma már az éjszaka,
Mindennap egy gondolat: Hiányzol nagyapa!

Drága apu!
Már több mint egy éve. hogy elmentél. Még ma is magam előtt látom azt az éjszakát, és azt kérem, bárcsak ne lenne igaz. Már senki sincs köztünk a testvéreid közül már mindannyian veled vannak. Nagyon sokat gondolok Rád és szeretlek. Lányod: Vali

„Sírodnál állva, a halálra várva újra itt vagyok. Eljöttem hozzád. Zuhogó esőben lépkedek a csúszós sárban. Elhaladok a körforgalom mellett, és rátérek a temető útjára. Belépek a kapuk, s feléd veszem az irányt. A fű csúszós, nedves. Megcsúszok, de eltökélten haladok tovább. Semmi sem állíthat meg! Kezemben egy hagymavirág, és pár szál rózsa van. Neked viszem. Már látom sírod kibontakozó alakját. Csak egy kereszt, fekete márvánnyal, s benne a frissen vésett 2006. Fonnyadt virágok takarják sírod fehér márványát. Leteszem a magammal hozott virágot, s összeszedem a többit. Újra kezembe veszem őket. Egyenes, büszke tartással állok sírod előtt. Szeretném, ha büszke lennél rám. Tudom, hogy az vagy. Egy pillanatra újra hallani vélem idétlen bókjaidat. Halványan elmosolyodok rajtuk. A lány ott állt nagyapja sírja előtt, kezében virágot szorongatott. Arcát eső áztatta. Egy pillanatra lehunyta szemét, kipréselve abból egy könnycseppet, ami végigszánkázott arcán, s elhalt ajkai között. Halkan dúdolt egy dallamot, majd énekelni kezdte azt, el-elcsukló hangján: - Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze. Ennél a résznél elakadt, s zokogva térdre hullott. Arcát az ég felé emelte, hagyta, hogy az esőcseppek lemossák könnyeit. Egy szót üvöltött a világnak. - Miért?! Miért?! Istenem, csak egy utolsó ölelést engednél még! Egy utolsó apró érintést! Vele akarok lenni, hallani kellemes hangját. Nem akarok élni, ha ő nincs velem! Kínjában megszorította a rózsát, minek tövise belemélyedt hosszú ujjaiba és tenyerébe. A kecses ujjakon egy vércsepp komótosan haladt lefelé. A rózsa zöld szára immár vörös volt a vértől. Villám cikázott az égen. Hatalmas dörrenés. Egy alak sziluettje bontakozik ki a homályból. Lassú, csoszogó léptekkel halad a zokogó lány felé. A lány már felhúzott térdeit karolta át, s előre-hátrahintázott, egy dallamot dúdolva. Felpillantott, majd megkönnyebbülten mosolygott. Remegő ajkakkal megszólalt. - Nagyapa! Tudtam, hogy élsz! Tudtam, hogy csak tévedtek, és még mindig itt vagy velem! Te nem hagynál itt soha! - Rose, kérlek, figyelj rám! Nincs itt a nagyapád! Ő már meghalt, tudod jól. Rose édesanyja volt az. Beszélt lányához miközben rázogatta. De a lánya továbbra is a semmibe meredt, s közben a nagyapjához beszélt. - Most már nem hagysz el soha. Ugye? A nagyapja mosolygott egyet, majd közelebb csoszogott, és felé nyújtotta kezét, s rátette unokája vállára, s az boldogan ment vele a fényességbe. A lány teste élettelenül csuklott össze anyja karjaiban. A reménytelen szomorúságot boldogság töltötte el, s két lélek örök időkre megnyugodott.”

Drága Nagyapám!
Ma lenne a névnapod, ezért szeretnék nagyon boldog névnapot kívánni odafent is! Sajnálom, hogy nem mentem ma ki a temetőbe, nem is magyarázkodok, hogy miért, hiszen úgyis tudod, mert látsz odafentről minket, de tudnod kell, hogy nem azért, mert nem érdekel és nem szeretlek még mindig. Ígérem, hogy hamarosan kimegyek hozzád, teljesen egyedül és elmesélek mindent neked. Mindig azt mondogattad, hogy ha meghalsz ugye viszünk virágot a sírodra. Szégyellem magam, hogy immár lassan 8 hónapja, hogy eltemettünk, magamtól még egy szál virágot sem vittem. :( De most innentől, amikor csak tehetem vinni fogok. Nagyon szeretlek papikám és nagyon hiányzol.

"Emlékezzetek rám derűs szívvel, mert én is így emlékezem rátok...ha csak könnyeket csalok a szemetekbe, inkább felejtsetek el"

"Valaki mindig elmegy közülünk,
s magával visz egy darabot a szívünkből.
Mozdulataikat, szavaikat ismételjük újra és újra,
mintha csak így próbálnánk éltetni magunkban.
Látjuk, ahogy odafentről fénylő csillagként
ragyognak ránk. Ajkukon eddig sohasem hallott
dallamok születnek. Dallamok, amelyek
csak nekünk szólnak.
Nekünk, az itt maradottaknak.
Így értjük meg, hogy nincs értelmetlen élet,
mert egy valami értelmetlen csak: és az a halál!
Tovább őrizve szívünk mélyén, minden
lélegzetvételünkben, gyertyalángba lobbant emléküket.
Valaki elment közülünk.
Örökül hagyva ránk emlékképeket.
Itt hagyva egy ki nem hunyó gyertyafényt.
Mert szívünkben és életünkben
ŐK a Nap, a Hold és a csillagok, a bolygók,
melyek körülöttünk forognak végtelen időkig."
Nagyon szeretlek és hiányzol! :(

"Fél éve, hogy sötétség költözött
a lelkembe, mert meghalt a Nagypapám.
Fél éve annak, hogy nem ölelhetem szorosan.
Már régóta nem láttam, ez fáj a legjobban.
Visszahozni nem tudom, hiszen már távol jár.
De ha hallja amit mondok, azt üzenem neki:
Szeretlek Drága Papikám!!!!"

Drága Papa!
Ez az első karácsonyom Nélküled/Nélkületek. Már nem is látom értelmét a karácsonynak. Számomra teljesen elvesztette a varázsát. Nélkületek nincs benne semmi jó. Egy évvel ezelőtt még ha nem is tudtál segítség nélkül átjönni, de itt voltál...és most üres volt az egész. Tudom, hogy itt a családom, de ez már csak egy csonka család, mert az én családomba beletartoztál te és a két mama is...de most már ti hárman nem voltatok velünk...Papa nagyon hiányzol...úgy kellene, hogy itt legyél :'( De azért Boldog Karácsonyt Neked is!! Nagyon szeretlek! Ölel: Petra

Még az előbb szemembe néztél,
Erőtlen kezeddel megérintettél.
Arcodra mosolyt erőltettél,
S halkan súgtad fülembe,
Ne félj!

Míly gyorsan elszállt ez a pillanat!
Fénytelen szemeid lehunytad.
Kezed kezemből kicsúszott,
Arcod megnyugodott, így búcsúzott.
Nem félek!

Lelked remélem békére talált,
S Te már a menyekből vigyázol Ránk!
Soha nem felejtünk, szívünkben szeretünk,
S örökkön-örökké emlékezünk Rád!

"Papámról szól ez a dal.
Papámról, aki a mennyből néz most rám.
Tudom, hogy most is olyan büszke rám, mint azelőtt.
Ha szól hozzám, két könnycsepp arcomon a válasz:
Unokád hallja a hangodat!
Hangjával simogatott, tekintetével melegítette szívemet,
Arcáról maga a nap ragyogott le rám.
Ugye emlékszel még, hogy neveztél engem Papikám?
Szíved minden szeretete benne volt ezekben a szavakban:
Az én kisunokám!
És bennem a gyermeki lélek örömmel válaszolt:
Ő az én Papám!
Csodálatos egységet alkottunk mi ketten,
Ha daloltál, én is veled daloltam,
Ha szomorú voltál, titkon én is veled sírtam.
És volt okod a sírásra, mert az élet sokszor kegyetlen volt hozzád,
A sors nagyon sokszor csúnya játékot űzött veled.
De családodra tekintve, belőle erőt merítve mentél tovább.
Minden akadályt legyőztünk mi együtt,
De minden harcban egy darab ott maradt a szívedből.
És jött a nap, amikor tudtam:
NINCS TOVÁBB!
Sírva borultam a válladra, sejtve azt, hogy ez az utolsó ölelés ebben az életben.
Te akkor már tudtad és velem együtt sírtál.
Akkor megígérted, hogy soha nem hagysz el,
Mindig velem leszel.
Tőlem azt kérted, hogy egy dalról mindig juss eszembe.
Papikám, most emlékedre szól e dal!
Tudom, egyszer találkozol unokáiddal.
Találkozol még az unokáiddal! "

Drága Papikám!
Nem is tudom, mit írjak még, mert már mindent elmondtam, de nem bírom. Úgy érzem ez az egyetlen, hogy valahol még el tudjam mondani mit érzek. Nagyon hiányzol...ahogy telnek a napok, egyre jobban. Bár én nem érzem, hogy elmentél volna. Valahogy, még mindig olyan, mintha itt lennél. Ugyanakkor már nincs, aki leülne velünk kártyázni és hagyni, hogy nyerjünk, majd örülni annak, hogy örülünk. Te mindig kiálltál mellettem és bár néha elmondtad a kis apró titkaimat, de az igazán fontos dolgokat magaddal vitted. Rengeteg mindent köszönhettem neked és úgy érzem, még most is sok mindent teszel értem. Te voltál az az ember, akit mindenki csodálhatott és aki példát mutatott. Bármit megtettél volna a családodért. De most kérlek vigyázz a mamira onnan fentről. Nagyon nehéz neki, mióta elmentél és úgy érzem, remélem rosszul, mintha kezdené feladni. De nekem, nekünk szükségünk van rá. Már csak ő maradt az egyetlen nagyszülőm, akivel még beszélni tudok, aki még mindig kiáll mellettem és azt már nem tudnám feldolgozni, ha őt is elveszíteném. Elmondhatatlanul hiányzol. Annyit törődtél velem minid. Emlékszem, mikor elvittél szánkózni és elestél. Akkor kinevettelek, de hidd el annyira sajnálom és bánom és annyira szeretném, ha vissza tudnám csinálni. Már nem nevetnélek ki, inkább segítenék felkelni és én húználak haza. Bár megtehetném és megváltoztathatnék mindent, amiben rossz voltam hozzád . Nagyon szeretlek és soha nem feledlek.

"A gyertya szépen lángol,
Nem fújja már a bántó szél.

A viasztest elolvadt,
Valahol új életre kél.
A Föld már elengedte,
Az égen egy csillag ragyog.

Szelíden kérik Őt,
S Ő játszik egy égi dallamot.

Eggyé forrt kéz a húrral,
És már egy új ütembe kezd.
Lassúbb és csöndesen szól,
Úgy üzeni: megérkezett.

Lelkünkből szól ez a dal.
Örökre velünk maradsz,
Őrizzük mosolyodat.

Vihar, kiált kegyetlen,
Elválaszt zord idők keze.

Az ész hazug; ne engedd,
Ne, hogy a reményt elvegye!

A Föld már elengedte,
Az égen egy csillag ragyog.

Szelíden kérik Őt
S Ő játszik egy égi dallamot.
Minden üvöltve lázad,
Hol van az elrabolt hitünk?
A lelked halhatatlan,
De a fájdalom elönt.

Lelkünkből szól ez a dal.
Örökre velünk maradsz,
Őrizzük mosolyodat."

Csak annyit mondtam volna: Várj még! Várj még!
Tőlem nem búcsúztál el! Várj még! Várj még!Hééé
Nem hagyhatsz így el! Mindig a jók, mennek el hamar,
tudom látsz engem...

Felnőtt fejjel gondolok rád, ha egy csillag felragyog.
előttem vagy látlak téged, ahogy fentről mosolyogsz.
de az élet meg nem állhat szomorúan is menni kell,
bízom benne majd még látlak, de addig így búcsúzom el!

Gyerek voltam, fel sem foghattam,
mennyit jelentettél nekem, mikor elmentél egy borús reggelen.

"Itt állunk mind, úgy hallgatunk.
Mit mondhatnánk? Nincs szavunk.
Szíved nem él, hová lettél?
Egyedül mentél.

Már csak emlék, kedves a kép,
Úgy nevettünk nem oly rég.
Tiéd sok tárgy, velünk maradt,
Itt voltál, igaz.

Most búcsúzunk, most sírhatunk,
Nem ölel (a) két karunk.
Fagyott a föld, a mély bezár,
Bennünk élsz tovább.
Fagyott a föüld, a mély bezár,
Bennünk élsz tovább.

Megrendülten gondolunk rád,
Nen hisszük el, hiogy nincs tovább.
Lehunyt szemed nem látja már:
Mindenütt virág.

Kint alszol majd a hideg télben,
Eszünkbe jutsz néha éjjel.
Nem vagy többé, nincs ilyen más,
Egyetlen voltál.

Most búcsúzunk..."

Drága Papikám!
Elég hosszú idő eltelt már, hogy utoljára voltam ezen az oldalon. Próbáltam nem gondolni arra, hogy Téged a végzet elragadott Tőlünk. Arra gondoltam, hogy valamerre kirándulsz és majd találkozunk. Ez így is van. Te már kirándulsz az új életedbe, aztán ha itt lesz az idő, akkor találkozunk ...
Azt nem tudjuk, hogy az az idő mikor jön el, de azt tudom, hogy amikor eljön, akkor Te értem fogsz jönni, hogy segíts, mint mindig. Kezdtem azt hinni, hogy már nem fogok sírni, igyekeztem nagyon .... de nem megy. Amikor a családdal Nálad voltunk, nagyon éreztem a jelenlétedet és egyszerűen nem bírtam tovább ... sírtam és most is potyognak a könnyeim. Nem tehetek róla, de nagyon hiányzol!
Mindig szeretni foglak!
:(

"Egy lány virággal a kezében áll a sírnál,
Ha bele látnál szívében te is vele sírnál,
Ha csak az emlékét őrizzük meg már szebb világ lesz,
Mert nem alszik ki a láng.
Mely láng csak ránk vigyáz,
Mélyen legbelül szívünkben öröké ott marad emlékezetünkben.
Emlékezünk rá e szál virággal,
Hisz az élet telis tele van hibákkal.
Minap feltesszük a kérdést s vele a fájó érzést, Miért?
Miért pont neked kellett menned,
Hisz még itt annyi mindent kellett volna tenned.
Csak kérdezünk, s válaszra várunk,
E szál virággal a sírja mellé állunk.
Mintha angyalok könnyei hullanának az égből,
Így fejezve ki részvétüket tiszta szívből
És felnéznek az égre csodálkozva, merengve a messziségben.
Hirtelen mintha valaki szólna hozzá maradván,
Szeretem az életem, de elfogadtam a végzetem
S ezt már tovább nem bírom,
Könnyeimmel a földet irtatom.
A földet mellyel te is egyé váltál
S a testedből kibontakozva az égbe szálltál.
S már nem fáj, mert úgy gondolok rád,
Kire ott fent egy csodás világ vár
E csodás világ melyre mi is várunk,
Hol álmainkban eggyé válunk,
Lelked egy része velünk marad
S a kor, az idő velünk csak halad,
De te végig kíséred utunk,
Életünk során bármerre is jutunk.
Szerettünk, itt a földön,
Most szeretünk ott fent is.
Téged szeretünk szívünkből, lelkünkből.
Szeretünk, mert te vagy az egyetlen!
Lásd, szemünkből könny csordul,
Szívünkben valami megmozdul,
Itt már tudom, jobb neked az angyalok vigyáznak rád!
S végül fogad el ezt a különleges virágot,
Mely könnyemtől megázott,
Mely mindig virágzik,
Szívünkben mindennap más színben pompázik!"

Drága Papikám!
Zajlanak az események, de Te tudsz mindent. Előled semmit sem lehet eltitkolni, igaz nem is akarunk eltitkolni semmit. Belelátsz a szívünkbe. Látod a szomorúságot, a bánatot és talán a remény szikráját is. A szikra talán egy kicsit könnyebb jövőt hoz ... ámbár olyannyira távolinak tűnik a szikra, hogy kételkedem benne, egyáltalán van-e szikra.
Nagyon hiányzol Nekem, nehéz az élet Nélküled ... mintha valami belőlem is hiányozna ... nem is tudom, talán a lelkem egy darabja. Azon leszek, hogy megerősítsem, mert tudom Te ezt szeretnéd mindennél legjobban a világon.
S, hogy odafentről minek is örülnél a legjobban? ... talán annak, ha a családod kicsit megnyugodna és folytatná a rögös útját tovább ... csak nagyin nehezek a lépések...
Nagyon szeretlek és rettenetesen hiányzol :(

Drága Papikám!
Nagyon hiányzol. Olyan sokszor kérdezem Tőled, hogy miért így kellett ennek történnie, de Te nem válaszolsz. Én pedig nem tudom a választ, hiába rágódok rajta. Sokszor kértem már azt is, hogy legalább álmomban egy kicsit legyél velem ... de Te még álmomban sem jössz el hozzám. Azt is sejtem, hogy miért nem, de nem tudok tenni az ok ellen.
Ma van a szülinapom, de nem fogom megünnepelni, mert nincs mit ünnepelnem. Ajándékot is csak Tőled kérek! Nem sokat, de nekem nem kell más: álmomban ölelj meg és adj egy puszit ... csak ennyit kérek és boldog leszek.
Remélem Neked nagyon jó ott ahol vagy és tudom, hogy mindig vigyázni fogsz Ránk .. bárcsak én is vigyázhatnék még Rád .... de már nem tudok.
Nagyon szeretlek és rettenetesen hiányzol! :(

"Búcsúzom, mert elhagyom a létet,
de viszem Magammal kedves emléked.
Így látom, így csillogó szemed,
emlékezz néha Rám, el ne feledj!
Már nem találsz Rám,
de hajnalban fogd álmodban kezem.
Feledd el összes földi hibám!
Élj tovább! Én neked adtam életem.
Keress egy új utat, légy boldog nélkülem,
de néha éjjel nézz az égre és lásd a szemem.
Veled leszek akkor, ott is, itt maradok Neked,
Veled leszek akkor is, itt maradok Veled.
Már nem találsz rám,
de hajnalban fogd álmodban kezem.
Feledd el összes földi hibám!
Élj tovább! Én neked adtam életem.
Búcsúzom, mert elhagyom a létet,
de viszem Magammal kedves emléked.
Így látom, így csillogó szemed,
emlékezz néha Rám, el ne feledj!"

Soha, de soha nem felejtelek el. Nálad jobb nagyapát nem is kívánhattam volna és el sem tudom mondani mennyire hiányzol. Annyira szeretném ha egyszer arra mehetnék a mamához, hogy csoszogsz a tojásért és úgy örülsz, mint ahogy szoktál is, mikor megláttál minket. Sajnálom, hogy nem mondtam el mennyire szerettelek és szeretlek. Gyűlölöm a napot, mikor elvett tőlem a halál. Úgy szeretném, ha még mindig itt lennél. De valahol legbelül azt érzem, hogy még mindig itt vagy és segítesz minket. Remélem, hogy sokkal jobb Neked ott ahol most vagy és megkönnyebbültél. Hiányzol Drága Nagyapám! :'(

"Ily késő éjszaka ki jár
Ott kinn a temetőn?
Az óra már éjfélt ütött,
A föld már néma lőn.
Egy árva gyermek andalog,
Szívét bú tölti el:
Hisz az, ki őt szerette még,
Többé már fel nem kel...
Melléd temetve én is itt,
Miért nem nyughatom?
Szegény és elhagyott vagyok,
Hideg a tél nagyon!"
Az árva búsan zengi így
Kínos panaszait:
Felelve rá a téli szél
Üvőltve felvisít,
A gyermek fázik, könnyei
Elállnak arcain:
Borzadva néz körül, de itt
A holtak hantjain
Mély nyugalom uralkodik:
A csend irtóztató,
Csak a szél sóhajt a fákon át,
Sziszegve hull a hó.
Fölkelne jaj!, de nincs erő:
Lankadva visszadűl
A kedves dombra,- felsóhajt
S mély álomba merül.
És ím az árva boldogul,
Jól érzi most magát:
Elmúltak minden gondjai:
Az álom hív barát.
Szíve még egyszer feldobog,
Mosolygnak ajkai:
Csöndes-nyugodva alszik ott,-
Meghaltak kínjai."
*

Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad
Nincs felettünk hatalma a sírnak.
Örök az arcod, nem száll el a szavad,
Minden mosolyod a lelkemben marad.
Temethet a halál, pusztíthat vízözön,
Élsz a szívemben ezt is köszönöm.

"Nagypapa, gyere haza, szépen kérlek!
Ígérem, jó leszek nagyon.
Nem verem meg többé a kisöcsémet,
fogamat szó nélkül megmosom.
Semmit se hozz nekem,
mert más úgysem kell!
Csak te gyere és velünk maradj!
Ugye, nem sokat alszom már,
s egy reggel itt leszel? Vár az unokád.
Azt mondta az anyu, hogy te
csak pár hétre mégy el.
Vidéken vagy most, ott dolgozol.
Elhittem és azóta is
úgy aludtam éjjel,
másnap itt vagy, s vajon mit hozol?
Nagypapa, gyere haza, szépen kérlek!...
…s egy reggel itt leszel? Vár az unokád.
Most már tudom, anyu téved,
vagy csak rosszat mondott,
bár én másnak soha nem hiszek.
Te mondd meg hát nagyapácska,
tényleg sokkal jobb ott?
Sokkal jobbak ott a gyerekek?
Tudd meg azt, hogy maminál
szebb sem lehet senki.
Nálam jobban senki nem szeret...
Nagyapa, gyere haza, szépen kérlek!...
…s egy reggel itt leszel?
Ugye, hogy itt leszel?
Addig is szeretettel csókol unokád."

"Kislányka ül a padon,
könnyes a szeme,
Azt zokogja: "nincs nagypapám,
elköltözött messzire."
Körötte még
a fák is sírnak,
Könnyezve sóhajt,
s egy dalt dúdolgat:
Nagyapácska, gyere haza, kérlek!
Azt ígérted, nem maradsz soká.
Minden este sír a mama érted,
olyan üres nélküled a ház.
Nagyapácska, gyere haza, kérlek!
Nincs, 'ki mondjon szép jó éjszakát.
Minden este sír a mama érted,
Olyan üres nélküled a ház.
Van egy ország,
ahova már oly sokan elmentek,
ahova csak oda visz út,
vissza sosem jönnek.
Ki itt maradt,
szívét bánat járja.
Fájdalmas sóhaj száll
az éjszakában.
Nagyapácska, gyere haza, kérlek!
Azt ígérted, nem maradsz soká.
Minden este sír a mama érted,
olyan üres nélküled a ház.
Nagyapácska, gyere haza, kérlek!
Nincs, 'ki mondjon szép jó éjszakát.
Minden este sír a mama érted,
Olyan üres nélküled a ház."

"Oh, Istenem, mondd miért? Mondd,miért nem óvtad őt?
Kinek jó, hogy a fájdalom ily nagyra nő?
Állíts gyertyát a síron, ha néha arra jársz!
Útban hazafelé, ugye, megállsz?
Gyertyák a síron, s egy könnyes arcú lány
Elindul, és visszanéz: ég-e a láng..." :(

Szeretlek és nagyon hiányzol .... :(

Drága Papikám!
Úgy érzem, hogy most van az az idő, amikor 2 hónapja örök álomra hajtottad a fejed. Nem is tudom, hogy akkor miért aludtam el. Talán Te szeretted volna ezt pont így. Most ébren vagyok, nem alszom. Te ellenben alszol és az örök álom már csak a Tied. Tőled senki sem veheti el ezt, éppúgy, mint ahogyan tőlünk sem vehet el senki Téged!
Nagyon szeretünk és hiányzol! :(

"Ha elveszítesz valakit, szállhatnak az évek.
A régi szép emlékek: vissza- vissza térnek.
A múltat nem fogod soha sem feledni.
Ezért nehéz lesz a jövőbe átlépni."
Nagyon szeretlek és hiányzol Drága Papikám :(

"Meggyújtok egy gyertyát Érted,
S közben azt kívánom legyen
Nagyon boldog mostani életed.
Kérem a jó Istent és az angyalokat,
Segítsék mostani sorsodat.
Legyen minden pillanatod vidám és boldog,
Ott már nem lehet semmi gondod.
Kiket itt hagytál mindenki szeret,
S ez a szeretet Téged boldoggá tehet.
Ez másképp nem is lehet, hiszen
Téged nagyon sok ember szeret."
Nagyon hiányzol :(

Drága Papikám!
Ma voltunk Nálad ... Biztosan láttál minket. Bár néha úgy érzem, hogy nem is csak látsz, hanem szólsz is hozzánk, csak mi talán még nem tudjuk szavaidat értelmezni. A mai nap különleges mindannyiunk számára. Neked azért, mert ma van a szülinapod. Amennyiben fizikai valódban is köztünk lennél, ma 75 éves lennél. Azt hiszem valami finom sütivel leptelek volna meg. Ám a sors kegyetlenül közbe szólt és elragadott magával egy láthatatlan erő. Emiatt pár szál virággal köszöntöttünk fel Téged. Nekünk is különleges, de nagyon szomorú is egyben ez a mai nap. Ma köszöntöttünk fel először úgy a szülinapodon, hogy nem kaptunk Tőled puszit, még egy mosolyt sem. Bár tudom, legalábbis remélem, hogy Te ott fent már csak mosolyogsz és boldog vagy. Ez kissé megnyugtat. Remélem megünneplitek az ott eltöltött földi években számolt 75. születésnapodat... A szülinaposok kívánhatnak valamit ... de most én szeretnék kívánni ... nem sokat... csak egy puszit, amit ha álmomban is, de szeretnék Tőled megkapni. Remélem megkapom. Nagyon szeretlek és rettenetesen hiányzol! Isten éltessen sokáig 75. születésnapod alkalmából ... ha a Földön már nem is, de legalább a Mennyországban! :(

... Sokan kérdezik, hogy ki is voltál, milyen voltál ... Ezt egy szóval nem lehet elmondani. Nem is tudom, hogy egyáltalán el lehet-e mondani, szavakban ki lehet-e fejezni, hogy ki is Voltál és most ki is Vagy... Feleséged szerető férje, támasza, a család feje és gerincoszlopa. Gyermekeidet szeretetben felnevelő apa. Unokáidat óvó, védő nagypapa. Dédunokáidat imádó, gyerekes csínyjeiket mosolyogva néző, fejüket mindig megsimogató dédipapa. Szeretted családod és mindig értünk éltél, minden problémánkra megoldást kerestél...Akik kérdezték, hogy milyen is Voltál, ezt elmondtam nekik. Ha el is tudták mindezt képzelni egy emberről, még akkor is csak személyiséged pici darabját tudtam elmesélni, és Téged ők már sohasem fognak megismerni... A most Ki is Vagy kérdésre fájó szívvel azt feleltem nekik, hogy ugyanaz aki mindig is voltál: Számomra egy szerető NAGYPAPA és az is maradsz mindig ...
Nagyon szeretlek és rettenetesen hiányzol Drága Papikám :(

"Nehéz elfogadni, mi nagyon sokat jelentett nem rég.
Az mára nem más, mint féltve őrzött emlék.
Hiányodat elviselni nem megy oly könnyen.
Akárhányszor rád gondolok, kicsordul a könnyem.
Most csend van, újra sötétben állok.
Fénysugarat már csak álmaimban látok.
A jót, mi köztünk volt, ne felejtsd el kérlek,
Mert a távolból szeretlek én Téged!"
Nagyon hiányzol Drága Papikám :(

" Csillag volt , mert szívéből szeretett
S mi úgy szerettük ahogy csak lehetett
Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap
De szívünkben örökké élsz és örökké ott is maradsz! "

"Ha elveszítesz valakit, szállhatnak az évek.
A régi szép emlékek: vissza- vissza térnek.
A múltat nem fogod soha sem feledni.
Ezért nehéz lesz a jövőbe átlépni."
Nagyon hiányzol Drága Papikám :(

"Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak.
Lassan elteltek az évek, és most bevillannak képek
Nem tudom, mit tehetnék, még nem tudom mit érzek
Volt, hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom." :(

"A sír csak üres doboz.
Akit szeretek, él az emlékezetemben,
Egy széthajtogatott zsebkendőből felszálló illatban,
Egy hangsúlyban, mely váratlanul eszembe jut,
És egy hosszú percre belefeledkezem,
Míg lehajtom a fejem."
Örökké emlékezni fogok Rád és mindig szeretni foglak.

"Ülök a szobádban, és rád gondolok,
Elmennék hozzád, de nem tudok.
Gyönyörű szép hely ahová költöztél,
Mégis minden este hazavárlak én.

Megtennék mindent, ha tehetném,
Az életemről is lemondanék én.
Csak még egyszer velünk lehetnél.
Csak még egyszer megölelhetnél

Elmondanám neked mennyire szeretlek,
Szívem minden dobbanásával rád emlékezek.
Kereslek, kutatlak itt a világba
De majd megtalállak az örök hazába."
Nagyon szeretlek és hiányzol Drága Papikám :(

Hiányzik, hogy azt mondja
itt vagyok.
Hiányzik hogy azt mondja
Szeretlek
Hogy mondja mindig fogom
Majd a kezed
Hiányzik hogy azt mondja
Ne sírj.
Hogy azt mondja
Mindig itt leszek veled
Hiányzik hogy
Nem nevet
Hogy nem nézi velem a
Sötét eget
Hiányzik hogy nem mesél
Hiányzik hogy hozzám már nem beszél
Ha valamit kérhetnék
Azt kívánnám
Bár itt lennél apukám.
El kellene már engednem
De nem lehet
Hisz fáj hogy itt hagyott
S mindent egy perc alatt eldobott
Hogy egy családot itt hagyott
Minden emlékem
Két kép amit nézek éjjelenként
És eszembe jut az hogy apa
Minket örökre elhagyott

"Elindulok utamra, vár egy kaland.
Megszólal távol egy lélekharang.
Vár rám egy alagút végén a fény.
Hívogat sok kis távoli lény."
Nagyon hiányzol és szeretlek Drága Papikám! :(

Hiányzol!

"Nem az a bánat, amitől könnyes lesz a szem,
Hanem az, amit hordozok egy életen át a szívemben.
Hiába látnak mosolyogni, a fájdalmat nehéz eltitkolni.
Kívülről nem látni mennyire fáj, csak belülről rombol a halál.
Nehéz volt elhinnem, nem jössz vissza már,
De el kellett fogadnom, rád másik bolygó vár.
Én itt maradtam s nem feledlek el,
Bennem az emlék sosem halványul el."
Nagyon szeretlek és hiányzol! :(

"Csillag volt , mert szívéből szeretett
S mi úgy szerettük ahogy csak lehetett
Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap
De szívünkben örökké élsz és örökké ott is maradsz!"
.... :(

"A teste a földbe szállt,
A lelke köztünk jár.
Míg szeretjük, velünk marad,
De életünk keserűen halad.
Ha majd eljön az idő,
Számunkra utat mutat,
Tudni fogjuk akkor,
Mit, s miért akart.
De addig jöhet nap és éj,
Mert fájó emléke elkísér. "
Nagyon nagyon hiányzol és szeretlek Drága Papikám :(

"Az ember élete szép lassan elhalad,
S emlékül csak egy vers marad,
Melyet Neked írtam könnyekkel küszködve.
Remélem boldog vagy ott fent, békében, örökre.
Van, mit sosem tudtam neked elmondani,
Van, mit többet kellett volna veled tudatni.
Hogy vannak, kik téged e Földön nem felednek.
És örökre, teljes szívükből, nagyon szeretnek."

"Harangok mély sóhajait, a kora őszi eső
a Föld porába tapossa,
Ma délben a Menny és összes angyala
Az én Nagypapámat siratja."
Nagyon szeretlek :(

"Papikám, Te drága jó lélek,
Bárhogy nyújtózom, többé el nem érlek,
Mert közénk állt a föld, a víz, s az ég,
De hiszem hogy a mennyekben találkozunk még."
Nagyon hiányzol :(

Nagyon hiányzol. Szeretlek!

Én a magas égre néztem önzőn,
s nem láttam, hogy itt a földön kihunyni készül egy gyertyaláng
Apám elment s ott a sírnál, honnan még egyszer visszanézett,
Sírtam, s nem gondoltam semmi szépet.
Most az idő már új lapot nyitott,
s a szavak, miket számba adott
megértek talán, hogy formát öltsenek.
Apu, most elmondom Neked
amit úgyis tudtál bízom benne, bár nem volt szavakba öntve
hogy erős karó voltál nékem, sorsom orkános szelében.
Hajóm alatt te voltál a hullám
s árbócomon a vitorla
mi sérült életemet gyengéden, biztonságosan partra sodorta.
Fészek voltál, ahová visszaszállhatott lelkem, ez az örök vándorló madár
s röptettél, mikor hívott a látóhatár.
Nem kérdeztem meg soha Tőled, hogy beváltottam-e reményeidet
Nem mondtam el soha mit álmodtam, pedig álmaimat is Tőled kaptam
Most már tudom, mert úgy váltak valóra
mintha abban is a Te kezed volna.
Most felnézek, s kinyitom az eget még egy percre, hogy elmondjam Neked
hogy megnyugtassalak nem vagyok árva,
mert itt vagy velem a lelkembe zárva,
s most én őrizlek védelek,
míg felettem is elszállnak az évek.
S mielőtt bezárulna az ég, még két szót felkiáltanék
mit ritkán mondtam, azután elengedlek:
APU SZERETLEK!!!!!

Búcsúzom, mert elhagyom a létet
Viszem magammal kedves emléked
Így látom én csillogó szemed
Emlékezz néha rám el ne feledj
Bár nem találsz rám, de hajnalban fogd álmomban kezem
Feledd el összes földi hibám én neked adtam életem
Keress egy új utat légy boldog nélkülem
Néha éjjel nézz az égre s lásd a szemem
Veled leszek akkor ott is itt maradok neked.
Nagyon hiányzol APU. Szeretlek!

Koszorúk közt gyertya lángja serceg csendesen,
Nézem ahogy tövig ég és lassan elpihen.
Drága jó Papikám, Én most tőled búcsúzom,
De találkozunk még, tudom.

Drága Papikám!
Tegnap voltunk Nálad és megigazítottuk a sírodat. Nagyon fáj, hogy Te már ott laksz, Hozzád oda megyünk haza. Amikor megyek a Mamihoz mindig úgy köszönök, hogy "sziasztok" ... tudom, hogy TE mindig a Mamaival leszel otthon. Éppen csak a tested van máshol.
Nem mutatom kifelé, de nagyon rossz, nagyon hiányzol ... egyszerűen még mindig nem tudok megnyugodni és ezt a tényt elfogadni sajnos számomra lehetetlen. Legalábbis még lehetetlen ... nem tudom, hogy az idő múlásával ez mennyit fog változni, de Te mindig a szívemben leszel velem, ezt senki és semmi nem tilthatja meg. Nagyon szeretlek Drága Papikám. :(

Nem tudom szavakban kifejezni mennyire fáj, hogy nem vagy Velem. Lassan itt lesz a hosszú ősz és a tél. Egyedül a négy fal között nagyon nehéz. Legalább szólhatnék hozzád és Te válaszolnál, akkor már könnyebb lenne, mert nem lennék egyedül. De Te nem szólsz semmit. Legalább álmomban Velem lehetnél és beszélgethetnénk. Akkor mindig aludnék, éjjel és nappal is.
Valahogy nem tudom megfogalmazni, hogy mennyire fáj, de Te ezt enélkül is tudod.
Nagyon hiányzol és szeretlek.

Nagyon szeretlek és hiányzol. :(

...Nem vársz többet a kiskapuban aggódó tekintettel,
Nem örülsz már nekem szerető szíveddel.
De abban reménykedem, hogy jó helyre mentél,
Mert Te a jónál is jobbat érdemeltél...
Nagyon szeretlek :(

"ITT ÁLLUNK MIND,ÚGY HALLGATUNK
MIT MONDHATNÁNK,NINCSEN SZAVUNK.
SZÍVED NEM ÉL,HOVA LETTÉL?
EGYEDÜL MENTÉL.
"MÁR CSAK EMLÉK, KEDVES A KÉP,
ÚGY NEVETTÜNK, NEM OLYAN RÉG.
TIÉD E SOK TÁRGY, MI VELÜNK MARADT,
ITT VOLTÁL,....IGAZ.
MOST BÚCSÚZUNK, MOST SÍRHATUNK.
MÁR NEM ÖLEL ÁT KÉT KARUNK.
FAGYOTT A FÖLD, A MÉLY MAGÁBA ZÁR,
DE MÍG SZÍVÜNK DOBBAN,
BENNÜNK ÉLSZ TOVÁBB."

"Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd.
Bármennyire szeretném is újra látni, tudom, hogy soha többet nem tér vissza."
(Paulo Coelho)

Nagyon szeretlek és nagyon hiányzol. :(

Hiányzol és nagyon szeretlek!

DRÁGA ÉDESAPÁM! BÁR MÉG SZÓLHATNÁL, SZÍVEM SZAKAD MEG, HOGY ITT HAGYTÁL. MÉRT VAN AZ, HOGY KI ELMENT NEM JÖN VISSZA TÖBBÉ? EGY EMLÉK MARAD CSUPÁN, DE AZ ÉLNI FOG ÖRÖKKÉ. AKINEK SZERETŐ ÉDESAPJA NINCSEN, NEM LEHET AZ BOLDOG SEMMIFÉLE KINCSBEN. TE A JÓSÁGODAT KÉT MAROKKAL SZÓRTAD, ÖNZETLENÜL ADTÁL JÓNAK ÉS ROSSZNAK. MINDIG EGY CÉLOD VOLT, A CSALÁDÉRT ÉLNI. EZT A HALÁL TUDTA CSAK SZÉTTÉPNI. OLY SZOMORÚ NÉLKÜLED ÉLNI, TÉGED MINDENÜTT HIÁBA KERESNI. TÉGED VÁRNI, KI NEM JÖN TÖBBÉ, SZERETNI FOGLAK MINDÖRÖKKÉ.
RETTENETESEN HIÁNYZOL, SOKSZOR ELVISELHETETLEN A FÁJDALOM, MIT HIÁNYOD MIATT ÉRZEK.

Vége a nyárnak ... őszre fordult az időjárás ... ha köztünk lennél, akkor lassan befűtenél, mert nagyon fázós voltál, akár csak én. Most hallgatom a kedvenc nótádat, tudod a "Tiszta fehér oltár" címűt. Nagyon nehéz ... nem is tudom ... még most is a fülemben cseng amikor 2 éve karácsonykor a Valiéknál Te is énekelted. Összeszorul a szívem és sírok, mint egy taknyos kisgyerek. Az emlékek szépek, de nagyon fájnak. Az idő múlásával egyre jobban tudatosodik bennem, hogy Te már nem vagy köztünk, igaz a szívünkben mindig élni fogsz. Mégis nagyon nehéz és nem is tudom elfogadni még ezt az egészet, ami történt.
Nagyon szeretlek és rettenetesen hiányzol. :(

"Nem hiszem el, még most sem, hogy elmentél,
Nem akarom elfogadni a tényt, hiszen még sok évet élhetnél.
Most már könnyes szemmel, lehajtott fejjel, szótlanul állok,
S a régi szép emlékekre gondolok."

"Miért ilyen keserves az élet,
Miért pont Neked kellett elmenned?
Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,
Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól."

" Az emléked szívünkben él míg élünk,
Az emléked szívünkben él, el nem feledünk.
Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,
S ez elkísér egész életünkben."

... Nem is tudom, hogy mit csináljak, mit gondoljak ... tényleg nincs igazság ... Senkinek sem kívánom, hogy ezekkel az érzésekkel kelljen élnie, mint nekem. Vádolom magam, de már feleslegesen, lelkiismeret furdalásom van, amit nem igazán enyhít az idő múlása sem. Reméltem, hogy nem kell senkit sem elveszítenem azok közül akiket szeretek ... de sajnos megtörtént és ezen nem tudok változtatni, pedig nagyon szeretnék. Gondolkoztam, hogy mit is tehetnék .. rájöttem, hogy semmit, csak az emlékek vannak és a szomorúság a bánattal karöltve. Ezek vesznek körül. Sokszor sírni tudnék, de nem lehet, erősnek kell lennem ... hiszem a Papa sem szeretné, hogy bánkódjunk, szomorkodjunk. Neki biztosan jobb ott, remélem idővel nekünk is jobb lesz ....
Nagyon hiányzol Drága Papikám és nagyon szeretlek :(

"Ha egy könnycsepp gördül végig az arcunkon,
Ez azért van, mert szeretünk és hiányzol nagyon.
A könny és a szeretet édestestvér,
Nem szeretet, ami egy könnyet sem ér.
Ki sosem sír, az sosem szeretett,
Mert a könny és a szeretet egy napon született. "
Nagyon hiányzol Drága Papikám :(

"Az angyalok vártak Tégedet odafent.
Mi szívünk megszakadt idelent.
Fent az égiek közt nem vagy már egyedül,
hisz ismerősök, barátok, rokonok serege csak Neked örült.
Mi fájón nézünk a távolba utánad,
mentünk volna mi is hozzád,
de tudjuk ezt most még nem szabad.
A remény éltet minket idelent,
hogy Te ott jól vagy a többiekkel odafent.
Hiányzol nekünk de Te ezt úgyis tudod.
Ezért csak annyit mondok légy odafent örökké boldog!!!"

"Itt hagytam sok mindent, vittek
nem akartam,
bocsássák meg nékem, nem állt
szándékomban.
Most már csak azt bánom nem mondtam
elégszer, hogy szeretem a családom,
hisz csak értük éltem.
Fentről nézem most már a sok jót
mit tesztek, örül az én szívem lám
nem hiába éltem. "

Néha egy perc is elég,

Hogy valakit megszeress.

De egy élet is kevés,

''Hogy valakit elfeledj.

„Az emlékezéshez nem emlék,

Hanem szeretet kell.

S a kit szeretünk,

Azt nem felejtjük el.”

... Már 1 hónapja, hogy tested feladta a küzdelmet és elmentél egy sokkal jobb helyre, ahol már nem fáj semmi sem. Mi, akik itt maradtunk fásultan, fáradtan, szomorúan tengettük el ezt az 1 hónapot. Az ember megpróbál kicsit pozitívabb lenni, legalább látszólag és ezt sokan el is hiszik. Gondolják ők, hogy már megnyugodtunk és megbékéltünk a visszafordíthatatlan ítélettel. Aki azonban ismer minket az tudja, hogy mindez csak álca és belül semmi sem enyhült. Sem a fájdalom, sem a szomorúság és a hiányérzet is jelen van minden pillanatban...
És ez így is fog maradni amíg szívünk csak dobban, mert egy életre belénk vésődött, hogy TE vagy nekünk, még akkor is ha fizikailag nem láthatunk...
Nagyon szeretünk és hiányzol!

Szeretetben éltél köztünk gazdagon
Mint a Tavasz, elmentél egy napon.
Minden virágban Téged látunk -
Mindig hazavárunk.

A jó szülőket feledni nem lehet
Míg élünk ide hív a szeretet.
Itt hagytam kiket szerettem, sir lezárta testem.
Ez volt felettem a végzés, az isteni gondviselés.
Szomorú fűz hervadt bimbója
Ráborul a sírhalomra
Kismadárka zeng az ágon
Temetőbe sírba vágyom
Édes lesz ott megpihenni
Odalenn már nem fáj semmi
Idelent már nem fáj semmi
Milyen jó itt megpihenni
Kihűlt szívünk jéggé fagyott
Nyugtot ezen sírbolt adott.
Földi éltem hová lettél,
Örök semmiségbe mentél.
Atyám értem mindent tettél,
De rajtam nem segíthettél.
Ez volt felettem a végzés,
Az isteni gondviselés.
Az én nagy betegségem fölött
Mégis a halál győzött
Életemnek delén
A földben pihenek én.
Előtted örök fény
Utánnad gyász, bánat
Bánatos özvegyednek
Sűrű könnye árad
Leányod szívében őrzi emlékedet
Aki olyan nagyon szeretett tégedet.

“Még most is hallom a hangodat
érzem kezed, hogy most is simogat”

Egy hónapja már lassan, hogy nem vagy köztünk. Az idő elszaladt, de semmit sem enyhült a fájdalom amit érzek. Mindig arra gondolok, hogy melyik szituációra hogyan is reagáltál. Mit feleltél erre vagy arra a kérdésre, amit hozzád intéztünk. A vége felé már szinte semmit, csak néztél ránk fáradtan. Aztán az is eszembe jutott, hogy hányszor mondogattuk "Papa, ülj rendesen az asztalnál! Ülj közelebb! Egy csirke is jóllakna annyi étel potyog le a szőnyegre.". Most azt gondolom, hogy inkább felporszívóznám a morzsákat, csak ülj le közénk enni. De már hiába, a megterített tányér, az evőeszközök érintetlenül maradnak az asztalon ....
Nagyon nagyon hiányzol és szeretünk.

Pár gondolat, ami talán segít egy kicsit .... csak kitől kapom meg azt nem tudom még. Talán pont Tőled, aki az út túlsó végéről segítesz és vigyázol Ránk.
Szívünkben örökké élni fogsz, akár égen a Csillagok. Csillagok közül egy vagy TE, a legfényesebb, aki mindig lemosolyog ránk ás erőt az a következő nehéz lépés megtételéhez.
Mily furcsa az ember ... még most is Tőled kérek erőt .... Neked még mindig több van, mint nekem Drága Papikám.
Nagyon szeretlek és hiányzol!

... Egy láthatatlan kötelék, egy biztos kapocs, mellyel családodat magadhoz kapcsolod. Ezt a kapcsot senki sem tudja széttépni, hiába is igyekszik ... még a halálnak sem sikerül, pedig nagyon próbálkozik. Erőlködik, erőlködik, de Mi tudjuk, érezzük, a szereteted irántunk semmit sem enyhült. Mindig mellettünk állsz, biztatsz rendületlen, hiányod számunkra csak fizikai valódban van jelen. Szívünkben mindig élsz, bármi is történjen TÉGED TŐLÜNK senki és semmi nem vehet el! ...
Nagyon szeretünk és hiányzol :(

"Temetőbe már hiába járunk
Mosolyodat többé már nem látjuk.
Felnézek az égre és téged látlak,
Ahogy ragyogsz Csillagként az éjszakába."

"Te, ki elmentél örökké velünk leszel,
Mert szívünk zegzugaiban, soha el nem veszel
Álmainkba jössz mi boldog könnyek közt ébredünk,
Mert Tudjuk, Te mindig itt vagy és leszel is Velünk."

"Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, mert akit szeretünk nem feledjük el."
Nagyon hiányzol és szeretünk! :(

Nem tudom szavakban kifejezni, hogy mit is érzek. Fájdalom, szomorúság, düh és a harag tombol bennem, ez a mérleg egyik fele. A másik serpenyőben a szeretet, a kedves emlékek és az egész jövő benne van. Ha már a két serpenyő egyensúlyban lenne, akkor talán kicsit könnyebb lenne ... vagy mégsem? Vajon mikor jön el az életünkben az az időszak, amikor a mérlegnek az a fele győzedelmeskedik, amelyikben a szeretet, a kedves emlékek és a jövő van ..... nem tudom, de valaki igazán megmondhatná már. Valahogy úgy érzem, hogy ez az állapot egy távoli jövő, aminek eléréséhez hosszú és fájdalmas utat kell megtennünk ... de erősek vagyunk és megtesszük, hiszen van ki segít nekünk, aki mindig velünk van.
Nagyon szeretlek és hiányzol Drága PAPIKÁM. :(

Néha úgy érzem, hogy az élet nagyon igazságtalan. Aztán arra gondolok, hogy most már jönni kellene valami jónak a sok rossz után. Aztán rádöbbenek, hogy a rosszban benne volt a jó is ... talán csak nem úgy fogtuk fel és észre sem vettük ... a jó: nem szenved tovább. Feladta nehéz küzdelmét és alszik az idők végtelenjében, csendben, nyugodtan. Álmát az angyalok őrzik, némán, hangtalan. Aztán nekünk tovább kell lépnünk, nagyon nehezen haladunk, szinte mázsás kövek rögzítenek a múlthoz, a jelenhez ... és a jövő most elképzelhetetlen. A "mi lett volna ha?" kérdést számtalanszor feltettük magunknak, de válasz az nincs, mert ez van ami van. Fájdalom és szívünk vérzik, emlékek és szemünkből könny fakad ... de akkor is tovább kell lépnünk ... bármennyire is nehéz ... Ő is ezt szeretné, erre buzdítana. Majd jön egy tavasz, ami nem ugyanaz, nagyon más. Aztán jön egy nyár és talán lelkünk kicsit megnyugszik már ... DE a lényeg, hogy: nem feledjük, nagyon szeretjük és szívünkben örökké velünk él tovább ...
Nagyon szeretünk Drága Papikám :(

Ha találnék rá szót, mennyire hiányzik és mennyire szeretem, ha megtalálnám azt az egy szót, ami a legjobban kifejezi, mennyire fáj. Esküszöm, hogy leírtam volna. Most viszont csak ülök és meredek magam elé, azt hiszem még mindig nem fogtam fel teljesen, mi történt.

" Ha meghalok, egyszer Rólam beszéljetek,
Idézzétek fel a velem töltött perceket,
Emlékezzetek Rám, úgy hogy jó vagyok,
Még ha hívó szavatokra nem is hallgatok.

Ha meghalok egyszer, hozzatok virágot,
Nem baj ha hervadt, a lényeg, hogy virágzott
Tegyétek síromra egy szép üzenettel:

\" Búcsúzunk Tőled és nem feledünk el\"

Ez a legszentebb kötelezettségek egyike, amellyel a barátok, a családtagok tartoznak egymásnak. Nem hagyják kialudni az emlékezés lángját, így aztán, ha valaki meghal, nem tűnik el azonnal és nyomtalanul a világból, valamilyen szinten tovább él, legalábbis addig, amíg azok élnek, akik szerették. Az ilyen emlékezés fontos fegyver az élet zűrzavarai és a halál ellen, ez biztosítja a folyamatosságot a generációk között, hozzájárul a rendhez és az értelemhez.

Először láttál valakit meghalni? Nehéz, ugye? Fájdalmas, ugye? ,,Ezt tehettem volna, azt tehettem volna..." Csak a megbánás van az elmédben. Az egyetlen dolog, amit mi élők tehetünk, hogy megőrizzük őket a szívünkben. (...) Nem kell visszatartanod, sírj, ameddig akarsz. Nem kell szégyellni a könnyeket, amiket másokért hullajtunk.

"Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj."

"Virágerdő sűrűjében pihen egy szív csendesen,
Már nem dobban családjáért,messze vitted Istenem!
Telhetnek hónapok,múlhatnak évek,
Akik szívből szerettek,nem felednek Téged!"

"Hittünk az Istenben,
bíztunk a gyógyulásban,
de mikor már abban sem,
akkor a csodában.
Csoda volt, hogy éltél
és minket szerettél,
nem is haltál Te meg,
csak álmodni mentél."

"Küzdöttél, de már nem lehet,
átölel a csend és a szeretet."
......
Azt mondják, hogy az idő minden fájdalmat meggyógyít, vagy legalábbis csökkenti azt ... de arról nem szól a fáma, hogy mennyi időről van szó .... nagyon hiányzol és nagyon szeretünk Drága Papikám :(

Nőnek az árnyak s ahogy
fogynak az esték,
úgy fáj egyre jobban,
hogy minden csak emlék.

A Te szíved nem fáj,
de a miénk vérzik,
mert a fájdalmat
csak az élők érzik.

"Lelked mint fehér galamb csendesen messzire szállt.
Hiába keresünk,könnyes szemünk már többé nem talál.
De tudjuk,hogy a csillagok között a legfényesebb TE vagy.
Utat mutatsz,mert szívünkben örökre itt maradsz!"

"Itt hagytam sok mindent, vittek
nem akartam,
bocsássák meg nékem, nem állt
szándékomban.
Most már csak azt bánom nem mondtam
elégszer, hogy szeretem a családom,
hisz csak értük éltem.
Fentről nézem most már a sok jót
mit tesztek, örül az én szívem lám
nem hiába éltem."

"Most már alszom zúgó lomb alatt,
Ó ne zavarjátok meg édes álmomat.
Boruljatok síromra halkan, csendesen,
Ne féljetek, nekem most már nem fáj semmi sem.
Engemet elfelejteni soha nem lehet,
Sajnos meg kell tanulnotok élni nélkülem.
Csak az hal meg, akit elfelejtenek,
Én örökké élek! Mert nagyon szerettetek.
S lehet, hogy nélkülem is eljön a tavasz,
de bármily szép is, már nem lesz ugyanaz. . . . "

A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,
mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet...
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...
valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk
egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj
velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is
beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess
ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel
A nevem nap mint na, ahogyan annak előtte is, de ne
árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba
kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a
folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,
hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok
a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.

“Elválunk most már. Te is elmégy, én is.
Hogy összefonódott a mi sorsunk mégis.
Engem egy halvány arc űz messze, mesze
S neked másutt is én jutok eszedbe...
Elváltunk most már, te is elmégy, én is,
Felednél mindent, s emlékezel mégis....!
(Ady E.: Elválunk)

Néha egy perc is elég,

Hogy valakit megszeress.

De egy élet is kevés,

Hogy valakit elfeledj.

„Az emlékezéshez nem emlék,

Hanem szeretet kell.

S a kit szeretünk,

Azt nem felejtjük el.”

/Shakespeare/

Múlik az idő,de lelkünkben vihar tombol.
Mióta elvesztetünk,életünkben gyász honol.
"Úgy láttad az életet mint senki más.
A sors útját,úgy jártad mint senki más.
Minket úgy szerettél ,ahogy már nem lehet,mert a nagypapám egyedi és pótolni nem lehet.
Mikor a csillagok fénye ragyog az égen,szemeid csillogása ég szeretteid szívében .
Mert a könnycsepp a szemünkben,még érted él,egy gyertya az asztalon még érted ég.
Még nagyon fáj s talán örökké így marad,de te mindig velünk leszel,az idő bárhogy halad."

"Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl; Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé fínomul, Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik; Melyhez tekint fel az utód erénye: Óhajt, remél, hisz és imádkozik."

"Ha fejfád mellett ég a gyertya,
Látjuk benne arcod.
Odaföntről - messzeségből,
Karod felénk nyújtod.
Vigyázol ránk most is, tudjuk,
Ugyanúgy mint régen,
Drága jó Nagypapám,
Sosem feledünk Téged."

Nem félek a haláltól...
Mert ő vár rám, kit tiszta szívből szeretek,
Az én apám, ki tudom, s érzem, hogy szeretett.

"Tiszta fehér oltár felettünk az ég, a nap lemenőben vissza - visszanéz.
Elszállt ifjúságunk mint egy kismadár, szívünkben az emlék boldog ünnep már.
Őszi lombhullásban csendben lépkedünk, gyermekeink nőnek s mi megöregedtünk.
Boldog mindig lelkünk ha őket várjuk, jövőnk reménységét szívünkbe zárjuk.
Köszönöm Te néked, hogy enyém lettél, árnyékból mindig a fénybe vezettél.
Örvények sodrában fogtad a kezem, megköszönöm Néked boldog életem.
Köszönöm az erős, dolgos két karod azt, hogy tiszta fénnyel lelked ott ragyog.
Köszönöm, hogy mindig Veled élhetek, áldja meg az Isten minden léptedet."
Ezzel a pár sorral szeretnélek elengedni Téged oda, ahol már nem fáj semmi. Nyugodj békében Drága Papikám, szívünkben örökké élni fogsz. Nagyon szeretünk és hiányzol! Puszi.

"Megállt egy nemes szív,
mely értünk dobogott.
S pihen az áldott kéz,
mely értünk dolgozott.
Számunkra Te nem leszel halott,
Örökké élsz, mint a csillagok!"

"Ha emlegettek köztetek leszek,
De fáj, ha látom könnyetek.
Ha rám gondoltok mosolyogjatok,
Mert Én már Istennél vagyok."

"Búcsú nélkül eltávoztál Tőlünk,
Nem hallottuk utolsó sóhajod.
Fáradtságos életeden át,
Miénk volt minden gondolatod.
Mindent megtettél Értünk,
Halál lett a vége,
Kérjük az Úr Istent vegyen kegyelmébe."

"Aki álmomra ügyelt,
Hogyha gonosz hold kelt fel,
Ki a kedvemért jövőt remélt,
Az hogyan hagyhat el?
Aki járt minden úton,
Aki ismert minden szót,
Ki száz szavamnak hangot adott Többé sose szól...
A szívben, ha mennydörög,
S a szemre felhő száll,
Zápor ha szakad,
új folyó ha fakad,
Mért fáj?"

"Rossz dolog a halál?"-kérdi az unoka.
"Nem mindig Angyalom."-válaszol a nagyapa.
"Egy szép, teljes élet után megnyugvás,
Mint egy gyönyörű, de fárasztó nap után az elalvás.
Az élet vége, de a megérdemelt nyugalom kezdete."
Nyugodj békében!

"Hiába hordjuk sírodra a virágot,
Eltemettük Veled az egész világot ..."

"Sohasem halványul szívünkben emléked,
Sohasem szűnik meg szívünk gyásza Érted!"

"Majd álmaidban meg-meglátogatlak,
mint messzi vendég, kit senkise várt.
Ne hadd, hogy kinn az úton ácsorogjak -
Az ajtót be ne zárd!
Belépek hozzád, csöndben letelepszem,
s csak nézlek, nézlek a homályon át.
És mikor édes arcoddal beteltem,
megcsókollak és úgy megyek tovább. "

" egy lélek távozott Tőlünk,
Hiánya a mai napig érződik.
Ez kellett, hogy meggyónjuk bűnünk?
Valami véget ért és valami kezdődik.
Egy élet nélküle, egy fájdalmas út.
Néha útközben beköszönt a múlt.
Emlékek kísértenek, s szorítják torkom,
De el kell viselnem ez a sorsom.
A halál, ami akkor jön amikor akar,
Minden lelket a másvilágra zavar.
Így nélküled néma már az éjszaka.
Minden nap egy gondolat:
Hiányzol Papa!"

"Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok,
Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok!
Ha szép idő van, s kék az ég,
Jusson eszetekbe sok szép emlék.
Ha Rám gondoltok, soha ne sírjatok-
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.
Ha hullócsillag száll az éjféli égen,
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
Hogy boldog lehessen szívetek.
Ha Rám gondoltok, soha ne sírjatok,
Hiszen a szívetekben jó helyen vagyok..."

"Reménykedtünk, hogy csak egy rossz álom, de nem az volt már látjuk. Elment tőlünk oly messzire, oly távol, de szívünkben itt él míg élünk e világon."

A csillagok ragyogása
volt két szemében,
Nap tündöklésénél
szebb volt mosolya!
Elindult egy lélek,
Tovább szállt,
Távolra tőlünk,mely
nagyon fáj!!!

Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi utakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk!
Arany János

ez a dolgod ebben a cudar világban: életben kell tartanod magadban a szeretetet, de közben tovább kell lépned, történjék bármi.

"Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem,
még ma sem értem én;
hogy pár kavics mindörökre bezárhat,
hogy föld alatt a hazád és a házad,
ugyan hogy érteném."
Elmondhatatlanul hiányzol:'(

"Addig vagy boldog, míg van aki szeret,
aki a bajban megfogja kezed,
s, hogy milyen fontos is volt neked,
csak akkor érzed ha nincs már veled!"

Apu, hol vagy? Már hazavárlak,
Olyan régen beszéltünk...
Olyan rég kérdezted meg hogy vagyok,
Milyen volt a napom...
Gyere haza, különben megöl a bánat.
Borzalom,amit a hiány művel,
Nem tudom megfogalmazni sem tíz, sem millió betűvel..

Egy lélek távozott Tőlünk,
Hiánya, a mai napig érződik
Ez kellett, hogy meggyónjuk bűnünk?
Valami véget ért és valami kezdődik
Egy élet nélküle, egy fájdalmas út,
Néha útközben, beköszönt a múlt
Emlékek kísértenek, s szorítják torkom,
De el kell viselnem, ez a sorsom
A halál, ami akkor jön mikor akar,
Minden lelket, a másvilágra zavar
Így Nélküled, néma már az éjszaka,
Mindennap egy gondolat: Hiányzol apa!

"Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána."

"Mérhetetlenül messze mindnyájunktól és mindnyájunk felett. Akár a földön van még, akár az égben, lelke Istenben nyugszik már!"

"Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom…
Gyémánt vagyok fénylő havon.
Érő kalászon nyári napfény.
Szelíd esőcske őszi estén.
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál."

Drága Papikám! Ez volt a kedvenc nótád ...
"Tiszta fehér oltár felettünk az ég, a nap lemenőben vissza - visszanéz.
Elszállt ifjúságunk mint egy kismadár, szívünkben az emlék boldog ünnep már.
Őszi lombhullásban csendben lépkedünk, gyermekeink nőnek s mi megöregedtünk.
Boldog mindig lelkünk ha őket várjuk, jövőnk reménységét szívünkbe zárjuk.
Köszönöm Te néked, hogy enyém lettél, árnyékból mindig a fénybe vezettél.
Örvények sodrában fogtad a kezem, megköszönöm Néked boldog életem.
Köszönöm az erős, dolgos két karod azt, hogy tiszta fénnyel lelked ott ragyog.
Köszönöm, hogy mindig Veled élhetek, áldja meg az Isten minden léptedet."
Ezzel a pár sorral szeretnélek elengedni Téged oda, ahol már nem fáj semmi. Nyugodj békében Drága Papikám, szívünkben örökké élni fogsz. Nagyon szeretünk és hiányzol! Puszi.

Én nem haltam meg. Az ,ami nektek voltam, még mindig vagyok.
Nevezzetek a nevemen, beszéljetek hozzám olyan könnyen és egyszerűen, ahogy
mindig.
Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek, csak én az út
másik oldalán megyek !"

Számunkra Te sohasem leszel halott
Örökké élni fogsz mint a csillagok
Drága jó szívét, két dolgos kezét
Áld meg Atyám.
S mi köszönjük, hogy ő lehetett a mi
Édesapánk."

Szívünkbe helyedet
Nem pótolja semmi,
Míg e földön élünk
Nem fogunk feledni."

"Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani."

"Az ő szíve pihen,a miénk pedig vérzik,a fájdalmat csak az élők érzik. Nem az a fájdalom,melytől könnyes lesz a szem,hanem amelyet szívünkben hordunk,egy életen át,csendesen. Hisz kinek élete párját fedi a sírhalom,csak az tudja milyen az igazi fájdalom!"

"Az ő szíve pihen,a miénk pedig vérzik,a fájdalmat csak az élők érzik. Nem az a fájdalom,melytől könnyes lesz a szem,hanem amelyet szívünkben hordunk,egy életen át,csendesen. Hisz kinek élete párját fedi a sírhalom,csak az tudja milyen az igazi fájdalom!"

Szívünkbe helyedet
Nem pótolja semmi,
Míg e földön élünk
Nem fogunk feledni."

Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet,
de a kegyetlen halál mindent összetépett.
Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél,
nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél.
Egy reményünk van, mi éltet és vezet,
hogy egyszer majd találkozunk veled.

RÉSZVÉTEMET SZERETNÉM KIFEJEZNI ÉDESAPÁTOK,NAGYPAPÁTOK,DÉDPAPÁTOK,ÉS SZERETŐ FÉRJ ELVESZTÉSE MIATT!MEGRENDÜLÉSSEL;HORVÁTH CSALÁD

Drága Édesapám!
Soha, de soha nem tudom megköszönni azt a sok szeretetet, gondoskodást, amit tőled kaptam én és a családom. Köszönöm Neked, hogy a lányod lehettem és mindig büszke leszek Rád. Nyugodjál békében!
Soha nem felejtünk, örökre szívünkbe zártunk.

...

Őszinte részvétet kívánunk. Nyugodjon Békében!

Drága édes Papikám remélem nyugovóra tortél oda föl a menybe, és ha most látsz szeretném mondani hogy mindenki szeret és hiányzol. Papa szeretünk és hiányzol ! :'(

Nyugodjon Békében!

Nyugodj békében Drága Nagyapám:(