Bár súlyos betegség gyötörte, de a halál váratlanul, álmában érte.

........

Én nem haltam meg. Az, ami Nektek voltam még mindig Vagyok.
Nevezzetek a nevemen,beszéljetek hozzám úgy, mint mindig.
Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek,
csak én az út másik oldalán megyek tovább!"
Maera

Mindig nehéz elveszíteni valakit. Lyukat hagy a szívedben, ami sosem gyógyul be.
(Kevin Brooks)

........

.......

...

....

....

Nagyon hiányzol.

........

...ez a dolgod ebben a cudar világban: életben kell tartanod magadban a szeretetet, de közben tovább kell lépned, történjék bármi.
Stephen King

"Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban."
(Márai Sándor)

Már 3 hónapja...

....

Én tudom, milyen elveszíteni egy szülőt, akit szerettél, és aki szeretett téged. Tudom, hogy ez kettéosztja az életedet: "előtte" és "utána". Bármennyi idő telt el azóta, bármilyenek is voltak a körülmények, a gyerekben örökké megmarad a fájdalom.

Kifakult a jelen, csak a múlt eleven,
Vérzik a szívünk, sohasem feledünk,
Emléked örökké él.

....

Nagyon hiányzol...

Nagyon fáj...

...

Hiányzol...

Lelkünk, mint a sólyom, úgy ül a bölcsesség karján,
Hogy elrepítsen – mikor megszülettünk elereszt,
S mikor meghalunk, visszavár.

Ez a sors, amit élünk, csak egyszer miénk.
Ez a hely, ahol érzed, hogy otthon vagy rég.
Ez a Föld tele könnyel, mit a szó melegével
és a szívünkkel szárítunk fel.
Míg a múlt ezer harcról és gyászról mesél
Van egy út és a holnap tán békét ígér
Ez a Föld tele könnyel, mit a szó melegével
És a szívünkkel szárítunk fel.

Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd.
Bármennyire szeretném is újra látni, tudom, hogy soha többet nem tér vissza.
(Paulo Coelho)

Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek.

"Istennek köszönjük, hogy a miénk
volt és az is maradt, mert aki
szeretettel szívünkben tovább él,
nem hal meg, csak távol van." (Szent Ágoston)

Elmúlt mint száz pillanat
S tudjuk mégis, hogy múlhatatlan,
mert szivek őrzik, s nem szavak.

Isten visszavette égi angyalát, mert túl sok szeretetet hozott magával és osztott szét.

,,Az életet nem azok a napok jelentik, amelyek elmúltak, hanem azok, amelyekre emlékezünk.'' - Pavlenko

Küzdöttél, de már nem lehet; most átölel a csend és a szeretet. . .

Nézd az esőcseppet, ahogy végiggördül az ablakon!
Nézd a könnycseppet, ahogy lecsordul az arcomon!
Kint esik az eső, kopognak a cseppek a sírodon.
El sem búcsúzhattam! Elrohant az alkalom.

Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek...

Végtelenül szerettünk, soha el nem felejtünk.

Csak az hal meg, akit elfelednek
Örökké él kit nagyon szeretnek.

”Az Apák nem hallnak meg,
Csak a szívük pihen meg örökre!”

"Sohasem halványul szívünkben emléked
Sohasem szűnik meg
Lelkünk gyásza érted."

A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.

"Égő könnycsepp mondd neki hogy szeretünk,
Soha el nem feledünk!"

Ha fejfád mellett ég a gyertya,
Látjuk benne arcod,
Odaföntről-messzeségből,
Karod felénk nyújtod.
Vigyázol ránk most is,tudjuk,
Ugyanúgy mint régen,
Drága jó apám,sosem feledünk téged!

Eltávoztál tőlünk, apai élted delén
Győzött a halál, testednek erején
Nehéz a kő, de nehezebb a bánat
Mély bánat szorult a szívünkbe

Szemünkben látjuk arcodat, fülünkben halljuk hangodat.
Bennünk így maradsz meg örökre, örökké szeretve.

Szívünkbe helyedet

Nem pótolja semmi,

Míg e földön élünk

Nem fogunk feledni.

Örök az arcod, nem száll el szavad,
Minden mosolyod a szívünkben marad.

Nem foghatjuk már dolgos 2 kezed,
Nem simogathatjuk őszülő fejed.
Nem tekint ránk aggódó szemed,
Marad a csend, mindent köszönünk Neked.

Minden elmúlik, mint az álom

Elröpül, mint a vándormadár,

Csak az emlék marad meg a szívben,

Halványan, mint a holdsugár.

(Friedrich Schiller)

A port elviszi a szél,
A szeretet örökké él.

Megpihen a dolgos jó apai szív
áldás és hála övezi e sírt,
Szerető férj voltál drága édesapa
Bánatos családodnak most az őrangyala.

emléked öröké élni fog

soha nem felejtünk el

Mindig velünk vagy gondolatban

Hiányzol drága papónk:(

Gyerekként úgy képzeljük, hogy a barátaink sosem halhatnak meg, hogy akiket ismerünk és szeretünk, örökre velünk maradnak. Aztán az élet fityiszt mutat, mégpedig olyan hirtelen és olyan egyszerűen, hogy onnantól kezdve meg azon gondolkozunk, vajon a családtagjaink és barátaink közül megéri-e bárki is épségben a holnapot.

Senki sem különálló sziget,
Minden halállal én leszek kevesebb,
Mert egy vagyok az emberiséggel,
Ezért hát soha ne kérdezd,
Kiért szól a harang: érted szól.

Nincs óra, amikor ne jutna eszembe egy-egy emlék. Mérhetetlenül fáj, hogy már csak emlék....Nagyon hiányzol apa.

" Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."

Nem felejtünk....

Ne vádoljunk senkit a múltért,
A vád már úgyis hasztalan.
Talán másképp lehetett volna, -
Most már... mindennek vége van!...
Úgy szeretnék zokogni, sírni
A sírra ébredt vágy felett, -
De ránézek fehér arcodra
S elfojtom, némán, könnyemet.
Ady Endre

Sűrűn álltak a csillagok az égen és pislogtak, mintha megannyi szem lett volna, mely a földet nézi. (...) Szemek azok, megholt emberek szemei, kik visszatekintenek arra, ami kedves volt nekik ebben az életben. S valahányszor egy ember meghal idelent, egy csillaggal több gyúl ki odafönt s valahányszor egy ember születik, egy csillag elszalad a földre.
Wass Alber

"Megtanulni élni nem más,mint megtanulni elengedni"-....ez a legnehezebb.

Ugyanúgy,ahogy az utazó áll meg egy pihenőhelynél,
a létezés útján haladó lélek is csak elidőzik egy életben.

Valaki végleg elmehet,
őrizd meg emlékét, és el ne feledd,
így majd veled lesz mindig, lelke szabadon száll,
vár a túlsó parton, hol nincsen határ.

Ez a gyertya most érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben.
Ki vigyázol rám onnan fentről,
S lelkemhez szólsz a végtelenből.

“Biztos vagyok abban, hogy sem távolság, sem halál, avagy távollét szét nem választhatja azokat, kiket egy lélek éltet, egy szeretet füz össze.” (Szt. Bernát)

Nagyon hiányzol Nekünk:)luca levi zsuzsa öcsike

"Az igaz ember eltávozik, de a fénye megmarad."

a világ legjobb papája volt... :(

Hiányzol!

Nem feledkezhetünk meg róla, nem felejthetjük el, hogy mennyire szerettük, csak mert fáj. Szerinted ő elfeledné, mennyire szeretett minket? (...) A szívünkben őrizzük meg őt, és az imáinkban.
És ennek így is kell lennie.
---------------------------------------------------------------------------
Szerencse fel! Szerencse le!
Ilyen a bányász élete,
Váratlan vész rohanja meg,
Mint bérctetőt a fergeteg.

Nem kincs után sóvárgok én,
Bányász kislányt óhajtok én.
Bányász kislányt óhajt szívem,
Ki szívében bányász legyen.

Te szép virág, bányász kislány,
Érted virul, érted csupán.
Míg rámosolyog, nem hervad el,
Szerencse fel! Szerencse fel!
Szerencse fel!

Ha majd nyugszunk mélyen alant,
Nem lesz nekünk nehéz a hant,
Anyánk a föld majd átölel,
Szerencse fel! Szerencse fel!
Szerencse fel!

Ha majd egykor a föld ölébe'
Végóránkat éljük,
Isten kezébe' életünk,
S Ő megsegít, reméljük.

Te kisleány, ne bánkódjál,
Bányásznak halni szép halál,
Egekbe szállani fel, fel,
Szerencse fel! Szerencse fel!
Szerencse fel!

Ha béke nem jutott neked
Míg nap sütött le rád;
Megadja néked majd a sír,
Pajtás, jó éjszakát!

Ha az, ki elment közülünk,
Eszedbe jut megint,
Köszönts rá egy “Jó szerencsét!”
Bányász szokás szerint.