Oly hirtelen elmentél tőlünk. Még fel sem eszméltem. Drága papikám nyugodj békében! Az angyalok vigyázzanak Rád! Nagyon szeretlek! Amíg élek, sosem feledlek Téged! Drága Egyetlen Papikám!

Az én kedves papikám nagyon jó ember volt. Felnevelt, szeretetet, megbecsülést, törődést kaptam tőle. Mindig hozzá fordultam, bármi történt. 25 évig abban a tudatban éltem, hogy Ő a nevelőapám. Anyám mondta mindig. Ő soha nem törődött vele. Lelkileg bántotta. A papi mindent megtett kettőnkért. Szó szerint. Anyám soha nem becsülte meg. Aztán kórházba került. Beteg volt. Egyik alkalommal anyám bement meglátogatni Őt. Kiabált, veszekedett, csúnyán beszélt vele. Egyszóval lelkileg megsebezte. Én akkor nem voltam ott. Másnap amikor bementem, láttam, hogy teljesen összeomlott idegileg. Ő akkor feladta a küzdelmet az élettel. Azután még emlegette anyámat, hogy szeretné látni, és hogy mindig nagyon szerette őt. És akkor mondta el nekem az igazságot, hogy Ő az édesapám! Hogy miért nem mondta el idáig, már soha nem tudhatom meg, de én úgy gondolom, hogy nem az számít, hogy ki a vér szerinti édesapám, hanem az, hogy Ő FELNEVELT, SZERETETT, TÖRŐDÖTT VELEM. Én valahol éreztem ezt, mert Ő volt a mindenem! Pénteken reggel, még felébredt. Aztán elaludt. Örökre. Nem szenvedett. Remélem, valami szépet álmodott... Drága Papikám, Nyugodj Békében! Az Angyalok vigyázzanak Rád! Nagyon szeretlek! Amíg élek, soha nem feledlek! A Te lányod, Lilike

"Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom…
Gyémánt vagyok fénylő havon.
Érő kalászon nyári napfény.
Szelíd esőcske őszi estén.
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál."

"A halál... megnyugvás. A rettegés vége. Enyhülés. Felszabadulás. Ledobhatod magadról az élet összes terhét, a veled cipelt súlyokat."