„… Ez a gyertya most érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben.
Ki vigyázol rám onnan fentről,
S lelkemhez szólsz a végtelenből.
Ez a gyertya most érted égjen,
Ki életed áldoztad értem,
Ki meghaltál a szeretet oltárán,
Pedig még oly fiatal voltál!...”

"Az ember élete szép lassan elhalad,
S emlékül csak egy vers marad,
Melyet Neked írtam könnyekkel küszködve.
Remélem boldog vagy ott fent, békében, örökre.
Van, mit sosem tudtam neked elmondani,
Van, mit többet kellett volna veled tudatni.
Hogy vannak, kik téged e Földön nem felednek.
És örökre, teljes szívükből, nagyon szeretnek."

"Harangok mély sóhajait, a kora őszi eső
a Föld porába tapossa,
Ma délben a Menny és összes angyala
Az én Nagypapámat siratja."
Nagyon szeretlek :(

"Papikám, Te drága jó lélek,
Bárhogy nyújtózom, többé el nem érlek,
Mert közénk állt a föld, a víz, s az ég,
De hiszem hogy a mennyekben találkozunk még."
Nagyon hiányzol :(

Nagyon hiányzol. Szeretlek!

Én a magas égre néztem önzőn,
s nem láttam, hogy itt a földön kihunyni készül egy gyertyaláng
Apám elment s ott a sírnál, honnan még egyszer visszanézett,
Sírtam, s nem gondoltam semmi szépet.
Most az idő már új lapot nyitott,
s a szavak, miket számba adott
megértek talán, hogy formát öltsenek.
Apu, most elmondom Neked
amit úgyis tudtál bízom benne, bár nem volt szavakba öntve
hogy erős karó voltál nékem, sorsom orkános szelében.
Hajóm alatt te voltál a hullám
s árbócomon a vitorla
mi sérült életemet gyengéden, biztonságosan partra sodorta.
Fészek voltál, ahová visszaszállhatott lelkem, ez az örök vándorló madár
s röptettél, mikor hívott a látóhatár.
Nem kérdeztem meg soha Tőled, hogy beváltottam-e reményeidet
Nem mondtam el soha mit álmodtam, pedig álmaimat is Tőled kaptam
Most már tudom, mert úgy váltak valóra
mintha abban is a Te kezed volna.
Most felnézek, s kinyitom az eget még egy percre, hogy elmondjam Neked
hogy megnyugtassalak nem vagyok árva,
mert itt vagy velem a lelkembe zárva,
s most én őrizlek védelek,
míg felettem is elszállnak az évek.
S mielőtt bezárulna az ég, még két szót felkiáltanék
mit ritkán mondtam, azután elengedlek:
APU SZERETLEK!!!!!

Búcsúzom, mert elhagyom a létet
Viszem magammal kedves emléked
Így látom én csillogó szemed
Emlékezz néha rám el ne feledj
Bár nem találsz rám, de hajnalban fogd álmomban kezem
Feledd el összes földi hibám én neked adtam életem
Keress egy új utat légy boldog nélkülem
Néha éjjel nézz az égre s lásd a szemem
Veled leszek akkor ott is itt maradok neked.
Nagyon hiányzol APU. Szeretlek!

Koszorúk közt gyertya lángja serceg csendesen,
Nézem ahogy tövig ég és lassan elpihen.
Drága jó Papikám, Én most tőled búcsúzom,
De találkozunk még, tudom.

Drága Papikám!
Tegnap voltunk Nálad és megigazítottuk a sírodat. Nagyon fáj, hogy Te már ott laksz, Hozzád oda megyünk haza. Amikor megyek a Mamihoz mindig úgy köszönök, hogy "sziasztok" ... tudom, hogy TE mindig a Mamaival leszel otthon. Éppen csak a tested van máshol.
Nem mutatom kifelé, de nagyon rossz, nagyon hiányzol ... egyszerűen még mindig nem tudok megnyugodni és ezt a tényt elfogadni sajnos számomra lehetetlen. Legalábbis még lehetetlen ... nem tudom, hogy az idő múlásával ez mennyit fog változni, de Te mindig a szívemben leszel velem, ezt senki és semmi nem tilthatja meg. Nagyon szeretlek Drága Papikám. :(

Nem tudom szavakban kifejezni mennyire fáj, hogy nem vagy Velem. Lassan itt lesz a hosszú ősz és a tél. Egyedül a négy fal között nagyon nehéz. Legalább szólhatnék hozzád és Te válaszolnál, akkor már könnyebb lenne, mert nem lennék egyedül. De Te nem szólsz semmit. Legalább álmomban Velem lehetnél és beszélgethetnénk. Akkor mindig aludnék, éjjel és nappal is.
Valahogy nem tudom megfogalmazni, hogy mennyire fáj, de Te ezt enélkül is tudod.
Nagyon hiányzol és szeretlek.

Nagyon szeretlek és hiányzol. :(

...Nem vársz többet a kiskapuban aggódó tekintettel,
Nem örülsz már nekem szerető szíveddel.
De abban reménykedem, hogy jó helyre mentél,
Mert Te a jónál is jobbat érdemeltél...
Nagyon szeretlek :(

"ITT ÁLLUNK MIND,ÚGY HALLGATUNK
MIT MONDHATNÁNK,NINCSEN SZAVUNK.
SZÍVED NEM ÉL,HOVA LETTÉL?
EGYEDÜL MENTÉL.
"MÁR CSAK EMLÉK, KEDVES A KÉP,
ÚGY NEVETTÜNK, NEM OLYAN RÉG.
TIÉD E SOK TÁRGY, MI VELÜNK MARADT,
ITT VOLTÁL,....IGAZ.
MOST BÚCSÚZUNK, MOST SÍRHATUNK.
MÁR NEM ÖLEL ÁT KÉT KARUNK.
FAGYOTT A FÖLD, A MÉLY MAGÁBA ZÁR,
DE MÍG SZÍVÜNK DOBBAN,
BENNÜNK ÉLSZ TOVÁBB."

"Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd.
Bármennyire szeretném is újra látni, tudom, hogy soha többet nem tér vissza."
(Paulo Coelho)

Nagyon szeretlek és nagyon hiányzol. :(

Hiányzol és nagyon szeretlek!

DRÁGA ÉDESAPÁM! BÁR MÉG SZÓLHATNÁL, SZÍVEM SZAKAD MEG, HOGY ITT HAGYTÁL. MÉRT VAN AZ, HOGY KI ELMENT NEM JÖN VISSZA TÖBBÉ? EGY EMLÉK MARAD CSUPÁN, DE AZ ÉLNI FOG ÖRÖKKÉ. AKINEK SZERETŐ ÉDESAPJA NINCSEN, NEM LEHET AZ BOLDOG SEMMIFÉLE KINCSBEN. TE A JÓSÁGODAT KÉT MAROKKAL SZÓRTAD, ÖNZETLENÜL ADTÁL JÓNAK ÉS ROSSZNAK. MINDIG EGY CÉLOD VOLT, A CSALÁDÉRT ÉLNI. EZT A HALÁL TUDTA CSAK SZÉTTÉPNI. OLY SZOMORÚ NÉLKÜLED ÉLNI, TÉGED MINDENÜTT HIÁBA KERESNI. TÉGED VÁRNI, KI NEM JÖN TÖBBÉ, SZERETNI FOGLAK MINDÖRÖKKÉ.
RETTENETESEN HIÁNYZOL, SOKSZOR ELVISELHETETLEN A FÁJDALOM, MIT HIÁNYOD MIATT ÉRZEK.

Vége a nyárnak ... őszre fordult az időjárás ... ha köztünk lennél, akkor lassan befűtenél, mert nagyon fázós voltál, akár csak én. Most hallgatom a kedvenc nótádat, tudod a "Tiszta fehér oltár" címűt. Nagyon nehéz ... nem is tudom ... még most is a fülemben cseng amikor 2 éve karácsonykor a Valiéknál Te is énekelted. Összeszorul a szívem és sírok, mint egy taknyos kisgyerek. Az emlékek szépek, de nagyon fájnak. Az idő múlásával egyre jobban tudatosodik bennem, hogy Te már nem vagy köztünk, igaz a szívünkben mindig élni fogsz. Mégis nagyon nehéz és nem is tudom elfogadni még ezt az egészet, ami történt.
Nagyon szeretlek és rettenetesen hiányzol. :(

"Nem hiszem el, még most sem, hogy elmentél,
Nem akarom elfogadni a tényt, hiszen még sok évet élhetnél.
Most már könnyes szemmel, lehajtott fejjel, szótlanul állok,
S a régi szép emlékekre gondolok."

"Miért ilyen keserves az élet,
Miért pont Neked kellett elmenned?
Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,
Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól."

" Az emléked szívünkben él míg élünk,
Az emléked szívünkben él, el nem feledünk.
Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,
S ez elkísér egész életünkben."

... Nem is tudom, hogy mit csináljak, mit gondoljak ... tényleg nincs igazság ... Senkinek sem kívánom, hogy ezekkel az érzésekkel kelljen élnie, mint nekem. Vádolom magam, de már feleslegesen, lelkiismeret furdalásom van, amit nem igazán enyhít az idő múlása sem. Reméltem, hogy nem kell senkit sem elveszítenem azok közül akiket szeretek ... de sajnos megtörtént és ezen nem tudok változtatni, pedig nagyon szeretnék. Gondolkoztam, hogy mit is tehetnék .. rájöttem, hogy semmit, csak az emlékek vannak és a szomorúság a bánattal karöltve. Ezek vesznek körül. Sokszor sírni tudnék, de nem lehet, erősnek kell lennem ... hiszem a Papa sem szeretné, hogy bánkódjunk, szomorkodjunk. Neki biztosan jobb ott, remélem idővel nekünk is jobb lesz ....
Nagyon hiányzol Drága Papikám és nagyon szeretlek :(

"Ha egy könnycsepp gördül végig az arcunkon,
Ez azért van, mert szeretünk és hiányzol nagyon.
A könny és a szeretet édestestvér,
Nem szeretet, ami egy könnyet sem ér.
Ki sosem sír, az sosem szeretett,
Mert a könny és a szeretet egy napon született. "
Nagyon hiányzol Drága Papikám :(

"Az angyalok vártak Tégedet odafent.
Mi szívünk megszakadt idelent.
Fent az égiek közt nem vagy már egyedül,
hisz ismerősök, barátok, rokonok serege csak Neked örült.
Mi fájón nézünk a távolba utánad,
mentünk volna mi is hozzád,
de tudjuk ezt most még nem szabad.
A remény éltet minket idelent,
hogy Te ott jól vagy a többiekkel odafent.
Hiányzol nekünk de Te ezt úgyis tudod.
Ezért csak annyit mondok légy odafent örökké boldog!!!"

"Itt hagytam sok mindent, vittek
nem akartam,
bocsássák meg nékem, nem állt
szándékomban.
Most már csak azt bánom nem mondtam
elégszer, hogy szeretem a családom,
hisz csak értük éltem.
Fentről nézem most már a sok jót
mit tesztek, örül az én szívem lám
nem hiába éltem. "

Néha egy perc is elég,

Hogy valakit megszeress.

De egy élet is kevés,

''Hogy valakit elfeledj.

„Az emlékezéshez nem emlék,

Hanem szeretet kell.

S a kit szeretünk,

Azt nem felejtjük el.”

... Már 1 hónapja, hogy tested feladta a küzdelmet és elmentél egy sokkal jobb helyre, ahol már nem fáj semmi sem. Mi, akik itt maradtunk fásultan, fáradtan, szomorúan tengettük el ezt az 1 hónapot. Az ember megpróbál kicsit pozitívabb lenni, legalább látszólag és ezt sokan el is hiszik. Gondolják ők, hogy már megnyugodtunk és megbékéltünk a visszafordíthatatlan ítélettel. Aki azonban ismer minket az tudja, hogy mindez csak álca és belül semmi sem enyhült. Sem a fájdalom, sem a szomorúság és a hiányérzet is jelen van minden pillanatban...
És ez így is fog maradni amíg szívünk csak dobban, mert egy életre belénk vésődött, hogy TE vagy nekünk, még akkor is ha fizikailag nem láthatunk...
Nagyon szeretünk és hiányzol!

Szeretetben éltél köztünk gazdagon
Mint a Tavasz, elmentél egy napon.
Minden virágban Téged látunk -
Mindig hazavárunk.

A jó szülőket feledni nem lehet
Míg élünk ide hív a szeretet.
Itt hagytam kiket szerettem, sir lezárta testem.
Ez volt felettem a végzés, az isteni gondviselés.
Szomorú fűz hervadt bimbója
Ráborul a sírhalomra
Kismadárka zeng az ágon
Temetőbe sírba vágyom
Édes lesz ott megpihenni
Odalenn már nem fáj semmi
Idelent már nem fáj semmi
Milyen jó itt megpihenni
Kihűlt szívünk jéggé fagyott
Nyugtot ezen sírbolt adott.
Földi éltem hová lettél,
Örök semmiségbe mentél.
Atyám értem mindent tettél,
De rajtam nem segíthettél.
Ez volt felettem a végzés,
Az isteni gondviselés.
Az én nagy betegségem fölött
Mégis a halál győzött
Életemnek delén
A földben pihenek én.
Előtted örök fény
Utánnad gyász, bánat
Bánatos özvegyednek
Sűrű könnye árad
Leányod szívében őrzi emlékedet
Aki olyan nagyon szeretett tégedet.

“Még most is hallom a hangodat
érzem kezed, hogy most is simogat”

Egy hónapja már lassan, hogy nem vagy köztünk. Az idő elszaladt, de semmit sem enyhült a fájdalom amit érzek. Mindig arra gondolok, hogy melyik szituációra hogyan is reagáltál. Mit feleltél erre vagy arra a kérdésre, amit hozzád intéztünk. A vége felé már szinte semmit, csak néztél ránk fáradtan. Aztán az is eszembe jutott, hogy hányszor mondogattuk "Papa, ülj rendesen az asztalnál! Ülj közelebb! Egy csirke is jóllakna annyi étel potyog le a szőnyegre.". Most azt gondolom, hogy inkább felporszívóznám a morzsákat, csak ülj le közénk enni. De már hiába, a megterített tányér, az evőeszközök érintetlenül maradnak az asztalon ....
Nagyon nagyon hiányzol és szeretünk.

Pár gondolat, ami talán segít egy kicsit .... csak kitől kapom meg azt nem tudom még. Talán pont Tőled, aki az út túlsó végéről segítesz és vigyázol Ránk.
Szívünkben örökké élni fogsz, akár égen a Csillagok. Csillagok közül egy vagy TE, a legfényesebb, aki mindig lemosolyog ránk ás erőt az a következő nehéz lépés megtételéhez.
Mily furcsa az ember ... még most is Tőled kérek erőt .... Neked még mindig több van, mint nekem Drága Papikám.
Nagyon szeretlek és hiányzol!

... Egy láthatatlan kötelék, egy biztos kapocs, mellyel családodat magadhoz kapcsolod. Ezt a kapcsot senki sem tudja széttépni, hiába is igyekszik ... még a halálnak sem sikerül, pedig nagyon próbálkozik. Erőlködik, erőlködik, de Mi tudjuk, érezzük, a szereteted irántunk semmit sem enyhült. Mindig mellettünk állsz, biztatsz rendületlen, hiányod számunkra csak fizikai valódban van jelen. Szívünkben mindig élsz, bármi is történjen TÉGED TŐLÜNK senki és semmi nem vehet el! ...
Nagyon szeretünk és hiányzol :(

"Temetőbe már hiába járunk
Mosolyodat többé már nem látjuk.
Felnézek az égre és téged látlak,
Ahogy ragyogsz Csillagként az éjszakába."

"Te, ki elmentél örökké velünk leszel,
Mert szívünk zegzugaiban, soha el nem veszel
Álmainkba jössz mi boldog könnyek közt ébredünk,
Mert Tudjuk, Te mindig itt vagy és leszel is Velünk."

"Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, mert akit szeretünk nem feledjük el."
Nagyon hiányzol és szeretünk! :(

Nem tudom szavakban kifejezni, hogy mit is érzek. Fájdalom, szomorúság, düh és a harag tombol bennem, ez a mérleg egyik fele. A másik serpenyőben a szeretet, a kedves emlékek és az egész jövő benne van. Ha már a két serpenyő egyensúlyban lenne, akkor talán kicsit könnyebb lenne ... vagy mégsem? Vajon mikor jön el az életünkben az az időszak, amikor a mérlegnek az a fele győzedelmeskedik, amelyikben a szeretet, a kedves emlékek és a jövő van ..... nem tudom, de valaki igazán megmondhatná már. Valahogy úgy érzem, hogy ez az állapot egy távoli jövő, aminek eléréséhez hosszú és fájdalmas utat kell megtennünk ... de erősek vagyunk és megtesszük, hiszen van ki segít nekünk, aki mindig velünk van.
Nagyon szeretlek és hiányzol Drága PAPIKÁM. :(

Néha úgy érzem, hogy az élet nagyon igazságtalan. Aztán arra gondolok, hogy most már jönni kellene valami jónak a sok rossz után. Aztán rádöbbenek, hogy a rosszban benne volt a jó is ... talán csak nem úgy fogtuk fel és észre sem vettük ... a jó: nem szenved tovább. Feladta nehéz küzdelmét és alszik az idők végtelenjében, csendben, nyugodtan. Álmát az angyalok őrzik, némán, hangtalan. Aztán nekünk tovább kell lépnünk, nagyon nehezen haladunk, szinte mázsás kövek rögzítenek a múlthoz, a jelenhez ... és a jövő most elképzelhetetlen. A "mi lett volna ha?" kérdést számtalanszor feltettük magunknak, de válasz az nincs, mert ez van ami van. Fájdalom és szívünk vérzik, emlékek és szemünkből könny fakad ... de akkor is tovább kell lépnünk ... bármennyire is nehéz ... Ő is ezt szeretné, erre buzdítana. Majd jön egy tavasz, ami nem ugyanaz, nagyon más. Aztán jön egy nyár és talán lelkünk kicsit megnyugszik már ... DE a lényeg, hogy: nem feledjük, nagyon szeretjük és szívünkben örökké velünk él tovább ...
Nagyon szeretünk Drága Papikám :(

Ha találnék rá szót, mennyire hiányzik és mennyire szeretem, ha megtalálnám azt az egy szót, ami a legjobban kifejezi, mennyire fáj. Esküszöm, hogy leírtam volna. Most viszont csak ülök és meredek magam elé, azt hiszem még mindig nem fogtam fel teljesen, mi történt.

" Ha meghalok, egyszer Rólam beszéljetek,
Idézzétek fel a velem töltött perceket,
Emlékezzetek Rám, úgy hogy jó vagyok,
Még ha hívó szavatokra nem is hallgatok.

Ha meghalok egyszer, hozzatok virágot,
Nem baj ha hervadt, a lényeg, hogy virágzott
Tegyétek síromra egy szép üzenettel:

\" Búcsúzunk Tőled és nem feledünk el\"

Ez a legszentebb kötelezettségek egyike, amellyel a barátok, a családtagok tartoznak egymásnak. Nem hagyják kialudni az emlékezés lángját, így aztán, ha valaki meghal, nem tűnik el azonnal és nyomtalanul a világból, valamilyen szinten tovább él, legalábbis addig, amíg azok élnek, akik szerették. Az ilyen emlékezés fontos fegyver az élet zűrzavarai és a halál ellen, ez biztosítja a folyamatosságot a generációk között, hozzájárul a rendhez és az értelemhez.

Először láttál valakit meghalni? Nehéz, ugye? Fájdalmas, ugye? ,,Ezt tehettem volna, azt tehettem volna..." Csak a megbánás van az elmédben. Az egyetlen dolog, amit mi élők tehetünk, hogy megőrizzük őket a szívünkben. (...) Nem kell visszatartanod, sírj, ameddig akarsz. Nem kell szégyellni a könnyeket, amiket másokért hullajtunk.

"Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj."

"Virágerdő sűrűjében pihen egy szív csendesen,
Már nem dobban családjáért,messze vitted Istenem!
Telhetnek hónapok,múlhatnak évek,
Akik szívből szerettek,nem felednek Téged!"

"Hittünk az Istenben,
bíztunk a gyógyulásban,
de mikor már abban sem,
akkor a csodában.
Csoda volt, hogy éltél
és minket szerettél,
nem is haltál Te meg,
csak álmodni mentél."

"Küzdöttél, de már nem lehet,
átölel a csend és a szeretet."
......
Azt mondják, hogy az idő minden fájdalmat meggyógyít, vagy legalábbis csökkenti azt ... de arról nem szól a fáma, hogy mennyi időről van szó .... nagyon hiányzol és nagyon szeretünk Drága Papikám :(

Nőnek az árnyak s ahogy
fogynak az esték,
úgy fáj egyre jobban,
hogy minden csak emlék.

A Te szíved nem fáj,
de a miénk vérzik,
mert a fájdalmat
csak az élők érzik.

"Lelked mint fehér galamb csendesen messzire szállt.
Hiába keresünk,könnyes szemünk már többé nem talál.
De tudjuk,hogy a csillagok között a legfényesebb TE vagy.
Utat mutatsz,mert szívünkben örökre itt maradsz!"

"Itt hagytam sok mindent, vittek
nem akartam,
bocsássák meg nékem, nem állt
szándékomban.
Most már csak azt bánom nem mondtam
elégszer, hogy szeretem a családom,
hisz csak értük éltem.
Fentről nézem most már a sok jót
mit tesztek, örül az én szívem lám
nem hiába éltem."

"Most már alszom zúgó lomb alatt,
Ó ne zavarjátok meg édes álmomat.
Boruljatok síromra halkan, csendesen,
Ne féljetek, nekem most már nem fáj semmi sem.
Engemet elfelejteni soha nem lehet,
Sajnos meg kell tanulnotok élni nélkülem.
Csak az hal meg, akit elfelejtenek,
Én örökké élek! Mert nagyon szerettetek.
S lehet, hogy nélkülem is eljön a tavasz,
de bármily szép is, már nem lesz ugyanaz. . . . "

A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,
mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet...
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...
valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk
egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj
velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is
beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess
ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel
A nevem nap mint na, ahogyan annak előtte is, de ne
árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba
kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a
folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,
hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok
a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.

“Elválunk most már. Te is elmégy, én is.
Hogy összefonódott a mi sorsunk mégis.
Engem egy halvány arc űz messze, mesze
S neked másutt is én jutok eszedbe...
Elváltunk most már, te is elmégy, én is,
Felednél mindent, s emlékezel mégis....!
(Ady E.: Elválunk)

Néha egy perc is elég,

Hogy valakit megszeress.

De egy élet is kevés,

Hogy valakit elfeledj.

„Az emlékezéshez nem emlék,

Hanem szeretet kell.

S a kit szeretünk,

Azt nem felejtjük el.”

/Shakespeare/

Múlik az idő,de lelkünkben vihar tombol.
Mióta elvesztetünk,életünkben gyász honol.
"Úgy láttad az életet mint senki más.
A sors útját,úgy jártad mint senki más.
Minket úgy szerettél ,ahogy már nem lehet,mert a nagypapám egyedi és pótolni nem lehet.
Mikor a csillagok fénye ragyog az égen,szemeid csillogása ég szeretteid szívében .
Mert a könnycsepp a szemünkben,még érted él,egy gyertya az asztalon még érted ég.
Még nagyon fáj s talán örökké így marad,de te mindig velünk leszel,az idő bárhogy halad."

"Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl; Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé fínomul, Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik; Melyhez tekint fel az utód erénye: Óhajt, remél, hisz és imádkozik."

"Ha fejfád mellett ég a gyertya,
Látjuk benne arcod.
Odaföntről - messzeségből,
Karod felénk nyújtod.
Vigyázol ránk most is, tudjuk,
Ugyanúgy mint régen,
Drága jó Nagypapám,
Sosem feledünk Téged."

Nem félek a haláltól...
Mert ő vár rám, kit tiszta szívből szeretek,
Az én apám, ki tudom, s érzem, hogy szeretett.

"Tiszta fehér oltár felettünk az ég, a nap lemenőben vissza - visszanéz.
Elszállt ifjúságunk mint egy kismadár, szívünkben az emlék boldog ünnep már.
Őszi lombhullásban csendben lépkedünk, gyermekeink nőnek s mi megöregedtünk.
Boldog mindig lelkünk ha őket várjuk, jövőnk reménységét szívünkbe zárjuk.
Köszönöm Te néked, hogy enyém lettél, árnyékból mindig a fénybe vezettél.
Örvények sodrában fogtad a kezem, megköszönöm Néked boldog életem.
Köszönöm az erős, dolgos két karod azt, hogy tiszta fénnyel lelked ott ragyog.
Köszönöm, hogy mindig Veled élhetek, áldja meg az Isten minden léptedet."
Ezzel a pár sorral szeretnélek elengedni Téged oda, ahol már nem fáj semmi. Nyugodj békében Drága Papikám, szívünkben örökké élni fogsz. Nagyon szeretünk és hiányzol! Puszi.

"Megállt egy nemes szív,
mely értünk dobogott.
S pihen az áldott kéz,
mely értünk dolgozott.
Számunkra Te nem leszel halott,
Örökké élsz, mint a csillagok!"

"Ha emlegettek köztetek leszek,
De fáj, ha látom könnyetek.
Ha rám gondoltok mosolyogjatok,
Mert Én már Istennél vagyok."

"Búcsú nélkül eltávoztál Tőlünk,
Nem hallottuk utolsó sóhajod.
Fáradtságos életeden át,
Miénk volt minden gondolatod.
Mindent megtettél Értünk,
Halál lett a vége,
Kérjük az Úr Istent vegyen kegyelmébe."

"Aki álmomra ügyelt,
Hogyha gonosz hold kelt fel,
Ki a kedvemért jövőt remélt,
Az hogyan hagyhat el?
Aki járt minden úton,
Aki ismert minden szót,
Ki száz szavamnak hangot adott Többé sose szól...
A szívben, ha mennydörög,
S a szemre felhő száll,
Zápor ha szakad,
új folyó ha fakad,
Mért fáj?"

"Rossz dolog a halál?"-kérdi az unoka.
"Nem mindig Angyalom."-válaszol a nagyapa.
"Egy szép, teljes élet után megnyugvás,
Mint egy gyönyörű, de fárasztó nap után az elalvás.
Az élet vége, de a megérdemelt nyugalom kezdete."
Nyugodj békében!

"Hiába hordjuk sírodra a virágot,
Eltemettük Veled az egész világot ..."

"Sohasem halványul szívünkben emléked,
Sohasem szűnik meg szívünk gyásza Érted!"

"Majd álmaidban meg-meglátogatlak,
mint messzi vendég, kit senkise várt.
Ne hadd, hogy kinn az úton ácsorogjak -
Az ajtót be ne zárd!
Belépek hozzád, csöndben letelepszem,
s csak nézlek, nézlek a homályon át.
És mikor édes arcoddal beteltem,
megcsókollak és úgy megyek tovább. "

" egy lélek távozott Tőlünk,
Hiánya a mai napig érződik.
Ez kellett, hogy meggyónjuk bűnünk?
Valami véget ért és valami kezdődik.
Egy élet nélküle, egy fájdalmas út.
Néha útközben beköszönt a múlt.
Emlékek kísértenek, s szorítják torkom,
De el kell viselnem ez a sorsom.
A halál, ami akkor jön amikor akar,
Minden lelket a másvilágra zavar.
Így nélküled néma már az éjszaka.
Minden nap egy gondolat:
Hiányzol Papa!"

"Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok,
Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok!
Ha szép idő van, s kék az ég,
Jusson eszetekbe sok szép emlék.
Ha Rám gondoltok, soha ne sírjatok-
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.
Ha hullócsillag száll az éjféli égen,
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
Hogy boldog lehessen szívetek.
Ha Rám gondoltok, soha ne sírjatok,
Hiszen a szívetekben jó helyen vagyok..."

"Reménykedtünk, hogy csak egy rossz álom, de nem az volt már látjuk. Elment tőlünk oly messzire, oly távol, de szívünkben itt él míg élünk e világon."

A csillagok ragyogása
volt két szemében,
Nap tündöklésénél
szebb volt mosolya!
Elindult egy lélek,
Tovább szállt,
Távolra tőlünk,mely
nagyon fáj!!!

Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi utakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk!
Arany János

ez a dolgod ebben a cudar világban: életben kell tartanod magadban a szeretetet, de közben tovább kell lépned, történjék bármi.

"Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem,
még ma sem értem én;
hogy pár kavics mindörökre bezárhat,
hogy föld alatt a hazád és a házad,
ugyan hogy érteném."
Elmondhatatlanul hiányzol:'(

"Addig vagy boldog, míg van aki szeret,
aki a bajban megfogja kezed,
s, hogy milyen fontos is volt neked,
csak akkor érzed ha nincs már veled!"

Apu, hol vagy? Már hazavárlak,
Olyan régen beszéltünk...
Olyan rég kérdezted meg hogy vagyok,
Milyen volt a napom...
Gyere haza, különben megöl a bánat.
Borzalom,amit a hiány művel,
Nem tudom megfogalmazni sem tíz, sem millió betűvel..

Egy lélek távozott Tőlünk,
Hiánya, a mai napig érződik
Ez kellett, hogy meggyónjuk bűnünk?
Valami véget ért és valami kezdődik
Egy élet nélküle, egy fájdalmas út,
Néha útközben, beköszönt a múlt
Emlékek kísértenek, s szorítják torkom,
De el kell viselnem, ez a sorsom
A halál, ami akkor jön mikor akar,
Minden lelket, a másvilágra zavar
Így Nélküled, néma már az éjszaka,
Mindennap egy gondolat: Hiányzol apa!

"Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána."

"Mérhetetlenül messze mindnyájunktól és mindnyájunk felett. Akár a földön van még, akár az égben, lelke Istenben nyugszik már!"

"Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom…
Gyémánt vagyok fénylő havon.
Érő kalászon nyári napfény.
Szelíd esőcske őszi estén.
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál."

Drága Papikám! Ez volt a kedvenc nótád ...
"Tiszta fehér oltár felettünk az ég, a nap lemenőben vissza - visszanéz.
Elszállt ifjúságunk mint egy kismadár, szívünkben az emlék boldog ünnep már.
Őszi lombhullásban csendben lépkedünk, gyermekeink nőnek s mi megöregedtünk.
Boldog mindig lelkünk ha őket várjuk, jövőnk reménységét szívünkbe zárjuk.
Köszönöm Te néked, hogy enyém lettél, árnyékból mindig a fénybe vezettél.
Örvények sodrában fogtad a kezem, megköszönöm Néked boldog életem.
Köszönöm az erős, dolgos két karod azt, hogy tiszta fénnyel lelked ott ragyog.
Köszönöm, hogy mindig Veled élhetek, áldja meg az Isten minden léptedet."
Ezzel a pár sorral szeretnélek elengedni Téged oda, ahol már nem fáj semmi. Nyugodj békében Drága Papikám, szívünkben örökké élni fogsz. Nagyon szeretünk és hiányzol! Puszi.

Én nem haltam meg. Az ,ami nektek voltam, még mindig vagyok.
Nevezzetek a nevemen, beszéljetek hozzám olyan könnyen és egyszerűen, ahogy
mindig.
Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek, csak én az út
másik oldalán megyek !"

Számunkra Te sohasem leszel halott
Örökké élni fogsz mint a csillagok
Drága jó szívét, két dolgos kezét
Áld meg Atyám.
S mi köszönjük, hogy ő lehetett a mi
Édesapánk."

Szívünkbe helyedet
Nem pótolja semmi,
Míg e földön élünk
Nem fogunk feledni."

"Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani."

"Az ő szíve pihen,a miénk pedig vérzik,a fájdalmat csak az élők érzik. Nem az a fájdalom,melytől könnyes lesz a szem,hanem amelyet szívünkben hordunk,egy életen át,csendesen. Hisz kinek élete párját fedi a sírhalom,csak az tudja milyen az igazi fájdalom!"

"Az ő szíve pihen,a miénk pedig vérzik,a fájdalmat csak az élők érzik. Nem az a fájdalom,melytől könnyes lesz a szem,hanem amelyet szívünkben hordunk,egy életen át,csendesen. Hisz kinek élete párját fedi a sírhalom,csak az tudja milyen az igazi fájdalom!"

Szívünkbe helyedet
Nem pótolja semmi,
Míg e földön élünk
Nem fogunk feledni."

Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet,
de a kegyetlen halál mindent összetépett.
Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél,
nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél.
Egy reményünk van, mi éltet és vezet,
hogy egyszer majd találkozunk veled.

RÉSZVÉTEMET SZERETNÉM KIFEJEZNI ÉDESAPÁTOK,NAGYPAPÁTOK,DÉDPAPÁTOK,ÉS SZERETŐ FÉRJ ELVESZTÉSE MIATT!MEGRENDÜLÉSSEL;HORVÁTH CSALÁD

Drága Édesapám!
Soha, de soha nem tudom megköszönni azt a sok szeretetet, gondoskodást, amit tőled kaptam én és a családom. Köszönöm Neked, hogy a lányod lehettem és mindig büszke leszek Rád. Nyugodjál békében!
Soha nem felejtünk, örökre szívünkbe zártunk.

...

Őszinte részvétet kívánunk. Nyugodjon Békében!

Drága édes Papikám remélem nyugovóra tortél oda föl a menybe, és ha most látsz szeretném mondani hogy mindenki szeret és hiányzol. Papa szeretünk és hiányzol ! :'(

Nyugodjon Békében!

Nyugodj békében Drága Nagyapám:(